Talán még mindenki emlékszik a feszült piaci nyugtalanságra június 23-a előtt, ami végül kisebb tőzsde- és politikai pánikba csapott át az eredmények közlését után: egy hajszálnyi többséggel, 51,9 százalékkal a szavazók fogták, és kiszavazták Nagy-Britanniát az Európai Unióból.  A referendum valóságos politikai lavinát indított el: David Cameron lemondott, helyét a korábbi belügyminiszter, Theresa May vette át.

Nagy-Britannia második női miniszterelnökére azonban férfias feladat várt: neki kell elindítania az országot az Európából kifelé vezető úton. Ezt egyébként meglehetősen keménykezűen is készül végrehajtani, elmondása szerint a „Brexit az Brexit” (Brexit means Brexit), vagyis nincs esély arra, hogy ismét szavazásra bocsássák a kérdést: a britek döntöttek, így a menni kell, hát menni kell. A korábban a Vasladyhez, azóta már Gordon Brownhoz hasonlított miniszter egyébként meglehetősen csöndes volt Cameron kampánya alatt, bár elmondása szerint ő is a maradók pártját fogta.

Kipucolták a parlamentet

Bár Theresa May szinte minden beszédében azt hangsúlyozta, hogy ő is „Bremain” párti, meglepő

gyorsasággal pucolta ki a Cameron-stáb maradékát a vezetésből, köztük az egykor nagyhatalmú és Cameron utódjaként is emlegetett George Osborne pénzügyminisztert is a kormánytisztségek nélküli képviselők által elfoglalt hátsó alsóházi padsorokba száműzte.

Még nagyobb meglepetés volt, hogy a Brexit-kampány korábbi frontemberét, Boris Johnsont azonban rögtön jobbkezének – és egyben külügyminiszternek – nevezte ki. Ennek van egy nagyon praktikus oka: May így bármikor szemmel tarthatja vetélytársát.

Lehet, hogy el se indul?

Sokáig tartotta magát a félelem, hogy a britek után más országok is megszavazhatják a kilépést, egyebek mellett Magyarország neve is felmerült a lehetőségek között – azóta egyébként biztosítékot kaptunk arról, hogy a kint élő magyaroknak „nem esik bántódása” Nagy-Britannia egysége viszont láthatóan felbomlóban van, a skótok ugyanis több ízben jelezték, hogy ők továbbra is az EU-val kívánnak hajózni a kilépést követően.

Theresa May. Kép forrása: EPA

Az már azonban biztos, hogy a kilépés egy borzalmasan hosszú folyamat lesz, eddig az is vita tárgya volt, hogy pontosan ki aktiválhatja a Lisszaboni Szerződés 50. cikkelyét – azt, amelyik elindítja a kilépési mechanizmust. A cikkely kétévi tárgyalási időtávot határoz meg, a britek azonban arra játszanak, hogy 43 év EU tagság után nem lehet ilyen rövid idő alatt lezavarni a válást és újratárgyalni a britek és az unió új kapcsolatrendszerét. A folyamat várhatóan kitölti majd Theresa May 2020-ig tartó mandátumát, de hogy mikor zárulhat le a Brexit-saga, az túlmutat a jelenleg belátható politikai horizonton.