10p

Ez a cikk Privátbankár.hu / Mfor.hu archív prémium tartalma, amelyet a publikálástól számított egy hónap után ingyenesen elolvashat.
Amennyiben első kézből szeretne ehhez hasonló egyedi, máshol nem olvasható, minőségi tartalomhoz hozzáférni, akár hirdetések nélkül, válasszon előfizetői csomagjaink közül!

Manapság folyamatosan terítéken van a versenyképesség, amelynek alappillére a képzett és az új kihívásoknak megfelelni képes munkavállaló. A gyorsan változó világban a megfelelő készségek felértékelődtek, míg a lexikális tudás sokkal kisebb jelentőségű lett. Bod Péter Ákos egyetemi tanár az iskolakezdés apropóján arról ír, vajon a magyar oktatási rendszer mennyit ad az ország versenyképességéhez?

A magyar fejlődés a 2008-as válság óta a térségi minta szerint, az uniós átlagot meghaladva alakult a makrogazdasági adatok egy csoportja alapján, mint amilyen a GDP növekedése, a munkanélküliségi hányad. Ha viszont az életszínvonalat, a lakossági fogyasztást nézzük, a történelmileg példátlan külső jövedelmi és tőketranszferek ellenére nem érződik érdemi felzárkózás. A tényadatok szerint nem érzékelési hiba vagy felzárkózási türelmetlenség mondatja az utca emberével és az elemzőkkel egyaránt, hogy nem közeledünk a hagyományos viszonyítási keretbe tartozó osztrák-német térséghez. Sőt időközben a volt tervgazdaság közül többen megelőztek minket egy főre jutó nemzeti jövedelemben, fogyasztásban, vagy sokat ledolgoztak korábbi előnyünkből, amint a román adatok mutatják.

Ha megnézzük a magyar munkatermelékenység alakulását, kezd érthetőbb lenni, hogy miért is maradt fenn a gazdasági fejlettségi, munkajövedelmi, életszínvonalbeli szakadék a nyugati országokhoz képest. Ma is él olyan illúzió még szakmai körökben is, hogy nálunk viszonylag magas a termelékenység, miközben alacsony a bérszint, amely egy megközelítésben nagy versenyelőny, a gyors növekedés sikerképlete. Másfelől nézve persze ugyanebből a tételből a magyar emberek súlyos kizsákmányoltságát is le lehet vezetni.

Ennek az állításnak volt valóságalapja az 1990-es évtizedben, amikor a térségben (a cseheket kivéve) nálunk volt a legnagyobb a termelékenység, általánosan alacsony keleti bérszint mellett. Ám reálisabb képet nyerünk mostani gazdasági viszonyaikról, ha szemügyre vesszük a termelékenység alakulását (lásd: az MNB versenyképességi jelentését, 2020). Eszerint gond van a szinttel, de különösen a trenddel: az áttekintett hosszabb időszakban minálunk nem nőtt az egy ledolgozott munkaórára jutó hozzáadott érték, így a visegrádi csoport felsőházából az átlag alá kerültünk, ezzel természetesen tartósult, sőt még szélesebbre nyílt az uniós átlaghoz mért lemaradásunk.

A versenyképességről, termelékenységről jó ideje folynak viták nálunk, részben az MNB rendszeres gazdaságpolitikai állásfoglalásai nyomán, kapcsolódva ahhoz a modellvitához, mely az „összeszerelő üzem” vagy a „tudásalapú gazdaság” dilemmái körül zajlik. E viták közepében áll az oktatás ügye.

Az őszi tanévkezdés alkalmat ad a rövid kitekintésre, noha nem rendelkezünk átfogó ismeretekkel arról, hogy valójában milyen állapotban vannak az oktatási intézmények, a tanulók és hallgatók, az üzleti kereteken belüli képzések. Továbbra is komoly bizonytalanságok övezik a közeljövőt a járványhelyzet következtében.

Széleskörű egyetértés van akörül, hogy a gazdaság fejlődése, versenyképessége szempontjából igen fontos az oktatási rendszer, annak hatásfoka. Ugyanakkor látni kell, hogy az emberi tudással, képzéssel foglalkozó társadalmi alrendszer nem kizárólag, sőt nem is elsődlegesen a gazdaság igényei szerint működik.

