Privátbankár: Mi a private banking és a privát vagyonkezelés között a különbség? Sokan nem tudják.
Schuszter Péter: Ez két teljesen különböző dolog. A private banking egy befektetési tanácsadási tevékenység. A módosabb ügyfél a private banking során saját tanácsadót kap, aki segít neki eligazodni a pénzvilágban, de minden befektetés, tranzakció előtt az ügyfélnek jóvá kell hagynia azt.
P: Tehát a végső befektetési döntést az ügyfél hozza, a tanácsadó tanácsa alapján. A privát vagyonkezelésnél pedig a vagyonkezelő?
S. P.: Igen, jogilag ez a különbség. Nálunk az ügyfélnek van egy keretszerződése, amely befektetési politikát, irányelveket fektet le, és ezeken a kereteken belül teljes egészében az alapkezelő hozza meg a döntéseket.
P: Ez olyan, mint egy befektetési alap, csak itt minden ügyfél vagyona egy külön kis befektetési alaphoz hasonló egyéni portfólió.
S. P.: Így van. Magyarországon kevesen foglalkoznak magánszemélyek számára végzett vagyonkezeléssel, nagyon limitált a kör. Kevesen is ismerik, és a bankok sem ebbe az irányba indultak el, hanem a tanácsadás felé.
Ám azok, akik számára ez szól, jellemzően legalább 30-50 millió forintos megtakarítással rendelkező ügyfelek, igen elfoglaltak. Nem mindig van arra idejük, hogy napi szinten foglalkozzanak befektetéseikkel, hogy állandóan tartsák a kapcsolatot a tanácsadóval, és minden ügyletnél hozzájárulásukat adják az adott üzlethez. Így viszont számos jó, nagy potenciállal rendelkező befektetéstől eshetnek el.
A vagyonkezelésben a hozzáadott érték, hogy nem kell napi szinten foglalkozni vele. Amikor ráérnek, akkor rá tudnak nézni a befektetéseikre. De külföldön is, Magyarországon is egyelőre sokan szeretnek rendszeresen ránézni a befektetéseikre, és beleszólni azok alakulásába. A vagyonkezelés esetében sokkal nagyobb a bizalmi faktor, az ügyfélnek bíznia kell a tanácsadóban. Így itt rendkívül fontos az ügyfél és tanácsadó közötti megértés.
P: Az alacsony kamatkörnyezet most a befektetéseknél az egyik leghangsúlyosabb történet. Hogyan befolyásolja a vagyonkezelést?
S. P.: Ez óriási lehetőség a vagyonkezeléssel foglalkozók számára, a jelenlegi kamatszint már annyira alacsony, amivel mindenki elégedetlen, nem ezt a szintet szokta meg a lakosság. A két százalékos kamat ma már akciósnak tűnik, a reálkamat negatív lesz, a költségek is tovább rombolják az eredményt. Régebben sokan vándoroltak bankból bankba, ahol éppen akció volt, ez ma már a költségek miatt értelmetlen.
Így maradnak a befektetési alapok vagy a privát vagyonkezelés. De mi magyarok nem szeretünk kockázatot vállalni, viszont szeretnénk magasabb hozamot. Így mi maradt? Az abszolút hozamú alapok és az abszolút hozam-szemléletű vagyonkezelés. Ez az a terület, amire mi is koncentrálunk.
P: Mivel tudnak most jó hozamot elérni az abszolút hozamú alapok?
S. P.: Voltak alapok, amelyek eddig arra játszottak, hogy a kötvényhozamok csökkenni fognak, ezért hosszabb futamidejű kötvényeket vettek az alapba. A hozamcsökkenés miatt valóban magas hozamot értek el. Ide tartozik a legtöbb abszolút hozamú alap. Mások fedezeti ügyletekkel próbáltak jó eredményt elérni. Megint mások, mint mi is, a stock pickinggel – megfelelő részvények kiválasztásával – dolgoznak, megfelelő kockázatkezelés mellett. Meggyőződésem, hogy ez utóbbi az, amelyikben a legtöbb hozzáadott érték van, ami a jövőben is sikereket hozhat. Ezen stratégiákban egy kvázi vegyes portfólióról beszélünk, melyben a bullish időkben, azaz emelkedő piacon növeljük a részvénykitettséget, rossz körülmények között pedig csökkentjük. Előfordul, hogy egyes részvények rosszul teljesítenek, de szigorú stop-limit stratégiával, veszteségminimalizálással ezek a kockázatok lényegesen csökkenthetők és így a portfólió átlagos hozama még mindig kedvező marad.
