8p

„Szervusz, vízibusz! Friderikusz!” Tunéziában a mai napig ezzel fogadják a magyar turistákat a rámenős árusok, figyelmeztettek utazás előtt. A helyszínen pedig valóban elhangzottak ezek a szavak, amikkel a fiatalabb korosztályok már nem nagyon tudnak mit kezdeni. Én meg a rámenős árusokkal és egyéb lehúzós alakokkal nem tudtam mit kezdeni. Egy darabig, aztán szerencsére felfedeztem az ország sokkal igazibb és emberibb arcát. A Világjáró e heti állomása a kalandos Észak-Afrika.   

Tunéziába rengeteg magyar látogat évtizedek óta. Ezek jórészt szervezett, csoportos utazások, amelyek során a kötelező látnivalókon túl csak a szállodával és a tengerparttal ismerkednek meg a turisták. És bár ez nem az én világom, vannak kétségtelen előnyei. Nem kell például leküzdeni a közlekedéssel vagy a kommunikációval járó kihívásokat, ezekből ugyanis akad bőven.

Ezt rögtön érkezéskor megtapasztalhattuk, amikor kiszolgáltatott helyzetünket üzembiztosan kihasználták a reptéri taxis hiénák.

Wifi és megfizethető mobilnet híján applikációval nem tudtunk autót szerezni, ehhez jött a nulla helyismeret és a roppant csekély francia nyelvtudás – mindezek egyenes következményeként az ezeréves roncsokkal várakozó, dörzsölt személyfuvarozók karmai közé sodródtunk.

Sidi Bou Said-i utcakép
Sidi Bou Said-i utcakép
Fotó: Durucz Dávid

Persze előre rákérdeztünk az árra, de miután sokalltuk, egy hatósági embernek látszó illető odalépett, és jelezte: ezen autók valamelyikét kell (!) igénybe vennünk. Olajozott gépezetnek tűnt, ahogy a rosszarcú taxisok és az egyenruhások a gyanútlan turistákat a muzeális értékű járművek felé terelik. Később, első szállásadónkkal társalogva kiderült: ezek a figurák a helyieket is átverik a pofátlanul magas árral, amikor csak tudják.

Nem szerzett tehát jó pontot Tunézia az első benyomásokkal. Ráadásul még aznap újabb kellemetlen szituációba kerültünk, a taxisok után a turistákat szintén ostoba fejőstehénnek néző bóvliárusoknak köszönhetően. A jó hír, hogy ezzel az ilyen élményeket le is tudtuk már az érkezés napján. Na de hogy is volt azzal a „vízibusszal”?

Ehhez először a HÉV-ről kell pár szót ejtenem. A közösségi közlekedésnek ez a módja itthon is egyre kalandosabb, és ültem én már a Pompeii felé tartó csoda HÉV-en is, úgyhogy nehéz meglepni ebben a műfajban. Azért csak sikerült.

A hírhedt tunéziai HÉV
A hírhedt tunéziai HÉV
Fotó: Durucz Dávid

Külcsín és belbecs terén is lenne mit hosszan taglalni a tunéziai járművekkel kapcsolatban, de én a leginkább „egzotikus” vonást emelném ki: az ajtók meglehetősen lazán záródnak, ezt kihasználva az utasok gyakran indulás után vagy érkezés előtt feltépik ezeket, és kedvük-vérmérsékletük szerint ki-be ugrálnak a szerelvény oldalán tátongó nyíláson. Kis észak-afrikai rodeó.

De mi nem ilyen izgalmakra vágytunk, úgyhogy szürke európai nyárspolgárként szálltunk le a járatról, Sidi Bou Said meseszép kisvárosában.

Kék-fehér épületei miatt sokan Santorinihez (görög sziget – a szerk.) hasonlítják, de kellemes kis utcácskáival saját jogán is figyelemre méltó ez a múltbeli képeslapként rögzített, hosszú sétákra csábító hely.

Újabban a menőbb tunéziai lagzikat is itt tartják: mi is belefutottunk egy hangos, vidám esküvői menetbe – a násznép fele európai eleganciával, a másik fele helyi népviseletben vonult-táncolt el körülöttünk Sidi Bou Said főutcáján.

Ezt jó volt átélni, azt viszont már nagyon nem, hogy a szuveníres boltsoron kettőt sem lehetett úgy lépni, hogy valaki ne próbálja meg eladni nekünk a pofátlanul árazott, borzalmas minőségű portékáit.

