Drámaian nőtt az életvitelszerűen nem lakott ingatlanok száma Budapesten, de vidéken sem sokkal jobb a helyzet. Az Otthon Centrum összesítése szerint a bővülő lakásállománnyal szemben a városi lakosság csökkenése, a fogyatkozó népesség és a turizmus együttes hatása vezetett a jelenlegi állapothoz.
A 2022-es népszámlálás nemrégiben publikált adatsora szerint a 4,6 milliót számláló lakásállomány tíz év alatt 4,9 százalékkal nőtt (190 ezer lakással), amiben több tényező is szerepet játszott. Az elmúlt évtizedben különösen a városokban és a városkörnyéki településeken jelentősen emelkedtek az árak, ami azt mutatta, hogy a kereslet jócskán meghaladta a kínálatot. A piac erre a lakásépítés felpörgetésével reagált, főként ott, ahol a megfelelő vásárlóerővel rendelkező lakosság képes volt az építkezés vagy vásárlás finanszírozására – ez elsősorban a fontosabb gazdasági centrumokban, nagyvárosokban volt jellemző. Száz lakott lakásra 2022-ben 237 fő jutott, ami csökkenő tendenciát mutat: 10 éve ez a szám 248 fő volt.
A fogyatkozó népesség és a bővülő lakásállomány miatt arányaiban egyre kevesebben laknak a lakásokban. Hiába nőtt tehát a lakásszám, ezzel párhuzamosan a nem lakott ingatlanok száma is emelkedett: jelenleg az ország lakásállományának 13 százaléka nem lakott, azaz 599 ezer olyan ingatlan szerepel a statisztikai hivatal kimutatásában, amelyben nem életvitelszerűen élnek. A tíz évvel ezelőttihez képest egyedül a községekben csökkent – igaz, csak kis mértékben – a nem lakott lakások aránya 12,4 százalékról 11,9 százalékra. Ezzel szemben Budapesten drámaian, 13 százalékról 17,7 százalékra nőtt az arányuk.
„A főváros egyes kerületeiben a nem lakás célú használat elterjedtsége erős korrelációt mutat a nem lakott lakások számával. A belvárosban és a belső kerületekben, ahol a turisztikai célú hasznosítás mellett jellemzően kisebb irodák, orvosi rendelők is működnek a társasházakban, kiemelkedően magas ezek aránya”
– árnyalta a képet Soóki-Tóth Gábor. Az Otthon Centrum elemzési vezetője elmondta, az V. kerületben a lakások 38 százaléka, a szomszédos VI. és VII. kerületben 32 és 28 százaléka életvitelszerűen nem lakott ingatlan, ahogy ez az arány a IX. kerületben is eléri a 28 százalékot. A budai oldalon az elegáns I. kerületben a lakásállomány 27 százaléka, a szintén magas presztízsű XII. kerületben 25 százaléka a népszámlálási adatok alapján életvitelszerűen nem lakottingatlan. Darabszámát tekintve a legnagyobb lakásállományú XI. és XIII. kerületben megközelítőleg 16-16 ezer nem lakott lakás van a nyilvántartás szerint.
A megyeijogú vidéki városok között abszolút értékben és arányában is Szeged a csúcstartó, ahol a lakások 20 százaléka, mintegy 17 ezer lakás nem lakott. Az arányokat tekintve Nagykanizsa, Salgótarján és Eger dobogós még, míg abszolút értékben Szeged után Debrecenben található a legtöbb életvitelszerűen nem lakott ingatlan. A kiürülő városok és a fogyatkozó népesség mellett a turizmus és a hazai, illetve a külföldi diákoknak bérbe adott lakások tekintélyes száma is befolyásolja az életvitelszerűen nem lakott ingatlanok számát – összegezte az adatokat Soóki-Tóth Gábor.
Most már biztos, hogy a legmeredekebb részvételi jóslatok válnak be. 
