A Római Birodalomba rándultam ki a minap. Szétnéztem a tehetős olívaolaj kereskedő műhelyében, próbáltam bekukkantani a drága viasszal lezárt amforákba, megtapasztaltam, hogy milyen volt akkor a wellness, koedukált volt-e a toalett és nem estek-e hasra a tógás-sarus férfiak a hatalmas kődarabokon. Nem kellett messzire menni az időutazáshoz, mindössze Ausztriáig, a magyar határtól fél órára található Carnuntumig.
Flavius magyarul mesél a légiós táborról
Egy igazi diadalíven keresztül léptem be a Duna mentén lévő Felső-Pannónia provincia fővárosába. Eleinte csak egy légiós tábor volt itt, amint azt Flaviustól megtudom. (A Flavius római név gyakori volt a késői császárkorban – a szerk.) A latin név ne tévesszen meg senkit: az osztrák fiatalember bájos akcentussal beszél magyarul, látnivaló, hogy imádja ezt a korszakot – akárcsak a családja, amelyben mindenkinek latin a keresztneve –, és mindent tud a valaha itt élt emberekről.
Carnuntum egy idő után, a helytartó székhelyeként mintegy 50 ezer lakosú, akkori fogalmak szerinti világvárossá emelkedett.
Emellett az egyetlen olyan méretű és jelentőségű település volt, amely közvetlenül a határon, a Borostyánkőút és a Római Birodalom egyik legfontosabb nyugat-keleti útvonala, a Limes-út kereszteződésében feküdt. Krisztus után az 1. századtól az 5-ikig volt lakott.
Fotó: Wikipédia/Barnos
Restaurálás eredeti kövekkel és szerszámokkal
Jellemző az osztrákokra, hogy a hely tökéletesen restaurált, újra festett. A helyi szuvenír shop el van látva rengeteg, többek között magyar nyelvű prospektussal, no meg könyvekkel és számos ajándéktárggyal.
A szakemberek az összes épületet az eredeti helyén restaurálták, valamennyi ház és az utcaszintek megfelelnek a hajdani állapotoknak.
Az építkezés során részben eredeti római kövekkel és szerszámok másolatával dolgoztak, ókori kézműves technikákat alkalmazva. Az épületekben található összes technikai berendezés működőképes. Egy hatalmas terepasztalon makettek segítenek elképzelni, hogyan osztódott ketté a város.
Fotó: Carnuntum
A XXI. századi mesterek a tömör fából készült építményekhez nem fűrészüzemben készült fát használtak, hanem kézzel megmunkáltat, újrahasznosítottat. A tetőcserepeket pedig egy erre szakosodott téglagyárban készítették, itteni leletek alapján.
Padlófűtés, olívaolaj, fűszeres bor mézzel
Nehéz elképzelni, de tény, hogy több ezer évvel ezelőtt már padlófűtés melegítette itt a fürdő alapját, ami jól esett ma is a talpamnak. A mai fűtőrendszer csempéit egy rekonstruált kemencében állították elő, eredeti alkatrészek felhasználásával.
A termálfürdő az egyik leglátványosabb része az archeológiai parknak. Három részre oszlik: frigidarium, tepidarium, caldarium. A rómaiak a meleg vízben való ücsörgés után látogatták meg a frigidariumot, hogy lehűljenek a carrarai márványból épített medencében.
Fotó: Carnuntum
Egyébként nem egy fürdőkomplexum működött itt hajdanán, hanem kettő. A másik eredeti állapotában maradt fenn, még felújítás alatt áll, de hamarosan az is látogatható lesz.
Hogy éltek itt az emberek? Állítólag jól. No persze nem a rabszolgák, de a gladiátorokat már megfizették. Az átmenő kereskedelem a kultúra és a jólét virágzását táplálta.
A Földközi-tenger térségéből főleg olívaolajat, bort, halszószt, datolyát és fügét importáltak, a díszes asztali edényeket pedig Olaszországból vagy Galliából szerezték be. Számtalan ékszer, szobor és pompás falfestmény töredéke az itteni luxuséletről tanúskodik.
