Elfogultság nélkül mondhatom, hogy a világ egyik legszebb tere a trieszti Piazza Unita d'Italia, amelyet csodaszép épületek határolnak. Varázsának titka, hogy a víz felé nyitott – a hatalmas tér egyik oldala szinte belesimul a sötétzöldes-kék tengerbe. Valaha kikötő működött itt, de az 1850-es években felszámolták.
Mielőtt útra kelünk, érdemes belelapozni a történelemkönyvekbe: Trieszt 1382-től 1867-ig a Habsburg Birodalom, majd 1918-ig az Osztrák–Magyar Monarchia része, a legfontosabb kereskedelmi és hadikikötő. A 20. század elején a Monarchia negyedik legnagyobb városa Bécs, Budapest és Prága mögött. 1945-ben Jugoszlávia magának követelte, de 1954-től ismét Olaszország része. A 21. századot a kultúrák, az etnikai csoportok és a vallások sokszínűsége jellemzi.
Palazzók a legkülönfélébb stílusban
A történelmi emlékek és szobrok száma szinte végtelen, és mindegyiknek megvan a maga históriája. De ahogy ide megérkezünk, nem ez fog meg elsőre, hanem a tágasság, amely oly távol áll a szűk itáliai sikátorok hangulatától. Itt érdemes hosszan üldögélni egy kávé mellett, és csak csöndben, nyugodtan nézelődni, figyelve a piazza felett röpködő galambokat, és elcsodálkozni a palazzók változatosságán. Hol barokk, hol reneszánsz, hol eklektikus stílusban épült paloták szegélyezik a teret.
A városba több híres művész és íróember volt „szerelmes”: köztük James Joyce ír származású író, aki 1905 és 1915 között élt és alkotott Triesztben. Alig akad olyan kávézó, amelyik ne büszkélkedne azzal, hogy Joyce egyszer már járt ott. Állítólag az 1900-ban megnyitott Pirona cukrászdában kezdte el írni az Ulyssest.
Jó napottal köszöntenek a recepción
Kedvencem a Grand Hotel Duchi d'Aosta, amelynek szobáiból csodálatos kilátás nyílik a térre és az Adriára. Amikor 14 éve először beléptem a hallba, „Jó napot!”-tal köszöntek a recepción: egy 56-os magyar hölgy volt a tulajdonos. A szobákat eredeti festmények, szobrok, art deco lámpák és más műtárgyak díszítik. A palota egyesíti a bohém légkört és egyfajta monarchiabeli szellemiséget, a hagyományt és a modern komfortot.
Húsz percre innen, Portopiccolo faluban élvezhetik a vendégek a szálloda tengerparti klubját, amely Sistiana öblére néz. A fürdőkomplexum stílusát az ókori római fürdők ihlették. Amikor legutóbb ott jártam, a járvány miatt sajnos zárva volt a szálloda legendás étterme, a Harry’s Piccolo, amely Olaszország egyik legjobb, több Michelin-csillagos vendéglátó helye. Aki teheti, ne hagyja ki.
A reggelire különösebben nem adnak az olaszok, bár a Grand Hotel szokásos kínálata rácáfol erre. Az amerikai turisták jócskán falatoztak, de a helybéliek nem szeretnek korán kelni, és visszafogottan étkeznek reggel. Látszott, hogy inkább a külföldi vendégek kedvéért roskad az asztal. Érdekes, hogy bár a zöldségek hazájában vagyunk, mégsem jellemző, hogy reggel friss paradicsomot, uborkát, paprikát raknának ki az asztalokra, legalábbis errefelé ez nem divat.
Kávéházak paradicsoma
A téren magasodik VI. Károly császár szobra, míg az 1754-ben emelt Négy Kontinens díszkút Trieszt dicsőségét hivatott ábrázolni, amely a helyi legenda szerint Fortuna istennő kegyelt városa.
A térből utak vezetnek a tágas korzóra, amely ma butikokkal, galériákkal, kávézókkal fogad. A legrégebbi közülük a Benedetto Capano, amely 1768-ban nyílt a San Nicolo utcában.
A Caffè degli Specchi viszont a legnagyobb, amely történelmi események színhelye is volt: az 1839-ben megnyitott kávézóban egykor az olasz egység hívei gyülekeztek, majd a második világháború után a brit haditengerészet szálláshelyeként funkcionált.
Ismerős márkára téved szemünk a korzón: itt alapította meg Ernesto Illy birodalmát, akinek apja, a magyar Illy Ferenc alkotta meg híres kávéjukat.
