Ha már Orbán is azt mondta... 13 érv a forintgyengülés mellett és 6 ellene

Emlékeznek még, hogy a nyolcvanas és kilencvenes években időnként egyszeri nagy forintleértékeléseket hajtottak végre? Nem foglalnánk állást abban a kérdésben, hogy a forint erősödése vagy gyengülése jobb-e. A gyengülés elsősorban a devizahiteles állampolgárok, vállalkozások, önkormányzatok, egyes importőrök számára rossz, sőt nagyon rossz. Az exportálók, a munkahelykeresők, importőrök számára viszont jó hír lehet a forint gyengülése. Az utóbbi években ugyanis az export volt az egyedüli mozgatórugója a szerény hazai gazdasági növekedésnek, azután ez is leült és az ország recesszióba csúszott.

Hosszabb távon elinfláljuk?

A gyengébb forint az exportágazatot ösztönözni tudná, ezzel munkahelyeket teremtve vagy legalább megőrizve. Ezen keresztül adóbevételeket és az ezekből fizetett nyugdíjakat és más szociális ellátásokat tartaná fenntartható szinten. (Ha a politika is úgy akarja.) Cikkünkben felsoroljuk azokat a sajtóban az utóbbi hónapokban felmerült főbb tényezőket, amelyek a forint gyengülése mellett, illetve ellen hatnak. (A „+” jel az EUR/HUF árfolyam emelkedése, azaz forintgyengülés mellett, a „–” a forintgyengülés ellen szóló érveket vezeti be.)

+ Magyarországon a legmagasabb az infláció az EU-ban, nemrég évi 6,6 százalékon tetőzött, de jövőre is általában évi öt százalék feletti értékeket várnak. A magas infláció hosszabb távon csökkenti az adott deviza értékét, hiszen erősebben veszít értékéből, mit más devizák. Rövidebb, pár hónapos vagy pár éves távon viszont ez nem jelent sokat.

+ A külföldi államok is sorban igyekeznek gyengíteni saját devizájukat, hogy versenyképesebb legyen a gazdaságuk. Lehet, hogy versenyre kényszerülünk velük.

Csehül állunk növekedés dolgában

+ Nálunk az egyik legalacsonyabb a gazdasági növekedés, pontosabban a legmagasabb a recesszió jelenleg az EU-ban, és a következő évben sem biztos, hogy lesz egyáltalán növekedés. (Igaz, Európa sok más országában sem.) Ehhez komoly megszorítások járulnak, amelyek szintén csökkentik az elkölthető jövedelmet, ami tovább csökkentheti a növekedést. Egészen rossz esetben ez tovább csökkenve a költségvetési bevételeket újabb megszorításokat tehet szükségessé, így negatív spirál indulhat be.

+ Orbán Viktor miniszterelnök péntek reggel egy rádióműsorban „felhívta az emberek figyelmét”, hogy "mindenki, aki csak tud, lépjen be az árfolyamgátba, mert a forint árfolyama a többi európai valutához hasonlóan bizonytalan lesz a következő években" – idézte az MTI. A bizonytalan árfolyam persze jelenthet időnként erős forintot is, az árfolyamgát viszont mégiscsak a gyenge forint ellen nyújt védelmet. (A pénzügyekkel foglalkozó szakértők egyébként gyakorlatilag egyetértenek abban, hogy az árfolyamgát megtakarítást hoz az ügyfeleknek, mégis kevesen csatlakoztak hozzá.)

Úgy tűnik hát, hogy a miniszterelnök alapvetően gyenge forintot vár vagy legalábbis attól tart. A kormány, mint tudjuk, maga is nagyon sokat tehet ennek eléréséért és megakadályozásáért egyaránt, így a tévedés lehetősége csekélyebb.

Ami a választásokon jól mutatna

+ Van olyan vélemény, hogy a gazdasági növekedés beindításának leghatékonyabb vagy leggyorsabb eszköze a forint leértékelése lehetne. (Ilyenkor ugyanis az exportőrök ugyanazon árujukért több forintot kapnak, vagy a külpiacokon alá tudnak ígérni a konkurencia termékeinek, és így jobban megéri exportálniuk, termelniük.) Politikai okokból, a választásokhoz közeledve pedig igen nagy szüksége lenne a kormányzatnak valódi gazdasági növekedésre, már 2013-ban.

