<img height="1" width="1" style="display:none" src="https://www.facebook.com/tr?id=947887489402025&amp;ev=PageView&amp;noscript=1">
10p

Ez a cikk Privátbankár.hu / Mfor.hu archív prémium tartalma, amelyet a publikálástól számított egy hónap után ingyenesen elolvashat.
Amennyiben első kézből szeretne ehhez hasonló egyedi, máshol nem olvasható, minőségi tartalomhoz hozzáférni, akár hirdetések nélkül, válasszon előfizetői csomagjaink közül!

A kormányzat a minimálbér emelését sikeresen tematizálta többek között oly módon, hogy a legutóbbi nemzeti konzultációba is bekerült egy erről szóló és „csak egyféleképpen” megválaszolható kérdés. Így egy egyébként fontos közgazdasági felvetés vált egyértelműen politikai kérdéssé. Pedig Bod Péter Ákos, az MNB korábbi elnöke szerint érdemes lenne olyan vonatkozásokat is látni, hogy mindez miként hat az inflációra, vagy éppen a leginkább érintett mikro- és kisvállalkozásokra.

A magyar közvéleményben a hivatalos alsó bértarifa leginkább jóléti ügyként jelenik meg. Ezért is szerepel évek óta a kormányzati öndicséret plakátjain: „megemeltük a minimálbért”. Ezért tették be a nemzeti konzultáció kérdései közé: „A minimálbért 200 000 forintra kell emelni, mert ez is biztosítja, hogy a gazdasági növekedésből ne csak a vállalatok, hanem a magyar emberek is részesüljenek”. Magyar ember legyen a talpán, aki nagyobb rákészülés nélkül argumentált választ tud adni arra, hogy valóban a) „a lehető legyorsabban meg kell emelni a minimálbért a magyar (és nem magyar) munkavállalóknak” minálunk, vagy b) „most nincs szükség a minimálbér emelésére”.

A kormányzati kérdőíven harmadik vagy negyedik választási lehetőség nincs, holott a mikor és mennyit kérdésre többféle értelmes válasz adható. Különösen, ha a válaszadó tisztában van a hivatalos minimálbér alapjelentésével. Az ugyanis egy tiltás.

Olyan hatósági beavatkozás a munkaerőpiaci béralkuba, amellyel megtiltják a hivatalos bértarifa alatti szerződéskötést, akkor is, ha lenne a szerződő felek között megegyezési szándék annál kisebb bértétel mellett.

A kétszázezerre emelt tarifa hatása függene a helyi, ágazati viszonyoktól. Lehetséges eset, hogy jelentkezne potenciális munkavállaló mondjuk iskolatakarításra Dévaványán, aki 180 000 forint havi bérért hajlandó lenne dolgozni nyolcórás munkakörben, és foglalkoztatására ki is tudna szorítani a költségvetéséből az iskola, de mégsem köthető meg jogszerűen a szerződés. Ilyen helyzetben – amely nem elvont példa, hanem napi munkaerőpiaci dilemma – többféle folytatás következhet be.

Az egyik: az iskola összekaparja valahogy a szükséges többletpénzt, valami más kiadásról lemondva, és alkalmazza a jelentkezőt a törvényileg megemelt szinten. A másik: kényszerűségből lemond a munkakör betöltésétől - majd a lehetségesnél elhanyagoltabbak lesznek az osztálytermek. Harmadikként megeshet, hogy hatórás munkára veszi fel a jelentkezőt, mert az a 150 ezer kijön az intézmény költségkeretéből; ez ugyan egyik félnek sem annyira jó, mint ha nem lenne állami intervenció a béralkuba. 

Az üzleti vállalkozások munkaerőiránti kereslete más, mint a kötött bérkeretű intézményeké. A cégnél nem annyira a bérkeret, mint a gazdaságos foglalkoztatás az igazi korlát.

Nyereségelvű vállalkozás akkor tud és hajlandó felvenni egy újabb munkavállalót, ha az illető a foglalkoztatásával járó költséget meghaladó értéket hoz létre. Gyakorlott, termelékeny munkavállalót máshol is megbecsülnek, az ilyenek bére jóval meghaladja a hatósági minimumot.

