Az ESG nem múló divat, és jó hozamot lehet vele elérni

Privátbankár.hu: Miért fontos az ESG a kisbefektetők, a befektetésijegy-tulajdonosok számára?

Vízkeleti Sándor, a Privátbankár Klasszis Év ESG Alapkezelője 2022 díjat elnyerő Amundi Alapkezelő vezérigazgatója:

Amikor részvényeket vásárolunk, akkor mindig több évre tekintünk előre. Ezért van az, hogy a részvényalapokat rendszerint legalább öt évre ajánljuk a befektetőknek, mert nagy valószínűséggel ennyi idő alatt bontakozik ki a teljesítményük. Ilyen időtávon kiderül, hogy mely részvények jók, ami rövid távon, például fél éven belül az árfolyamingadozások miatt gyakran nem látszik. Rendszerint több évnek kell eltelnie ehhez.

Mivel előre kell gondolkodnunk, nagyon fontos kérdés, hogy mennyire jövőálló a befektetésünk, az adott cég mennyire képes alkalmazkodni a változó világhoz. Ezt a múltban is próbáltuk feltérképezni, beszélgettünk például a menedzsmenttel, elemeztük a cég stratégiáját, hosszú távú növekedési kilátásait, az iparág jövőjét. Három vagy öt év múlva is ott lesz-e a piacon az adott cég? Tudja-e hozni az elvárt növekedést?

De mindezt csak “szoft” módszerekkel lehetett feltérképezni, például olyan módon, hogy vagy elhittük a menedzsmentnek, amit prognosztizált, vagy nem.

Ennek a jövőállóságnak eddig nem volt megbízható kvantitatív módszertana, az ESG valójában ezt hozta be a képbe. A világban felgyorsult egy csomó változás, a környezeti hatások egyre súlyosabban befolyásolják a cégek teljesítményét. Az ESG-vel kialakult egy olyan metódus, amellyel mérni lehet a cégek alkalmazkodóképességét.

Az ESG-nél sokan csak a környezetvédelemre gondolnak, mi másról szól még?

Az ESG-ből az E (environment, azaz környezet) jelenti azt, hogy az adott cég mennyire károsítja a környezetet. Az S pedig, hogy hogyan viszonyul a társadalomhoz, illetve azokhoz a szereplőkhöz, amelyekkel interakcióban van. (Ez a Social, azaz társadalmi pillér.)

A képletben a G betű pedig azt mutatja a, hogy az az adott szervezet mennyire működik jól, mennyire bízhatunk a menedzsment működésében.

Ha egy cég ESG-szempontból jól teljesít, az mennyire garantálja, hogy jó befektetés lesz?

Nem garantálja, de egy újabb fontos szempontot ad. Ettől még lehet rossz a cég profitrátája, üzleti stratégiája, ez nem helyettesíti a fundamentális elemzéseket, csak egészíti azokat ki egy hosszabb távú várakozás-menedzsmenttel.

Hogyan lehet értékelni a menedzsmentet? A G tényezőt?

Egy jó példa erre, amikor a Volkswagenről kiderült, hogy manipulálta a járműveinek károsanyag-kibocsátási adatait, és ezért megbüntették. Sőt az egész dízelmotor-üzletág világszerte háttérbe szorult emiatt. E mögött az volt, hogy olyan menedzsment irányította a Volkswagent, egy olyan sztárvezérigazgató, aki nem tűrte az ellentmondást, csak a sikereket akarta hallani és látni. Nem a problémákra, csak a megoldásokra volt kíváncsi és mindenen szigorúan spórolni akart.

Nem volt őszinte a vezetés és a beosztottak közötti viszony. Simán vissza lehet vezetni a Volkswagen bukását egy rossz vállalati kultúrára, egy “governance” problémára. De rengeteg más példát fel lehet hozni, például, ha egy cégről kiderül, hogy valamelyik feltörekvő országban gyerekmunkásokat alkalmaz, vagy a beszállítói, akikre nem figyel oda, akkor a partnerei nem fognak tőle vásárolni.

Ilyenre nemrég volt is példa, amikor Kolumbiában egy kávétermelő farmon lefényképezték, hogy gyerekek dolgoznak. Erre a Starbucks megszakította a termelővel való kapcsolatát. Az amerikai gyógyszeriparnak is nagyon rossz a híre, amiért ópiáttartalmú gyógyszereket ad el a fogyasztóknak nagy mennyiségben.

Nem fognak ettől a dolgoztatott gyerekek és a családjuk éhen halni?

Valószínűleg nem. De a problémára semmiképpen sem az a megoldás, hogy szemet hunyunk felette, ha gyerekeket dolgoztatnak. Csak azért, hogy egy cég tíz centtel többet keressen egy kiló kávén, nem mehet bele minden üzletbe.

És ha a partnerei nem fordulnak el tőle?

Ha lebukik egy cég, akkor ma már súlyos büntetéseket is kaphat, ki kell fizetnie erre a profitjának egy részét. De még a vevői is elfordulhatnak tőle. Ez a részvényesek számára is komoly kockázatot jelent. Az ESG így egyfajta kockázatkezelési metódus is.

Egy másik jó példa, hogy akik már korábban elkezdtek áttérni a fosszilis energiahordozókról a megújuló energiaforrásokra, azokat a mostani energiakrízis kevésbé érinti. Megérte nekik az átállás.

Nem lehet, hogy saját magát erősítő folyamat alakul ki? Az ESG-szempontból jó cég részvényeit jobban vásárolják, ettől a részvény jobb hozamokat ér el, ami miatt aztán a befektetők még inkább vásárolják a papírt, és így tovább.

Igen, van egy ilyen önbeteljesítő jóslat jellege a dolognak. Bár kockázatkezelési módszernek indult az ESG-mozgalom, ma már mindenképpen van hozamelőnye is. Nyilván, amit jobban keresnek a piacon, annak magasabb lesz az árfolyama és a hozama. Egy kutatás megvizsgálta, hogy 2014 és 2019 között az ESG-szempontból legjobb 20 százalékba besorolt vállalatok és a legrosszabb 20 százalékhoz tartozó vállalatok egy iparágon belül több év alatt mekkora árfolyamnövekedést értek el. Európában éves szinten négy százalékpont különbséget is eredményezett az ESG-szempontból jó cégek javára.

Ez a különbség egyébként várhatóan egy idő után el fog tűnni, mert annyira terjed ez a szemlélet, hogy a cégek 80-90 százaléka is jó lehet ESG-ben. Így kisebb hozzáadott értéket fog tartalmazni, ha valaki megfelel az elvárásoknak.

Mi lesz azzal a tíz-húsz százalékkal, akik nem felelnek meg?

Ezek vagy eltűnnek, vagy próbának változtatni rajta. Példaul a Mol, amely egy olaj- és petrolkémiai cég elkezdett olyan stratégiát készíteni, hogy a tevékenysége során hosszútávon csökkentse a CO₂ kibocsátását és alkalmazkodjon a világ kőolajról való leválásához.  

Egy fiatal munkavállaló, aki nyugdíjra gyűjtöget, vásárolna most olajvállalatokból? Negyven év múlva lehet, hogy egy ilyen részvény, vagy egy szénbánya már nem fog érni semmit.

Negyven évre talán nem, de a következő tíz évre még esetleg igen.

És tudni fogja az a kisbefektető, hogy mikor kell kiszállni? Mikor jön el az a pillanat, amikor el kell dobni ezeket a részvényeket? A fiatalok már nem szívesen fektetnek be ilyenekbe, mert nem lehet tudni, hogy meddig lesz értékük. Persze lesznek olyan olajcégek is, amelyeknek van egy jó zöld stratégiája. Például a Mol hidrogénüzemet fog építeni, amely az egyik legnagyobb lesz Közép-Kelet-Európában. A hidrogén értéklánc most egy nagyon izgalmas kérdéskör.

Ha valaki meg tudná oldani az olcsó energiatárolás problémáját, az teljes mértékben forradalmasítaná a megújuló energiák felhasználását, és szénhidrogénekre alig lenne szükségünk.

Igen, és az egyik megoldás ez lehet. Amikor sok energia áll rendelkezésünkre, akkor a vizet oxigénre és hidrogénre bontjuk fel, a hidrogént tároljuk, majd szükség esetén újra elégetjük vízzé. Például amikor nem süt a nap és nem fúj a szél. Lehet áramot termelni vele, ipari üzemeket működtetni. Már van zöld acélmű és cementgyár is, amely szén helyett hidrogén égetésével szerzi a megfelelő energiát. Nagy jövője lehet a műtrágyagyártásban is.

A hidrogén persze azért egy nagyon veszélyes gáz, könnyen szivárog és a levegővel együtt robbanó gázkeveréket alkot.

Lásd a Hindenburg léghajó tragédiáját.

Igen. Ezért nem gondolom, hogy a közúti autózásban hamar megjelenhet a hidrogén, egy figyelmetlen tankolás is elég nagy robbanást tudna okozni. De a gyárakban nagyon jól használható.

A közúti közlekedésben elsősorban a lítium-akkumulátorok váltak be, de nincs annyi lítium, amennyi elég lenne az összes gépjármű akkumulátorokkal való ellátásához. Hiány van más nyersanyagokból is, mint a nikkel és más úgynevezett akkumulátor-fémek, sőt szűkössé válhat a réz kínálata is.