+ A következő évre nézve a legnagyobb kockázatnak sok elemző az MNB-elnöki megbízatás lejártát tekinti a jövő év tavaszán. Kardinális kérdés, ki kerül a jegybank élére, mi lesz a devizatartalékok sorsa és leapadnak-e – könnyű támadási felületet biztosítva a forint ellen játszó spekulációnak –, meddig folytatódik a kamatcsökkentési sorozat. Mennyire lesz unortodox és rögtönzött vagy konzervatív, óvatos és átgondolt a jegybank tevékenysége.

IMF helyett szabadon

+ Pár hónapja még az IMF-megállapodás esélye és lehetséges időpontja foglalkoztatta leginkább az elemzőket. Azóta lényegében kiderült, hogy megszakadtak a tárgyalások, a jelek szerint nincs szándék a folytatásukra. (Bár akkoriban is többen azt mondták, hogy akkor lesz megállapodás, ha a piac kikényszeríti, ami leginkább forintgyengülésen keresztül valószínű.)

Ez sérülékennyé teszi az országot: ha külföldön valami történik, és ismét kockázatkerülő lesz a hangulat, annak a forint lehet a nagy vesztese. Április végén, májusban nagy forinterősödést hozott a tárgyalások folytatásának híre (az Orbán-Barroso találkozó után), most viszont nem volt érdemi forintgyengülés az ellenkező értelmű hírre.

+ Az eurozóna problémái, Görögország, Spanyolország, Olaszország, újabban esetleg Franciaország bármikor ismét középpontba kerülhetnek. Hasonló időszakokban eddig rendszerint gyengült az euró és vele a forint is.

Lengyel-magyar közös úton

+ A forint a lengyel zlotyval nagymértékben együtt mozog, az utóbbi egy évben például a forint hat, a zloty nyolc százalékot erősödött, de öt év alatt is csak hasonló, pár százalékpont a különbség a kettő között. Pedig a lengyel gazdaság sokkal jobb helyzetben van, mint a magyar. A magyar hírek is hathatnak a zlotyra, de alapvetően úgy tűnik, az itteni rossz hírek nem épültek be igazán a forintárfolyamba, a külföldi befektetők eddig kevéssé törődtek a magyarország-specifikus tényezőkkel.

+ Közel két éve vissza-visszatérő téma a gazdasági, az ellenzéki és a külföldi sajtóban az általános bizonytalanság, a jogbizonytalanság, a bizalomhiány, és ennek következményei, a beruházások alacsony szintje, a külföldi tőkeáramlás elmaradása. (Ezek egy részét adatok is alátámasztják.) Ezek negatív hatással vannak vagy lehetnek a gazdasági növekedésre, azok keresztül a forintra.

Euró/Zloty és Euró/Forint(Forrás: Stooq.com)

De nem csak a devizahitelesek szívnak

+ A rendelkezésre álló adatok alapján erősödik a kivándorlás és annak szándéka, főleg a jól képzett fiatalok körében, ami a recessziót és a költségvetési hiányt növeli, a jövőbeli növekedési kilátásokat erősen kérdésessé teszi.

+ A hazai forinthitelesek körében hasonlóan magas a problémás hitelek aránya, mint a devizahitelesek között. Ez azt jelzi, hogy nem elsősorban devizahitel-probléma, hanem eladósodottsági probléma van az országban. Ez csökkenti azon érvek erejét, amelyek a forint gyengítését a devizahitelesek miatt ellenzik. Kiút maradhat az eladósodottság kinövése a gazdasági növekedésen keresztül.

