Mennyit nyerhettél, ha elkaptad a Lehman-válság alját?

(Fotó: Eidenpenz József)

A Lehman-összeomlásnak vagy Lehman-krachnak is nevezett 2008-2009-es tőkepiaci válság mélypontját 2009. március 9-ére teszik, bár több feltörekvő piacon, így Budapesten is egy-két nappal előtte vagy utána volt a legalacsonyabb a tőzsdeindex. A lényeg az, hogy aki azokban a napokban fektetett be részvényekbe, az eléggé jól járt.

Amint az első kisebb táblázatunkból kiderül, néhány számunkra fontos részvényindex hozama bőven két számjegyű volt. Az osztalékfizetések pozitív hatását is figyelembe vevő S&P 500 TR amerikai index csaknem 17,5 százalékot ért el 2009. március 9. és 2019 március 8. között, ötszörözte az értékét. A magyar BUX index négyszerezett, ami közel 15 százalékos éves hozamnak felel meg.

A részvényalapok tíz éves hozamairól tegnap itt írtunk, és megállapítottuk, hogy sokuk évi tíz százalék feletti vagy legalább ahhoz közeli hozamot ért el, de számos másik el is maradt ettől. Ennek több oka is lehet, a költségek, vagy hogy az alapkezelők óvatosak voltak, és mindig hagytak némi készpénz-tartalékot, kötvényt.

Nem mindenki volt az infláció felett

Az abszolút hozamú alapok hozamát szemügyre véve hasonló a kép. Ezekből tíz évvel ezelőtt még jóval kevesebb működött. Harminc befektetési jegy közül csak hat hozama haladta meg az évi tíz százalékot, azaz lett két számjegyű. Egy pedig csak minimális mértékben maradt el ettől. A negatív tartományba csak egy csúszott vissza, de az inflációt nem mindenki tudta utolérni.

A KSH havi adataiból számítva a pénzromlás ugyanis 29,25 százalék volt 2009. márciusa és 2019 februárja között, ami éves szinten 2,60 százalék. Ezt nyolc befektetésijegy-sorozatnak, a mezőny mintegy negyedének sikerült alulmúlnia. A 30 befektetési jegy hozamának egyszerű számtani átlaga egyébként 6,0 százalék volt tíz év alatt éves szinten, ami viszont már sokkal több, mint az infláció.

A kötvényt is figyelni kell

Mi lehet a viszonylag szerénynek tűnő eredmények oka? Almát hasonlítunk össze körtével, részvényindexeket a sokkal komplexebb portfóliót tartó, vegyes jellegű abszolút hozamú alapokkal – vethetik fel az alapkezelők. Az abszolút hozamú alapok célja pozitív hozamok elérése, ezt egy híján mindegyik teljesítette is. De távolról sem garantálnak magas részvénypiaci részvételt (kitettséget). Ha ilyet akarunk, indexalapot, ETF-et vagy legalább részvényalapot kell vennünk.

Az abszolút hozamú alapoknak csak az egyik profilja a részvény, sokan a kötvényeket is legalább annyira fontosnak tartják. Sokszor játszottak az elmúlt évtizedben a kötvényhozamok csökkenésére, azaz a kötvények árfolyam-emelkedésére is. Ami pedig nem volt rossz stratégia, ezt jelzi a MAX magyar államkötvény-index 9,61 százalékos éves szintű emelkedése is tíz év leforgása alatt. (A rövid futamidejű állampapírokat, például diszkont kincstárjegyeket tartalmazó RMAX teljesítménye jóval szerényebb, de így is bőven infláció feletti volt.)

Költségekről és kockázatokról kérdezze meg...

Ám sokan a MAX vagy az RMAX indexet sem érték utol. Nem is igen érhették, az alapoknak ugyanis költségeik is vannak. Az indexekben pedig, amelyek vegytiszta, elméleti részvény– vagy kötvényportfóliót ábrázolnak, nem számolnak költséggel. Ha valaki pont egy indexnek megfelelő értékpapír-portfóliót tartott, akkor a költségektől függően legalább pár ezrelékkel, de lehet, hogy másfél-két százalékkal is elmaradt volna tőle. (Ahogy azt a BUX-követő alapok kapcsán is láttuk fentebb említett cikkünkben.)

Ezen kívül az alapkezelők nemcsak a hozamokat, hanem a kockázatot (árfolyam-ingadozást) is figyelik, kezelni igyekeznek. Önmagában attól még nem biztos, hogy jó egy alap, ha rövid idő alatt megduplázza a tőkéjét. Lehet, hogy a következő hónapokban meg elveszíti a vagyona zömét. (A hozamot a kockázat fényében kell értékelni, ahogy azt a nemsokára kiosztandó Privátbankár.hu Klasszis díjaknál is tesszük.)

Hol a kockázat, hol a hozam

Az is probléma lehet, hogy egyes alapok nem a teljes tíz évet töltötték abszolút hozamúként. Valamikor egy másik alapkategóriából sorolták át őket. A két utolsó befektetési jegy pedig devizában denominált, így a rossz euró- és dollárkamatok is ronthatták a hozamukat.

Érdekes, hogy az az OTP Supra, amely napok alatt két számjegyű veszteséget ért el a svájci frank árfolyamküszöbének elengedése után, 2015 elején, nemcsak le tudta ezt dolgozni, de a mezőny élére tudta magát visszaverekedni. A “magas kockázat, magas hozam” párosból mindkettő megvolt – egyes években a kockázat, másokban a hozam. Ebből is látszik, hogy ha abszolút hozamú alapot (vagy részvényalapot) választ valaki, nem árt, ha legalább fél évtizedre tervez.