8p

„Szervusz, vízibusz! Friderikusz!” Tunéziában a mai napig ezzel fogadják a magyar turistákat a rámenős árusok, figyelmeztettek utazás előtt. A helyszínen pedig valóban elhangzottak ezek a szavak, amikkel a fiatalabb korosztályok már nem nagyon tudnak mit kezdeni. Én meg a rámenős árusokkal és egyéb lehúzós alakokkal nem tudtam mit kezdeni. Egy darabig, aztán szerencsére felfedeztem az ország sokkal igazibb és emberibb arcát. A Világjáró e heti állomása a kalandos Észak-Afrika.   

Tunéziába rengeteg magyar látogat évtizedek óta. Ezek jórészt szervezett, csoportos utazások, amelyek során a kötelező látnivalókon túl csak a szállodával és a tengerparttal ismerkednek meg a turisták. És bár ez nem az én világom, vannak kétségtelen előnyei. Nem kell például leküzdeni a közlekedéssel vagy a kommunikációval járó kihívásokat, ezekből ugyanis akad bőven.

Ezt rögtön érkezéskor megtapasztalhattuk, amikor kiszolgáltatott helyzetünket üzembiztosan kihasználták a reptéri taxis hiénák.

Wifi és megfizethető mobilnet híján applikációval nem tudtunk autót szerezni, ehhez jött a nulla helyismeret és a roppant csekély francia nyelvtudás – mindezek egyenes következményeként az ezeréves roncsokkal várakozó, dörzsölt személyfuvarozók karmai közé sodródtunk.

Sidi Bou Said-i utcakép
Sidi Bou Said-i utcakép
Fotó: Durucz Dávid

Persze előre rákérdeztünk az árra, de miután sokalltuk, egy hatósági embernek látszó illető odalépett, és jelezte: ezen autók valamelyikét kell (!) igénybe vennünk. Olajozott gépezetnek tűnt, ahogy a rosszarcú taxisok és az egyenruhások a gyanútlan turistákat a muzeális értékű járművek felé terelik. Később, első szállásadónkkal társalogva kiderült: ezek a figurák a helyieket is átverik a pofátlanul magas árral, amikor csak tudják.

Nem szerzett tehát jó pontot Tunézia az első benyomásokkal. Ráadásul még aznap újabb kellemetlen szituációba kerültünk, a taxisok után a turistákat szintén ostoba fejőstehénnek néző bóvliárusoknak köszönhetően. A jó hír, hogy ezzel az ilyen élményeket le is tudtuk már az érkezés napján. Na de hogy is volt azzal a „vízibusszal”?

Ehhez először a HÉV-ről kell pár szót ejtenem. A közösségi közlekedésnek ez a módja itthon is egyre kalandosabb, és ültem én már a Pompeii felé tartó csoda HÉV-en is, úgyhogy nehéz meglepni ebben a műfajban. Azért csak sikerült.

A hírhedt tunéziai HÉV
A hírhedt tunéziai HÉV
Fotó: Durucz Dávid

Külcsín és belbecs terén is lenne mit hosszan taglalni a tunéziai járművekkel kapcsolatban, de én a leginkább „egzotikus” vonást emelném ki: az ajtók meglehetősen lazán záródnak, ezt kihasználva az utasok gyakran indulás után vagy érkezés előtt feltépik ezeket, és kedvük-vérmérsékletük szerint ki-be ugrálnak a szerelvény oldalán tátongó nyíláson. Kis észak-afrikai rodeó.

De mi nem ilyen izgalmakra vágytunk, úgyhogy szürke európai nyárspolgárként szálltunk le a járatról, Sidi Bou Said meseszép kisvárosában.

Kék-fehér épületei miatt sokan Santorinihez (görög sziget – a szerk.) hasonlítják, de kellemes kis utcácskáival saját jogán is figyelemre méltó ez a múltbeli képeslapként rögzített, hosszú sétákra csábító hely.

Újabban a menőbb tunéziai lagzikat is itt tartják: mi is belefutottunk egy hangos, vidám esküvői menetbe – a násznép fele európai eleganciával, a másik fele helyi népviseletben vonult-táncolt el körülöttünk Sidi Bou Said főutcáján.

Ezt jó volt átélni, azt viszont már nagyon nem, hogy a szuveníres boltsoron kettőt sem lehetett úgy lépni, hogy valaki ne próbálja meg eladni nekünk a pofátlanul árazott, borzalmas minőségű portékáit.

