A háború lezárása is inflációs kockázat, „most vagy soha” helyzetbe kerülhet az MNB

Február 2-án tette közzé a Magyar Logisztikai, Beszerzési és Készletezési Társaság a januári Beszerzési Menedzser Indexét, ami a feldolgozóipari vállalatok beszerzésért felelős vezetőinek helyzetértékelésén, várakozásain alapul. A BMI szezonálisan kiigazított januári értéke 49,3 pontra süllyedt az év elején, ami jelentős csökkenés a tavaly decemberi 54 ponthoz képest. Ami ennél is aggasztóbb lehet, hogy az 50 pont alatti érték az adott ágazat zsugorodására utal, és a mostani mutató még az előző három év átlagát (49,8 százalék) is alulmúlja.

A januári hangulatindexek közül emeljük ki még az Európai Bizottság gazdasági és pénzügyi főigazgatóságának (DG ECFIN) felmérését is. E szerint a gazdasági hangulatindex az euróövezetben a decemberi 97,2 pontról 99,4 pontra erősödött, az Európai Unió gazdasági hangulatindexe pedig 97,3 pontról 99,2 pontra emelkedett. Ezzel szemben Magyarországon egy magasabb szintről, a decemberi 100 pontról láthattunk egy viszonylag nagyobb, 95,1 pontra történő visszaesést.

Ne a németektől várjuk a csodát

A hazai BMI-adat kapcsán látható feldolgozóipari visszaesés azért is lehet hidegzuhany, mert az elemzők már az elmúlt év közepe óta folyamatosan mondogatják, hogy az új német kormány fiskális élénkítése, nagyobb sebességfokozatba kapcsoló költekezése bizony a magyar ipari exportot is húzhatja magával.

Nagyon úgy tűnik azonban, hogy csalfa reményekbe ringatjuk magunkat, ha arra számítunk, hogy majd Németország fogja kirángatni Magyarországot az elmúlt évek gazdasági stagnálásból.

Ezzel kapcsolatban Virovácz Péter, az ING Bank vezető elemzője osztott meg egy személyes tapasztalatot a Magyar Közgazdasági Társaság minapi, előrejelzői kerekasztal-beszélgetésén.

„A bankban dolgozó német elemzőnk szerint a nagy német fiskális élénkítés pozitív hatásaiból talán 2027-ben, 2028-ban láthatunk valamit”.

Virovácz Péter szerint nem a német gazdaságra kell kihegyezni a problémákat, amit jól jelez, hogy a magyar export részaránya a teljes európai uniós kivitelen belül nem csökkent 2025-ben sem. Ráadásul a régiónkban Csehország még jobban hozzá van kapcsolódva a német gazdasághoz, mégis lekörözte Magyarországot az elmúlt három évben a növekedést illetően. A cseh GDP 2023-ban 0,1 százalékkal csökkent, de 2024-ben már 1 százalékkal, tavaly pedig 2,5 százalékkal bővült.

„A globális autóipari fordulattól várnám a megoldást, ez már az alternatív meghajtással működő járművek esetében körvonalazódni látszik. Ha a globális fordulat megtörténik, akkor az 3-6, de inkább 6-9 hónapos csúszással, 2026 második felében éreztetheti a hatását Magyarországon” – tette hozzá Virovácz.

A nagy képet nézve, az Európai Unió kereskedelmi pozícióit az is ronthatja, hogy az elmúlt bő egy évben a dollárral szemben több mint 10 százalékot erősödött az euró – hívta fel rá a figyelmet az ING Bank vezető elemzője. Emiatt az Európai Központi Bank háza táján is lassan el kell gondolkozni azon, hogy visszahozzák a köztudatba a kamatcsökkentést, hiába nem süllyedt még az infláció az eurózónában fenntartható módon a 2 százalékos cél közelébe.

A szűkebb, magyarországi folyamatokat nézve Virovácz kiemelte a magyar ipar és export szerkezeti problémáit. Vagyis, hogy a gazdasági tevékenységek osztályzására szolgáló TEÁOR-számok szerint ugyan diverzifikált a magyar ipar szerkezete, de ha ezeket a tevékenységeket visszabontjuk, akkor végső soron az látszik, hogy a hazai cégek túlzott mértékben függenek a járműgyártástól, túlságosan is kitettek az autóipari konjunktúrának.

