Az elmúlt egy-két évben egyre többször hallunk arról, hogy a világ legnagyobb jegybankjai digitális jegybanki pénz bevezetésén gondolkodnak. Nem csak az amerikai FED tervez ilyesmit, hanem még a névlegesen kommunista irányítás alatt álló Kínai Népi Bank (az ottani központi bank) is. Sőt, négy nagyobb városban már tesztelik is a rendszert, és a technológiai fellegvárként ismert Sencsenben már ATM-ekből is be lehet rakni pénzt digitális jegybanki számlára. A kínaiak célja, hogy a 2022-es Pekingi Téli Olimpia idején már országszerte működjön ez a rendszer. A kínai digitális jegybankpénz elérhető lenne a hagyományos bankok közvetítésével, illetve az ott nagyon elterjedt AliPay és WeChat online fizetési rendszereken keresztül is. Az Európai Központi Bank pedig már egy átfogó konzultációt is lefolytatott az ügyben. Sőt, a Bahamai Központi Bank már működtet is egy ilyen rendszert.
De vajon miért gondolkodnak ebben a jegybankok? Ennek megértéséhez előbb röviden és egyszerűen jellemeznünk kell a jelenleg létező pénzügyi rendszert.
A létező pénzügyi rendszer
A jelenlegi pénzügyi rendszer nagyjából három fajta „pénzből” áll. Az egyik ezek közül a jegybankpénz, ami jelenleg nem kerül forgalomba, csupán a központi bank és a kereskedelmi bankok között cirkulál. A másik a kereskedelmi bankok által létrehozott bankpénz. Ezt a kereskedelmi bankok hozzák létre akkor, amikor hitelt nyújtanak. A hitelnyújtás aktusával számlapénzt teremtenek a hitelezett ügyfél számláján, vagy egy a bankon belüli ügyfélszámlán, vagy pedig az ügyfélnek egy másik banknál kezelt számláján. Ez a bank szempontjából egy követelés, kamattal. Az ügyfél szempontjából pedig egy tartozás. Ez a bankpénz, avagy számlapénz ma nem számít hivatalosan pénznek, jogilag csupán pénzhelyettesítő.
Tényleges pénzzé csupán akkor válik, ha az ügyfél készpénzként felveszi egy automatából vagy egy bankfiókból. Ez azonban ma már a gyakorlatban nagyon ritkán fordul elő. A gazdaság szereplői tipikusan inkább utalnak egymásnak, amikor fizetést teljesítenek. Ebből adódóan a harmadik típusú pénz, a készpénz ma már csak elenyésző arányban van jelen a gazdaságban, annak ellenére, hogy a hétköznapokban még mindig ez jut eszünkbe először, ha a pénz szóra asszociálunk. Hogy mennyire kevés tényleges készpénzt használunk, azt ki-ki maga is felmérheti, ha végiggondolja, hogy a teljes vagyonának mekkora részét tartja a mai napon éppen készpénzben. Ennek fényében nem meglepő, hogy az euró bevezetése idején bár több hónapot terveztek az átállásra, tartva annak logisztikai kihívásától, a valóságban gyakorlatilag pár napon belül szinte teljes egészészében átállt a sok százmilliós lakosságú zóna az euróra.
A vázolt hármasság egyébként azt is jelenti, hogy míg hivatalosan a jelenlegi pénzrendszer állami, addig a gazdaságban ténylegesen forgalomban lévő pénz túlnyomó többsége pénzhelyettesítő bankpénz. Az állam szerepe nagyrészt a mögöttes támogatás, a pénzügyi rendszer hitelének, biztonságának fenntartása, szükség esetén megsegítése. A monetáris politikát is csak közvetetten képes irányítani.
Érkezik a jegybanki digitális valuta
Ebbe a helyzetbe érkeznének a jegybank digitális valuták. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy nem csak a kereskedelmi bankok, hanem a vállalkozások és magánszemélyek is tarthatnák jegybankpénzben a megtakarításaikat a központi banknál.
Mi lenne ezeknek az előnye? Biztonságosabb lenne talán, hiszen a betétesnek nem kell tartania a kereskedelmi bank csődjétől. A pénzügyi rendszer szabályozottsága és a betétbiztosítási rendszer miatt a fejlettebb országokban a kereskedelmi bankok helyzete általában stabil. Ám a 2009-es globális pénzügyi válság, illetve az eurozóna krízise azért megingatta a hitet a pénzügyi intézményekben. Gondoljunk csak a Lehman Brothers csődjére, a teljes amerikai bankrendszer állami kimentésére, vagy a görög, olasz, spanyol, ír bankok törékeny helyzetére az eurózóna történetének mélypontján. A ciprusi bankok esetében konkrétan előfordult, hogy betétesek nem jutottak a pénzükhöz. De a dán bankok pénzmosási manőverei vagy a Deutsche Bank globális sötét ügyei sem erősíti a bizalmat.
