Arcot és csontokat átmelegítő napsugarak közepette érkezünk Koppenhágába a zord magyar májusból, és a jó idő az ott töltött négy nap alatt jottányit sem romlik. Ezzel is jócskán rácáfol a legendára, hogy északon mindig rosszabb az idő, mint nálunk. Sietünk is be a dán délutánba, amihez kiváltjuk a 96 órás jegyünket fejenként 250 koronáért (12 500 forint), de ahogy tavaly Stockholmban, úgy itt is tudunk vele közlekedni az állami vízibuszokon is.
Gyors pillantást vetve az elegáns polgármesteri hivatalra, irány az első terasz, ahol nemzeti sört, Carslberget csapolnak. Az első nap persze mindig a tanulópénzé, utóbb látjuk, hogy az 86 koronás (közel 4500 forintos) korsónál lehet találni kedvezőbb áron is. De már ott ücsörögve is feltűnik, hogy Koppenhága kerékpáros nagyhatalom, minden második felnőtt azzal jár munkába. Durva, hogy szinte senki sem lakatolja le, a többség csak letámasztja és már megy is.
A dánok évente kettő százalékkal csökkentik a gépkocsi parkolóhelyek számát, hogy több hely maradjon a biciklik tárolásához. Amikor pedig esik a hó, elsőként a kerékpárutakat tisztítják meg.
Nem telik sok időbe és ott találjuk magunkat a várost átszelő csatornák egyikén – a kerékpárokon túl ez is Amszterdamot juttatja eszünkbe. A vizet úgy használják a lakosok és persze a turisták, hogy az elképesztő. Legény- és leánybúcsút tartó fiatalok buliznak a kibérelt csónakokban, közel 200 fős turistahajók siklanak szélsebesen köztük, mások hajóra emlékeztető tákolmányokban haladnak. A két szigetre épült Koppenhágát elválasztó holtágon közlekedő hajókról pedig azt is látjuk, hogy az új, félig vízre épült városrészben (Islands Bryggie) SUP-deszkával közlekednek az ott lakók, vagy éppen kajakpólózással ütik el az időt.
A part minden nap megtelik életvidám emberekkel. Vannak, akik születésnapot ünnepelnek a szabadban, mások az irodaházakból kiszabadulva öltönyben ülnek le a kövekre. Kezükben párás, hideg üvegű borokkal, karcsú poharakkal, amiket a közeli helyekről hoznak magukkal. Közben napoznak, s be-beugranak a 12 fokos vízbe, ami olyan tiszta, hogy úszni is lehet benne.
Hippifalu és zöld parkok tömege
A legtöbb turistát azonban Koppenhága legérdekesebb alter látnivalója, az egyedülálló hippifalu, Christiania vonzza, ahol speciális szabályok érvényesek. Ahogy haladunk befelé, a standok mögött füvet és más drogokat áruló, arcukat maszkkal elfedő dealerek szólítanak meg, akarunk-e bármit venni. Fotózni tilos, de a képek úgysem adnák vissza a különleges élményvilágot és az ott terjengő illatfelhőket, vagy az ott látott embereket.
Érdekes ez a város a városban, egyfajta kommuna, ahol nem csak buliznak, de közel ezren állandóan itt is élnek. Christiania folyamatosan vita tárgya, egyes kormányok megpróbálták felszámolni a közösséget, de eddig minden erőfeszítés kudarcba fulladt, mert a közvélemény támogatja fennmaradását.
Ennél jóval szimplábbnak, ugyanakkor irigylésre méltónak tűnik az a rengeteg park, amiket naponta használnak az itt élők. Ilyen például a Rosenborg kastély parkja, a Kongens Have, amely az ország legrégebbi királyi parkja. De említhetnénk a Botanikus kertet a kis tavacskájával vagy a Nørrebro városrészben található Assistens-temetőt is, amely egy csoda.
Nem csak azért, mert számos dán híresség is itt nyugszik, hanem mert a nemes összevisszaságban található, patinás sírok ősfás területen állnak, ahol a dánok nem restek piknikezni vagy csak úgy lepihenni.
Egyébként épp a Rosenborg kastélyt céloztuk meg, amikor a metróból feljutva kereszteztük a múlt hétvégén megrendezett koppenhágai maraton útvonalát, ahol az épp legelöl futó élbolyt láthattuk elhaladni, köztük a kenyai csúcsfutókat. Hatalmas élmény volt a mezőnynek tapsolni, ahogy a rengeteg parasportolónak vagy annak az apukának is, aki két gyerekét tolva teljesítette a távot.
