Ausztria és Magyarország is úgy látja, hogy az európai uniós tagországok különbözősége miatt nem célszerű Brüsszelből szabályozni, hogy milyen legyen az egységes minimálbér az EU-ban
- derült ki ez azon a hétvégi találkozón, amelyet Palkovics László innovációs és technológiai miniszter folytatott szombaton Portóban Martin Kocher osztrák munkaügyi miniszterrel.
A témát illetően Palkovics László úgy fogalmazott:
"az elveket elfogadjuk, a számítási módszereket meg fogjuk fontolni, de azt, hogy ez ne a tagállamok kezében maradjon, egyikünk sem tudja elfogadni. "
Mint arról lapunk is beszámolt korábban, Ursula von der Leyen egyik első kategorikus elköteleződése volt az egységes európai minimálbér bevezetése. Ennek célja az lenne, hogy minden tagállamban tisztességes megélhetést biztosítson a kötelezően adandó legkisebb bér. Az Európai Bizottság javaslata egy keretrendszer megteremtésére vonatkozik, amely a minimálbér meghatározásánál egy kiszámítható és méltányos keretet biztosít a munkavállalóknak.
Bonyolultabb kérdés, mint elsőre tűnik
Az egységes európai minimálbér egyáltalán nem azt jelenti, hogy az Európai Unió központilag, összegszerűen mondaná meg, mekkora legyen a minimálbér a tagállamokban. Ilyen soha nem is történhetne tekintve az országok eltérő fejlettségi szintjét, hiszen óriási különbség van a legnagyobb és a legkisebb minimálbér között. Bulgáriában 332 eurót kapnak az érintettek, míg a legmagasabb minimálbért Luxemburg biztosítja a munkavállalóknak, havi 2201 eurót. Ha Bulgáriában hirtelen a luxemburgi szintre kellene emelni a legkisebb fizetést, a fél bolgár gazdaságot magával rántaná a lépés, de még fokozatos - nem a hatékonyság növekedésével párhuzamosan történő - fizetésemelés is óriási károkat okozna.
Hogy a túl nagy emelés milyen károkat tud okozni, azt Magyarország is megtapasztalhatta néhány évtizede. A 2000-es években az akkori emelés olyan mértékű költségnövekedést eredményezett a textiliparban, hogy az ágazat lett a legnagyobb vesztese az emelésnek és rengeteg vállalkozás került a csőd szélére. Némi túlzással lenullázódott ez a szektor.
Éppen ezért a nominális fix összeg központi (uniós) meghatározása járhatatlan út. A tagállamok fejlettségéből eredő eltéréseket egy olyan megoldás formájában lehet figyelembevenni, ha például az átlagos bruttó bér vagy a mediánbér százalékában határozzák meg a kötelezően fizetendő legkisebb bért.
Jelenleg Magyarországon a 167 400 forintos minimálbér helyett nagyjából 192 ezer forintról beszélhetnénk, ha a mediánbér 60 százalékát vesszük alapul. Átlagbér esetében még ennél is magasabb, 240 ezer forintról beszélhetnénk.
Előbbi 14, utóbbi 43 százalékos növekedést jelentene, jól látható tehát, hogy nagyon nem mindegy, mihez kötnék az egységes minimálbért.
Míg a 14 százalékos emelés könnyebben végrehajtható, a 43 százalékos emelés még több évre elosztva is komoly terheket róna a vállalkozásokra és a munkaadókra.
Gazdaságféltés vagy valami más?
Természetesen egyik felelős kormány sem akarja szánt szándékkal kitenni a saját országa gazdaságát egy extrém terhelésnek, ám az Orbán-kormány tiltakozása mögött nem csak és kizárólag egyszerűen a gazdaságféltés állhat. Vagyis de, de kicsit összetett helyzetről van szó.
Arra a bizonyos versenyelőnyre gondolunk, melyre már többször is kitértünk korábbi anyagainkban. A gyenge forintra és a forintban kimutatott jelentős bérnövekedésre alapozott kettős játszmáról van szó, mely igazán látványosan az elmúlt pár évben mutatkozott meg a nemzetközi statisztikákban.