Már csak azért is érdemes inkább a saját házunk táján söprögetni, mert nagy német gazdasági felpattanásra a kerekasztal-beszélgetés másik két résztvevője sem igazán számít. „A külső keresletben nem várható nagy javulás, a német gazdaság idén 1, jövőre másfél százalékkal bővülhet. Ez persze előrelépés a tavalyi 0,2 százalékhoz képest” – mondta a Magyar Nemzeti Bank (MNB) közgazdasági előrejelzésért és elemzésért felelős igazgatója.

Balatoni András szerint egyre fontosabbá válik a szolgáltatásexport, aminek az egyenlege tavaly meghaladta a termékkereskedelem többletét.

„A szolgáltatások tudásintenzívebbek, ezekhez jobban kapcsolódik a humántőke, a belső hozzáadott érték. Ezáltal tudnak a versenyképes vállalatok szembehelyezkedni a kereslet alakulásával”.

A Kopint-Tárki vezérigazgatója sem számít idén nagy szárnyalásra a német gazdaságtól, Palócz Éva szerint már jónak számítana az 1 százalékos GDP-növekedés is. Mint mondta: „A jelenlegi érzékeny és sérülékeny exportstruktúrában túl sok pozitívmura nem számíthatunk. A belső tartalékok javíthatnának a magyarországi gazdaság helyzetén”.

Együtt a lengyelekkel, mégis fényévekre

Abban az elemzők egyetértettek, hogy idén, különösen az áprilisi választások és az új kormány felállása előtt a belső fogyasztás marad az igazi, majdhogynem egyetlen motorja a magyar gazdaságnak.

„A lakosság fogyasztása az elmúlt években is tempós, 3 százalék körüli növekedést tudott felmutatni, a lengyel mutatóval kéz a kézben járva” – mondta Palócz Éva. Ennél az ütemnél csak a román fogyasztásnövekedés volt nagyobb, ami 2016 után látványosan kilőtt és bőven meghaladta a régió átlagát.  

A Kopint-Tárki vezérigazgatója által bemutatott ábrákon nagyon élesen kirajzolódott, hogy a GDP-ben mért jókora lemaradás (a velünk azonos fogyasztói pályán haladó Lengyelország gazdasága tavaly 3,6 százalékkal, azt megelőzően 3 százalékkal bővült, szemben Magyarország 0,6 és 0,3 százalékos növekedésével – a szerk.) elsősorban a beruházások bezuhanásával magyarázható.

Erre nem is igazán lehet jobb szót használni. Hiszen amíg Közép- és Kelet-Európában, de az Európai Unió egészében is láthattunk már némi növekedést a bruttó állóeszközfelhalmozásban tavaly (a lengyelek és a románok kiemelkedtek, 4 százalék körüli bővüléssel), addig Magyarországon az elmúlt 2-3 évben 20-25 százalékkal esett a beruházások volumene. Az is igaz ugyanakkor, hogy 2018 és 2022 között nagyon felpörgette a kormány az ágazatot az európai uniós és a költségvetési források rapid felhasználásával.

Az elemzők idén sem számítanak látványos beruházási fordulatra a hazai vállalatok részéről. Virovácz Péter szerint pár tized-, maximum 1 százalékos növekedés jöhet össze 2026-ban. De az ING vezető közgazdásza szerint az is lehet, hogy ha az év elején sem érzékelnek a cégvezetők gazdasági élénkülést, akkor még tovább tarthat a pangás a beruházások területén.

Azt már Palócz Éva tette hozzá, hogy az április 12-i választások előtt, és az első félévben a vállalatok túlnyomó része még ki fog várni, hiszen szeretnék látni, hogy az új kormány felállásával milyen gazdaságpolitikai keretrendszerben kell majd működniük.

Balatoni András erre úgy kontrázott rá, hogy a jegybank felmérései szerint a vállalatoknak, a kis- és középvállalkozói (kkv-) szektornak lenne megfelelő likvid eszköze (még mindig kevesebb hitele van a cégeknek, mint szabad forrása), és a bankrendszer is meg tudná duplázni a magánszektor hitelezését. „Igazából a szándék hiányzik a vállalatok részéről, aminek a gyenge kereslet a fő oka”.

Újraéljük 2022-t?

A fogyasztás viszont más lapra tartozik, mint a beruházások. „Ami pénz van, sőt, ami pénz nincs, azt is jóléti intézkedésekre költi a kormány” – fogalmazott Palócz Éva.

A helyzet első ránézésre hasonló a 2022-es választások előtt látottakhoz. Az akkor érkező kormányzati transzferek az év első negyedévében kiemelkedő, 1990 óta nem látott, 13 százalékos növekedést hoztak a fogyasztásban, amit a második negyedévben 9,7 százalékos bővülés követett (ilyen is ritkán történik).

