Valószínűleg nem tudná az éhes vendég az étteremben a villájával körbecsavarni azt a spatettitésztát, amit egy tudományos kísérlet részeként állítottak elő. A hajszánál kétszázszor vékonyabb „ennivalót” a University College London (UCL) kutatói készítették el laboratóriumi boszorkánykonyhájukban.
Biztosra vehetjük, hogy nem lesz olyan olasz vendéglő a világon, ahol ebből a tésztából bármit készítenének, de azért nem haszontalan a szupervékony spagetti. Újabb lépést jelent ugyanis a nanoszálakkal folytatott kísérletezésben. Ezeknek a szálaknak számos alkalmazási lehetősége van a gyógykészítmények gyártásától kezdve az ipari termékekig.
Fotó: Pixabax
A legvékonyabb igazi spagettijét a szardíniai Nuoro Sardinia városában készítik „su filindeu”, azaz „isten cérnája” (esetleg isten „isten fonala”) néven.
A su filindeu 400 mikron széles, azaz nagyjából ezerszer vastagabb, mint a londoni kutatók „spagettije”. Az ugyanis 372 nanométerével vékonyabb, mint a fény egyes hullámai.
Az új nanospagetti tifőzésével akadna egy kis gond: egy másodperc alatt elfőne, így nem lenne idő kivenni a fazékból – mondta Gereth Williams, a kísérletben részt vevő egyik kutató. A nanoszálak a száz nanométernél vékonyabb szálszerű anyagok. Ez a méter milliárdod része. Az emberi haj 80-100 ezer nanométer vastag. Felhasználásukban különösen ígéretes az a tulajdonságuk, hogy növényi alapú változataik jól raktározzák a felesleges szőlőcukrot.
Felszívható velük a nedvesség, miközben távol tarthatók a baktériumok, így sebek kötszereként is jól használhatók. A kutatók úgy értékelik saját munkájukat, hogy bizonyítani tudták: lisztből is lehet nanoszálakat készíteni. A következő lépés az lehet, hogy kiderítik mennyi ideig tartható fenn a nanospagetti, mielőtt szétesne, illetve milyen felhasználási lehetőségei lehetnek. Az is kérdés persze, hogy lehet-e nagy tömegben, nagyüzemi módon gyártani találmányukat.
Kisebb késés esetén jár a kártérítés.
