|
| Malacpersely (fotó: Eidenpenz József) |
A hosszú távú tapasztalatok szerint nemigen van olyan évtized, amikor ne jönne valamilyen komolyabb tőzsdei összeomlás, krach, legalább 30 százalékos indexesés. Márpedig most nagyjából tíz éve nem volt ilyen, 2008 ősze, vagy ha másképp számoljuk, 2009 tavasza óta. Előtte volt például 2000-től egy több éves esés (a dotkom-lufi után), 1997-ben és 1998-ban ázsiai és orosz válság, 1987-ben pedig egy hírhedt Fekete Hétfő.
Nem tudjuk, mikor jön a következő, de most lehet, hogy nagyobb rendet vágna a hazai megtakarításokban, mint korábban. Egyrészt persze azért, mert azok összértéke magasabb, másrészt pedig az utóbbi évek minikamatai következtében sokan a kockázatosabb megtakarítások felé fordultak.
Nemrég bemutattuk, hogy a hazai alapokon belül sokkal magasabb a kockázatosabb és közepes kockázatú megtakarítási formák – részvényalapok, abszolút hozamú alapok, vegyes alapok ingatlanalapok – súlya, mint 2008-ban. Akkor, 2008 augusztusban 938 milliárd, idén szeptemberben 3829 milliárd forint volt ezekben az alapfajtákban.
9300 milliárdot kezelnek
Ez azonban csak korlátozott mértékben tartalmaz információt a kockázatokról, mert a legtöbb alap súlyozhat a különböző befektetések között, dönthet úgy is, hogy tőkéje zömét állampapírban tartja. Van azonban egy másik statisztika, amely a befektetési alapkezelők által kezelt összes vagyont tartalmazza.
A Bamosz adatai szerint ezek a társaságok szeptember végén 9313 milliárd forintot kezeltek, ebből 6312 milliárd volt a befektetési alapokban. A többi pénztárak, biztosítói vagyonok és úgynevezett egyéb portfóliók (vállalatok pénze, privátbanki, vagyis nagyobb magánvagyonok, alapítványok stb.).
Nem mindent kockáztatnak
Ezen a 9313 milliárdon belül 327 milliárd forint volt hazai, 1042 milliárd külföldi részvényekben, 1145 milliárd pedig túlnyomórészt belföldi ingatlanokban. Ez így 2514 milliárd forintnyi részvényt és ingatlant jelent összesen, ami alapján azt mondhatjuk: a kockázatosabb portfóliók vagyonának valójában csak egy része van ténylegesen kockázatos eszközökben.
A másik érdekes kérdés, hogyan változott ez időben. Részvényekben és ingatlanokban három éve, 2015 szeptemberében még csak 1469 milliárdot tartottak az alapkezelők. Tehát erőteljes, 71 százalékos a növekedés. Ez idő alatt az S&P amerikai index 30, a hazai BUX index 70 százalékkal ment fel, a nyugat-európai részvények árai (Stoxx 600 index) viszont pár százalékot még estek is.
Kötelező nyugdíjpénztárak nélkül
Öt éve, 2013 szeptemberében valamivel még kevesebb, 1245 milliárd forint volt részvényekben és ingatlanokban, 2009 tavaszán, a Lehman-válság mélypontján viszont valamivel több, 1565 milliárd. A viharok előtti boldog békeidőkben, 2017 végén 1748 milliárd volt ez az összeg, nagyobb része, 1373 milliárd részvény, 375 milliárd pedig ingatlan.
Így látszólag nem is nőtt olyan nagyot a kockázatosabb vagyonelemek értéke a válság előtti állapothoz képest, csak 1748 milliárdról 2514 milliárdra ment fel. Ám közben a kötelező nyugdíjpénztári vagyonok államosítása kiiktatott a statisztikákból egy hatalmas vagyontömeget (közel 3000 milliárd forintot).
Közvetlen részvénytulajdonunk
Ha például csak az alapokon belül vizsgáljuk mindezt, akkor a részvények és ingatlanok értéke 837 milliárdról 1905 milliárdra nőtt, tehát több mint kétszeresére. A kockázatosabb eszközök felé tolódás határozottan megfigyelhető volt.
Az MNB adatai alapján egyébként a hazai háztartások magyarországi kibocsátású tőzsdei részvényekben 590 milliárd forintot tartottak szeptemberben. Ez jelentős, 29 százalékos növekedés az egy évvel korábbi állapothoz képest, bár arányaiban még mindig alacsony. (Erről bővebben itt írtunk.) A 2007 végi adat egyébként szintén alacsonyabb, 342 milliárd forint volt.
Kötvény és kötvény között
Vannak még vállalati kötvények, származékos ügyletek az alapkezelők által kezelt vagyonon belül, amelyek értéke szintén jelentős, százmilliárdos nagyságrendű. Ezek kockázatát azonban sokkal nehezebb a statisztikák alapján besorolni. A kötvényeket és az ingatlan-fedezetű jelzálog-leveleket ugyanabban kategóriában szerepeltetik, ráadásul a kötvények kibocsátói között is óriási különbség lehet. (Például a BMW kötvényei vagy valamely hazai középvállalat papírjai.)
Az “Egyéb” kategória is feltűnően nőtt, ebben lehetnek befektetési jegyek, árupiaci termékek, származékos ügyletek.
Rég volt ilyen jó formában a magyar fizetőeszköz. 
