Egykor az Egyesült Államok volt a félvezető-gyártás központja, az informatikai vállalatoknak otthont adó vidéket nem véletlenül nevezték el a chipek lelkének számító alapanyagról Szilícium-völgynek. Az idők azonban változtak, és a globalizáció révén a korábbi piacvezető gyártó, az Intel háttérbe szorult, a helyét ázsiai cégek vették át. Noha számos vállalat piacra lépett, a mérethatékonyság miatt két társaság kiemelkedett a mezőnyből, a tajvani Taiwan Semiconductor Manufacturing Co (TMSC) és a dél-koreai Samsung Electronics együttesen a teljes piac 70 százalékát uralják.
Érdekesség, hogy a köztudatban úgy él, hogy Kína a világ gyára, ugyanakkor ebből, a manapság gyakorlatilag mindenbe beépített termékből közel sem állnak jól. A Pekinggel kifejezetten ellenséges viszonyt ápoló Tajvan és a barátinak nem mondható Dél-Korea vállalatai adják ugyanis a világ félvezető-gyártásának 81 százalékát.
A hírek szerint a Biden-adminisztráció ugyanakkor annak ellenére sem tartja megnyugtatónak a helyzetet, hogy a termékek legnagyobb szereplőinek kormányzatával jó viszonyt ápolnak. Éppen ezért azon dolgoznak, hogy egyrészt a termelést visszavigyék Amerikába, másrészt visszanyerjék a vezető szerepet. Ennek első kézzel-, és dollármilliárdokban fogható jelét már láthattuk, hiszen az elnök 2000 milliárd dolláros gazdaságösztönző programjának keretében 50 milliárdot különítettek el chipek fejlesztésére és amerikai gyártókapacitások kiépítésére.
Nem csak az Egyesült Államokban szeretnék elérni azt, hogy a hazai gyártók a helyi igényeket ki tudják elégíteni. A közelmúltban írtunk arról, hogy az Európai Unióban is született egy tervezet, amelynek az a célkitűzése, hogy 2030-ra a kontinens önellátó legyen. Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy a globálisan előállított chipek 20 százalékának kellene Európában készülnie. Emellett Kína számára az elemi gazdasági kérdéseken túl politikai presztízskérdés is, hogy nem tajvani vagy koreai vállalatoktól kelljen beszerezni az elektronikai- és autóiparban vagy éppen a távközlésben kulcsfontosságú alkatrészeket. Ugyanakkor a gyártást tekintve most is elsővonalas vállalatok sem ülnek a babérjaikon, hiszen a piacvezető TMSC április elején jelentette be, hogy a következő években 100 milliárd dollárt fordít fejlesztésekre. Tette mindezt alig néhány nappal azt követően, hogy az Intel 20 milliárd dolláros fejlesztési tervét közzétette.
Geopolitikai szempontból is érdekes
Miközben a nagy gazdasági erővel rendelkező országok és tömbök szeretnék elérni a félvezetőkből az önellátást, arról sem szabad megfeledkezni, hogy mindez túlmutat azon, hogy az autóiparban akadozik-e az ellátás, esetleg egyes elektronikai gyártók helyzete nehezül. A mostani chiphiány ugyanis az elemzők szerint a gazdasági következményeken túl bizonyos fokig a kínai-amerikai geopolitikai játszmában is szerepet kap.
Donald Trump elnöki ciklusa alatt egyébként a chipellátás szempontjából már történt egy izgalmas döntés. Az exelnök ugyanis korábban tiltólistára tett egy kínai vállalatot. A Semiconductor Manufacturing International Corporation (SMIC) ellen foganatosított szankciók miatt nemcsak amerikai vállalatok, de azok a cégek is lecserélték őket, amelyek az Egyesült Államokba exportálnak.
Sokan gondolták azt, hogy Donald Trump regnálását követően, az addigi húzd meg, ereszd meg játszmát követően konszolidáció várható, és Kínával szemben sokkal megengedőbb lesz Joe Biden kormányzata. Az első hónapok tapasztalata alapján viszont a valóság teljesen mást mutat. Trump gyakran egyik kezével adott, a másikkal ütött, és miközben rendre a barátjának nevezte Hszi Csin-ping kínai elnököt, számos szankciót és büntetővámot léptetett életbe. Joe Biden színrelépésével annyiban változott a helyzet, hogy az új elnök nem játssza el a baráti színjátékot, hanem továbbra is kőkemény álláspontot képvisel a kommunista rezsimmel szemben.