Szuvenírbolt és kávézó Sidi Bou Saïdben
Szuvenírbolt és kávézó Sidi Bou Saïdben
Fotó: Wikipédia/Hajotthu

Amikor már elviselhetetlenül régóta nyaggattak, beadtam a derekam, és kinéztem valamit, ami tényleg érdekelt egy kicsit: egy ostáblát, amit Tunéziában “sís-bís” néven ismernek.

A boltban kaphatónál kisebb verzió érdekelt volna – kisvártatva hoztak is egy toldozott-foldozott, rosszul ragasztott példányt, majd a polcon porosodó, csúnya fatevéket is a földre söpörve feltépték a nagyobb tábla fóliáját, hogy onnan pótoljam a figurákat.

Nem kell ahhoz backgammon-nagymesternek lenni, hogy tudja az ember: nagy korongokkal nem lehet negyedakkora felületen játszani. És akkor még nem is beszéltem a dobókockákról, amiknél ötödikben technika órán szebbet faragtam, és én bizony nem kék golyóstollal rajzoltam fel rá a pontokat. Egyszerűen hülyének néztek, vitatva a vitathatatlant. Hosszas értetlenkedés után végül egy farostlemezből kókányolt hűtőmágnessel váltottam ki magam a bóvlik poklából.

Persze ez ott is már inkább vicces volt, mint bosszantó, hiszen ilyennel máshol eddig nem találkoztam, de ezután már mindenre felkészültem lelkileg.

Nem tudtak meghatni a három történelmi korszakkal ezelőtti magyar kifejezésekkel sem. De azért nagyon drukkoltam, hogy Karthágó ne legyen hasonló “lehúzós” élmény.

 Karthágói kilátás a múltba
Karthágói kilátás a múltba
Fotó: Durucz Dávid

A kötelező kört jelentő ókori romoknál aztán pont az volt az érdekes, mivel nem (!) tudtak pénz kiszedni a zsebemből. Nem a szuvenírekre gondolok: eddigre rinocéroszbőrt növesztettem, és változatos taktikákkal tartottam távol magamtól mindazokat, akik életem bizniszével kecsegtettek.

Ha tehetem, mindig kerülöm a turistacsoportokat, így itt sem fizettem be vezetett túrára. Ezzel viszont a teljes ismeretlenbe ugrottam fejest, ugyanis gyakorlatilag nulla tájékoztatást kapnak a saját szervezésben érkező látogatók: a legtöbb helyszínen még azt sem írták ki, mit látunk éppen, a hosszú, színes és érdekes történelmi összefoglalókat pedig felejtsük is el.

Így az előzetes ismereteimre támaszkodhattam csupán, illetve utólag kellett összeraknom, hogy például a döbbenetes méretű és ritka jó állapotban megmaradt fürdő ahhoz a császárhoz is kötődik, akit leginkább Hadrianus fala miatt ismerünk.

Ezután a turisták által kevésbé ismert városba, Habib Burgiba államalapító elnök szülőhelyére, Monasztirba utaztunk. Nem is akárhogy! A vonatút a “legszebb” gyerekkori MÁV-os kalandjaimat idézte. Miután nagy nehezen megtaláltuk a vágányunkat, szembesültünk az első intő jellel: a helyiek már eleve kartonlapokkal érkeztek, hogy arra üljenek a peron szélén, amíg várják a meglehetősen bizonytalan indulást.

Befutott a vonat
Befutott a vonat
Fotó: Durucz Dávid

Nagy nehezen azért elindult a vonat, lett nekünk is kellemesen ragadós műbőr ülőhelyünk, hőérzetre 40 fokban, természetesen klíma nélkül, minimálisan nyitható ablakokkal. Mint kiderült, az ülőfelületek kreatívan felhasználhatók: egy idősebb úr egy szomszédos helyről kiemelve párnaként alkalmazott egyet; máshonnan pedig azért hiányzott, mert azon ült valaki az önkényesen kijelölt dohányzóban – vagyis a szerelvény előterében, ahol, amolyan „hévesen”, mindig nyitva volt az ajtó.

A mosdóba jutás sem volt egyértelmű menet. Egy fiatalember már gyanúsan régóta állt a vécé ajtaja előtt, aztán csekély francia nyelvtudásommal csak rákérdeztem, “szabad-e locsolni”.

Az igenlő válasz után jött a felismerés: azért nem mozdult el órákig az ajtóból, mert a mellékhelyiségben töltötte a telefonját – hát hol máshol lenne az egyetlen használható áramforrás, ugye.

Volt azért jó dolog is a vonaton, mégpedig a mozgó büfé. Finom, friss szendvicsei és jól behűtött üdítői nélkül nehezen vészeltem volna át az utat.