A képzett dolgozók nem érinti közvetlenül az, hogy mi a legalacsonyabb jogszerű órabér vagy havi bér. A minimálbér jelentős megemelése rá csak másodlagos hatással jár, például azáltal, hogy ha a kezdők, a legkevésbé képzettek órabére jelentősen megnő, akkor a termelékeny munkásnak a minimálbéresekkel szembeni bérelőnye mérséklődik. Ilyenkor bizony az előbbi bérharcba fog korábbi relatív helyzetének a helyreállításáért. A vállalat számára a jelentős emelésről szóló adminisztratív döntés hamar költségnövekedést hoz.

Ezt az érvet világosan kifejtette a munkaadói oldal képviselőjeként Rolek Ferenc, amikor arról beszélt, hogy a bruttó 200 ezer forintos minimálbért a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége csak úgy tudja elképzelni, ha jelentősen csökken a bérekre tapadó közteher, legfőképpen a szociális hozzájárulási adó.

Ennek hiányában a 20 százalékos béremelés sok vállalatot sodorhat nehéz helyzetbe, ami ellen elbocsátásokkal védekezik, de várható a vállalati csődök elszaporodása is. Rolek Ferenc értékelése szerint a magyar bérszint nem indokol most további gyors béremelkedést, mert a béreink a gazdaság teljesítményével és a termelékenységgel szinkronban vannak, vásárlóerőt tekintve nincsenek elmaradva a régiós szinttől.

Az építőipari bérek a nyugati szinteket közeliti (Fotó: Pixabay)Az építőipari bérek a nyugati szinteket közeliti (Fotó: Pixabay)

Az ügynek külön érdekessége, hogy ezzel szemben a kereskedelmi kamara vezetője nem sokallta a kormány konzultációs kérdőívében szereplő kétszázezer forintot, sőt még rá is tromfolt. Pedig hazai tulajdonú mikro-, kis és közepes méretű cégeknél, amelyek a Kamara tagjainak nagy többségét kiteszik, jellemzően sokkal nagyobb a  bérköltségek aránya a termelési kiadások között, mint a nagyobb méretű vállalatoknál, valamint az ügyben meg nem szólaló multinacionális cégeknél. Márpedig egy további általános bérteher-növekedés nem-szimmetrikus sokkot okozna: a nagyvállalatoknál csekély, a kisebbeknél sokkal nagyobb költségnövekménnyel járna a bérplafon megemelkedése és a tovagyűrűző béremelkedés. Nem nehéz kitalálni, hogy melyik vállalati körben jelentős a mai minimálbéren vagy éppen csak afölött fizetett munkavállalók aránya. Ahol sok ilyen munkakör van, ott lökésszerű bérköltség-növekedés következne be – ha minden foglalkoztatottat megtartanának. Erre azonban egy sor vállalat nem lesz képes – és akkor valóban vagy az következik be, amire az MGYOSZ alelnöke utalt (elbocsátás, több csőd), vagy színlelt hatórás szerződésekkel és egyéb praktikákhoz fordul a kisvállalkozó, ha a céget életben akarja tartani.

Az ügynek sokféle közgazdasági vonatkozása van, egyebek mellett az infláció ügye. A szociális partnerek között korábbi tárgyalásoknál az éves 3 százalék volt a kalkuláció alapja. Most azonban annak csaknem kétszeresénél tartunk. Ez valóban érv lehetne a szokásosnál nagyvonalúbb emelés mellett. Másfelől az európai rekorder inflációnk miatt joggal aggódó kormányszervektől és az MNB-től elvárható, hogy mérsékletességre intsék a feleket.

Kiket is? A munkavállalók aligha hajlandók elmélyedni a makrogazdasági egyensúly ügyeiben – nem Németország ez itt, ahol ugyanis a politikailag és szakmailag egyaránt erős centralizált szakszervezetek képesek kikalkulálni az inflációt még nem gyorsító, a vállalati csődök gyakoriságát nem növelő bérkövetelés optimális nagyságát. Minálunk a szakszervezeti szervezettség csekély (a munkahelyeknek talán egytizedét teszi ki). A munkaadói oldalon pedig, lám, van olyan szereplő, aki politikai helyezkedésből vagy egyéb megfontolásból különösebb kalkuláció nélkül támogatja a kormányzati PR-be foglalt emelési szándékot.