Ez nem is lehet másképpen, noha koronként történtek erőfeszítések, hogy az éppen fennálló termelési, gazdálkodási szükségletekhez igazítsák – hatósági eszközökkel vagy anyagi ösztönzőkkel – az oktatási rendszert, a tudományos kutatást, a szellemi értékek előállítását. Ezek az epizódok azonban nem lehettek sikeresek, részben az ismeret-megszerzés és tudásátadás társadalmi alrendszerének nagyfokú önállósága miatt, részben azért, mert az úgynevezett gazdasági igények egyáltalán nem könnyen definiálhatók, és mindenképpen gyorsan változnak.

Ma különösen igaz, hogy a munkahelyek egy része már meg sem lesz, mire a most iskolába lépő fiatalok felnőttként munkába állnának, viszont akkorra olyan munkakörökben és feladatokra keresnek alkalmas munkavállalót a cégek, amelyeknek ma talán még neve sincs. A követő technológiai szintű gazdaságokban, mint a mienk is, a fejlettebb országok mai viszonyai adnak némi támpontot ahhoz, hogy évtizedes távlatban milyen készségekre és tudásokra lesz igény, mégsem nem lehet deduktív módon egyszerűen levezetni a nemzetközi mintákból vagy pláne a mostani munkaerőpiaci feszültségekből azt, hogy mit, kiknek és hogyan kell oktatni.

Az is illúzió, hogy az oktatási rendszer határozza meg a társadalmi tudásszintet, az emberi tőkeállományt. Természetesen fontos a szerepe, de nem kizárólagos: a tudás jelentős része ’implicit’ tudás, hallgatólagos ismeret, családban és munkahelyen elsajátított, átadott valami. Gyakran kiderül a gazdasági életben elért sikerekről, hogy olyan készségek állnak mögöttük, amelyek megszerzésében nem a formális iskolai tanulmányok a meghatározók – ilyenek a vállalkozási készségek, a kommunikációra való alkalmasság, az empátia, a csapatban való együttműködés, vagy éppen az elfogadott csoportnormák megkérdőjelezésének (azaz az innovációnak) a képessége. Ezzel együtt persze az iskolai rendszer mind a tudásnak, mind a jelen és a várható jövő gazdasága szempontjából kritikusan fontos készségeknek jelentős generálója; hatásfoka tehát valóban versenyképességi faktor.

E szempontokat figyelembe véve tekintsünk rá a nemzetközi összehasonlítás bevált indikátoraira. A covid-válság előtti időszakról rendelkezésre álló adatok jelzik, hogy a hazánk számára releváns keretekben (ilyen az OECD, az EU és azon belül a V4 csoport) milyen a relatív helyzetünk.

Ismert módon viszonylag alacsony nálunk a leglényegesebb munkaerőpiaci korcsoporton (25-64 év) belül a felsőfokú végzettek aránya: 26 százalék, szemben az OECD 38 százalékos átlagával. Az is tudható, hogy kutatásra és fejlesztésre GDP-arányosan kevesebbet költünk (1,6 százalékot), mint az OECD átlag (2,6%). Ami az állami költségvetési kiadások arányait illeti, oktatási vonatkozásban a magyar adat megegyezik az OECD vagy az EU átlagával (a GDP 4,4%-a).

A kimeneti oldali kép nem megnyugtató. Míg a formális, „felmondható” tudás vonatkozásában az átlag magyar tanuló nem teljesít rosszul, aggodalomra adnak okot a 15 évesek képességeit közös módszertan szerint felmérő PISA-tesztek. Ezekben valaha jóval az OECD átlag felett volt a korábban felmért magyar generáció, az újabb adatok azonban visszacsúszást jeleznek. A korosztály kompetenciáinak vizsgált területein (matematika, természettudományok, szövegértés) nem egyformák az elért szintek, de a 2015-as felméréshez képest regisztrált javulás ellenére általánosak a gondok. Ám nem arról van szó, hogy a jó iskolákba járó magyar diákok rosszabbul teljesítenének, mint elődjeik egy évtizeddel korábban, hanem főleg azokkal van baj, akiknek nem adatott meg a jó iskola, a támogató családi háttér. Ahogy a hivatalos dokumentumok fogalmaznak: „Magyarország esetében továbbra is meghatározó szerepe van az eredményekben a diákok társadalmi-gazdasági státuszának. A jómódú és szűkösebb körülmények között élő diákok között Magyarország esetében volt a legnagyobb különbség az uniós országok között” (MNB). Magyarán: rengeteg múlik azon, hogy ki hova, milyen családba született.