Szuvenírbolt és kávézó Sidi Bou Saïdben
Szuvenírbolt és kávézó Sidi Bou Saïdben
Fotó: Wikipédia/Hajotthu

Amikor már elviselhetetlenül régóta nyaggattak, beadtam a derekam, és kinéztem valamit, ami tényleg érdekelt egy kicsit: egy ostáblát, amit Tunéziában “sís-bís” néven ismernek.

A boltban kaphatónál kisebb verzió érdekelt volna – kisvártatva hoztak is egy toldozott-foldozott, rosszul ragasztott példányt, majd a polcon porosodó, csúnya fatevéket is a földre söpörve feltépték a nagyobb tábla fóliáját, hogy onnan pótoljam a figurákat.

Nem kell ahhoz backgammon-nagymesternek lenni, hogy tudja az ember: nagy korongokkal nem lehet negyedakkora felületen játszani. És akkor még nem is beszéltem a dobókockákról, amiknél ötödikben technika órán szebbet faragtam, és én bizony nem kék golyóstollal rajzoltam fel rá a pontokat. Egyszerűen hülyének néztek, vitatva a vitathatatlant. Hosszas értetlenkedés után végül egy farostlemezből kókányolt hűtőmágnessel váltottam ki magam a bóvlik poklából.

Persze ez ott is már inkább vicces volt, mint bosszantó, hiszen ilyennel máshol eddig nem találkoztam, de ezután már mindenre felkészültem lelkileg.

Nem tudtak meghatni a három történelmi korszakkal ezelőtti magyar kifejezésekkel sem. De azért nagyon drukkoltam, hogy Karthágó ne legyen hasonló “lehúzós” élmény.

 Karthágói kilátás a múltba
Karthágói kilátás a múltba
Fotó: Durucz Dávid

A kötelező kört jelentő ókori romoknál aztán pont az volt az érdekes, mivel nem (!) tudtak pénz kiszedni a zsebemből. Nem a szuvenírekre gondolok: eddigre rinocéroszbőrt növesztettem, és változatos taktikákkal tartottam távol magamtól mindazokat, akik életem bizniszével kecsegtettek.

Ha tehetem, mindig kerülöm a turistacsoportokat, így itt sem fizettem be vezetett túrára. Ezzel viszont a teljes ismeretlenbe ugrottam fejest, ugyanis gyakorlatilag nulla tájékoztatást kapnak a saját szervezésben érkező látogatók: a legtöbb helyszínen még azt sem írták ki, mit látunk éppen, a hosszú, színes és érdekes történelmi összefoglalókat pedig felejtsük is el.

Így az előzetes ismereteimre támaszkodhattam csupán, illetve utólag kellett összeraknom, hogy például a döbbenetes méretű és ritka jó állapotban megmaradt fürdő ahhoz a császárhoz is kötődik, akit leginkább Hadrianus fala miatt ismerünk.

Ezután a turisták által kevésbé ismert városba, Habib Burgiba államalapító elnök szülőhelyére, Monasztirba utaztunk. Nem is akárhogy! A vonatút a “legszebb” gyerekkori MÁV-os kalandjaimat idézte. Miután nagy nehezen megtaláltuk a vágányunkat, szembesültünk az első intő jellel: a helyiek már eleve kartonlapokkal érkeztek, hogy arra üljenek a peron szélén, amíg várják a meglehetősen bizonytalan indulást.

Befutott a vonat
Befutott a vonat
Fotó: Durucz Dávid

Nagy nehezen azért elindult a vonat, lett nekünk is kellemesen ragadós műbőr ülőhelyünk, hőérzetre 40 fokban, természetesen klíma nélkül, minimálisan nyitható ablakokkal. Mint kiderült, az ülőfelületek kreatívan felhasználhatók: egy idősebb úr egy szomszédos helyről kiemelve párnaként alkalmazott egyet; máshonnan pedig azért hiányzott, mert azon ült valaki az önkényesen kijelölt dohányzóban – vagyis a szerelvény előterében, ahol, amolyan „hévesen”, mindig nyitva volt az ajtó.

A mosdóba jutás sem volt egyértelmű menet. Egy fiatalember már gyanúsan régóta állt a vécé ajtaja előtt, aztán csekély francia nyelvtudásommal csak rákérdeztem, “szabad-e locsolni”.

Az igenlő válasz után jött a felismerés: azért nem mozdult el órákig az ajtóból, mert a mellékhelyiségben töltötte a telefonját – hát hol máshol lenne az egyetlen használható áramforrás, ugye.

Volt azért jó dolog is a vonaton, mégpedig a mozgó büfé. Finom, friss szendvicsei és jól behűtött üdítői nélkül nehezen vészeltem volna át az utat.

