<img height="1" width="1" style="display:none" src="https://www.facebook.com/tr?id=947887489402025&amp;ev=PageView&amp;noscript=1">
10p

Ez a cikk Privátbankár.hu / Mfor.hu archív prémium tartalma, amelyet a publikálástól számított egy hónap után ingyenesen elolvashat.
Amennyiben első kézből szeretne ehhez hasonló egyedi, máshol nem olvasható, minőségi tartalomhoz hozzáférni, akár hirdetések nélkül, válasszon előfizetői csomagjaink közül!

Manapság folyamatosan terítéken van a versenyképesség, amelynek alappillére a képzett és az új kihívásoknak megfelelni képes munkavállaló. A gyorsan változó világban a megfelelő készségek felértékelődtek, míg a lexikális tudás sokkal kisebb jelentőségű lett. Bod Péter Ákos egyetemi tanár az iskolakezdés apropóján arról ír, vajon a magyar oktatási rendszer mennyit ad az ország versenyképességéhez?

A magyar fejlődés a 2008-as válság óta a térségi minta szerint, az uniós átlagot meghaladva alakult a makrogazdasági adatok egy csoportja alapján, mint amilyen a GDP növekedése, a munkanélküliségi hányad. Ha viszont az életszínvonalat, a lakossági fogyasztást nézzük, a történelmileg példátlan külső jövedelmi és tőketranszferek ellenére nem érződik érdemi felzárkózás. A tényadatok szerint nem érzékelési hiba vagy felzárkózási türelmetlenség mondatja az utca emberével és az elemzőkkel egyaránt, hogy nem közeledünk a hagyományos viszonyítási keretbe tartozó osztrák-német térséghez. Sőt időközben a volt tervgazdaság közül többen megelőztek minket egy főre jutó nemzeti jövedelemben, fogyasztásban, vagy sokat ledolgoztak korábbi előnyünkből, amint a román adatok mutatják.

Ha megnézzük a magyar munkatermelékenység alakulását, kezd érthetőbb lenni, hogy miért is maradt fenn a gazdasági fejlettségi, munkajövedelmi, életszínvonalbeli szakadék a nyugati országokhoz képest. Ma is él olyan illúzió még szakmai körökben is, hogy nálunk viszonylag magas a termelékenység, miközben alacsony a bérszint, amely egy megközelítésben nagy versenyelőny, a gyors növekedés sikerképlete. Másfelől nézve persze ugyanebből a tételből a magyar emberek súlyos kizsákmányoltságát is le lehet vezetni.

Ennek az állításnak volt valóságalapja az 1990-es évtizedben, amikor a térségben (a cseheket kivéve) nálunk volt a legnagyobb a termelékenység, általánosan alacsony keleti bérszint mellett. Ám reálisabb képet nyerünk mostani gazdasági viszonyaikról, ha szemügyre vesszük a termelékenység alakulását (lásd: az MNB versenyképességi jelentését, 2020). Eszerint gond van a szinttel, de különösen a trenddel: az áttekintett hosszabb időszakban minálunk nem nőtt az egy ledolgozott munkaórára jutó hozzáadott érték, így a visegrádi csoport felsőházából az átlag alá kerültünk, ezzel természetesen tartósult, sőt még szélesebbre nyílt az uniós átlaghoz mért lemaradásunk.

A versenyképességről, termelékenységről jó ideje folynak viták nálunk, részben az MNB rendszeres gazdaságpolitikai állásfoglalásai nyomán, kapcsolódva ahhoz a modellvitához, mely az „összeszerelő üzem” vagy a „tudásalapú gazdaság” dilemmái körül zajlik. E viták közepében áll az oktatás ügye.

Az őszi tanévkezdés alkalmat ad a rövid kitekintésre, noha nem rendelkezünk átfogó ismeretekkel arról, hogy valójában milyen állapotban vannak az oktatási intézmények, a tanulók és hallgatók, az üzleti kereteken belüli képzések. Továbbra is komoly bizonytalanságok övezik a közeljövőt a járványhelyzet következtében.

