Privátbankár (P.): A Privátbankár Klasszis 2017 díjazottjai között volt az OTP Quality Részvény Alap, úgy is, mint a legtöbb magyar részvényt tartó Év Legjobb Hazai Részvénybefektető Alapja (BÉT különdíj első hely), és úgy is, mint az Év Legjobb Közép-Kelet-Európai Részvény Alapja (2. helyezett). Mivel foglalkozik az alap?
Honics István (H. I.): Az OTP Quality Alap 1997-ben indult, ezzel az egyik legrégebbi klasszikus részvényalap a hazai piacon, végig magas, jóval 50 százalék feletti részvényaránnyal. Kezdetben csak magyar részvényeket vásárolt, majd a 2000-es évek elején nyitottunk más országok felé, és közép-európai alap lett, a magyaron kívül főleg lengyel és cseh, kisebb részben horvát, szlovén, osztrák részvénykitettséggel. Tavaly ez bővült még Romániával is.
Klasszikus részvényalap, tehát ha esik, ha fúj, vagyonának jelentős része mindenképpen részvényekben van. De azért jellemző az aktív súlyozás és az alap lényegesen is eltérhet a benchmarktól (Az irányadó indextől, amely 68 százalékban a CETOP, 17 százalékban a BUX és 15 százalékban az RMAX indexekből áll – a szerk.) Az aktív vagyonkezelés nem csak a referenciaportfolióhoz viszonyított alul és felülsúlyozásban testesül meg, a bechmark kevésbé attraktívnak talált elemeit kihagyjuk a portfolióból, miközben jelenleg is számos benchmarkon kívüli eleme van az alapnak.
P.: Körülbelül milyen határok között szokott változni a részvények aránya?
H. I.: A hosszútávon megcélzott részvényarány 85 százalék, és ez jellemzően 75 és 95 százalék között szokott változni.
P.: Miből van több, mekkora lehet a magyar részvények aránya?
H. I.: Mivel a BUX is szerepel a benchmarkban 17 százalékig, és a CETOP-indexben is van magyar papír, magyar cégekben hosszú távon nagyjából a tőke 30 százaléka van.
P.: Ami az utóbbi bő két évben nagyon jól jöhetett, hiszen a BUX index nagyjából kétszeresére nőtt.
H. I.: Így van. A tavalyi évnek már jelentősen megnövelt magyar részvényállománnyal vágtunk neki, előtte pár évig a hazai börzén alulsúlyozott pozícióban voltunk, csakúgy, mint a lengyel befektetések terén..
P.: Most, hogy így felmentek, várható a magyar részvények súlyának csökkentése?
H. I.: Nemrég már ezt is megtettük, de időnként ölünkbe pottyan olyan lehetőség, mint a Groupama OTP-eladása, amit kihasználtunk olcsó vásárlásra. Így most éppen elég sok OTP részvényünk van, de korábban, 9000 forint feletti árakon már csökkentettük a részvény mennyiségét.
P.: Az alap mérete már 31 milliárd forint felett van, ennek egy százaléka is 310 millió forint, egyes részvényeknél ez egy egész napi forgalom is lehet. Nem lett túl nagy szereplő, amely befolyásolhatja a piacot?
H. I.: Annyira azért nem vagyunk nagyok, de tudatosan törekszünk is arra, hogy ne lehessen látni, ha mozgunk a piacon. A likvid magyar részvények napi forgalma lényegesen nagyobb annál, hogy azokra látványos hatással lennének a vásárlásaink vagy eladásaink. A kis papíroknál nehezebb a helyzetünk, ott van, hogy hónapokig, akár fél évig is eltart, amíg egy-egy pozíciót kiépítünk.
P.: Van olyan részvény, amely kezdettől fogva, a kilencvenes évek óta megvan?
H. I.: Van részvénycsomagunk a Zwack-ban, amelyet már csak babonából sem adunk el, és amit 1997-ben vettünk. Nem lényeges tétel, de azóta is őrizgetjük, jó osztalékot fizet.
P.: A román piac után esetleg szerb, ukrán, bolgár részvények is szerepelnek a tervek között?
H. I.: A befektetési politika szabad kezet ad, ha találunk megfelelően likvid és jó növekedési potenciállal rendelkező részvényeket, akkor vásárolhatunk az említett országokban is. Van, amelyiket már néztük is, de egyelőre nem találtunk megfelelő lehetőséget. Horvátországban egyébként a Hrvatski Telekomban, Szlovéniában a Krka gyógyszergyárban van részesedésünk.
Amire még figyelünk, az Ausztria, ahol főleg a közepes méretű cégek között találtunk ígéretes befektetési célpontokat.
P.: Kik a befektetői az alapnak?
H. I.: A többség intézményi befektető, nekik egy külön sorozatot is létrehoztunk, ennek nagysága jelenleg több mint 23 milliárd forint. Az utóbbi egy évben eléggé megnőtt a lakossági tőkebeáramlás is, ez a sorozat több mint nyolcmilliárd forintos.
P.: Nem túl későn érkeznek a lakossági befektetők? Csak nem jött el már a tőzsdéző háziasszonyok kora, amely a hiedelmek szerint sokszor az összeomlás előjele?
H. I.: Van egy ilyen legenda, de az a tapasztalatom az, hogy ez 15 évvel ezelőtt teljesen igaz volt, de az idő előrehaladtával nő a magyar kisbefektetők képzettsége is. Ma már nem jelenthető ki általánosan, hogy a lakossági befektetők rosszul időzítenek, kialakult az a réteg, aki a tőzsdei áresésben nem világvégét, hanem kedvező beszállási lehetőséget lát. És egyre többen fektetnek be rendszeresen, csökkentve ezzel az esetlegesen kedvezőtlen időzítés kockázatát.
Jelenleg ráadásul még eléggé kedvező a befektetési környezet a részvénypiacok számára. Az Egyesült Államokban és Európában (beleértve Közép-Európát is) adottak a kiegyensúlyozott gazdasági növekedés feltételei, ami az alacsony kamatokkal és a várhatóan növekvő inflációval együtt a részvénybefektetések malmára hajtják a vizet. Árnyaja a képet, hogy nem olyan jó az értékeltség, mint 2009-ben vagy akár három évvel ezelőtt volt, főleg az USA-ban látom, hogy eléggé kiélezett a piac értékeltsége. A magyar piacot sem mondanám túl olcsónak, de a régióban még viszonylag könnyű értéket találni.
P.: Hónapok óta arról beszélnek, írnak, hogy mennyi a kockázat, például választások választások után Európában, kérdőjelek az amerikai politikában. Mégis mennyire nyugodtak a részvénypiacok, szinte folyamatosan felfelé araszolnak, egy csomó rekord dőlt meg az idén, a kockázati mutatók, mint a VIX index, pedig gödörben vannak. Mi lehet ebből?
H. I.: Azt gondolom, ez egy látszólagos nyugalom, de az említett tényezők miatt, mint az alacsony kamat vagy a stabil gazdasági növekedés, a részvénypiac még mindig logikus választás a befektetők részéről. Ám a meglévő feszültségek és kétségek miatt, például hogy Donald Trump tényleg akar-e, képes lesz-e befektetőbarát intézkedéseket hozni, nagy a bizonytalanság. Már tavaly is látszott, például a Brexit kapcsán, hogy ha valami nem a várakozások szerint alakul, akkor igen szélsőséges lehet a befektetők reakciója.
Számos ilyen túlzott reakciót láthatunk majd szerintem idén is. A mi feladatunk felmérni, hogy egy-egy pattanásig feszült helyzetben a szélsőséges reakció indokolt-e, vagy sem. Tavaly két ilyen eset volt, a Trump-győzelem és a Brexit-szavazás, és az járt jól, aki mindkettőt megvette, mert nagyon gyorsan visszajöttek a piacok. A Brexit esetében például az volt a kérdés, hogy egyes papíroknál tényleg akkora-e a brit kitettség, hogy 30 százalékot indokolt esniük, vagy ez csak a befektetők idegességének eredménye.
A végén egyszer majd eljön az igazság pillanata. Miután már a történelem egyik leghosszabb bikapiacában vagyunk évek óta, előbb-utóbb el fog jönni a korrekció. De úgy gondolom, hogy addig még van egy kis időnk.
P.: Hogyan értékelik a részvényeket?
H. I.: Maga az alap klasszikus fundamentális megközelítésű alap, nem technikai elemzésen alapuló megközelítést alkalmaz. Előnyünk, hogy a régióban fektetünk be, így a legtöbb céggel találkozhatunk is. Igyekszünk őket megismerni, szinte minden cégnél találkoztunk a menedzsmenttel, vagy a befektetői kapcsolattartóval. Komoly és részletes modellt építünk fel az adott vállalatra, alaposan kielemezzük.
H. I.: Nagyon fontos. Azt kell eldöntenünk, hogy annyira megbízhatónak, felkészültnek tartjuk-e az adott menedzsmentet, stratégiailag jól átgondoltnak a történetet, hogy rábízzuk a befektetőink megtakarításait. Hasonlóan ahhoz, hogy ha egy kisebb településen be akarnék szállni a szomszéd autójavító műhelyébe, akkor elbeszélgetek vele, hogy benyomásom legyen arról: ettől az embertől visszakapom-e a pénzemet. El tud-e vezetni egy ilyen vállalkozást, vagy sem.
P.: Elon Musk-al, a Tesla vezetőjével elbeszélgetve befektetnének a Teslába?
H. I.: Olyan cégekbe fektetünk be, ahol a piacot és a terméket is nagyon jól értjük, és a piac nem változik nagyon gyorsan. A Teslát nem vizsgáltuk, de nem biztos, hogy ennek a kritériumnak megfelel. Ha nagyon gyorsan változik a piac, akkor a befektetés amolyan fogadás-jelleget öltene részünkről. Jobban szeretjük az unalmas környezetet, ahol évek vagy évtizedek óta nem változik semmi, ahol jól előre tudjuk jelezni az adott szektor változásait.
P.: Mit üzenne a kisbefektetőknek, mit csináljanak, vagy mit ne csináljanak a részvényalapok kapcsán?
H. I.: A kisbefektetők számára a részvényalap nagyon kényelmes dolog, mert az alapok kezelői elvégzik azt a munkát, amely számukra túl nagy idő- és energia-befektetést jelentene. Például hogy átnézzék és értékeljék a piacon fellelhető befektetési lehetőségeket. Ugyanakkor jó befektetési alapot találni sem egyszerű feladat. Bár azt mondják, hogy a múltbeli hozamok nem jelentenek garanciát a jövőre nézve, és ez így is van, de ha én lennék kisbefektető, akkor megnézném, mely alapok azok, amelyek konzekvensen, évről évre jól teljesítettek és ezekbe tenném a pénzemet.
P.: Azt is szokták mondani, hogy a kisbefektetők ne ugráljanak ki-be az alapokból, mert az esetek nagy többségében rosszul szoktak időzíteni, csak rosszul járnak vele. Mégis, most jó az időpont a részvényalapokba fektetésre, vagy érdemes lenne megvárni egy 20-30 százalékos részvénypiaci korrekciót?
H. I.: Kérdés, mikor jön ez a 20-30 százalékos korrekció, mert ha két év múlva jön, akkor lehet, hogy a jelenlegi szintnél jóval magasabbról fog a piac visszaesni. Éppen ezért én a rendszeres befektetés híve vagyok, amibe azért az is belefér, hogy nagyobb korrekciók esetén érdemes a szokásosnál magasabb összeget befektetni.
Erre utal Josep Borrell kijelentése. 