Nem nehéz tehát belátni, hogy a minimálbér ügye (is) politikai kérdés. A jövő év tavaszán esedékes választás előtt a politikai erők – egyébként mind a két oldalon – a szokásosnál nagyobb emelés mellett vannak. A gazdasági viszonyainkhoz, így a termelékenységhez, árszinthez, a bérszerkezethez illeszkedő mértéket nyilván senki sem számította ki. De nem is kapna nagy figyelmet. Mégsem felesleges megtekinteni a mostanra kialakult bérarányokat, figyelembe véve az európai helyzetet, de legfőképp a közvetlen térségünk viszonyait.

Az Eurostat statisztikái szerint – nem meglepő módon – a magyar minimálbér a közös valutára átszámítva Európában hátul kullog. Csak a bolgár mértéket előzi meg, elmarad a román szinttől is az Eurostat módszertana szerint.

Ugyanakkor tudható, hogy a minimálbér mint, munkaerőpiaci intézmény nem is mindenhol létezik, ahol pedig van ilyen, nem mindenhol egységes (nálunk sem, hiszen a képzettségtől függően kettő van), továbbá lehet kötelező, de csupán ajánlás is. Továbbá a nemzetközi összevetést nehezíti a nemzeti valuták megléte (éppen a lista végén állóknál: a magyar, román, bolgár esetben), hiszen az adott ország valutájának az évi gyengülése vagy erősödése le vagy fel mozgatja az euróban mért nemzeti értékét. Annak is van persze valami információtartalma, hogy az egyik ország minimálbérese mennyit keresne euróban, ha egy másik országban lenne minimálbéres, de az igazán életszerű vonatkozás az, hogy az adott ország létfenntartási költségeihez, árszintjéhez képest általában mit ér a bérjövedelem, és annak hivatalos minimuma. Ezt a vásárlóerő-paritáson számolt (PPS-módszertan szerinti) adatok fejezik ki.

A szociális funkció megítéléséhez pedig fontos tudni, hogy a minimálbér miként is viszonyul az átlagos helyzetű (statisztikai kifejezéssel: medián) munkavállalói bérjövedelemhez. A béradatok számtani átlaga (amelyet a magyar statisztika szokásosan használ) némileg félrevezető, mert a kevés számú kiugróan magas menedzseri kereset jól megemeli az átlagot. miközben a munkavállalók nagyobb fele keres e számtani átlag alatt. A bérek medián értéke viszont az, amely alatt ugyanannyian találhatók a bérlistán, mint ahányan felette. A különbség nem kicsi. A nemzetgazdaságban a teljes munkaidőben foglalkoztatottak bruttó átlagkeresete 2021 első félévében 415 800 forint volt, a bruttó medián kereset viszont csak 328 100 forintot tett ki, azaz a medián kereset 21 százalékkal volt kisebb az átlagkeresetnél. Aki tehát 330 ezer forintot vitt haza, a bérjövedelmi sorban valójában a középen állót némileg meghaladó összeget mondhatott magának, holott 85 ezer forinttal elmaradt az „átlagostól”.

A tényleges munkaerőpiaci helyzetről ezért igazából a medián bérjövedelmek nagysága ad  értelmes összehasonlításra alkalmas képet, ráadásul nem a valutaárfolyam szerint átszámolva euróra, hanem figyelembe véve a helyi árszintet, és ezáltal a bérjövedelem hazai vásárlóerejét.  Miután a ledolgozott órák száma is különbözik országonként, a legalkalmasabb mérce az órabér. A 2018-as évről rendelkezésre álló adatok szerint is a sor vége-felé állunk, de ha a hazai (európai összevetésben alacsony) árszinten vesszük a magyar bruttó átlag (medián-) órabéreket, akkor már mögöttünk van a litván, lett, portugál és bolgár órabér, nem is beszélve az albán és a szerb adatról. A román viszont ebben a statisztikában is megelőzi a magyart – ami elgondolkodtató adat.