A társadalmi rétegek, települési viszonyok, családi háttér miatti eltéréseket az oktatási rendszerünk tehát nem tudja mérsékelni, korrigálni. Sokak szerint e vonatkozásban sem segített a közoktatás erőteljes centralizálása, amelyről tudható volt, hogy hátráltatja az alkotó, innovatív tanári munkát, viszont az általános nívó emelését ígérte. Ez utóbbinak nincsenek jelei. A lemaradók felemelése is csak ígéret maradt. A középiskolai korban kialakult társadalmi különbségek azután tovább élnek a felsőfokú oktatásban is, kezdve a bekerülési esélyegyenlőtlenséggel.

Figyelemre méltó, hogy a kialakult helyzet ismeretében az első diploma megszerzésének ingyenességét egyaránt javasolja az MNB 330 versenyképességi pontja, és a Momentum választási programja. Az tovább bonyolítja a kérdést, hogy az ingyenesség valószínűleg a tandíjmentességet jelenti, holott az egyetemre való bejutásnak sok egyéb anyagi és kulturális korlátja van, és kisjövedelmű családokban a főidejű továbbtanulás alternatív költsége (az oktatási évek alatt elszalasztott kereset) önmagában erős ellenösztönző.   

Felsőoktatásunk általános szintjét nehéz megítélni, mert a nemzetközi siker-rangsorok a maguk sajátos értékrendjén mérik az intézményeket (nemzetközi jelleg, kutatási kiválóság): egyetemeink az ország relatív nemzetközi helyzetének megfelelő pozíciót mondhatnak magukénak. Különös vonása a magyar felsőoktatásnak, hogy bár a nemzetközi „szépségversenyben” nem állnak az élen, ehhez képest meglepően nagy a külföldi hallgatók aránya. Ennek egyik praktikus oka az, hogy európai oktatási intézményben ilyen szintű képzést ennyire olcsón máshol nehezen talál egy külföldi. Továbbá a magyar intézményeknek nagyon is érdekük, hogy legyenek fizetős, vagy a magyar állam által finanszírozott külföldi hallgatóik, mert az így szerzett többletbevételből lehet úgy-ahogy megtartani a hadra fogható tanárokat, keresztfinanszírozással segíteni a magyar hallgatók képzését.

Az állami egyetemek mostani privatizálásának következményeiről még nincs elég tapasztalat. A jogi-tulajdonosi keretek változása rövidtávon nem szokott jelentős hatással járni. Sokatmondó, hogy a kormány állami vagyonnal kistafírozott alapítványtól várja az elitoktatást.

Szintén figyelemre méltó a formális oktatási rendszer egyik fő indikátora: a korai iskolaelhagyás. Korai iskolaelhagyónak azok a18–24 éves fiatalok számítanak, akik legfeljebb általános iskolai végzettségig jutottak el, mégsem vesznek rész további oktatásban vagy képzésben. Magyarországon a végzettség nélküli korai iskolaelhagyás mértéke 11,8 százalék volt 2018-ban, aminek súlyosságát jelzi, hogy a többi visegrádi ország átlaga 6,7 százalék. Nyolc általánossal vagy az alatt roppant esélytelen bárki a munkaerőpiacon; akik nem szereztek középszintű vagy szakképzettséget, nehezen helyezkednek el a hivatalos munkaerőpiacon, könnyen válnak hosszú távon inaktívakká.