A legfontosabb áru talán az olívaolaj volt, hiszen nemcsak ezzel főztek, de világítottak is, ezt tehát óriási mennyiségben ide kellett szállítani. Idegenvezetőnk meginvitál egy római kori kóstolóra, hozzátéve, hogy akkor a házakban nemigen főztek, mindenki az akkori „gyorsbüfékben” ebédelt, a már említett egzotikus gyümölcsök mellett a mai szalámikhoz hasonlító húsféléket, sajtokat, kenyereket.
Üdítő helyett fűszeres-mézes, viszonylag magas alkoholtartalmú bor járta – eleinte furcsának találja az ember az ízét, de később itatja magát.
Gyorsétterem az ókorban
A legnépszerűbb ízesítő pedig a garum, a halszósz volt, amitől ma bizonyára kifutnánk a provincia szélére, ők mégis igen kedvelték. A büfé mai rekonstruált épületének tetejéről szárított zöldségek lógnak, no meg igazi szárított halak, jelezve, hogy mennyire fontos volt ez az alapélelmiszer.
Bizonyára számos műhely működött a városban, hiszen a pékárut, a textíliákat, a lábbeliket, a fegyvereket, az edényeket részben itt állították elő, nem beszélve az építési alapanyagokról és szerszámokról.
A házak berendezése és falfestményei egyedülálló bepillantást engednek egykori lakói mindennapjaiba, csakúgy, mint az impozáns fürdő vagy éppen a koedukált latrina. Az amfiteátrum természetesen innen sem hiányozhatott.
Márványszobrok a múzeumban
Az innen néhány kilométerre, Bad Deutsch-Altenburgban található Museum Carnuntinum elképesztő kincsekben gazdag. Itt található az eredeti leletek többsége, a márványszobroktól a sestertiusokig, azaz az akkori pénzekig, játékszerekig, ékszerekig. A XX. század elején maga Ferenc József császár avatta fel az ókort egyedülálló módon felelevenítő múzeumot.
A feltárt és részben rekonstruált várost harminc éve adták át. Carnuntum azóta az UNESCO világörökség része és turistavonzerővé vált, ahová sokezren látogatnak el évente.
Az állandó látnivalók mellett egész évben fesztiválok, programok helyszíne, nem utolsósorban élő történelemlecke az iskolásoknak.
Mikor ott jártam, épp egy fiatal tanárnő magyarázott egy csoport 10-12 éves gyereknek, akik bizonyára jobban érdeklődtek e kor után – a VR szemüveges filmvetítésnek is hála –, mintha csak könyvből kellett volna ugyanezt megtanulniuk.
A városnak ma is saját gladiátorcsapata van
Ami a programokat illeti, május 31-én a látogatók például testközelből tapasztalhatják meg a valódi gladiátorharcok varázsát. A város saját gladiátorcsapata, a Familia Gladiatoria Carnuntina stílszerűen az amfiteátrumban mutatja be tudását.
A gladiátorharcok az ókorban korántsem csupán brutális „mészárlások” voltak a közönség szórakoztatására, hanem sokkal inkább jól strukturált, magasan képzett szakemberek által szervezett sportversenyek.
Fotó: Carnuntum
Bár néha halálos kimenetelűek is lehettek, a hangsúly általában az erőn, az ügyességen, a teljesítményen volt.
A mostanában rendezett küzdelmek is valódiak, nem előre megrendezettek. A versenyt fafegyverekkel vívják, ahogyan azokat elődeik az ősi „edzéseken” és a reggeli bemelegítő küzdelmekben tették.
Carnuntumban túrákat is szerveznek, amelynek része az aperitif az olajkereskedő házában, csakúgy, mint a látogatás végén a sok százezernyi leletet őrző páratlan múzeum bejárása.
A Világjáró többi cikkét itt olvashatják. Azt pedig, hogy Pompeiiben mit láttunk, itt meséljük el:
Amit végül visszautasított, a köztársasági elnök pedig Baka Zoltán lett. 
