8p

Ez a cikk Privátbankár.hu / Mfor.hu archív prémium tartalma, amelyet a publikálástól számított egy hónap után ingyenesen elolvashat.
Amennyiben első kézből szeretne ehhez hasonló egyedi, máshol nem olvasható, minőségi tartalomhoz hozzáférni, akár hirdetések nélkül, válasszon előfizetői csomagjaink közül!

Számos jegybank keresi a megjelenési lehetőséget a digitális pénzek világában, sőt Kínában már létrehozták ezt a formáját is a jüannak. Ha valaki azt gondolja, hogy ezek forradalmi lépések, akkor ki kell, hogy ábrándítsuk, ezzel a történelem csak ismétli önmagát. A második résszel folytatódik Pogátsa Zoltán digitális fizetőeszközökről szóló írása.

A cikk első részében egyebek mellett  Bitcoin szárnyalásáról volt szó.

A történelem megismétli önmagát

Fura módon a történelem megismétli önmagát. Egyszer már megtörtént ugyanis, hogy az állam irányítása alá vette a pénzügyi rendszert. Az Egyesült Államokban például egészen a polgárháborúig számtalan párhuzamos pénz létezett egymás mellett. Tulajdonképpen bárki kibocsáthatott ilyet, feltéve, hogy a gazdaság szereplői azt elfogadták. Az így keletkező hatalmas káoszt aztán egy szövetségi rendszer vette ellenőrzése alá, ebből lett később a ma ismert FED.

Más országokban is létrejöttek az állami központi bankok, amelyek a monetáris politika irányítójává igyekeztek válni. Jelen korunk különböző privát szökevényvalutái ismét hasonló helyzetet eredményeztek. Sok szereplő létezik párhuzamosan, és ki-ki megválogathatja, hogy melyikben hisz, ha hisz egyáltalán bármelyikben. Ugyanakkor ez a rendszer, mint említettük, melegágya a szürke és fekete zónákba tartozó tevékenységeknek.

Digitális jegypénzzel az állam ismét vissza akarja vonni a pénzrendszert a saját ellenőrzése alá. Aki számára az állam az első számú ellenség, az ezt ismét csak a szabadság korlátozásának éli meg. Mások szerint viszont ma már a monopolisztikus helyzetben lévő globális nagyvállalatok sokkal nagyobb veszélyt jelentenek a szabadságra, mint az időközben végletesen legyengített államok.

A szökevényvaluták hívei persze tévedésben élnek, és csak idő kérdése, míg ez mindenki számára világossá válik. A bitcoin például gyakorlatilag az Aranystandard vagy a Bretton Woods-i rendszer mintájára jött létre. Előre fixált mennyiség van belőle, ami tulajdonképpen az arany globálisan véges jellegét, szűkösségét hivatott imitálni az online térben.

Az aranystandard azonban történelmileg zsákutcának bizonyult. A gazdasági növekedéshez egyre bővülő pénzmennyiség szükségeltetik, egyébként defláció és gazdasági összeomlás, tömeges munkanélküliség lesz belőle. Nem véletlen, hogy minden jelentősebb gazdasági válság idején felmondták a kormányok az aranystandardot.

A digitális aranypénzrendszer aligha lehet racionális megoldás (Illusztráció - Fotó: MTI / Illyés Tibor)
A digitális aranypénzrendszer aligha lehet racionális megoldás (Illusztráció - Fotó: MTI / Illyés Tibor)

A másik lehetőség, hogy valamilyen formában megkerüli a pénzügyi rendszer a pénz szűkösséghez kötöttségét. Ez is többször megtörtént az aranyhoz kötött valuták esetében. Ekkor viszont ellenőrizhetetlenné válik a tényleges pénzmennyiség, ami szintén baj, hiszen a túl sok pénz pedig inflációs veszélyt hordoz magában. Ha mindezt valaki végiggondolja, akkor be kell látnia, hogy egyrészt a szűkösséghez kötött pénz káros, másrészt az ellenőrzés nélküli pénz illúzió. És ha már valaki kénytelen ellenőrizni a pénzmennyiséget, illetve a pénzteremtés menetét, akkor jobban járunk, ha az egy demokratikus legitimitással rendelkező, elszámoltatható, átlátható intézmény. Például egy jegybank.

Nagyon nagy a hullámvasút

A kriptovaluták másik problémája a jelentős volatilitás, amely az alapvetően spekulatív jellegből adódik. Egyes kriptovalutákat ezért elkezdték hozzákötni valamilyen más, nem korrelált eszközhöz, például állami valutákhoz, vagy állami valuták kosarához. Így létrejöttek a stabilkriptók (stablecoins). Ez egy oldalról ismét csak bemutatja az állami szerepvállalás szükségességét. Más oldalról viszont az elszántabb, dogmatikusabb libertariánusok szemében ez már elfogadhatatlan megalkuvás az állammal.