Idehaza a kormányzati kommunikációban is rendre kiemelik, milyen látványos bérrobbanás történt az elmúlt években. A nemzetközi kimutatásokban viszont ez a néha kétszámjegyű plusz akár a felére is lecsökken a gyenge forint/euró árfolyam eredményeként. A beruházást tervező vállalatok így azt láthatják, hogy Magyarországon más országokhoz képest olcsó a munkaerő - számukra ugyanis az euróban számolt bérek a fontosak, hiszen euróban vezetik a könyvelésüket és számolnak el.
Mi köze a bérstatisztikának a minimálbérhez?
Bár az uniós javaslat csak a minimálbérre vonatkozik, a kötelezően adandó legkisebb fizetések emelése mindig tovagyűrűzik a többi, magasabb bérszintekre is.
Vegyük példaként a 43 százalékos emelést és a 240 ezer forintos minimálbért. Ez magával hozná azt is, hogy a 240 ezer forint alatti béreket is igazítani kellene, például a bruttó 200 ezerért dolgozó alkalmazott bérét is 40 ezerrel meg kellene emelnie a munkaadónak. Persze, csak akkor, ha meg szeretné tartani a munkaerőt, de nyilván nem is lehet más a célja. De ugyanígy egy 240 ezer forintért dolgozó irodai alkalmazott emelés és kiigazítás nélkül hirtelen minimálbéres alkalmazottá válna. Munkája papíron annyit érne, mint esetleg egy kisebb felelősséggel járó pozícióban dolgozó minimálbéresé, a kialakult helyzet pedig bérfeszültséghez vezethetne.
A minimálbér emelése tehát magával hozná más bérszintek kiigazítását is, ami az átlagbér emelkedését is eredményezhetné hosszabb távon. Ugyan forintban számolva ez még nem okozna nagy gondot a kormánynak, a nemzetközi statisztikákban csak akkor maradhatna meg némi versenyelőny, ha továbbra is gyenge, sőt folyamatosan egyre gyengébb lesz a hazai fizetőeszköz értéke az euró ellenében. Persze figyelembe kell venni azt is, hogy más tagországokban is alkalmazkodási kényszer alakulna ki, vagyis az ottani bérskála is eltolódna feljebb - amennyiben hozzánk hasonlóan széles az olló az alacsony és az átlag- avagy a medián bérek között -, ami valamelyest korrigálná a versenyelőny-veszteséget.
Nemcsak a fizetések mentén jelentene problémát a kormánynak
Bár a minimálbér emelése önmagában is kihívások elé állíthatja a vállalatokat és mint levezettük, a kormány céljaival sem feltétlenül összeegyeztethető a versenyképesség mentén, akad még egy olyan terület, ahol fájna az egységes minimálbér a kormánynak. Ez pedig a szociális ellátások miatt megnövekedett költségvetési kiadásnövekedés.
A minimálbér ugyanis több ellátásban is meghatározó elem. Az összeg érinti
- a táppénzt,
- az álláskeresési járadékot,
- a gyedet.
Értelemszerűen ha jóval magasabb lenne a minimálbér, akkor több érintettnek kellene nagyobb ellátást fizetnie az államnak, ami a költségvetési kiadások tartós emelkedését ereményezné. Persze, valahol a fogyasztás révén az áfán keresztül plusz bevételhez is jutna a büdzsé, ám feltételezhetően ez a többlet nem ér fel azzal, mint amit egy hazánkban gyárat, szolgáltató központot létesítő nemzetközi multi jelent.
Összefoglalva tehát az egységes európai minimálbér még kidolgozatlan és önmagában is számos kérdést felvet, ahogy az is fejtörést okozhat, hogy hogyan tudnák kigazdálkodni azt a vállalatok, ha az emelés nem a hatékonyság növekedésével párhuzamos. Amiről viszont kevesebb szó esik, hogy a lépés az Orbán-kormány politikájának is keresztbe tenne. Az intézkedés áthúzódó hatásai miatt ugyanis növekedhetne az átlagbér, ami miatt jócskán csökkenne, vagy akár el is tűnne a versenyelőnye Magyarországnak a nemzetközi statisztikákban. Emellett pedig még a minimálbérhez kötött szociális juttatások növekedése is csak plusz költséget jelentene a büdzsének.
Az euróval szemben is erősödött. 