Második előny, hogy az átutalások azonnaliak lesznek. Ez azonban ma már csak az EU-n kívül jelentene előnyt, az unión belül ugyanis már most kvázi instant a fizetés. Az ügyfél a digitális bankjegypénzzel törvényes fizetőeszközben tartaná a pénzét, bár valószínűleg 99 százaléknak fogalma sincs, hogy jelenleg nem abban tartja. Viszont ez elvileg azt is lehetővé tenné, hogy magánszemély közvetlenül, azaz jutalék nélkül vásároljon például állampapírokat. (Magyarországon a lakosság számára biztosított, hogy jutalékmentesen, közvetlenül a Magyar Államkincstártól vásároljon és ott vezessen számlát, ez azonban világszerte nem egy jellező megoldás - szerk.)
Hátránya is van persze, egyes javaslatok szerint a jegybank ugyanis nem fizetne kamatot, ez az előnye megmaradna a kereskedelmi betétnek. Más konstrukció szerint azonban mindkét esetben lenne kamat. Viszont a jegybankpénz esetében biztos nem terhelnék a tranzakciókat költségek, illetékek. Ez előny a vásárlóknak is, de például azoknak a kisboltoknak is, amelyek most húsba vágó tranzakciós költségeket kénytelenek fizetni a kártyás fizetésekkor.
A jegybanki digitális pénzek első számú célja valószínűleg a különböző kriptovaluták visszaszorítása, mint a mindenki által ismert bitcoin és társai, illetve a facebook által bejelentett nyílt forráskódú, blockchain alapú saját pénz, a diem (korábban libra), amit azonban egyelőre nem nagyon használ senki. A facebook pénz sorsa azért bizonytalan egyelőre, mert az valós pénzügyi eszközökre támaszkodna, ez viszont a tőzsdén kereskedett befektetési alapokhoz (Exchange Traded Fundokhoz - ETF) hasonlatos pénzügyi közvetítővé tenné a szervezetet, amire nincs jogosítványa. Ez egyben ellentmond a Facebook korábbi tervének is, amely szerint hitelt is nyújtana a Kínában használatos AliPay és WeChat rendszerekhez hasonlatosan. Az sem világos, hogy be kívánja-e magát jegyeztetni minden országban, ahol működni fog, vagy a nemzeti pénzügyi felügyeleteket megkerülve tervezi-e egy a kriptovalutákhoz hasonlatos párhuzamos magánpénz létrehozatalát a Facebook globális jelenlétére támaszkodva? Nagy valószínűséggel inkább az utóbbiról van szó.
A jegybankok törekvése azonban reménytelennek tűnik. A kriptovalutákat használok nagy része ugyanis libertariánus beállítottságú, azaz államellenes. Éppen azért használja ezeket, mert függetlenek, decentralizáltak, nem állam bocsátja ki őket. A felhasználók másik része pedig bűnöző, aki éppen az állami ellenőrzést kívánja megkerülni, amikor illegális fegyverekért vagy kábítószerért fizet. Őket is nehéz lesz egy államilag ellenőrzött pénz használatára rávenni. Az elvszerű bitcoin hívő még attól is idegenkedik, hogy a Facebook, mint nagyvállalat akar saját pénzt csinálni, számukra ez a konstrukció is túl koncentrált. Bár az is igaz, hogy megint mások szerint pont ez lesz a kapudrog, amely a világszerte elterjedt közösségi oldal felhasználót behúzza majd az alternatív valuták világába.
A digitális jegybankpénz megteremtése után a kereskedelmi bankok továbbra is fennmaradnának, hitelnyújtásra, vagy a megtakarítások kezelésére annak, aki ott kíván bankolni. Viszont aggályos, hogy egy kibontakozó bankcsőd esetében nem menekülnének-e a kereskedelmi bankok ügyfelei tömegesen a digitális jegybankpénzbe, felgyorsítva ezzel a kereskedelmi bankok összeomlását?
(Folytatjuk!)
Az amazonasi dzsungelben nyitna szuperbörtönt a francia kormány. 