A digitális jegybankpénz megnöveli a monetáris politika lehetőségeit is. Válság idején például a központi banknak nem kell imádkoznia, hogy a kereskedelmi bankok hitelezzék is ki azt a többlet pénzt, amelyet a jegybank monetáris könnyítéssel rendelkezésükre bocsát. A jelenlegi, kereskedelmi bankok által dominált rendszerben ez gyakran nem történik meg, a kereskedelmi bankoknak egyéb prioritásaik vannak, mondjuk a kitettségük csökkentése, vagy kockázatmentes állampapírok vásárlása. Ezt szokták a híres „madzag tolása” metafórával leírni: az állam hiába bővíti a pénzmennyiséget, ebből még nem lesz feltétlenül növekvő hitelezés, beruházás, felvirágzás.

Egy digitális jegybankpénz esetében azonban a központi bank egyszerűen pénzt rak a cégek vagy egyének számláira, nincs kitéve a bankok kénye kedvének. De direktben emelheti vagy csökkentheti a kamatokat is akár, ha úgy kívánja, és egyáltalán fizet ilyet. Nem kell közvetett módon megpróbálnia befolyásolni a kereskedelmi bankok kamatpolitikáját, bármikor mozgathatja a saját kamatlábait.

A jegybank ebben a rendszerben jelentős mértékben átvenné tehát a kereskedelmi bankok funkcióit. Egyesek szerint félő, hogy a lakosság és a vállalatok egy ponton rá is döbbennének, hogy tulajdonképpen nincs is szükség kereskedelmi bankrendszerre. Mások azonban ezt kifejezetten pozitív fejleménynek élnék meg. A szuverén pénzelmélet hívei szerint például kifejezetten kívánatos lenne egy olyan rendszer, melyben az állam nem csak végső támfalként álla a pénz mögött, mint most, amikor annak többségét a magánbankrendszer hozza létre.

Joseph Huber, a szuverén pénzelmélet egyik vezető teoretikusa szerint olyan ez, mintha az állam a lobbistáknak szervezné ki a törvénykezést. Talán a legplasztikusabb hasonlata az, amikor egyes államokban a szekuláris jogrendszer helyét szép lassan átveszi a radikális muszlim saríjja vallási törvénykezés. Arra is felhívja a figyelmet, hogy miközben a jegybank függetlenségét azért hoztuk létre, hogy megóvjuk a kormányzat vagy egyéb parciális érdekek befolyásától a monetáris politikát, közben senki nem teszi szóvá, hogy milyen egészségtelenül intim viszonyban vannak a jegybankok a nagy magán kereskedelmi bankokkal!

A jelenlegi rendszerben a kereskedelmi bankrendszer jelentős mértékben felelős a kialakult eszközár buborékok finanszírozásáért ugyanúgy, mint a különböző komplex származtatott termékek és pénzpiaci alapok gigantikus burjánzásáért. Ahogy a híres amerikai közgazdász Hyman Minsky figyelmeztetett, a bankrendszer prociklikusan rásegít a gazdasági válságokra. Konjunktúra időszakában egyre optimistábban fújja a buborékot, hitelez, amikor pedig aztán az eszközár buborék kidurran, a bankrendszer hirtelen túlságosan pesszimista lesz, konzervatív, és még azoknak sem hitelez, akik megérdemelnék.

Ilyen módon tehát a válságot is mélyíti, összességében pedig felerősíti a gazdaság volatilitását. A szuverén pénzelmélet hívei szerint mindezt jelentősen tompítaná, ha az állam átvenné és ténylegesen működtetni a saját pénzrendszerét. A digitális jegybankpénz megteremtése egyértelműen ebbe az irányba mutat.

Pogátsa Zoltán: a digitális pénzek a bankrendszert is átformálhatják (Fotó: Bánkuti András)
Pogátsa Zoltán: a digitális pénzek a bankrendszert is átformálhatják (Fotó: Bánkuti András)

A szuverén pénz nem valami kommunista államosítást jelent. A magán kereskedelmi bankok továbbra is léteznének, csupán a pénzteremtő funkciójukat vonná magához a jegybank. Itt két lehetséges megoldás is létezik, amit nevezhetünk Friedmani és Keynesi olvasatnak. Milton Friedman monetarizmusa a hetvenes években azt javasolta, hogy az állam a kibocsátás növekedésével egy ütemben növelje a forgásban lévő pénzmennyiséget.