A kaja amúgy is meghatározó élmény volt Tunéziában. Az éttermekben, a street foodban, a reggelikben, de még a sörkorcsolyákban is az ízek elképesztő kombinációit hozzák össze, és valahogy minden működik.

Reggeli bőségtál
Reggeli bőségtál
Fotó: Durucz Dávid

Kaptam bárányt mazsolás-pisztáciás kuszkusszal, édes szezámpasztát csípős harisszakrémmel, mézet és mézédes datolyát sós lepénnyel… na meg dinnyét sörrel. A klasszikus vicc több, italt felszolgáló egységben is valósággá vált előttem, de kaptam sör mellé lédús barackot, és rögtön utána répát meg uborkát is.

A kedvencem viszont egy jóval hétköznapibb párosítás lett, a forró tea mentalevéllel. Ezt a legnagyobb melegben is szívesen ittam – például a strandon, ahol a partot járó árus kínálta potom áron. És ha már tengerpart: Monasztirban meg is mártóztunk, de persze nem egy tucatszálloda magánplázsán. Azon a strandon fürödtünk, ahol a helyiek is. Általában egész családok, mindenki fürdőruhában, kivéve a nőket, akiket a vallási előírásoknak megfelelően ilyenkor is tetőtől talpig bő ruha borított.

Ribat erődrendszer Monasztirban
Ribat erődrendszer Monasztirban
Fotó: Durucz Dávid

A város maga kellemes, üdülőhely történelmi emlékekkel, mint bármely tetszőleges dél-európai nyaralási célpont. De ennyire jól üldögélni és órákon át semmit sem csinálni, méghozzá csoportosan, sehol máshol nem lehet.

Egy teraszos kávézóból békésen szemlélni a világ folyását: ez lett a kedvenc autentikus tunéziai időtöltésem.

És az ott töltött napokban nagyon jól éreztem magam, még ha senki nem is értette, honnan érkeztem. “Ongri”, ”Anglé”: nekik ez hallásra is hasonló volt, meg annyira nem is érdekelte őket a különbség köztem meg egy angol között.

Az sem rontotta el az élményt, hogy a világon mindent el akartak adni nekünk – Monasztirból Tuniszba menet még egy hajadont is felkínáltak útitársamnak. Eljegyzési ajándékként rögtön oda is adhatta volna neki a nyakláncot, amit grátiszba kapott egy rámenős árustól, hogy vigye haza a „madam”-nak. Nagy kár, hogy a láncon a kapocs sosem működött. A tunéziai kaland így minden tekintetben véget ért.

A Világjáró többi cikkét itt olvashatják.

 

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Előfizetőink máshol nem olvasott, higgadt hangvételű, tárgyilagos és
magas szakmai színvonalú tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Korlátlan hozzáférést adunk az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz is, a Klub csomag pedig a hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmazza.
Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!