Az említett adatokat nem a nemzetközi összehasonlítás presztízs-mutatóiként kell tekinteni, mivel a társadalmi realitásról szólnak: foglalkoztathatóságról, képzettségről, készségekről, potenciális termelékenységről. Az ügyeknek új dimenziót adott a határok kinyílása. Nálunk is megindult a képzett, mozgékony emberek átmeneti vagy tartós kiáramlása a jobban fizető külföldi térségek iránt. Ezt jól láttuk az utóbbi évtizedben, amíg a covid-válsággal járó határlezárások és gazdasági hullámzások meg nem törték a trendet.

Jelenleg az egyik leglényegesebb kérdés, hogy a járvány remélt megszelídítését követően folytatódik-e a magyar munkaerő kiáramlása, annak termelési, bérszínvonali és nem kevésbé demográfiai hatásaival.

A gyors népességfogyás hosszú ideje tartó trendje mellett az oktatási rendszerre méretzsugorodás vár, hacsak a vándormozgásokban nem áll be irányváltozás, amit jelenleg nem valószínűsíthetünk. Mivel mind mennyiségi, mind minőségi gondjaink vannak, és ezek csak sokasodni tudnak, alapos fordulatra lesz szükség az oktatásügyben, kezdve a tankötelezettségi időkorlát visszaemelésével, az idegen nyelvi és a digitális képzés gyökeres átformálásával. Most szeptemberben még nem erről szól a csengő.

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Szerkesztőségünkben mindig azon dolgozunk, hogy higgadt hangvételű, tárgyilagos és magas szakmai színvonalú írásokat nyújtsunk Olvasóink számára.
Előfizetőink máshol nem olvasott, minőségi tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Előfizetésünk egyszerre nyújt korlátlan hozzáférést az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz, a Klub csomag pedig egyebek között a Piac és Profit magazin teljes tartalmához hozzáférést és hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmaz.


Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!