Meg is próbálkoztak ezzel különböző neoliberális kormányzatok (Reagan, Thatcher, stb.) de hamar kiderült hogy pont a magánbankok pénzteremtő képessége miatt az állam nem képes már a monetáris bázis kontrollálására. Szuverén pénz esetén ez lehetséges lenne azonban, főleg, ha a jegybank továbbra is el lenne tiltva a kormányzati kiadások kamatmentes monetáris finanszírozásától.

A másik irányzat viszont megengedné ez utóbbit, sőt, kifejezetten helyeselné. Ez az irányzat a Modern Monetáris Elmélet, amely kifejezetten (poszt-)keynesiánus alapokon abban látja a jó költségvetési politika lényegét, hogy azt a jegybank kamatmentesen finanszírozza. (Ezt az elméletet Pogátsa Zoltán korábbi írása részletesen körbejárta, amelyet itt olvashat el – szerk.) Szerintük a pénzmennyiség növelése elősegíti a gazdasági növekedést, mivel keresletet teremt. Friedman szerint nem, ő úgy látta a pénz semleges a reálgazdaság szempontjából.

A keynesiánus megoldás nem lenne más egyébként, mint visszatérés a jegybank kezdeti szerepéhez, amikor is az az állam bankja volt. A friedmani és a keynesiánus megoldás azonban abban megegyeznek, hogy az államnak vissza kell szereznie pénzteremtő szerepét ahhoz, hogy a monetáris bázist kontrollálni tudja. Immáron nem készpénz, hanem digitális pénz formájában. Ez lenne a korábban említett madzag tolása, ami így már sokkal inkább egy rúd lenne.

A geopolitikai dimenzió

Ne felejtsük el, hogy az egész kérdésnek van egy geopolitikai dimenziója is. Jelenleg a világ fizetési tranzakcióinak nagy része egy olyan rendszeren fut keresztül, amelyet az Egyesült Államokban koordinálnak és kontrollálnak. Az Egyesült Államok ezen privilégiumát rendszeresen felhasználja arra, hogy egyes országokra, illetve azon belül vállalatokra vagy egyénekre nyomást gyakoroljon.

A Kínai Népköztársaság már jó ideje dolgozik azon, hogy kikerülje ezt a rendszert. Az Oroszországgal folyó kereskedelmének nagy része már így folyik. A digitális jegybankpénz megfelelő platformot szolgáltathat arra is, hogy a nemzetközi fizetések az Egyesült Államok megkerülésével történjenek. Talán nem véletlen, hogy Kína szinte mindegyik jelentős nemzetközi szövetségese (Oroszország, Szaúd-Arábia, Venezuela, stb.) gőzerővel dolgozik a digitális jegybankpénzen.

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Szerkesztőségünkben mindig azon dolgozunk, hogy higgadt hangvételű, tárgyilagos és magas szakmai színvonalú írásokat nyújtsunk Olvasóink számára.
Előfizetőink máshol nem olvasott, minőségi tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Előfizetésünk egyszerre nyújt korlátlan hozzáférést az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz, a Klub csomag pedig egyebek között a Piac és Profit magazin teljes tartalmához hozzáférést és hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmaz.


Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!