Ehhez a medián órabérhez célszerű hozzámérni a minimálbéres jövedelmének nagyságát. A lent bemutatott nemzetközi adatok szerint az utóbbi időkben kialakult magyar minimálbér az átlagbérekhez képest nem számít alacsonynak. Sokat persze azért nehéz leszűrni a nemzetközi összehasonlításból, mert az adórendszer, a szociálpolitika, a munkaerőpiaci szabályrend, és nem kis mértékben az üzleti morál különbségei miatt a minimális bér fogalma és jelentősége igen eltérő lehet: az észt vagy a cseh rendszerben ez az intézmény valóban azt a legalsó, messze az átlagos bérszint alatti jogi korlátot jelenti, amely alatt nem köthető munkaszerződés – de így kevesekre is vonatkozik. Nálunk azonban részben ténylegesen, részben különféle szabálykerülő taktikáknak betudhatóan igen sokan ezt a bértarifát mondhatják magukénak.

Az ezekből az adatokból kikerekedő kép: a mai magyar minimálbér relatív nagysága nem kiált radikális változtatás után, a medián jövedelemhez képest nincs lemaradva. A nyugati bérszinttől azonban roppant mód leszakadt, és néhány gyorsan növekvő ország a térségben e téren is elénk került. Ám az elmaradásunknak az oka nem maga a minimálbér-szabályozásunk, amin egyetlen adminisztratív döntéssel lehetne változtatni, hanem egy ennél súlyosabb körülmény: a magyar bérszint bizony alacsony. Ám alacsony a magyar munkatermelékenységi szint is, amint erről nemrég itt már szó esett.

Ezen pedig politikai akarattal nem lehet változtatni. Az egész társadalmi-gazdasági rendszer határozza meg azt, hogy a magyar munka mekkora értéket állít elő, azaz honnan indul a bérek, nyereségek, adók, járadékok országon belüli osztozkodása.

Címkék: Benchmark

Jól jönne 1,5 millió forint?

A Bank360.hu és a Privátbankár kalkulátora alapján az alábbi induló törlesztőkre számíthatsz májusban, ha 1,5 millió forintra van szükséged 60 hónapra: a Raiffeisen Bank személyi kölcsöne 30 379 forintos törlesztőrészlettel lehet a tiéd. Az Erste Banknál 32 831 forint, a Cetelemnél pedig 33 556 forint a törlesztőrészlet. Más kölcsönt keresel? Ezzel a kalkulátorral összehasonlíthatod a bankok ajánlatait!