Sokféle kutatás van, amelyek arra irányulnak, hogy a lítiumot kiváltsák az akkumulátorokban, vagy a használt akkumulátorokban levő fémet újra feldolgozzák. Úgy gondolom, hogy a technológiai fejlődés ezekre a problémákra előbb-utóbb talál megoldást.

Vannak fontos trendek a világban a, az egyik ez a zöldítés, amelybe számos cég és szervezet sok pénzt, sok energiát öl. De a társadalom részéről is nagy igény van rá. Amely cégek ebben sikeresek lesznek, azoknak a részvényárfolyama szerintem sokat tud még emelkedni.

Akkor a kis befektetőknek érdemes az ESG-alapokat keresni?

Érdemes, de így sem ússzák meg azt, hogy utánanézzenek, hogy aki azt állítja magáról, ESG, az tényleg az-e. Meg kell nézni azt is, milyen teljesítményt ért el a múltban, kik kezelik, és azok mennyire profik. Minden egyes új trendnél megjelennek a kóklerek, akik megpróbálják kihasználni a divatot. Itt van erre külön szakkifejezés, a greenwashing, zöldre mosdatás vagy zöldre festés.

De erre már van európai uniós jogszabály, és feltehetőleg az MNB is ellenőrizni fogja.

Igen, de még egy csomó minden hiányzik, a jogszabályok is fejlődnek. Ez egy létező probléma, amely ellen a hatóságok is harcolnak. Az Amundi nagyon fontosnak tartja, hogy amikor állítunk valamit ezzel kapcsolatban, az úgy is legyen, mert különben a befektetők elveszíthetik a bizalmukat. Ha azt mondjuk, hogy ESG, akkor az tényleg az legyen.

Feltételezem, hogy a szakmai önszabályozás szintén sokat tud tenni ennek érdekében. Valamint az olyan díjak is, amilyeneket a Privátbankár készít, a fehéredés és fejlődés irányába mutatnak.

Ez így van, ezek fontos dolgok. Mi is azért pályáztunk ezen a versenyen, mert azt gondoljuk, hogy ez előremutató kezdeményezés, és fontos, hogy legyenek jó mérési eljárások, jelentési módszertanok.

Hogyan tudja a kisbefektető megállapítani, hogy melyik alap ESG?

V. S.: Egy európai uniós direktíva különböző kategóriákba sorolja a befektetési alapokat ESG-szempontból. A 6-os paragrafusa szerinti alapok azok, akik nem ígérik, hogy a fenntarthatóságot beépítik a befektetési stratégiájukba, bár amelyeknek már lehet valamiféle kizárási politikája, vagyis a legrosszabb ESG-minősítéssel rendelkező befektetéseket már kizárják a célpontjaik közül.

A 8-as cikkely szerinti alapoknál már az alapkezelő befektetési stratégiájába is belekerül a fenntarthatósági kritérium, ebből a szempontból pozitív kiválasztási folyamat történik. A 9-es paragrafus kategóriájába pedig azok az alapok tartoznak, amelyek kifejezetten valamilyen fenntarthatósági, környezeti vagy társadalmi célt tűztek ki a befektetési stratégiájukban.

Ezeket a kategóriákat nyilvánosságra kell hozniuk az alapkezelőknek minden alap esetében, így a kisbefektetők is meg tudják találni az alapok dokumentumaiban.

A Privátbankár ESG-díjában nagy súlya volt annak, hogy az egyes alapkezelők ténylegesen mekkora tőkét kezeltek ESG-alapokban. Az Amudinál ezek aránya viszonylag magas. Miért van ez?

Az Amundi-csoport ezeket a szempontokat már jóval az EU-rendelet megjelenése előtt elkezdte beépíteni a központi, “core” befektetési stratégiájába. Már ekkor megjelent az az elvárás, hogy a kizárási politikánkat száz százalékban kell alkalmazni az összes befektetési termékünkre.

Például az erősen környezetszennyező, úgynevezett termál szenet nagyobb arányban felhasználó vállalatok részvényeit nem tarthatjuk a portfólióban. Olyan cégeket sem, amelyeknek a dohánygyártásból lényeges árbevétele származik. Nem vásárolhatók olyan fegyvergyártó cégek, amelyek az élőerő ellen készítenek pusztító fegyvereket, például taposóaknák előállításában működnek közre. Mindezt az összes hazai befektetési alapunkra is alkalmazni kell, már közel két éve.

Ma is mintegy 14 ezer vállalatot értékelünk ESG-szempontok alapján. Ettől az alapok nagyobb része még csak a hatos cikkely szerinti kategóriába tartozik, de legalább mindegyik esetében alkalmazunk szűrőrendszert. De már kitűztük azt a célt, hogy az Amundi aktív alapjainak többsége a nyolcas vagy a kilences cikkely szerinti kategóriába tartozzon.