Széleskörű egyetértés van akörül, hogy a gazdaság fejlődése, versenyképessége szempontjából igen fontos az oktatási rendszer, annak hatásfoka. Ugyanakkor látni kell, hogy az emberi tudással, képzéssel foglalkozó társadalmi alrendszer nem kizárólag, sőt nem is elsődlegesen a gazdaság igényei szerint működik.

Ez nem is lehet másképpen, noha koronként történtek erőfeszítések, hogy az éppen fennálló termelési, gazdálkodási szükségletekhez igazítsák – hatósági eszközökkel vagy anyagi ösztönzőkkel – az oktatási rendszert, a tudományos kutatást, a szellemi értékek előállítását. Ezek az epizódok azonban nem lehettek sikeresek, részben az ismeret-megszerzés és tudásátadás társadalmi alrendszerének nagyfokú önállósága miatt, részben azért, mert az úgynevezett gazdasági igények egyáltalán nem könnyen definiálhatók, és mindenképpen gyorsan változnak.

Ma különösen igaz, hogy a munkahelyek egy része már meg sem lesz, mire a most iskolába lépő fiatalok felnőttként munkába állnának, viszont akkorra olyan munkakörökben és feladatokra keresnek alkalmas munkavállalót a cégek, amelyeknek ma talán még neve sincs. A követő technológiai szintű gazdaságokban, mint a mienk is, a fejlettebb országok mai viszonyai adnak némi támpontot ahhoz, hogy évtizedes távlatban milyen készségekre és tudásokra lesz igény, mégsem nem lehet deduktív módon egyszerűen levezetni a nemzetközi mintákból vagy pláne a mostani munkaerőpiaci feszültségekből azt, hogy mit, kiknek és hogyan kell oktatni.

Az is illúzió, hogy az oktatási rendszer határozza meg a társadalmi tudásszintet, az emberi tőkeállományt. Természetesen fontos a szerepe, de nem kizárólagos: a tudás jelentős része ’implicit’ tudás, hallgatólagos ismeret, családban és munkahelyen elsajátított, átadott valami. Gyakran kiderül a gazdasági életben elért sikerekről, hogy olyan készségek állnak mögöttük, amelyek megszerzésében nem a formális iskolai tanulmányok a meghatározók – ilyenek a vállalkozási készségek, a kommunikációra való alkalmasság, az empátia, a csapatban való együttműködés, vagy éppen az elfogadott csoportnormák megkérdőjelezésének (azaz az innovációnak) a képessége. Ezzel együtt persze az iskolai rendszer mind a tudásnak, mind a jelen és a várható jövő gazdasága szempontjából kritikusan fontos készségeknek jelentős generálója; hatásfoka tehát valóban versenyképességi faktor.

E szempontokat figyelembe véve tekintsünk rá a nemzetközi összehasonlítás bevált indikátoraira. A covid-válság előtti időszakról rendelkezésre álló adatok jelzik, hogy a hazánk számára releváns keretekben (ilyen az OECD, az EU és azon belül a V4 csoport) milyen a relatív helyzetünk.

Ismert módon viszonylag alacsony nálunk a leglényegesebb munkaerőpiaci korcsoporton (25-64 év) belül a felsőfokú végzettek aránya: 26 százalék, szemben az OECD 38 százalékos átlagával. Az is tudható, hogy kutatásra és fejlesztésre GDP-arányosan kevesebbet költünk (1,6 százalékot), mint az OECD átlag (2,6%). Ami az állami költségvetési kiadások arányait illeti, oktatási vonatkozásban a magyar adat megegyezik az OECD vagy az EU átlagával (a GDP 4,4%-a).