P: A kötvénypiaci lehetőségeknek már vége?
S. P.: Valószínűleg vége. Az elmúlt évek tényleg elképesztő mértékű hozamcsökkenést hoztak az állampapírjainknál, három év alatt a tízéves kötvényünk forinthozama 9-10% közeléből 4%-ig süllyedt.---- Milyen egy tipikus magyar privát befektető? ----
P: Milyen egy tipikus magyar privát befektető, és milyen a portfóliója?
S. P.: Nálunk 35-40 millió forinttól felfelé lehet privát vagyonkezelésben részt vevő ügyfél valaki. Az új ügyfelekkel mindig leülünk felmérni az igényeiket, kockázatviselési képességüket, majd ennek alapján alakítjuk ki a portfóliójukat. Hat kategória valamelyikébe soroljuk be őket, van ultrakonzervatív és ultrakockázatos, valamint a közöttük levő átmenetek. De a legtöbbjük jellemzően óvatos duhaj, aki túlzott kockázatokat nem vállal.
Bizonyos fajtájú ügyleteket, mint határidős, derivatív, egyébként nem is végzünk, pont azért, mert ezeken túl nagyot lehet bukni. Mi sosem állítjuk azt az ügyfeleknek, hogy biztosan két számjegyű hozamot fogunk elérni, inkább egy biztos, infláció feletti, kiszámítható eredményre törekszünk.
Az ügyfelek többségének 20 és 40 százalék közötti kockázatos befektetése van, jellemzően globális részvények, illetve ETF-ek, amelyek között előfordulhat short és tőkeáttételes is, de ezekkel nagyon óvatosan bánunk. (ETF: tőzsdén kereskedett alapok, jellemzően indexalapok – a szerk.) A devizapozíciók is nagyon elterjedtek, igen magas a devizaarány a portfóliókban.
P: Változik is a devizaarány? Ha alacsonyabb az euró ára, akkor vesznek, 314 forint közelében eladnak?
S. P.: Igen, ez nagyon jellemző, nemrég arról határoztunk, hogy 304-305 körüli szinteken már növeljük a devizakitettséget.
Van egy modellportfólió-rendszerünk is, amelynek a bizonyos típusú ügyfeleknek ajánlott befektetéscsomag-összetételét, teljesítményét modellezi.
P: Ha bizonyos típusú ügyfeleknek egy bizonyos modellportfóliót ajánlanak, és hatféle ügyfélcsoport van, akkor nem lenne egyszerűbb hatféle befektetési alapba terelni a pénzüket?
S. P.: Egyszerűbb lenne, ezt csinálják más alapkezelők is, nem is kell hatféle, elég három, amelyeket megfelelő arányban mixelnek. De ehhez kell egy bizonyos méretgazdaságosság. Jelenleg nagyjából tízmilliárd forintos az állományunk, ha ez nő, akkor majd lehet erre befektetési alapot létrehozni. De nem feltétlenül kell ehhez befektetési alap, ha van egy jó informatikai rendszerünk, akkor azon keresztül is meg lehet a portfólió-allokációt valósítani.
P: Mi van az említett 20-40 százalékos kockázatos részen felül?
S. P.: Kötvények, kötvényjellegű befektetési alapok jegyei, amelyek egyébként nem feltétlenül forintos kötvények. Adott esetben high-yield kötvények is előfordulhatnak benne. Ezek a befektetések vonzó kockázattal korrigált hozamot, valamint más kötvénybefektetések mellett diverzifikációs előnyöket nyújtanak.
P: A magas hozamhoz nem túl magas kockázat tartozik?