A gasztronómiában mindenütt érezhető hol az osztrák, hol a dalmát hatás, de azért a magyar sem hiányzik: nekem a rigojanci – igen, Rigó Jancsi – tortaszelet formában a Sachernél is jobban ízlett. A Bomboniera cukrászdában készítik állítólag a legautentikusabban, amely a honlapján így mutatkozik be: időtlen kalandot nyújtunk Budapest és Bécs között. Majd elmesélik a magyar hegedűművész, Rigó Jancsi és kedvese, Clara Ward regényes-könnyes szerelmét.
Milyen az a divatos friuli konyhaművészet?
Friuli Venezia Giulia tartományban vagyunk, amelynek közigazgatási központja Trieszt, és amely Itália egyik gasztronómiai központja, igaz, ebben az országban nincs olyan település, ahol ne ehetnénk egy jót.
Ottjártamkor 26 féle ízelítőt kínáltak nekünk egy óriási teremben, a trieszti öböl partján. A sütőtök krém libamájjal, a libahús polentával, a különféle ízesítésű hallevesek, az egyik például gombás gombóckákkal dúsítva, a marhahús Refosco vörös borban pácolva, a fügével töltött gnocchi, a híres helyi Montasio sajttal kevert krumplipüré, a rákos rizottó, a különféle óriási, több kilós édes panettonék híven megmutatták, mennyire sokszínű is az olasz és ezen belül a friuli konyha. Természetesen a borok is a helyi szőlőhegyekről és kastélyok pincéiből származtak.
Az egyik legfinomabbnak a Castello di Spessa Collio Pinot biancója bizonyult.
A Miramare és a móló
Nem hagyhatjuk el úgy Triesztet, hogy meg ne tekintenénk egyik gyöngyszemét, a hófehér márványból épült, impozáns Miramare palotát, amelyet 1856 és 1860 között emeltek, Carl Junker tervei alapján, Habsburg Miksa főherceg megrendelésére. A kastély híres, 22 hektáros parkját maga Miksa tervezte, ahova számos trópusi növényt telepítettek, jóllehet, akkor csupán kopár kőszirtek magasodtak ott.
A II. világháborút követően, Trieszt Olaszországhoz csatlakozása után a kastély olasz tulajdonba került, ma múzeumnak ad otthont.
A másik „kötelező” látnivaló, a Molo Audace, egy kőburkolatos, több száz méter hosszú lenyűgöző móló, amely bevisz a tenger közepébe. A sétány mentén a padok a pihenést szolgálják. Még megmaradtak a kikötő régi vaspontonjai.
Okos élelmiszeráruház lett a kikötői raktárból
Az újdonságok között nem lehet kihagyni a főtértől néhány száz méterre található Eataly központot, amely jelképe a XXI. századi, helyi gasztronómiának. Egy szépen felújított, jókora kikötői raktárban működő smart, azaz „okos” élelmiszeráruházról van szó, amelyet bár és kávézó egészít ki, lenyűgöző kilátással a tengerre.
De mi is az Eataly? Étkezés és élet, olasz módra, még hozzá a slow food és a helyi termékek jegyében. A márkanév – könnyen kitalálható – az angol eat, azaz enni és az Italy, azaz Olaszország szavakból jött létre.A koncep ció úttörőjének Oscar Farinetti tekinthető, aki már 2002-ben felskiccelte az első ilyen üzletházak tervét.
Pasta, de nem mindegy, milyen búzából
Elsősorban régiós, kézműves termékek kaphatók itt, kovászos kenyérfélék, sajtok, sonkák, olajbogyók, olívaolajok, konzervek, pestók, a friss húsok, halak, zöldségek és gyümölcsök mellett. Számos termék helyben készül, bekukucskálhatunk az üzembe is.
A pasták garmadáját különösen nehéz számba venni, soha nem látott fajtákat árusítanak, és mindegyik kézi készítésű. Gondolnak természetesen a gluténérzékenyekre, valamint se szeri, se száma a bio készítményeknek. A csomagoláson az is fel van tüntetve, milyen fajtájú és hol nőtt a búza, amiből az alapját képező liszt készült.
Külön szinten várják a vevőket az italfélék, ahol az olasz borok, likőrök, grappák mellett a világ több országa is képviselteti magát különféle nedűkkel, de magyar termékre sajnos nem bukkantam...
Világjáró rovatunk korábbi cikkeit itt olvashatják.
Mínuszban nyitottak az amerikai értékpapírpiacok szerdán.