A kimeneti oldali kép nem megnyugtató. Míg a formális, „felmondható” tudás vonatkozásában az átlag magyar tanuló nem teljesít rosszul, aggodalomra adnak okot a 15 évesek képességeit közös módszertan szerint felmérő PISA-tesztek. Ezekben valaha jóval az OECD átlag felett volt a korábban felmért magyar generáció, az újabb adatok azonban visszacsúszást jeleznek. A korosztály kompetenciáinak vizsgált területein (matematika, természettudományok, szövegértés) nem egyformák az elért szintek, de a 2015-as felméréshez képest regisztrált javulás ellenére általánosak a gondok. Ám nem arról van szó, hogy a jó iskolákba járó magyar diákok rosszabbul teljesítenének, mint elődjeik egy évtizeddel korábban, hanem főleg azokkal van baj, akiknek nem adatott meg a jó iskola, a támogató családi háttér. Ahogy a hivatalos dokumentumok fogalmaznak: „Magyarország esetében továbbra is meghatározó szerepe van az eredményekben a diákok társadalmi-gazdasági státuszának. A jómódú és szűkösebb körülmények között élő diákok között Magyarország esetében volt a legnagyobb különbség az uniós országok között” (MNB). Magyarán: rengeteg múlik azon, hogy ki hova, milyen családba született.

A társadalmi rétegek, települési viszonyok, családi háttér miatti eltéréseket az oktatási rendszerünk tehát nem tudja mérsékelni, korrigálni. Sokak szerint e vonatkozásban sem segített a közoktatás erőteljes centralizálása, amelyről tudható volt, hogy hátráltatja az alkotó, innovatív tanári munkát, viszont az általános nívó emelését ígérte. Ez utóbbinak nincsenek jelei. A lemaradók felemelése is csak ígéret maradt. A középiskolai korban kialakult társadalmi különbségek azután tovább élnek a felsőfokú oktatásban is, kezdve a bekerülési esélyegyenlőtlenséggel.

Figyelemre méltó, hogy a kialakult helyzet ismeretében az első diploma megszerzésének ingyenességét egyaránt javasolja az MNB 330 versenyképességi pontja, és a Momentum választási programja. Az tovább bonyolítja a kérdést, hogy az ingyenesség valószínűleg a tandíjmentességet jelenti, holott az egyetemre való bejutásnak sok egyéb anyagi és kulturális korlátja van, és kisjövedelmű családokban a főidejű továbbtanulás alternatív költsége (az oktatási évek alatt elszalasztott kereset) önmagában erős ellenösztönző.   

Felsőoktatásunk általános szintjét nehéz megítélni, mert a nemzetközi siker-rangsorok a maguk sajátos értékrendjén mérik az intézményeket (nemzetközi jelleg, kutatási kiválóság): egyetemeink az ország relatív nemzetközi helyzetének megfelelő pozíciót mondhatnak magukénak. Különös vonása a magyar felsőoktatásnak, hogy bár a nemzetközi „szépségversenyben” nem állnak az élen, ehhez képest meglepően nagy a külföldi hallgatók aránya. Ennek egyik praktikus oka az, hogy európai oktatási intézményben ilyen szintű képzést ennyire olcsón máshol nehezen talál egy külföldi. Továbbá a magyar intézményeknek nagyon is érdekük, hogy legyenek fizetős, vagy a magyar állam által finanszírozott külföldi hallgatóik, mert az így szerzett többletbevételből lehet úgy-ahogy megtartani a hadra fogható tanárokat, keresztfinanszírozással segíteni a magyar hallgatók képzését.

Az állami egyetemek mostani privatizálásának következményeiről még nincs elég tapasztalat. A jogi-tulajdonosi keretek változása rövidtávon nem szokott jelentős hatással járni. Sokatmondó, hogy a kormány állami vagyonnal kistafírozott alapítványtól várja az elitoktatást.

Szintén figyelemre méltó a formális oktatási rendszer egyik fő indikátora: a korai iskolaelhagyás. Korai iskolaelhagyónak azok a18–24 éves fiatalok számítanak, akik legfeljebb általános iskolai végzettségig jutottak el, mégsem vesznek rész további oktatásban vagy képzésben. Magyarországon a végzettség nélküli korai iskolaelhagyás mértéke 11,8 százalék volt 2018-ban, aminek súlyosságát jelzi, hogy a többi visegrádi ország átlaga 6,7 százalék. Nyolc általánossal vagy az alatt roppant esélytelen bárki a munkaerőpiacon; akik nem szereztek középszintű vagy szakképzettséget, nehezen helyezkednek el a hivatalos munkaerőpiacon, könnyen válnak hosszú távon inaktívakká.