+ Kamatcsökkentési sorozatba kezdett az MNB, és az alacsonyabb kamat elvileg gyengíti a helyi devizát, mert csökkenti a külföldiek érdekeltségét abban, hogy ide hozzák a pénzüket. (Valamint csökkenti a hazai megtakarítók indíttatását is arra, hogy forintban takarékoskodjanak, ami látszik az új lakossági devizakötvény fogadtatásából és a befektetési alapok statisztikáiból is.)

Mindent überel a magas kamat ígérete

– Az utóbbi hónapokban, különösen a nyár végi EU-s és USA-beli pénzbővítéseket követő optimista hangulat hatására, mindennél fontosabbnak látszott a külföldi befektetők kockázatkereső, kamatvadász  hangulata. A külföldi fejlett piaci állampapír-hozamok annyira alacsonyak (1-2 százalék, illetve rövid futamidőkre esetenként negatív értékek is előfordulnak), hogy ahhoz képest egy 5-6 százalékos hazai hozam is maga a Kánaán.

A globális kockázatvállalási hajlandóság az utóbbi időben az amerikai fiskális szakadék megoldásával kapcsolatos pozitív várakozások miatt még tovább javult. Magyarországra is dől a külföldi tőke, aminek komoly szerepe lehet a forint jelenlegi – persze csak viszonylagos – erejében és az alacsony állampapír-hozamokban. Hogy ez csak napokig, hetekig vagy hónapokig, netán évekig fog még tartani, nem lehet tudni.

Ha ez a globális folyamat még sokáig kitart, lehet, hogy akkor sem tudják majd komolyabban gyengíteni a politikusaink a forintot, ha akarják. Az árfolyamok sokszor elszakadnak a makrogazdasági folyamatoktól és a tankönyvi példákról, például a forint eddig 2008 nyarán volt a legerősebb, nem sokkal a világméretű válság kirobbanása előtt. (Akkor 230 alatt is volt egy euró, hogy aztán a következő tavaszon már a 310 forintot súrolja.)

Ömlik hozzánk az EU támogatása

– A kamatcsökkentési sorozat ellenére még így is jóval magasabb az (alap)kamatunk, mint a fejlett ipari országokban, így az MNB-kamatcsökkentés eddig nem sok devizapiaci reakciót váltott ki. (Kérdés, hol van az a pont, ahol már kiváltana.)

– Az évente sok százmilliárd forint értékben beáramló EU-s pénzek erősítik a forintot. Ha nem sikerül az úgynevezett szabadságharcnak kivívni, hogy ezek elapadjanak, akkor még sok évig tarthat ez a kedvező folyamat. (Valószínűleg eddig sohasem menne el a kormányzat, legalábbis nincsenek erre utaló vélemények.)

– Az ország külkereskedelmi mérlege erősen pozitív, az export nemcsak a gazdasági növekedés egyetlen motorja volt az utóbbi években, hanem fontos devizaforrásunk is. Az ország folyó fizetési mérlege 2010 óta folyamatosan pozitív, az exporton kívül az idegenforgalom is rendszeresen javítja. A teljes fizetési mérleg is rendszeresen többletet mutat, igaz, 2012 első félévében negatív volt.

Legalább az adósságunk csökkenget

– Lassan, de folyamatosan csökken a GDP-arányos államadósságunk és két vagy három százalék körül lesz az idei költségvetési hiányunk. A jövő évi hiány várhatóan szintén kordában tartható, bár a 2014-es már vitatott.

– Az eurozóna problémái lassanként rendeződni látszanak, elképzelhető, hogy igazán nagy megrázkódtatások nélkül túl fogja élni a válságot. Ez a forintot is stabilabbá teheti.

Konklúziót nehéz megvonni, sok függ a hazai politikusok szándékos vagy szándékolatlan húzásaitól, az MNB helyzetétől, és a globális kockázatvállalási hangulattól. Széllel, a nagyvilág erőivel szemben valószínűleg nem lehet majd harcolni, de a politikusaink is sokat mozdíthatnak az árfolyamon. Úgy tűnik, az ő érdekük inkább a deviza gyengítése lehet a gazdaság élénkítése érdekében.

(Kérjük olvasóinkat, ha kihagytunk valamilyen tényezőt, hozzászólásban jelezzék.)