Benchmark Bod Péter Ákos: Szubjektív jólét – van-e gazdasági jelentősége?
Bod Péter Ákos | 2024. március 29. 05:42
Látszólag nincs egyértelmű összefüggés a bruttó hazai termék (GDP) és az emberi boldogság mértékének európai helyzete között. De csak látszólag. Valójában a boldogság-lista élén is az anyagilag tehetős nemzetek állnak. Mint ahogy Magyarország középmezőnybeli helyezése sem lehet meglepő és sajnos, ahogy a GDP-k összevetésében, itt is már előttünk vannak a románok. Azaz boldogabbak.
Benchmark Bod Péter Ákos: A tengerszállítás biztonsága, költsége – és a magyar ipar szerkezeti rizikói
Bod Péter Ákos | 2024. március 21. 05:43
A Szuezi-csatornát elkerülő hajók késői beérkezése bizonyára komoly mértékben visszafogta az ipari kibocsátást, és csak reménykedni lehet, hogy a gyengécske tavalyi év és a szintén halovány évkezdet után e két fő ágazat erőre kap. Az egész magyar gazdasági teljesítményre kihat az, ami a kulcsiparágakkal történik.
Benchmark Bod Péter Ákos: az IMF közepesen optimista világgazdasági kilátásait nem rontják le a zavaros kínai hírek
Bod Péter Ákos | 2024. február 1. 05:41
A kínai államadósság nemzetközi összevetésben nem óriási, de a nem-állami szektoroké igencsak: arányában jóval meghaladja az amerikai magánszektor eladósodási rátáját a GDP százalékában. Ezért is különösen izgalmas, hogy az Evergrande kínai és külföldi hitelezőinek, a kötvény-tulajdonosoknak vajon mennyi jut a felszámolási folyamat végén. 
Benchmark Bod Péter Ákos: Infláció le, növekedés fel 2024-ben? Vagy tovább sodródik a magyar gazdaság?
Bod Péter Ákos | 2023. december 27. 05:42
Bármelyik nagy makrogazdasági mutatót tekintjük, sok a lefele mutató kockázat. Jövőre sokkal valószínűbb az éves átlagos 7, mint a kormány által előrejelzett 4-5 százalékos fogyasztóiár-index. Ráadásul a magyar kormány által kinyitott külpolitikai frontok nagy száma miatt egyáltalán nem lehet adottnak venni azt, hogy a jelenlegi (így sem csekély) uniós pénzáramot meghaladó összegek jönnek 2024-ben.
Benchmark Bod Péter Ákos: a kellemetlen adatok üzenete, hogy a recesszióból sokfelé vezet út
Bod Péter Ákos | 2023. december 8. 05:42
A gazdasági helyzet értelmezését nagyban nehezíti, hogy rengeteg kétely övezi a nemzetgazdasági adatok megbízhatóságát. A 2023 októberéről érkező adatok lassulást, elakadást jeleznek, akkor vajon mire alapoz az optimista kormánypropaganda?
Benchmark Bod Péter Ákos: a fizetési mérleg javult - de nem javult meg
Bod Péter Ákos | 2023. október 27. 05:39
Már a múlté a költségvetés és a folyó fizetési mérleg együttes hiánya, másnéven az ikerdeficit – hangzik el Nagy Márton érvelése. Ám egyelőre ott tartunk, hogy a költségvetés erősen deficites, a forgalmi típusú adók valahogy nem nőnek a tervezett mértékben, holott a tervezettnél jóval nagyobb infláció az áfa és szja csatornáin elvileg még enyhítik is a pénzügyminiszter aggodalmait. 
Benchmark Bod Péter Ákos: követjük a dezinflációs trendet - és azután?
Bod Péter Ákos | 2023. október 11. 05:57
Bár a magas tavalyi bázisszint miatt decemberben 7 vagy 8 százalékra mehet le az éves pénzromlás, a nemzetközi szervezetek – jelesül a Nemzetközi Valutaalap (IMF) – már azt prognosztizálják, hogy az eddig gondolt és a magyar hatóságok által említett inflációs pályánál magasabb árszintemelkedés várható 2024-re.
Benchmark Bod Péter Ákos: A „fejlődő Európa” – ahogy az EBRD látja a térséget és benne Magyarországot
Bod Péter Ákos | 2023. október 5. 05:47
Vajon a magyar gazdaságnak, és általában is egy rendszerváltó országnak, hol a helye a világ gazdasági-üzleti térképén? A teljesítményt kikhez, mihez kell mérni? Ezen kérdések megválaszolásához is érdemes figyelemmel kísérni az EBRD elemzéseit: a tágan vett kelet-európai térséget hitelezőként jól ismerik, fizikai jelenlétük miatt a belső viszonyokról is vannak első kézből származó ismereteik, így gazdasági prognózisaik is figyelemre méltók kelet-közép-európai vonatkozásban is.
Benchmark Bod Péter Ákos: Monetáris váltás előjele vagy csupán szakmai felismerés?
Bod Péter Ákos | 2023. augusztus 2. 05:49
A forint árfolyamának hirtelen és erőteljes változásai rendszeresen tudatosítják a magyar gazdasági szereplőkben az önálló valuta meglétéből fakadó komoly kockázatokat. Mind gyakrabban előkerül a kérdés: hogyan tovább? A jó és egyszerű válasz az euróövezethez való csatlakozás lenne. Arra azonban nemhogy céldátum nincs, de gyenge szándék sem látszik a kormányzati körökben. Újabb jelek alapján mégis érdemes megint rápillantani a helyzetre.
Benchmark Bod Péter Ákos: a hitelminősítők várnak, de mire is?
Bod Péter Ákos | 2023. június 28. 05:33
A magyar stagfláció bekövetkezte kellemetlen meglepetésként érte azokat, akik nem észlelték a 2022 első felének adatai mögötti különleges mozgatókat. A hitelminősítők idővel reagáltak – de most kivárnak. Az európai gazdasági klíma jobb, mint ahogyan akár csak fél évvel ezelőtt is kinézett, a magyar ütemcsökkenés igen nagy. De nem itt találhatók a nagy bizonytalanságok, hanem a politikai kockázatok terén. Legfőképp: mi lesz az EU-kapcsolatokkal? Most minden elemző vár.
hírlevél
Ingatlantájoló
Együttműködő partnerünk: 4iG