A kaja amúgy is meghatározó élmény volt Tunéziában. Az éttermekben, a street foodban, a reggelikben, de még a sörkorcsolyákban is az ízek elképesztő kombinációit hozzák össze, és valahogy minden működik.

Reggeli bőségtál
Reggeli bőségtál
Fotó: Durucz Dávid

Kaptam bárányt mazsolás-pisztáciás kuszkusszal, édes szezámpasztát csípős harisszakrémmel, mézet és mézédes datolyát sós lepénnyel… na meg dinnyét sörrel. A klasszikus vicc több, italt felszolgáló egységben is valósággá vált előttem, de kaptam sör mellé lédús barackot, és rögtön utána répát meg uborkát is.

A kedvencem viszont egy jóval hétköznapibb párosítás lett, a forró tea mentalevéllel. Ezt a legnagyobb melegben is szívesen ittam – például a strandon, ahol a partot járó árus kínálta potom áron. És ha már tengerpart: Monasztirban meg is mártóztunk, de persze nem egy tucatszálloda magánplázsán. Azon a strandon fürödtünk, ahol a helyiek is. Általában egész családok, mindenki fürdőruhában, kivéve a nőket, akiket a vallási előírásoknak megfelelően ilyenkor is tetőtől talpig bő ruha borított.

Ribat erődrendszer Monasztirban
Ribat erődrendszer Monasztirban
Fotó: Durucz Dávid

A város maga kellemes, üdülőhely történelmi emlékekkel, mint bármely tetszőleges dél-európai nyaralási célpont. De ennyire jól üldögélni és órákon át semmit sem csinálni, méghozzá csoportosan, sehol máshol nem lehet.

Egy teraszos kávézóból békésen szemlélni a világ folyását: ez lett a kedvenc autentikus tunéziai időtöltésem.

És az ott töltött napokban nagyon jól éreztem magam, még ha senki nem is értette, honnan érkeztem. “Ongri”, ”Anglé”: nekik ez hallásra is hasonló volt, meg annyira nem is érdekelte őket a különbség köztem meg egy angol között.

Az sem rontotta el az élményt, hogy a világon mindent el akartak adni nekünk – Monasztirból Tuniszba menet még egy hajadont is felkínáltak útitársamnak. Eljegyzési ajándékként rögtön oda is adhatta volna neki a nyakláncot, amit grátiszba kapott egy rámenős árustól, hogy vigye haza a „madam”-nak. Nagy kár, hogy a láncon a kapocs sosem működött. A tunéziai kaland így minden tekintetben véget ért.

A Világjáró többi cikkét itt olvashatják.

 

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Előfizetőink máshol nem olvasott, higgadt hangvételű, tárgyilagos és
magas szakmai színvonalú tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Korlátlan hozzáférést adunk az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz is, a Klub csomag pedig a hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmazza.
Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!