Benchmark Infláció, kamatlábak: megismételjük a hetvenes éveket?
Pogátsa Zoltán | 2021. november 25. 05:31
"Akik nem ismerik a történelmet, kénytelenek lesznek megismételni azt" – tudjuk George Santayana filozófustól.
Benchmark Bod Péter Ákos: az üzemanyag politikai termékké vált
Bod Péter Ákos | 2021. november 18. 05:10
Az üzemanyagok az államok, így a magyar számára is vaskos adóbevételeket hoznak, amit a világért el nem engednének. Ugyanakkor, ha nagyon magasra ugrik az ára, akkor a politikusok feje is fájhat miatta. Így volt ez 1990-ben a taxis blokád idején, és így volt most is, amikor a kormány a járványra hivatkozva szabályozta az árakat. A különbségek és párhuzamok, illetve a benzin sajátos szerepét tárja fel Bod Péter Ákos, aki a rendszerváltás után ipari és kereskedelmi miniszterként részese volt az emlékezetes eseményeknek.
Benchmark Munkaerőmozgás: innen nyugatra, pótlás keletről?
Bod Péter Ákos | 2021. november 4. 05:22
A gazdasági összteljesítmény az európai országok többségében 2021 végéig visszatér a járvány kitörése előtti szintre, valahol már is haladja azt. A vállalatok azonban ezzel párhuzamosan a munkaerőkínálat szűkösségével is szembetalálták maguk. Bod Péter Ákos elemzi a kialakult helyzetet.
Benchmark Helyreállítás akadályokkal: ahogy az IMF a magyar és az európai gazdaságot látja
Bod Péter Ákos | 2021. október 28. 05:37
A Nemzetközi Valutaalap (IMF) a Világbankkal közösen tartandó együttes közgyűlése előtt közzétette legújabb globális gazdasági előrejelzését, amiben az idén tavaszi, áprilisi adataihoz képest elég jelentős változások találhatók: számos jelzőszám a korábbinál jobb, dinamikusabb pályát vetít előre.
Benchmark Sikerült megvédeni a magyar érdekeket, amelyek nem forogtak veszélyben
Bod Péter Ákos | 2021. október 14. 05:38
Örömteli hír, hogy némi makacskodás után a magyar kormány belátta, hogy összességében jól jár, így elfogadta a multik minimumadóját. Ennek köszönhetően sikerült elválnunk Nigériától és Pakisztántól. Bod Péter Ákos elemzése.
Benchmark Munkaerőpiaci felfordulás – az angol sofőrhiány csak a jéghegy csúcsa
Bod Péter Ákos | 2021. október 7. 05:37
Európa egészét érintik azok a munkaerőpiaci változások, amelyek a koronavírus-járványt követően kialakultak, véli Bod Péter Ákos egyetemi tanár, az MNB korábbi elnöke. Az Egyesült Királyságban mindezt tetézte a Brexit, amely például az üzemanyagellátásban olyan nehézséget okozott, amelyből világszerte vezető hír lett. Ráadásul jöhetnek még kellemetlen meglepetések.
Benchmark Bod Péter Ákos a felminősítésről: maradunk a bóvli szint felett két fokozattal
Bod Péter Ákos | 2021. szeptember 30. 05:34
Érkezett a napokban egy jó külső hír, a forint mégsem tudott tartósan erőre kapni tőle. Emiatt érdemes ismét bepillantani a nemzetközi hitelminősítés ügyeibe, elkerülendő a túlzott reményeket és a csalódásokat is. Bod Péter Ákos helyzetelemzése a Moody’s felminősítése után.
Benchmark Becsengetnek az iskolákban: mit kapnak a fiatalok a versenyképességhez?
Bod Péter Ákos | 2021. szeptember 1. 05:42
Manapság folyamatosan terítéken van a versenyképesség, amelynek alappillére a képzett és az új kihívásoknak megfelelni képes munkavállaló. A gyorsan változó világban a megfelelő készségek felértékelődtek, míg a lexikális tudás sokkal kisebb jelentőségű lett. Bod Péter Ákos egyetemi tanár az iskolakezdés apropóján arról ír, vajon a magyar oktatási rendszer mennyit ad az ország versenyképességéhez?
Benchmark Bod Péter Ákos: a gazdasági modellel van gond, nemcsak a forinttal
Bod Péter Ákos | 2021. augusztus 5. 05:20
A napokban megjelent OECD ajánlások rávilágítanak arra, hogy a magyar gazdaságnak komoly szerkezeti problémái vannak. A szervezet által adott ajánlásokat ugyanakkor aligha fogja Magyarország megfogadni, véli aktuális írásában Bod Péter Ákos, az MNB egykori elnöke, egyetemi tanár.
Benchmark Bod Péter Ákos: közepes jövedelem, növekvő gondok az emberi tőkével
Bod Péter Ákos | 2021. június 16. 18:44
Miközben néhány kelet-európai országnak sikerült a rendszerváltást és az Európai Uniós csatlakozást követően látványosan közelíteni a nyugati fejlettséghez, Magyarország legfeljebb a periféria országaival van versenyben, és a V4-ektől is kezd lemaradni. Ráadásul ahelyett, hogy a Nyugat lenne a minta, Magyarország vezetői a kevésbé fejlett országokat állítják példaként. Bod Péter Ákos, az MNB korábbi elnöke szerint a közepes fejlettség sajátos kihívásai elől semmiképpen nem bújhatunk el. Kérdés, hogy képesek leszünk-e innovációra és magasabb termelékenységre?
Privátbankár
Mfor
Piac és Profit

Munkatársakat keresünk!

Online lapcsaládunk bővítéséhez újságírókat, szerkesztőket keresünk.

Részletek

hírlevél
depositphotos Ingatlantájoló