A marokkói csapat elődöntőbe kerülése lélektani gátat szakított át az arab világban. Valóban, Marokkó sikere az első alkalom, hogy egy arab - illetve afrikai - ország a világbajnokságok történetének 92 éve során a legjobb négy közé jutott.
"Marokkó egy gyönyörű arab álmot képvisel, amely mindannyiunkat boldoggá tesz" - mondta aznap este könnyes szemmel egy marokkói zászlóba burkolt egyiptomi férfi Dohában.
Rania jordán királynő a Twitteren ünnepelte Marokkót: „Gratulálok az Atlasz Oroszlánjainak, örömet szereztek nekünk” – írta arabul. Aztán angolul hozzátette: „Hú, Marokkó, megint megcsináltad!”
Líbiában a belső viszályok ellenére tűzijátékkal ünnepelték Marokkó győzelmét. Az ostromlott Gázai övezetben a tengerparti enklávé legnagyobb sportcsarnoka zsúfolásig megtelt Marokkónak szurkolók ezreivel. Szíriában egy fogorvos bejelentette, hogy a marokkói győzelem miatt néhány napig ingyenes kezelést biztosít.
De belobbantak az arab örömtüzek Kelet-Jeruzsálemtől kezdve Párizs, Brüsszel, Antwerpen, Amszterdam és Milánó arab negyedeiig – bár sajnos ezek a tüzek sok esetben a csendes polgárok égő autói voltak. A rendfenntartóknak egész éjjel volt dolguk a randalírozásba átcsúszott ünneplőkkel. London Edgware Road kerületében, amely régóta a város arab közösségének központja, az utcákat dudáló és zászlókat lengető autók torlaszolták el.
Még Algériában is, amely 2021 augusztusában megszakította diplomáciai kapcsolatait Marokkóval, erős a köznép támogatása a marokkói csapat mellett. A kapcsolatokat Rabat és Algír között évtizedek óta feszültségek terhelik a Polisario Front támogatása miatt. A politikai nézeteltérésekre azonban fátylat borít a marokkói győzelem, amely a régió nagy része számára az egész arab nép győzelme.
Sok közösségimédia-felhasználó egyenesen az Ibériai-félsziget muszlim meghódításával viccelődött Marokkó Spanyolország és Portugália elleni vb-sikere fényében.
Az észak-afrikai muszlim seregek több száz éven át tartották megszállva a mai Spanyolországot és Portugáliát, mígnem a 15. században jött a spanyol „reconquista”, és kiűzték a muszlimokat a félszigetről. A muszlimok a Twitteren azzal tréfálkoztak, hogy Spanyolországnak át kell neveznie magát al-Andalusnak (ez Ibéria arab neve) a Marokkó elleni veresége miatt.
De Afrika is ünnepelt. Az Afrikai Unió elnöke, Macky Sall a Twitteren fejezte ki nagybetűkkel izgatottságát: "TÖRTÉNELMI! ÉS FANTASZTIKUS! AZ ATLASZ OROSZLÁNJAI A VB ELŐDÖNTŐJÉBE KVALIFIKÁLTÁK MAGUKAT! BRAVÓ, MAROKKÓ."
Felejtsük el a kényelmetlen kérdéseket?
Az arab utcák ünneplői nem tették föl a kérdést, hogy a marokkói focicsapatnak mi köze az arab világ identitásához, vagy Marokkóhoz mint államhoz, illetve maguk a focisták mennyire vannak a hazai sportéletükbe becsatornázva.
Pedig hát nagyjából semennyire: a marokkói vb-keret játékosainak mintegy fele nem is Marokkóban született, miközben Európában él és focizik!
Marokkó augusztusban menesztette vezetőedzőjét, Vahid Halilhodzsicsot, és nevezte ki utódjául Walid Regraguit, aki addig az ország élvonalbeli csapatát, a Wydad Casablancát irányította. Az ünnepelt kapitány Franciaországban született, ott nevelkedett, és ott is focizott aktív korában.
Volt-e stratégia a katari sejkek vb-pályázata mögött?
Európa éveken keresztül kárörvendve figyelte a katari pénzszórást a foci világbajnokság megrendezésére. A sejkek bizonyára meg vannak őrülve – gondolták sokan –, hiszen az elmúlt 10 évben mintegy 220 milliárd dollárt szórtak el erre a hedonista és rosszul megtervezett projektre. Azt, hogy mennyiért vették meg a velejéig korrupt FIFA fejeseit, jobb, ha nem is tudjuk.
Most azonban, hogy az európai élcsapatokban fölnevelt marokkói válogatott bejutott a legjobb négy közé, mintha egy másik politikai dimenzió kelne életre.
A nagypolitika is ráugrik a sikerre
Arab és afrikai politikusok tisztelegtek Marokkó előtt, beleértve Líbia, Irak és a Palesztin Hatóság miniszterelnökeinek, valamint Bahrein és az Egyesült Arab Emírségek uralkodóinak tweetjeit.
Ilhan Omar, az USA kongresszusi képviselője így fogalmazott: „Marokkó a Nyugat áldozatának, az alulmaradónak a szimbólumává vált, annak, akinek soha nem volt esélye ezen a világon, és aki most magasabbra emelkedett.”
Dr. Omar Szulejmán imám, az amerikai Southern Methodist University professzora pedig ezt írta: "Yesssss! Allah akaratából Marokkó büszkévé teszi Afrikát! Büszkévé teszi Palesztinát! Büszkévé teszi a muszlimokat! Büszkévé tesz mindannyiunkat! Dicsőség Allahnak!"
Nos, ha Katar sejkjei föl akarták lobbantani a pánarab nacionalizmust, akkor az fényesen sikerült nekik.
Nagyító rovatunk korábbi cikkeit itt olvashatják.
Jászai Gellért Skopjéban tárgyalt. 