Szubjektív Őrült cirkusz gyengíti az amerikai demokráciát
Káncz Csaba | 2025. augusztus 24. 11:05
A texasi választókerületek átrajzolásáról szóló törvényt követően a demokraták is országszerte terveket szőnek a választókerületek manipulálására. Miért veszélyes ez hosszú távon az amerikai demokráciára nézve? Káncz Csaba jegyzete.
Szubjektív Munkácsot az oroszok rakétázták, az Északi Áramlatot az ukránok robbanthatták fel
Wéber Balázs | 2025. augusztus 23. 11:28
Jegyzet arról, hogy egy háború nem teljesen fekete vagy fehér, az etikát eltapossa az érdek, a valósággal pedig akkor is szembe kell nézni, ha az összekuszálja a fejünkben élő narratívákat.
Szubjektív Utazás Svájcba: lélegzetelállító sokkterápia magyar inflációkárosultaknak
Gáspár András | 2025. augusztus 23. 06:11
A Világjáró ezúttal Svájcban kalandozott: Bázel, Zürich, Lugano és Luzern mellett a hegyek királynőjére is eljutottunk – természetesen a világhírűen pontos svájci vasútnak köszönhetően.
Szubjektív Politikai üldözés a tűzijáték árnyékában – Ez Viszont Privát
Bózsó Péter – Csabai Károly – Havas Gábor – Herman Bernadett – Izsó Márton | 2025. augusztus 22. 18:33
Mit üzen Hadházy Ákos autós üldözéses balesete Hatvanpusztán, és Gáza végső ostroma? Miért tűnt fel az idegeneket kiszolgáló Péter az augusztus 20-ai tűzijátékon? Magyar Péter újabb ígéretei. Mit jeleznek a baktériumok az egészségügyben? Mivel tudta javítani népszerűségét a Fidesz? Szubjektív heti visszatekintő adásunkban ezúttal Csabai Károly főszerkesztő, Herman Bernadett főmunkatárs és Bózsó Péter újságíró fejtette ki a véleményét.
Szubjektív Nincs szükség arra, hogy Európa legnagyobb tűzijátéka itt legyen – az utca embere augusztus 20-áról
Bózsó Péter - Izsó Márton Artúr | 2025. augusztus 20. 11:32
A kormány ismét rekordösszeget költ az augusztus 20-ai tűzijátékra és az ünnepségekre. Járókelőket kérdeztünk arról, hogy számukra mit jelent az ünnep, mit gondolnak a hivatalos ünnep költségeiről, valamint arról, hogy melyik politikus képviseli leginkább az ünnep örökségét, szellemét.
Szubjektív Fájdalmas döntésekre kényszerülhet Zelenszkij – egy dupla csúcs tanulságai
Wéber Balázs | 2025. augusztus 19. 18:31
A világbéke nem tört ki, mégis közelebb kerülhettünk a fegyvernyugváshoz. Már „csak” a megszállt ukrán területek jövőjéről, a biztonsági garanciákról és az Oroszország-NATO egymás mellett élésről kell megegyezni. Kijev fájdalmas alkura kényszerülhet a békéért cserébe. Nagyító alatt ezúttal az alaszkai és a washingtoni csúcs.
Szubjektív Sok hűhó semmiért, avagy Putyin tényleg megette Trumpot reggelire
Wéber Balázs | 2025. augusztus 16. 09:59
Az alaszkai csúcson nem jelentettek be semmilyen egyezséget az ukrajnai háborúról. Arról sem tudtunk meg semmi konkrétumot, hogy a színfalak mögött történt volna jelentős előrehaladás. Úgy tűnik, hogy Putyin tényleg megette Trumpot reggelire: miközben kiterítették előtte a vörös szőnyeget, az amerikai ultimátum lekerült az asztalról. A Kreml ismét időt nyert, csapatai pedig tovább nyomulnak előre Kelet-Ukrajnában.
Szubjektív Labdarózsák és rózsalabdák – szubtrópusi kert Svájcban
Elek Lenke | 2025. augusztus 16. 05:56
Tobzódó rózsaszín leánderek, csüngő pink fuksziák, elegáns kaméliák, halványzöldes-hófehér, súlyos fejű labdarózsák – vagy inkább rózsalabdák, ahogy Faludy György költeményében olvasható. Igaz, ő nem virágokat jellemzett ezzel a fordított szóösszetétellel – miniorchideák, ágaskodó tátikák és persze harsogóan zöld gyep, szigorú rend szerint nyírva. A Világjáró ezúttal a Parco Cianiban járt.
Szubjektív Putyin megtalálta Magyar Pétert, Orbán Viktor győztest hirdetett Ukrajnában – Ez Viszont Privát
Gáspár András – Havas Gábor – Herman Bernadett – Izsó Márton – Wéber Balázs | 2025. augusztus 15. 18:46
A héten az orosz hírszerzés nyíltan beállt Orbán Viktor mögé, miközben a magyar kormányfő Oroszországot kiáltotta ki az ukrajnai háború győztesének. Eljött tehát a showdown ideje? Valóban Ukrajna feje felett döntenek majd Alaszkában? Mit mond el Orbán Viktorról a legújabb fapados fotója, és mit Magyar Péterről a vagizós quadozása?
Szubjektív Fesztiválozók a Kneecap-kitiltásról, Gázáról és Ukrajnáról – az utca embere a Szigeten
Bózsó Péter - Izsó Márton Artúr | 2025. augusztus 14. 18:31
Az idei Sziget Fesztiválról kényszerűségből távol maradt az északír Kneecap együttes, akinek tagjait a magyar kormány három évre kitiltotta Magyarországról az izraeli-palesztin konfliktussal kapcsolatos, a kormány által antiszemitának és terrorizmust támogatónak minősített megnyilvánulásai miatt. Az elmaradt koncert napján fesztiválozókat kérdeztünk arról, hogy mennyire való a politika színpadra, mi a véleményük a gázai helyzetről és az EU lépéseiről. Azt is megkérdeztük, hogy vajon Ukrajnának kellene-e területeket feladnia a béke érdekében, ahogy azt Donald Trump amerikai elnök javasolja?
hírlevél
Ingatlantájoló
Együttműködő partnerünk: 4iG