A Kopint-Tárki vezérigazgatója szerint ugyanakkor a 2022-es egy kicsit másfajta állami osztogatás volt, hiszen egyszerre zúdítottak rá 1500 milliárd forintot a lakosságra, aminek nagy részét az emberek rögtön el is költötték.

„Most nem lesz 850 milliárd forintos családi adóvisszatérítés – fegyverpénz az lesz –, inkább rezsivisszatérítést, adókedvezményeket látunk” – tette hozzá Palócz Éva, aki nem is számít hasonló fogyasztásnövekedésre, mint ami 2022 első félévében bekövetkezett.

A fogyasztói hangulat javulása viszont várható a kormányzati transzferek hatására, ezt mérte friss elemzésében az MNB. Szerinte utoljára az orosz-ukrán háború előtt voltak ennyire optimisták a magyarok az anyagi helyzetükkel kapcsolatban. 

Két világ közé ragadva

Az is érdekes ugyanakkor, hogy bár a háztartások fogyasztása tartja a vállán jelenleg a magyar gazdaságot, Virovácz Péter szerint még óriási potenciál lenne a további bővülésben.

„Ha az elmúlt évek válságait letörölnénk, és úgy húznánk egy trendvonalat, akkor azt látnánk, hogy 9 százalékkal vagyunk még elmaradva az elméleti fogyasztási szinttől” – fogalmazott az ING Bank vezető elemzője. Aki szerint a tényleges és az elméleti fogyasztás közötti szakadékot egy alacsonyabb megtakarítási rátával és egy magasabb fogyasztási hajlandósággal lehetne betölteni.

Az MNB Bank októberi jelentése szerint a hazai háztartások GDP-arányos nettó pénzügyi vagyona 2012 óta jelentősen emelkedett, és 2025. június végén 114 százalékot tett ki. Ez az egyik legmagasabb a régióban (Csehországgal vagyunk egy szinten), ugyanakkor a 128 százalékos európai uniós átlagtól elmarad. Németországban a háztartások pénzügyi vagyona GDP-arányosan 161, míg Olaszországban 220 százalék.

Ha a megtakarítások egy része költésekbe csapna át, akkor Virovácz Péter szerint lenne esély arra, hogy ne csak 3-4, hanem 5-7 százalékkal nőjön éves alapon a belső fogyasztás mértéke. Balatoni András ezt másképp látta, szerinte a lakossági megtakarítások növekedése inkább a stabilitást és a fenntarthatóságot szolgálja.

Az MNB igazgatója hozzátette, hogy a magyar gazdaság egy különleges helyzetbe juthatott.

„A közepes fejlettség és a fejlett gazdaságok határán vagyunk. Nagyon nehéz most olyan gazdaságpolitikai tanácsot adni, ami a múltban jól működött – mint például a 2010-es évek második felében a tőke- és munkaerőpiacalapú növekedés – és garancia van rá, hogy a jövőben is jól fog. Mintha elértük volna az extenzív, vagyis a mennyiségi növekedés határait, és innentől kezdve a versenyképességen múlna a további fejlődés”.

Nyolc éve nem látott adatok előtt állunk

A kerekasztal-beszélgetés egyik központi témáját az infláció adta. Elsőre talán meglepő módon, hiszen óvatlan szemlélőként azt is mondhatnánk, hogy nincs itt semmi látnivaló.

A fogyasztóiár-index tavaly 4,4 százalékot tett ki, de ami ennél is fontosabb, hogy novemberben visszatért a jegybanki célsávba, 4 százalék alá, míg decemberben 3,3 százalékra mérséklődött a mutató.

Januárban és februárban pedig olyan számokat láthatunk, amilyenekre idestova 8 éve (!), 2018 februárja óta nem volt példa: 2 százalék alá eshetett, illetve eshet az áremelkedés üteme. „Ha a cégek év eleji átárazása tényleg visszafogott maradt, akkor az infláció alja másfél százalék lehet februárban” – mondta Virovácz Péter.

Ez pedig egy „most vagy soha” helyzetet teremthet a jegybank számára.

Virovácz Péter szerint biztosra vehető, hogy februárban és márciusban is kamatot fog vágni az MNB. Úgy véli, hogy a forint sem igazán érezné meg a kétszer 25 bázispontos kamatcsökkentést, ha azt a jegybank megfelelően kommunikálja. De még egy egyszeri, 50 bázispontos vágás is benne lehet a pakliban.