Az említett adatokat nem a nemzetközi összehasonlítás presztízs-mutatóiként kell tekinteni, mivel a társadalmi realitásról szólnak: foglalkoztathatóságról, képzettségről, készségekről, potenciális termelékenységről. Az ügyeknek új dimenziót adott a határok kinyílása. Nálunk is megindult a képzett, mozgékony emberek átmeneti vagy tartós kiáramlása a jobban fizető külföldi térségek iránt. Ezt jól láttuk az utóbbi évtizedben, amíg a covid-válsággal járó határlezárások és gazdasági hullámzások meg nem törték a trendet.

Jelenleg az egyik leglényegesebb kérdés, hogy a járvány remélt megszelídítését követően folytatódik-e a magyar munkaerő kiáramlása, annak termelési, bérszínvonali és nem kevésbé demográfiai hatásaival.

A gyors népességfogyás hosszú ideje tartó trendje mellett az oktatási rendszerre méretzsugorodás vár, hacsak a vándormozgásokban nem áll be irányváltozás, amit jelenleg nem valószínűsíthetünk. Mivel mind mennyiségi, mind minőségi gondjaink vannak, és ezek csak sokasodni tudnak, alapos fordulatra lesz szükség az oktatásügyben, kezdve a tankötelezettségi időkorlát visszaemelésével, az idegen nyelvi és a digitális képzés gyökeres átformálásával. Most szeptemberben még nem erről szól a csengő.

Benchmark Bod Péter Ákos: A trendfordulók nem okoznak mindig válságot, de megviselik a bankok és ügyfelek egészségét
Bod Péter Ákos | 2023. március 23. 05:49
Az elmúlt napok hírei miatt sokan kezdtek aggódni a magyar bankrendszer miatt is, Bod Péter Ákos szerint a magyar gazdaság általános állapota nem kifejezetten jó, de a bankrendszer helyzetét jelenleg nem ez határozza meg.
Benchmark Bod Péter Ákos: Pótolhatja-e az uniós támogatást az FDI? És a vendégmunkás-jövedelem?
Bod Péter Ákos | 2023. március 2. 05:44
A magyar kormány ugye sok mindent ígért az Európai Uniónak, ám a gyakorlat azt mutatja, hogy ezeket az első adandó alkalommal felrúgja, ha éppen úgy tartja kedve. Így pedig nehéz lesz a befagyasztott uniós forrásokhoz valóban hozzáférni. Bod Péter Ákos elemzéséből kiderült, hogy a kieső brüsszeli pénzeket lehet-e pótolni akár a beáramló működőtőkéből, akár a külföldön dolgozó magyarok hazautalásaiból.
Benchmark Bod Péter Ákos: Magyarország közepes jövedelmű volt – és marad is...
Bod Péter Ákos | 2023. január 20. 05:48
Ki lehet tűzni olyan célokat, hogy Magyarország középhatalommá váljon, de ehhez a gazdaságnak is fejlődnie kellene. Sajnos régiós összevetésben a növekedésre nem lehetünk büszkék, hiszen a volt szocialista országok rangsorában lassan, de folyamatosan hátra csúszunk, hívja fel a figyelmet a szomorú folyamatokra Bod Péter Ákos. A jegybank korábbi elnöke szerint rövidtávon esélye sincs Magyarországnak a kitörésre, mert az ennek kulcsát jelentő oktatás helyzetét úgy tűnik nem képes kezelni a magyar politikai vezetés.
Benchmark Bod Péter Ákos: 2022 az átmenetek éve volt a gazdaságban
Bod Péter Ákos | 2022. december 27. 05:38
A külső körülmények determinálták a magyar gazdaság pályáját, ám közben jelentkeztek a magyar sajátosságok. A növekedési ütem az európai átlagot meghaladta, ám közben a cserearányok erősen romlottak és az egyensúlyi mutatók aggasztó helyzetbe kerültek, így komolyabb kiigazításra volt szükség. A jövő évet stagflációs helyzetből kezdi a magyar gazdaság.
Benchmark Bod Péter Ákos: sérülékeny a magyar gazdaság, de menthetetlen krízisben még nem vagyunk
Bod Péter Ákos | 2022. december 16. 05:42
A közbeszéd is felkapta azt a kijelentést, hogy a magyar az egyik legsérülékenyebb gazdaság a világon. Bod Péter Ákos a politikai és közéleti felhangoktól mentesen szakmai szempontból elemzi, hogy milyen kockázatok láthatók. A jegybank korábbi elnöke írásában azt is feltárja, hogy milyen nehézségekkel nézhet szemben 2023-ban a kormány.
Benchmark Bod Péter Ákos: a magyar bérek alacsonyak és a jövedelmek is, ez a baj
Bod Péter Ákos | 2022. november 7. 05:38
Felhördülést váltott ki a napokban az a kijelentés, hogy a versenyképességünk alapja az olcsó bér, amelyet kiegészíthetünk azzal, hogy a kormány emellett az alacsony adószintet tartja fontosnak. Bod Péter Ákos aktuális írásában azt vizsgálja, hogy ez az állítás megállja a helyét, netán éppen ennek ellenkezője igaz, és az alacsony bérek a leszakadást jelzik.
Benchmark Stagfláció magyar módra - így látja Bod Péter Ákos a kialakult helyzetet
Bod Péter Ákos | 2022. október 14. 05:42
Az infláció már most is fájóan magas, ám a forint gyengülése tovább lendíti felfele a mutatót. Egyelőre nem látszik, hogy mitől állna meg a magyar fizetőeszköz értékvesztése, így pedig a külső ár-környezet normalizálódása ellenére is nagy lesz az inflációs nyomás Magyarországon, véli Bod Péter Ákos aktuális írásában.
Benchmark Bod Péter Ákos: Tényleg itt a Nyugat alkonya? A világgazdasági viszonyokat is felrobbantja a háború?
Bod Péter Ákos | 2022. szeptember 16. 05:27
Sokan és sokféleképpen magyarázzák a háború kapcsán történteket, felemlegetve a Nyugat alkonyát és a Kelet előretörését. Kérdés persze, hogy megváltoznak-e a világgazdasági erőviszonyok a háborútól? Bod Péter Ákos szerint nem attól, és csak lassú változások jönnek.
Benchmark Bod Péter Ákos: Hamarosan tetőzik az infláció? Máshol talán, nálunk nem
Bod Péter Ákos | 2022. szeptember 1. 05:42
A pénzügyi piacokat megrengette az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed elnökének a jegybankárok kansasi szimpóziumán elmondott augusztus 26-i beszéde. Powell világossá tette, hogy a Fed szerint (is) túl magas amerikai infláció ellen további jegybanki lépéseket tesznek.
Benchmark Bod Péter Ákos: Hat százalékos növekedés vagy recesszió? Mi az igazság?
Bod Péter Ákos | 2022. augusztus 19. 05:19
A héten publikált kiugró növekedést jelző GDP adat kapcsán a kommentárok nem a bővülést méltatták, hanem a veszélyeket ecsetelték. Igen valószínű, hogy az év végén, a jövő év elején visszaesés jön. Bod Péter Ákos szerint a nagy kérdés, hogy átmeneti lesz a recesszió, vagy stagflációra készülhetünk.
Privátbankár
Mfor
Piac és Profit

Munkatársakat keresünk!

Online lapcsaládunk bővítéséhez újságírókat, szerkesztőket keresünk.

Részletek

hírlevél
Ingatlantájoló
Együttműködő partnerünk: 4iG