Meglepő jelenséget lehet megfigyelni, ha hosszú távra is felrajzoljuk a havonta publikált GKI-Erste konjunktúra-indexet, különösen annak a fogyasztói bizalomra vonatkozó részét. A piros vonalat, és a piros jelölőket érdemes elsősorban figyelni, ez a vonal a fogyasztói bizalmat, a gömbök pedig az egyes országgyűlési választások első fordulóit jelzik. (Általában április, egy esetben május.)

Mi tesz isten, a lakosság optimizmusa a saját gazdasági kilátásait illetően mindig majdnem pontosan a választásokra – plusz-mínusz pár hónap – éri el a tetőpontját, és valamikor két választás között, az idő felénél-harmadánál van a mélyponton. A választások körüli minden oldali ígérgetést, a kormányoldal öndicséretét, a mindenkori ellenzék fényes jövőképét arra az esetre, ha ő győzne, a választók a jelek szerint lényegében újra és újra, majdnem húsz éve egyformán beveszik. Hogy azután, több-kevesebb mértékben újra és újra csalódjanak, alábbhagyjon a lelkesedésük.

Húzd meg a nadrágszíjat, ereszd meg a nadrágszíjat. Sokszor felmerült már, hogy a magyar kormányok a választások előtt előszeretettel készítenek választási költségvetést, és szívesebben juttatnak valamit az egyszerű népnek is, hogy az jobban érezze magát és reájuk szavazzon. A választások után hónapokkal vagy egy-két évvel viszont általában megszorítások következnek a korábban elszaladt költségek miatt. Vannak, akik erre az évre is prognosztizálnak már ilyet.

De még ha nem is költenek többet választások előtt a hatalmon levők, logikus módon akkor sem a voksolások elé időzítik az amúgy is lassan esedékes megszorításokat, hanem későbbre. Szép szavakban viszont rendszerint akkor sincs hiány, ha pénzt nem tudnak vagy nem akarnak áldozni a hangulatjavításra.

Jóval kisebb mértékben ugyan, de időnként az üzleti bizalmi index – amely a vállalkozások várakozásait tükrözi – és a két másik mutató egyfajta súlyozott átlagaként számított konjunktúra-index is követi ezt a választási hullámvasutat. A vállalatvezetők valószínűleg sokkal kevésbé dőlnek be a szép szavaknak, mint az átlagfogyasztó, de az általános hangulat alól nem tudják magukat teljesen függetleníteni. Főleg, ha a fogyasztók nemcsak bizakodóbbak, hanem valamivel többet is költenek, ami plusz vállalati bevételeket eredményezhet.

Hogyan számolják ezeket az indexeket? „A GKI Gazdaságkutató Zrt. – az EU módszertanának megfelelően – konjunktúra-indexének kiszámításakor az üzleti szférán belül az ipar, a kereskedelem az építőipar és a szolgáltató szektor, illetve a lakosság várakozásait veszi figyelembe. A GKI-Erste konjunktúraindex a lakossági bizalmi index és az üzleti bizalmi index súlyozott átlaga. Az üzleti bizalmi indexet az ipari, a kereskedelmi, az építőipari és a szolgáltató vállalkozások üzletmenetére, forgalmi és foglalkoztatási várakozásaira vonatkozó kérdésekre adott válaszokból számítjuk. (A szolgáltató szféra cégei közül – hasonlóan az EU gyakorlatához – a pénzügyi és a közszolgáltatások területén működő vállalkozások egyelőre nem szerepelnek a vizsgált szektorok között.) Szezonálisan kiigazított adatokat közlünk, ami megfelelő matematikai módszerekkel kiszűri a szezonális hatások (például a téli és a nyári időjárás különbségei, a karácsony előtti nagyobb kereslet, a nyári szabadságok miatti kisebb termelés) okozta eltéréseket. A fogyasztói bizalmi indexet a háztartások pénzügyi, az ország gazdasági és munkanélküliségi helyzetének várt alakulására, továbbá a megtakarítási kilátásokra vonatkozó kérdésekre adott válaszokból számítjuk.” (Forrás: GKI)