S. P.: Nem feltétlenül, voltak olyan nyugat-európai autógyárak, bankok, amelyek alárendelt kölcsöntőke-kötvényei nagyon jó hozamokat biztosítottak. (Az alárendelt kölcsöntőke-kötvény a kibocsátó felszámolása esetén a részvényesek előtt, de minden más követelés, így a normál kötvények után jogosít vagyonra, így a normál kötvényeknél kockázatosabb – a szerk.)
Vannak olyan külföldi alapok, amelyek erre specializálódtak, ezek el tudnak érni 2,5-3,5 százalék hozamot euróban. Ha emellett bejön az euró drágulására vonatkozó várakozásunk is, akkor a kettőből jó hozam jöhet ki. Azt is várjuk, hogy lesznek még ennél magasabbak is a hozamok nyugaton.---- De hányan vannak itt gazdagok? ----
P: Vannak egyéb egzotikusabb papírjaik messzi országokból?
S. P.: Nincsenek, legfeljebb egyes alapokon keresztül kisebb mennyiségben. A sokak által korábban preferált kínai, indiai, dél-amerikai alapokat szerintem inkább alapok alapjába, külső alapkezelőktől érdemes behozni, ne nekünk kelljen arra koncentrálnunk, hogy például milyen kínai részvényeket kell vásárolni.
P: Mennyire nagy a privát vagyonkezelési piac? Igaz az, hogy csak ezreknek, esetleg pár tízezer embernek van igazán nagy összegű befektethető pénze?
S. P.: A privátbanki ügyfélkör 40-45 ezer ügyfélszámláról szól ma Magyarországon, bár kérdés, kit sorolunk ebbe a körbe. Ha 50 millió forintos limitet húzunk, akkor is 30-35 ezer számla él, de sokan nem csak egy helyen rendelkeznek számlával. Általában két-három szolgáltatónál is jelen vannak. Emiatt végső soron körülbelül 15 ezer személyről lehet szó.
P: Ez a népesség 0,15 százaléka.
S. P.: A másik oldalról egyesek óriási pénzek felett rendelkeznek, egyre nagyobb a koncentráció a felső tízezerben. Olyanok is sokan vannak, akiknek még mindig otthon van a vagyona a párna alatt.
A rendszerváltást követően 20-25 évvel egyre több magáncég kerül abba a fázisba, amikor eladják a céget, öröklik azt az örökösök, és az így keletkező, felhalmozódó vagyonokkal tulajdonosaiknak kéne valamit kezdeni. A következő 5-6 évben így nagy fejlődés várható ebben az üzletágban. Vannak olyanok is, akik eddig kint tartották vagyonukat külföldön, például Svájcban, és elkezdték hazahozni azt, miután már Svájc és más országok is kiadják a banktitkot.
Anyacégünk, a Generali Biztosító közel 900 ezer ügyfele közt vélhetően vannak olyanok, akik még nem fektették be vagyonukat. Potenciálisan rájuk is számítunk a jövőben.
P: Az utóbbi években a bankokra kígyót-békát kiabáltak, ez hogyan hat a vagyonkezelési üzletágra?
S. P.: Sokan nem akarják bankban tartani pénzüket, az alapkezelőnél végzett vagyonkezelés megfelel nekik. Valamilyen átrendeződés biztosan lesz a következő években, lehet koncentráció is, de nem biztos, hogy a kis vagyonkezelők eltűnnek, mint ahogy sokan várják, mert a piac is fejlődik.
A bankok egy részénél, akik ezzel az ügyfélkörrel foglalkoznak, nagy a „product pushing”, azaz a saját termékeiket, betéteiket, kötvényeiket, befektetési alapjaikat „sózzák” az ügyfélre.
Nekünk is vannak alapjaink, de mi az ügyfelek érdekeit próbáljuk maximálisan kiszolgálni. Ebbe nem fér bele az, hogy a saját alapokat adjuk el mindenáron az ügyfélnek. Meggyőződésem, hogy hosszú távon csak azok a vagyonkezelők fognak a piacon maradni, akik megértik az ügyféligényeket, és azokat maximálisan ki is tudják elégíteni.
Kisebb késés esetén jár a kártérítés.