Szubjektív Elég volt a harcból, 15 éve csak harcolunk! Az utca embere a Harcosok Klubjáról
Izsó Márton - Vég Márton | 2025. május 31. 10:29
Orbán Viktor bejelentette, hogy elindítják a Harcosok Klubját, amelyhez százezer aktivistát várnak. A kormányoldal digitális harcosokat vet be az online térben. Járókelők véleményére voltunk kíváncsiak.
Szubjektív Andorra varázslatos völgyei, avagy ráérős kanyargás Európa legnagyobb miniállamában
Durucz Dávid | 2025. május 31. 06:01
Mi lenne, ha Budapest egy ország lenne, csak éppen két-háromezer méteres hegyek között, kerületek helyett völgyekben fekvő falvakra felosztva? Nos, a buszozás például lassabb, de látványosabb időtöltés lenne – és már ezen a ponton kiderül, hogy a méreten kívül semmi közös nincs a magyar fővárosban és Európa legnagyobb miniállamában. A Világjáró ezúttal Andorrában járt.
Szubjektív Már azt sem tudja Orbán Viktor jobb keze, hogy mit csinál a bal? Ez Viszont Privát 54.
Gáspár András - Havas Gábor - Herman Bernadett - Izsó Márton - Litván Dániel | 2025. május 30. 19:19
Megint ránkzuhant egy Kormányinfó, csak kapkodtuk a fejünket. Most már tényleg minden Ukrajna hibája? Újabb árrésstopok jöhetnek, de ez már veszélyes lehet? Százmilliókat tehet zsebre a kormány az átláthatósági törvénnyel. Akkora a baj a gazdasággal, hogy már egymást tépik Orbán Viktor miniszterei? Erről és sok másról is beszélgettek az Ez Viszont Privát podcast legfrissebb adásában kollégáink: Gáspár András, Herman Bernadett és Litván Dániel.
Szubjektív Két kilométeren múlhat a gyermekkor vége Dánia közepén
Litván Dániel | 2025. május 24. 06:01
Szerencsére Billundban nem csak Legolandbe mehet az, aki még nem nőtt ki a legózásból. A Világjáró egy nagyon régi adósságot teljesített, és majdnem nagyot csalódott.
Szubjektív Kikért menetel Magyar Péter? Parázs vita tört ki a stúdióban – Ez Viszont Privát
Havas Gábor – Izsó Márton – Kovács-Angel Marianna – Vég Márton – Wéber Balázs | 2025. május 23. 18:31
Kétségkívül ellopja a show-t Magyar Péter Orbán Viktortól azzal, hogy Budapesttől Nagyváradig gyalogol sokadmagával a nemzetegyesítés jegyében. De tesz-e majd komoly gesztusokat a baloldali-liberális szavazóknak is? Vagy meg kellene haladni a bal-jobb felosztást? Erről is vitatkozott – olykor nem is visszafogottan – az e heti Ez Viszont Privátban Kovács-Angel Marianna felelős szerkesztő, valamint Vég Márton és Wéber Balázs újságíró. Szubjektív műsorunkból kiderül is, hogy miért jött megint aggasztó adat a gazdaságról, hány NER-es milliárdos van a leggazdagabb magyarok között, mi újság az Orbán-bányákban, valamint hogyan olajozzák Rogán Antalék a sokmilliárdos propagandát.
Szubjektív Az Eurovízió városa – svájci képeslap leckerlivel és fondüvel
Elek Lenke | 2025. május 17. 06:01
Ezekben a napokban nem érdemes Bázelbe utazni, hiszen szinte minden szálláshelyet lefoglaltak a 69. Eurovíziós Dalfesztiválra érkezők, de az év következő hónapjaiban igen. A város több napos élményt nyújthat, főleg a műemlékek és a kortárs művészetek kedvelőinek, no meg persze a sajtimádóknak. Ráadásul itt nem kell kerülgetnünk turistatömegeket. A Világjáró ezúttal visszatér a svájci-német-francia hármashatárnál fekvő településre.
Szubjektív Melegedő óceánok – egyre pusztítóbb viharok
Káncz Csaba | 2025. május 12. 09:28
A korallzátonyok károsítása mellett az óceánok emelkedő hőmérséklete hozzájárul a viharok erősödéséhez. A felesleges hő a hurrikánok üzemanyagaként szolgál, ami erősebbé és pusztítóbbá teszi őket – különösen a part menti, sőt a szárazföldi közösségek számára. Káncz Csaba jegyzete.
Szubjektív Egy pohár prosecco „A Keresztapa” forgatási helyszínén – kihagyhatatlan dolgok Szicíliában
Kormos Olga | 2025. május 10. 06:01
Barangolás „A Fehér Lótusz” második évadának helyszínén, egy jéghideg ital elkortyolása a Bar Vitelliben, felkapaszkodás a hajtűkanyarokban a hegyekbe egy napfénytetős Fiat 500-assal, gyors ebéd a palermói gasztropiacon vasárnap, füstölgő Etna – rengeteg dolog jöhet szóba egy szicíliai körutazáson. A Világjáró ezúttal Európa hetedik legnagyobb szigetén járt. 
Szubjektív Lepkefing vagy atombomba? Ez Viszont Privát
Csabai Károly - Havas Gábor - Izsó Márton - Litván Dániel - Vég Márton | 2025. május 9. 18:46
Mennyire erős, és mennyire lehet hatásos Magyar Péter hangfelvétele a háborúra készülő honvédelmi miniszterről? Milyen botrány ütne igazán nagyot Orbán Viktoron? Azért járja a miniszterelnök az országot, mert nagy a baj a Fidesznél? Brüsszel megint ármánykodik – de jó oka van rá? E témákról is beszélgettek, vitatkoztak munkatársaink, Csabai Károly főszerkesztő, illetve Litván Dániel és Vég Márton újságírók az Ez Viszont Privát legújabb adásában.
Szubjektív Elon Musk, gyilkos drónok és mesterséges intelligencia? Ideje lenne komolyan félni ettől a kombinációtól
Litván Dániel | 2025. május 9. 05:48
Nem kell öntudatra ébrednie a mesterséges intelligenciának ahhoz, hogy nagyon veszélyes legyen. Donald Trump és a dollármilliárdosok barátsága semmi ahhoz képest, ami ezután jöhet? Jegyzet.
hírlevél
Ingatlantájoló
Együttműködő partnerünk: 4iG