Mégse mondjunk le az időutazásról? Egy asztrofizikus elmagyarázza, miért

Hogy mit is jelent pontosan az időutazás? Különböző időpontok közötti mozgást, hasonlóan a különböző helyek közötti helyváltoztatáshoz. A filmekben számtalanszor láthattunk már olyan karaktereket, akik speciális gépeket, mágikus eszközöket használnak, vagy akár futurisztikus autóba pattannak, hogy visszafelé vagy előre utazzanak az időben. Gondoljunk csak a Benjamin Button különös élete című filmre Brad Pittel, vagy az Adaline varázslatos életére Harisson Forddal. De vajon ez valóban csak egy szórakoztató ötlet a könyvekben és filmekben, vagy tényleg meg is történhet?

Az a kérdés, hogy az idő visszafordítható-e, továbbra is a tudomány egyik legnagyobb megválaszolatlan kérdése. Ha az univerzum továbbra is követi a termodinamika törvényeit, akkor ez valóban kizárt. Hiszen a termodinamika egyik törvényszerűsége, hogy az univerzumban a dolgok változatlanok maradhatnak, vagy idővel rendezetlenebbé válhatnak – magyarázza Adi Foord asztrofizikus a The Conversation hasábjain.

Kicsit hasonlít ez arra, mintha azt mondanánk, hogy egy tojást már lehetetlen felütni, ha már megfőtt. E törvény szerint az univerzum soha nem térhet vissza pontosan olyan állapotba, mint korábban volt. Az idő csak előre haladhat, akár egy egyirányú utca.

Az idő relatív

Albert Einstein fizikus speciális relativitáselmélete azonban azt sugallja, hogy az idő különböző embereknél eltérő sebességgel telik. Ha valaki űrhajón száguld, amely a fénysebességhez közelít – ami 671 millió mérföld/óra – lassabban éli meg az időt, mint egy ember a Földön.

Mindezközben az emberek még nem építettek olyan űrhajókat, amelyek közel olyan sebességgel tudnának mozogni, mint a fény, de a Nemzetközi Űrállomáson utazó űrhajósok közel 17 500 mérföld/órás sebességgel keringenek a Föld körül. Scott Kelly űrhajós 520 napot töltött a Nemzetközi Űrállomáson, és ennek eredményeként valamivel lassabban öregedett, mint ikertestvére – és űrhajóstársa – Mark Kelly. Scott 6 perccel volt fiatalabb ikertestvérénél. 

És mivel Scott sokkal gyorsabban és több napig utazott, mint Mark, így most 6 perccel és 5 ezredmásodperccel fiatalabb nála.

A tudósok más ötleteket is vizsgálnak, amelyek elméletileg lehetővé tennék az időutazást. Az egyik koncepció a féreglyukakra vagy a feltételezett alagutakra fókuszál az űrben, amelyek parancsikonokat hozhatnak létre az univerzumban való utazásokhoz. Ha valaki képes lenne egy féreglyukat építeni, majd kitalálná a módját, hogy az egyik végét a fénysebességhez közelítve mozgassa – mint a fent említett hipotetikus űrhajót –, akkor a mozgó vége lassabban öregedne, mint az álló vége. 

Így valaki, aki a féreglyuk mozgó végébe belépne, majd az állóvégen keresztül kijutna, kiléphetne a múltjából.

A féreglyukak azonban továbbra is elméletiek: a tudósok még nem észleltek egyet sem. És az is hihetetlenül nagy kihívás lenne, hogy embereket küldjünk át egy féreglyuk űralagúton.

Paradoxonok és sikertelen vacsorapartik

A csillagász szerző szerint az időutazáshoz számtalan ellentmondás is kapcsolódik. A híres „nagypapa-paradoxon” például olyan hipotetikus probléma, amely akkor merülhet fel, ha valaki visszautazik az időben, és véletlenül megakadályozza a nagyszülei találkozását. Ez azonban olyan paradoxont ​​teremtene, hogy ha meg sem születünk, akkor hogyan utazhatunk vissza az időben? Ez egy elképesztő rejtvény, amely tovább fokozza az időutazás rejtélyét.

Stephen Hawking híres fizikus az időutazás lehetőségét úgy tesztelte, hogy időutazós partira invitálta vacsoravendégeit, de csak a vacsora időpontja után külde ki a meghívókat, amiben a dátumot, az időt és a koordinátákat feltünteti. Abban reménykedett, hogy meghívását egy olyan jövőben élő ember fogja elolvasni, aki képes visszautazni az időben. Azonban az adott időpontban senki sem jelent meg. Ezért Hawking rámutatott: „A legerősebb bizonyítékunk arra, hogy az időutazás nem lehetséges, és soha nem is lesz az, hogy még nem özönlették el a Földet a jövő turistáinak tömegei.” 

Hawking azonban nem tántorodott el, és nyitva hagyta az ajtót, hogy elfogadják a meghívását. "Remélem, hogy a meghívók ilyen vagy olyan formában sok ezer évig fennmaradnak. Talán egy napon valaki, aki a jövőben él, megtalálja az információt, és egy féreglyuk időgépet használva visszatér az időbe, bebizonyítva, hogy az időutazás egy napon lehetségessé válik.”

A teleszkópok időgépek

Ugyanakkor a bivalyerős teleszkópokkal felfegyverzett asztrofizikusok az időutazás egyedülálló formát tapasztalhatják meg. Amikor a kozmosz hatalmas kiterjedésű területére pillantanak, valójában a múlt univerzumába néznek. 

Ugyanis az összes galaxisból és csillagból érkező fénynek időbe telik az utazás, és ezek a fénysugarak a távoli múltból hordoznak információkat. Amikor az asztrofizikusok egy csillagot vagy galaxist távcsövön keresztül figyelnek, nem azt látják, ahogy a jelenben érzékelhető, hanem olyannak, amilyen akkor volt, amikor a fény megkezdte útját a Földtől évmilliókkal ezelőtt.

A NASA legújabb űrteleszkópja, a James Webb Űrteleszkóp olyan galaxisokat figyel, amelyek az ősrobbanás legelején, körülbelül 13,7 milliárd évvel ezelőtt keletkeztek. Bár nem valószínű, hogy egyhamar rendelkezünk olyan időgépekkel, mint a filmekben, a tudósok aktívan kutatják az új ötleteket és a megoldásokat. Addig is egyelőre marad az időutazás gondolatának élvezete a kedvenc könyveinkben, filmjeinkben és álmainkban.