Aktív alapjaink nagy része még az idén, a maradék pedig jövőre legalább a nyolcas cikk szerinti ESG-alappá válik. Ezenkívül vannak tematikus, “impact” alapjaink is, amelyek valamilyen konkrét célt követnek és így a kilences cikkely alá tartoznak.

A világban épp beindul egy erős egy fegyverkezési verseny. Hogyan lehet elkerülni azt, hogy a fegyvergyártásban résztvevő vállalatokba fektessen egy ügyfél? Nem lehet, hogy túl sok cég fog részt venni ebben az iparágban?

Nemcsak a befektetési szabályokat szigorítják. Ma már nagyon sok információt kell közölniük magukról a kibocsátó cégeknek is. Minden olyan információt közzé kell tenniük, amely az ESG-értékelés szempontjából fontos lehet. Abból elég nagy baj lenne, ha valaki téves információt adna meg, az olyan lenne, mintha hazudna a pénzügyeiről a tőzsdei gyorsjelentésében. Természetesen mindig vannak olyanok, akik megpróbálják megszegni a törvényt, de ha elkapják őket, annak súlyos következményei lehetnek. A legtöbb cég azért normakövető.

Az alapkezelők a megfelelő adatok birtokában tudják szűrni a cégeket, és nem vesznek olyan részvényeket, amelyek nem férnek bele a befektetési politikába. Alapja válogatja, hogy milyen befektetési politikát követ. Lehet olyan, amely csak a tömegpusztító vagy nem konvencionális fegyvereket zárja ki. Egy másik mondhatja azt, hogy az összes fegyvergyárat kizárja a befektetések köréből.

Megint más esetleg már azokat a részvényeket is kizárja a befektetési politikájából, ahol a kibocsátónak akárcsak egy kicsi köze is van a kőszénhez. Másutt például csak árbevételének maximum 20 százalékát szerezheti szénbányászatból az adott társaság. Ezeket a szabályokat mind nyilvánosságra kell hozni, az alapkezelő döntése, hogy hol húzza meg a határt. Utána befektetőre van bízva a, hogy ő melyik alapokat választja.

Például vannak a lapok, amelyek a Boeing részvényeit is vásárolják, pedig az nem csak kereskedelmi repülőgépeket gyárt, hanem vadászgépeket is. Egy másik társaság esetleg olyan chipeket járt, amely a polgári és katonai célra is felhasználhatók, és benne maradhat a befektetési univerzumban, csak közölni kell a befektetőkkel, milyen szabályt alkalmazunk.

Mit hoz a jövő? Hová fejlődik tovább a piac?

Az ESG már egyfajta normaként beépül a befektetési döntéshozatalba. A nemzetközi piacon most már a kilences cikkely szerinti alapok iránt van nagy kereslet, amelyek egy adott tematikát követnek. Például itt van az orosz ukrán konfliktus, ki kell váltani a fosszilis energiahordozókat, mint a kőolaj és a földgáz, így valószínű, hogy sokkal több napelemet fognak Európában telepíteni, mint eddig. Át kell alakítani az ipart, a mezőgazdaságot és a közlekedést is. Az ezeken a megoldásokon dolgozó cégek komoly növekedés előtt állhatnak.

Egy másik érdekes trend, hogy a befektetők vizsgálják, melyek azok a cégek, amelyek ESG szempontból még nem állnak a megfelelő szinten, eddig erre nem fordítottak elegendő figyelmet. De egyébként a saját iparágukon belül profitábilisak, jó a stratégiájuk, jó termékekkel rendelkeznek.

Ha ezek a cégek többet tesznek ESG-fronton, akkor egy rosszabb ESG-besorolásból egy sokkal jobba kerülhetnek át, ami pedig alaposan felértékelheti a részvényeik árfolyamát. Ilyen cégeket kiválasztó alapcsalád is létezik már az Amundinál is, ESG Improvers néven. 

Vajon van még minderre elég időnk? Megmenthető még a Föld?

Muszáj. Úgy gondolom, nem lehet elkerülni, hogy megemelkedjen az átlaghőmérséklet. Sajnos valószínűleg rengeteg állatfaj ki fog pusztulni. De valószínűleg fogunk tudni alkalmazkodni, nem hiszem, hogy kipusztulna az emberiség vagy az állatvilág, növényvilág.

De azt fontos lenne elérni, hogy ez a hőmérséklet-növekedés ne legyen túl magas, és ne durva alkalmazkodásra kényszerüljünk. A klímaváltozás hatását legalább mérsékelni tudjuk. Ennek van értelme, ezért érdemes küzdeni.