Őrségváltás, kis hableány és egyebek
Koppenhágában mindig van mit csinálni, nem csak a rengeteg program, hanem a látnivalók miatt is. Bár nem olyan látványos, mint a londoni vagy a stockholmi őrségváltás, azért természetesen érdemes megnézni a dán Királyi Testőrséget, amely az Amalienborg palotánál minden nap 12 órakor tűnik fel.
Ahogy fel kell menni a 36 méter magas Rundetaarntba (Kerek Toronyba) is, amit 1642-ben csillagvizsgálónak építettek, s a legrégibb, ma is működő obszervatórium Európában. Lépcsők helyett spirális folyosó vezet fel a tetejébe, ahonnan csodás panoráma nyílik a városra. És érdemes végigmenni a Strøgeten is, amely a világ leghosszabb bevásárlóutcája.
Aztán ott van a Nyhavn (Új Kikötő) is a színes, több évszázados házaival, amelyek idővel Koppenhága ismertetőjegyeivé váltak. Itt, a csatorna mentén álló házak egyikében, a 20-as szám alatt lakott a híres dán meseíró, Hans Christian Andersen, aki itt írta több meséjét is. És persze itt is számtalan kávézó, étterem és cukrászda várja a turisták tömegét, miközben az itt lakók is jól érzik magukat. Az egyik füves területen például egy alkalmi barbecue-sütő köré gyűltek a helyiek, ahol poharazgatva, chill-üzemmódba kapcsolva várták, hogy megsüljenek a húsok. Nem hiába végez Koppenhága évről-évre a legboldogabb városok élvonalában.
A kis hableányt sem szabad kihagyni, ami Koppenhága hivatalos jelképe. Az 1913-ban Edvard Eriksen által alkotott bronz szobrot a már említett Andersen egyik meséje ihlette.
Tény, hogy nem olcsó
Bár a repülőjegyhez jó áron hozzá lehet jutni, maga az élet továbbra sem olcsó itt. Nagyon nem. Ezért jó szolgálatot tesznek az útszéli árusok, ahol 40 korona körül lehet egy hot-doghoz jutni, tehát 2000 forint egy kis buciba rejtett kolbászka.
Teraszokon, pubokban a sörök 59 koronától indulnak, a helyi ír pubban a hamburger 150 korona, azaz 7500 forint, az egyik legnagyobb kávézóláncban a flate white 50 korona, míg a híres-neves dán vajaskenyér-variációk, amik voltaképpen csinos szendvicsek, 60 koronánál (3000 forint) kezdődnek. Egy gombóc fagylalt a sétálóutcában 25 korona (1250 forint).
Egyébként a híresen drága élelmiszerek most, hogy Magyarországon is óriási az infláció, már nem is tűnnek olyan elképesztően drágának. Az ott olcsónak számító közértláncban 1,5 kilogramm alma 15 korona (750 forint), 2 kiló narancs 28 korona (1400 forint), fél kiló paradicsom, trikolór kaliforniai paprika vagy egy darab karfiol 20 korona (1000 forint), 1 kiló kígyóuborka vagy 1 kiló sárgarépa 9 korona (450 forint), 1 kiló burgonya 10 korona (500 forint), 20 deka dán szalámi 28 korona (1400 forint).
Tehát leginkább az éttermek árai maradnak elérhetetlenek az átlagmagyar számára. Ennek ellenére muszáj volt a vízparti Kayak Bárban elköltenünk a búcsúebédünket (egyszer élünk alapon), ahol mind a fehérboros kagyló, mind a fish&chips 185 korona (9250 forint) volt, a sör pedig 70 korona (3500 forint). Viszont nem csak páratlanul finom volt, de cserébe a tavaszi napsugarakon túl a koppenhágai életérzést is minden pórusunkkal magunkba szívhattuk, miközben azon gondolkodtunk, milyen kár, hogy a Dunán még mindig alig akad hasonló.
A Világjáró korábbi cikkei itt érhetők el. Egy másik koppenhágai írásunkat pedig itt olvashatják:
Az elárasztott parajdi sóbányát már nem lehet megmenteni, de a térségben újabb sóbányákat és sóba vájt turisztikai létesítményeket lehet kialakítani. 