Benchmark Bod Péter Ákos: Szubjektív jólét – van-e gazdasági jelentősége?
Bod Péter Ákos | 2024. március 29. 05:42
Látszólag nincs egyértelmű összefüggés a bruttó hazai termék (GDP) és az emberi boldogság mértékének európai helyzete között. De csak látszólag. Valójában a boldogság-lista élén is az anyagilag tehetős nemzetek állnak. Mint ahogy Magyarország középmezőnybeli helyezése sem lehet meglepő és sajnos, ahogy a GDP-k összevetésében, itt is már előttünk vannak a románok. Azaz boldogabbak.
Benchmark Bod Péter Ákos: A tengerszállítás biztonsága, költsége – és a magyar ipar szerkezeti rizikói
Bod Péter Ákos | 2024. március 21. 05:43
A Szuezi-csatornát elkerülő hajók késői beérkezése bizonyára komoly mértékben visszafogta az ipari kibocsátást, és csak reménykedni lehet, hogy a gyengécske tavalyi év és a szintén halovány évkezdet után e két fő ágazat erőre kap. Az egész magyar gazdasági teljesítményre kihat az, ami a kulcsiparágakkal történik.
Benchmark Bod Péter Ákos: az IMF közepesen optimista világgazdasági kilátásait nem rontják le a zavaros kínai hírek
Bod Péter Ákos | 2024. február 1. 05:41
A kínai államadósság nemzetközi összevetésben nem óriási, de a nem-állami szektoroké igencsak: arányában jóval meghaladja az amerikai magánszektor eladósodási rátáját a GDP százalékában. Ezért is különösen izgalmas, hogy az Evergrande kínai és külföldi hitelezőinek, a kötvény-tulajdonosoknak vajon mennyi jut a felszámolási folyamat végén. 
Benchmark Bod Péter Ákos: Infláció le, növekedés fel 2024-ben? Vagy tovább sodródik a magyar gazdaság?
Bod Péter Ákos | 2023. december 27. 05:42
Bármelyik nagy makrogazdasági mutatót tekintjük, sok a lefele mutató kockázat. Jövőre sokkal valószínűbb az éves átlagos 7, mint a kormány által előrejelzett 4-5 százalékos fogyasztóiár-index. Ráadásul a magyar kormány által kinyitott külpolitikai frontok nagy száma miatt egyáltalán nem lehet adottnak venni azt, hogy a jelenlegi (így sem csekély) uniós pénzáramot meghaladó összegek jönnek 2024-ben.
Benchmark Bod Péter Ákos: a kellemetlen adatok üzenete, hogy a recesszióból sokfelé vezet út
Bod Péter Ákos | 2023. december 8. 05:42
A gazdasági helyzet értelmezését nagyban nehezíti, hogy rengeteg kétely övezi a nemzetgazdasági adatok megbízhatóságát. A 2023 októberéről érkező adatok lassulást, elakadást jeleznek, akkor vajon mire alapoz az optimista kormánypropaganda?
Benchmark Bod Péter Ákos: a fizetési mérleg javult - de nem javult meg
Bod Péter Ákos | 2023. október 27. 05:39
Már a múlté a költségvetés és a folyó fizetési mérleg együttes hiánya, másnéven az ikerdeficit – hangzik el Nagy Márton érvelése. Ám egyelőre ott tartunk, hogy a költségvetés erősen deficites, a forgalmi típusú adók valahogy nem nőnek a tervezett mértékben, holott a tervezettnél jóval nagyobb infláció az áfa és szja csatornáin elvileg még enyhítik is a pénzügyminiszter aggodalmait. 
Benchmark Bod Péter Ákos: követjük a dezinflációs trendet - és azután?
Bod Péter Ákos | 2023. október 11. 05:57
Bár a magas tavalyi bázisszint miatt decemberben 7 vagy 8 százalékra mehet le az éves pénzromlás, a nemzetközi szervezetek – jelesül a Nemzetközi Valutaalap (IMF) – már azt prognosztizálják, hogy az eddig gondolt és a magyar hatóságok által említett inflációs pályánál magasabb árszintemelkedés várható 2024-re.
Benchmark Bod Péter Ákos: A „fejlődő Európa” – ahogy az EBRD látja a térséget és benne Magyarországot
Bod Péter Ákos | 2023. október 5. 05:47
Vajon a magyar gazdaságnak, és általában is egy rendszerváltó országnak, hol a helye a világ gazdasági-üzleti térképén? A teljesítményt kikhez, mihez kell mérni? Ezen kérdések megválaszolásához is érdemes figyelemmel kísérni az EBRD elemzéseit: a tágan vett kelet-európai térséget hitelezőként jól ismerik, fizikai jelenlétük miatt a belső viszonyokról is vannak első kézből származó ismereteik, így gazdasági prognózisaik is figyelemre méltók kelet-közép-európai vonatkozásban is.
Benchmark Bod Péter Ákos: Monetáris váltás előjele vagy csupán szakmai felismerés?
Bod Péter Ákos | 2023. augusztus 2. 05:49
A forint árfolyamának hirtelen és erőteljes változásai rendszeresen tudatosítják a magyar gazdasági szereplőkben az önálló valuta meglétéből fakadó komoly kockázatokat. Mind gyakrabban előkerül a kérdés: hogyan tovább? A jó és egyszerű válasz az euróövezethez való csatlakozás lenne. Arra azonban nemhogy céldátum nincs, de gyenge szándék sem látszik a kormányzati körökben. Újabb jelek alapján mégis érdemes megint rápillantani a helyzetre.
Benchmark Bod Péter Ákos: a hitelminősítők várnak, de mire is?
Bod Péter Ákos | 2023. június 28. 05:33
A magyar stagfláció bekövetkezte kellemetlen meglepetésként érte azokat, akik nem észlelték a 2022 első felének adatai mögötti különleges mozgatókat. A hitelminősítők idővel reagáltak – de most kivárnak. Az európai gazdasági klíma jobb, mint ahogyan akár csak fél évvel ezelőtt is kinézett, a magyar ütemcsökkenés igen nagy. De nem itt találhatók a nagy bizonytalanságok, hanem a politikai kockázatok terén. Legfőképp: mi lesz az EU-kapcsolatokkal? Most minden elemző vár.
hírlevél
Ingatlantájoló
Együttműködő partnerünk: 4iG