Az ING Bank vezető elemzője hozzátette, hogy az év végén, amikor az infláció ismét emelkedésnek indul majd, sokkal nehezebb lenne elhitetni a piaccal, hogy indokolt a kamatcsökkentés.

Még az orosz-ukrán háború vége is inflációs kockázat lehet

Merthogy az év második felétől számos kockázat leselkedik a hazai fogyasztóiár-indexre. Ezek közül a legtöbbször az árrésstop jövőbeli kivezetésének hatásairól (itt az elemzők óva intenek attól, hogy a bevezetéskor okozott 1,5 százalékpontos csökkenést egy-egy az egyben rávetítsük az inflációra a majdani kivezetéskor), a béremelések okozta inflációs nyomásról, illetve a cégek átárazásairól szoktunk beszélni.

Ez utóbbinak a mértékét a Magyar Nemzeti Bank is árgus szemekkel figyeli majd, hiszen 2025 elején is a vártnál magasabb, 5,5-6 százalék körüli átárazások emelték meg az árindexet. Február 12-én minden kiderül, akkor közli a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) a januári mutatót.

Virovácz Péter viszont a gyakran emlegetett kockázatok mellett kiemelt még néhány, kevésbé sűrűn tárgyalt szempontot is.

Egyfelől nagy kockázatot jelent, hogyha a lakosság nem hiszi el hosszabb távon sem, hogy vissza lehet térni az alacsony áremelkedési ütemhez, és a várakozások beragadnak egy viszonylag magas szinten (most 8 százalék körül érzékeli a lakosság az inflációt az MNB felmérései szerint is).

Másfelől július elsejétől fix, 3 eurós vám lép életbe az Európai Unió területére behozott, 150 eurónál alacsonyabb értékű árukra, amelyek jelenleg vámmentesen érkezhetnek a közösség területére (ez például a kínai webáruházakból történő rendeléseket is érinti). A vámtétel pedig a későbbiekben fokozatosan 5 euróra emelkedhet.

Virovácz emellett megemlítette az arany, az ezüst és a réz újabb és újabb csúcsokat döntő árfolyamemelkedését, amelyek tartósan is beépülhetnek az ezeket a fémeket felhasználó iparcikkek árába.

Végül az orosz-ukrán háború esetleges lezárására is kitért az ING Bank vezető közgazdásza. Jelenleg a becslések szerint nagyjából 40 ezer ukrán munkavállaló dolgozhat Magyarországon, míg 2023-ban a számuk a KSH adatai szerint 22 802 volt.

„Munkaerőpiaci reccsenést okozhat, hogyha béke lesz Ukrajnában, és elindulnak haza az ukrán munkavállalók. Persze nem biztos, hogy mindenki hazamegy, de akkor is kialakulhat ebből egy nagyobb munkaerőhiány, ami magasabb bérnövekedést, vagyis inflációs nyomást hozna magával”.

Természetesen a forint árfolyamáról sem feledkezhetünk meg. Az elmúlt egy évben erősödő, stabil pályára állt a hazai fizetőeszköz, az elmúlt héten az euró árfolyama a 380 forintos szint alá süllyedt, ami kétéves csúcsnak számított.

Azzal kapcsolatban, hogy mi várható a választások után a forint árfolyamától, megoszlanak a vélemények. A Klasszis Befektetői Klub idei első eseményén sem alakult ki egységes vélemény az elemzők között, erről itt olvashatnak bővebben:

Virovácz Péter elmondta, hogy a befektetőkkel beszélgetve úgy látja, kiugróan extrém eshetőségeket áraz most a piac. Ha a Fidesz nyer, akkor sokan jelentős forintgyengülésre számítanak, ha pedig a Tisza, akkor tíz százalék körüli erősödést is elképzelhetőnek tartanak. A várakozások a 365-420 euró/forint közötti sávban szóródnak, ami jelentős kockázatot hordoz magában, hiszen mégsicsak a befektetők határozzák meg egy adott deviza értékét.

„Remélhetőleg azért egy  szűk mezsgyében lehet tartani a forint árfolyamát, és egy 385-ös euróval megússzuk az év végét” – tette hozzá az ING Bank vezető elemzője.

A Kopint-Tárki részéről Palócz Éva hasonlóan látja, és az euró várható árfolyamával kapcsolatban a 380-400 forint közötti sávot jelölte meg.

Arról pedig, hogy a 2025-ös év lehangoló GDP-adata után milyen növekedésre számítanak idén az elemzők, ebben a cikkben olvashatnak: