December elején erős turista vonzereje van a Nobel-hétnek. Mindig december 10-én van a díjátadó, de már előtte is belföldi és külföldi látogatók tízezrei zarándokolnak Stockholmba, járják a várost, vásárolják a rengeteg szuvenírt, és természetesen szinte mindenki ellátogat a Nobel-díj Múzeumba (vagy egyszerűbb nevén Nobel Múzeumba).

Fejünk felett tudósok

Furcsa érzés egy olyan széken ülve kávézni, amelynek alját Karikó Katalin, az első magyar Nobel-díjas nő írta alá. Amikor nyáron immár sokadik alkalommal ellátogattam Stockholmba, ismét betértem a múzeumba, amely, bár évekkel ezelőtt új épületkomplexumot szántak neki, ma is a Gamla Stanban, tehát az óvárosban, ott pedig a régi börze épületében található.

Amikor belépek a tágas fogadócsarnokba, rögtön felfelé nézek: egy ruhagyár jóvoltából szereltette fel annak idején a múzeum a mennyezetre azt a sínt, amelynek „fogasaira” a Nobel-díjasok portréit rögzítették. Több órába telik, míg az összes Nobel-díjas „végigfut” a látogatók előtt. Van, aki egy idő után abbahagyja a nézelődést, mert elfárad a nyaka.

Persze lehet a digitális adatbázisban is keresni. Évek és nevek szerint is érdekes a kutakodás, mi természetesen főleg a magyar neveket kerestük.

Mi is az a Luca-vonat?

A díjat azért december 10-én osztják ki, mert ezen a napon halt meg a tudós-feltaláló. Ez egyben dupla ünnep, hiszen közel van a Luca naphoz: a fény ünnepe december 13-ára esik.

A Nobel-díjasok egy része Stockholmban marad az átadás után, és van, aki meglepődik, amikor13-án kora reggel bevonul a szállodai szobájukba a Luca-vonat: szép szőke (és újabban persze tejeskávé színű, vagy fekete bőrű és szemű) svéd leányok, fejükön gyertyakoszorúval, hosszú fehér ruhában énekelnek – ahogy az iskolákban és más rendezvényeken is –, és így köszöntik a kitüntetetteket.

Kalandos és magányos élet

Ebben az épületben található a Svéd Akadémia és a Nobel-könyvtár is, ahol sok mindent megtudhatunk a világ legrangosabb tudományos és művészeti díjának alapítójáról. Az 1833-ban született tudós édesapja mérnök volt, később átköltöztek Szentpétervárra, amely akkortájt csillogó, nagyvilági metropolisznak számított.

Eleinte nagyon szegény volt a család, de egy idő után az édesapja sikeres gyáros lett. A három fiút kiváló professzorok tanították, oroszul, franciául, angolul és németül beszéltek anyanyelvük mellett.

Alfred már gyermekkorában különösen fogékony volt a kémiai tanulmányokra.

Élete kalandos volt és magányos, szerelmi afférjai olykor sikertelennek bizonyultak, és soha nem házasodott meg. Több mint 350 bejegyzett találmánya és a világ 20 országában alapított, 90 gyára olyan teljesítmény, amelyet azóta se tudott senki túlszárnyalni.

Európa nagyvárosaiban érezte otthon magát, berendezett lakások és laboratóriumok várták Párizstól San Remóig, és természetesen a szülőhazájában. Bár Svédországban és Oroszországban gyerekeskedett, nem nagyon szerette a hideg éghajlatot, és honvágya ellenére inkább délen alkotott.

Meglepő, hogy a múzeum „csak” 2001 tavaszán nyílt meg, a díj alapításának 100. évfordulója alkalmából. Az állandó kiállításokon kívül olykor filmeket, színházi darabokat vagy fotótárlatokat is megtekinthetünk, valamint tudományos témájú vitákat is hallgathatunk.

Mindenki újratölti a kávét

A Nobel Múzeumnak csak az egyik érdekessége a sok közül, hogy az ikonikus kávézóban lévő székek alját a világ legokosabb emberei látták és látják el kézjegyükkel. (Megjegyzem, az árak semmivel sem magasabbak, mint egy budapesti múzeum büféjében.)

Mindenki kedvenc helye a bisztró és a bolt. Svédországban ugyanis a múzeumlátogatás része, hogy a séta után az emberek leülnek minimum egy kávéra a helyi bisztróban.

Ez itt több órás ücsörgést jelenthet, hiszen a bögrét mindig újra lehet tölteni, mint az Ikeában – de a legtöbben ebédelnek is.

A Bistro Nobel csokoládéval, svéd süteményekkel, valamint ebéddel és vacsorával is várja a vendégeket. A Nobel-fagylalt, ami csak itt kapható, télen is közkedvelt. És híres a Nobel-tea, amelyet minden évben a banketten szolgálnak fel. Érdekesség, hogy a bisztrót a bécsi Café Museum mintájára rendezték be, amelynek tervezője Adolf Loos volt.

Minden péntek este kilencig van nyitva a bisztró és maga a múzeum is: ilyenkor esti menüvel, érdekes előadásokkal és zenei programokkal várják a látogatókat.

Jellemző a svéd mentalitásra, hogy azon porcelánok és evőeszközök mását, amelyekkel az előkelőségek a díjátadón étkeznek a kitüntetettekkel, szintén meg lehet vásárolni. Az étkészlet minden évben ugyanaz: a legpatinásabb svéd porcelán- és üveggyártó cégek egyedi tervezésű darabjai kerülnek az asztalra.

Az uralkodó színek az arany, a fehér, a zöld és egy kis kék – utalva az ország természeti kincseire, az erdőkre, a tengerre.

Noblesse-t, azaz Nobel-csokit minden szupermarketben lehet kapni, de az aranyéremre valóban emlékeztető, fair trade étcsokoládéból készült édesség elsősorban itt kapható. Egy másik izgalmas szuvenír a „dinamit cukorka”, amelyet jalapeño borssal ízesítenek.

Olykor felkérnek művészeket egyedi alkotások készítésére: 2011-ben a shop együttműködött Artan Mansouri-val, aki Nobel életét szimbolizáló festményeket készített.

Karikó Katalin pipettája

A múzeum vitrinjei is sok mindenről árulkodnak, a díjazottak ugyanis olykor meglepő tárgyakat ajándékoznak a múzeumnak – Bárány Róbert magyar orvos ajándéka például egy pár fehér kesztyű volt. Előfordult, hogy valaki a kedvenc borából ajánlott fel két palackot, más egy kendőt vagy egy helyi népviselet stílusában varrt blúzt vitt. Mindegyik tárgynak megvan a maga szimbolikus, a kitüntetett hazájához kötődő története.

Ami a tavalyi magyar díjazottakat illeti, Krausz Ferenc egy fotót adományozott. Ezen annak a berendezésnek egy központi részlete látható, amelyet a kutatásaihoz használt.

Karikó Katalin pedig azért választotta ajándéknak a pipettát, mert az a mindennapi munkaeszköze. Mint mondta, egy biokémikus a pipettát és nem a mikroszkópot figyeli, amikor dolgozik.

Felbecsülhetetlen értékű tárgyak és iratok ezrei találhatók a múzeumban. Nehéz kiragadni egyet, de Albert Einstein 1922-es kézirata különösen híres.

Milyen lesz a Nobel Center?

Több mint kétszázezren látogatták eddig évente a Nobel Múzeumot, amelynek elköltöztetésén elég régóta gondolkodnak a svédek, hiszen a turisták élénk érdeklődése miatt szűkösnek bizonyul az épület. Már egy ideje beszélik, hogy el fog költözni a Slussen nevű városrészbe, ahol már jó ideje folynak egyéb gigantikus építkezések.

A hatalmas beruházást – amely még nem kezdődött el – elsősorban adományokból kívánják finanszírozni. Az adományozók között említik a Nobel Alapítványt eddig is támogató Erling Persson családot – nevükhöz fűződik a H&M, a világ legnagyobb ruházati áruházlánca –, valamint a Knut és Alice Wallenberg családi alapítványt.

Az új Nobel Center nem csak múzeumként fog szolgálni, hanem nyitott háza lesz a kultúrának, a tudománynak és az emberek közti párbeszédnek.

Állítólag 2027-ben fogják elkezdeni az építkezést a David Chipperfield Architects iroda tervei szerint. A megnyitást 2031-re tervezik, és évi 600 ezer látogatóra számítanak.

A Világjáró többi részét itt olvashatják.