Az amerikai-kínai vetélkedésben a chiphiány látszólag marginális kérdésnek tűnik, ám mivel az 5G-technológia elterjedése szempontjából (ahol az USA mindent megtett, hogy Pekinget kiszorítsa szövetségesei piacairól) a félvezetők kulcskérdést jelentenek. Arról nem beszélve, hogy a távközlés fejlődésével egyre inkább közelítünk az IoT (Dolgok internetje - Internet of Things) világához, amikor az egyes elektronikai eszközök képesek felismerni valamilyen lényegi információt, és azt egy internetalapú hálózaton továbbítják vagy a neten keresztül egy másik eszközzel kommunikálnak. A mindent átszövő digitalizáció esetén pedig talán nem kell részletezni, hogy a hadviselés olyan új formái lesznek egyre fontosabbak, amikor informatikusok-hackerek csapata képes a másik ország infrastruktúráját megbénítani.
Megy az egymásra mutogatás
A két nagyhatalom puhább és keményebb eszközökkel igyekszik helyzeti előnybe kerülni, az amerikaiak például korábban akár a chipszállítás, akár az 5G-hálózatok kapcsán azzal vádolták meg a kínaiakat, hogy a jelenlétüket kémkedésre használják. Ugyanakkor, ha vádakról van szó, pekingi politikusokat, illetve a távol-keleti ország vállalatait sem kell félteni.
Hétfőn például az amerikai szankciók által leginkább sújtott Huawei egyik vezetője egyértelműen Washingtont tette felelőssé a chiphiány miatt. Eric Xu (Hszü Csen-csün, Xu Zhijun), a Huawei három elnök-vezérigazgatójának egyike szerint szerint az elmúlt két évben a kínai technológiai társasággal szemben bevezetett szankciók "károsak a globális félvezetőipar számára", mert azok "megbontották a félvezetőiparban kialakult megbízható kapcsolatokat".
A Huawei elemzői csúcstalálkozóján a sencsenbeli elemzőkkel beszélve Xu elmondta, hogy az amerikai szankciókra reagálva a Huawei (és más vállalatok is) pánikszerűen halmozták fel a szükséges alkatrészeket, így a chipeket is. Miközben számos kínai cég korábban minimálisan készletezett, most jellemzően három és hat hónap közötti időszakra elegendő alkatrésszel rendelkeznek. Maga a Huawei is így tett, a távközlési berendezésekre és a szórakoztató elektronikára összpontosítva komoly tartalékokat képzett egyebek mellett félvezetőkből is, annak érdekében, hogy az esetleges további szankciók esetén se kelljen leállnia a termelésnek.
Xu kifejtette, hogy egészen a közelmúltig a félvezető-ellátási lánc „abból a feltételezésből indult, hogy rugalmasnak kell lennie, és a vállalatok nulla készlettel dolgoznak”. A kínai cégek által a biztonsági okokból végrehajtott felhalmozás viszont új helyzetet teremtett, ami a Huawei vezére szerint megzavarta az egész rendszert. Nyilvánvaló, hogy az indokolatlan amerikai szankciók a Huawei és más vállalatok ellen számos iparágban globálisan az ellátási láncok problémáihoz vezettek, mondta a kínai üzletember.
A Huawei igazgatója azt is bejelentette, hogy további 1 milliárd dollárt fordítanak az önvezető autók fejlesztésébe. Xu azt állította, hogy a Huawei önvezető technológiája máris felülmúlja a Teslaét, mivel ennek révén jelenleg már 1000 kilométert tudnak a járművek megtenni emberi beavatkozás nélkül.
A szakemberek egyébként az elmúlt időszakban arra hívták fel a figyelmet, hogy az elektromos, majd később az önvezető autók feneketlen kútként fogják a chipeket elnyelni. A szakértők szerint ma egy belsőégésű motorral eladott autóba 400 dollárnyi chipet szerelnek, míg a teljesen elektromos meghajtású járművekben ennek duplájába kerülnek a felhasznált félvezetők. Ugyanakkor az önvezető autókban a most felhasználtnak az ötszöröséért kell félvezetőket a járművekbe építeni.
A kérdés rövidtávon az, hogy a chipgyártók rohamtempóban bővítik-e a kapacitásaikat és így próbálják meg majd orvosolni a piacon kialakult szűkös kapacitásokat, vagy az amerikaiak engednek-e az eddigi szankciókból és ezáltal kísérlik meg a helyzetet normalizálni.
Igaz, volt honnét erősödni. 
