Káncz Csaba a Mindenki Magyarországa Mozgalom jelöltje az ellenzéki előválasztáson. A szerző nem tagja szerkesztőségünknek, külsősként publikál oldalainkon.
A pakisztáni hadsereg az ország 1947-es magalapítása óta eltelt időszak mintegy felében kormányozta a Pakisztáni Iszlám Köztársaságot. Valójában nehéz lenne tagadni, hogy az országban a valódi hatalom birtokosa a hadsereg. Amikor Ajub Khan tábornok 1958-ban katonai hatalomátvételt hajtott végre, azután 3 évtizeden keresztül a hadsereg közvetlenül uralta az országot, az azt követő időszakban pedig a háttérből – mint ahogyan jelenleg is.
A fordulópont
1958 után a hadsereg kiterjesztette csápjait a gazdaság összes szegmensére, legyen az az ipar, a mezőgazdaság és a szolgáltatóipar. Az ország földterületének 12 százaléka a hadsereg tulajdonában van. A főtisztek többsége dollár milliomosok - egyesek milliárdosok - lettek.
Ayub Khan kialakított egy olyan informális politikai rendszert, mely összeköti egymással a katonaság vezérkarát, a bürokráciát, a bírói testület kulcsfontosságú tagjait, a földesurakat és azt a huszonkét családot, mely később rátette a kezét a gazdaságra. Ez a leginkább klasszikus oligarchiához hasonlítható elit alkotja azt az establishmentet, mely évtizedek óta irányítja az országot. Tagjai hűek a rendszer normáihoz és alapértékeihez, ahogy a Pakisztán-teória sajátos, katonaság által dominált értelmezéséhez is.
Ayub Khannak ideológiailag alá kellett támasztania, hogy miért van a hadseregnek politikai hatalma. Ezzel kezdetét vette a mítoszok gyártása. Hatalmas központi bürokráciát hoztak létre annak érdekében, hogy a hadsereget, mint az állam legmeghatározóbb intézményét dicsőítsék. Az ideológiai alapot egyrészt az India felől érzékelt valós vagy vélt fenyegetés szolgáltatta, melytől csak a hadsereg képes megvédeni Pakisztánt, és csak akkor, ha központi szerepet kap a belpolitikai kérdések és a forráselosztás meghatározásában. Ugyancsak idetartozik az Indiával szembeni ellenállás legfontosabb szimbóluma, Kasmír kérdése, melyet soha nem lehet feladni, mivel az központi szerepet játszik az eredeti Pakisztán-vízió, az elnyomott indiai muszlimok államának megteremtésében.
A másik ideológiai alapot az szolgáltatta, hogy a polgári kormánnyal ellentétben a katonaság önzetlen, fegyelmezett, kötelességtudó és rendelkezik a vezetéshez szükséges képességekkel. A hadsereg, melyet nem lehetett rossz hírbe hozni, s mely modellként szolgált az egész ország számára, a legalkalmasabb intézményként tüntette fel magát Pakisztán irányítására. Fontos aláhúzni, hogy a vezetésnek mindig pandzsábinak kell lennie, hiszen innen kerül ki a hadsereg mintegy 70 százaléka, a politikusok és az üzletemberek jelentős hányada, és ahogy az a katonaság doktrínájából is tükröződik, Pandzsáb jóformán azonos Pakisztánnal. A pandzsábi elit dominanciája napjainkban is a pakisztáni belpolitika jellegzetessége és egyik legmeghatározóbb kérdése.
Azt egy múlt havi ENSz jelentés szögezi le, hogy a hadsereg évi 1,7 milliárd dollár értékben jut adókedvezményekhez, valamint kedvezményes hitelekkel földhöz és infrastruktúrához. A hadsereg működteti a polgári légiforgalmi hatóságot, az ország légitársaságát (Pakistan International Airlines), és több kormányszervet, amelyek felelősek az áram- és vízellátásért.
Az iráni gárda
Állam az államban: talán ezzel a kifejezéssel lehet a leginkább jellemezni Irán különleges hadseregét, az Iszlám Forradalmi Gárdát (IRGC), amely 1979-es megalakulása óta többszörösen túlnőtt önmagán. Atyja, Ruhollah Khomeini ajatollah minden tiltása ellenére mára közvetve-közvetlenül az iráni gazdasági és politikai élet egyik legbefolyásosabb szereplőjévé vált, valamint egyre nagyobb teret hódít magának az oktatás és a média területén is. Napjainkra a Forradalmi Gárda a harmadik leggazdagabb szervezet Iránban az Iráni Nemzeti Olajvállalat és az Imám Reza Alapítvány után.
A kétszázezres fegyveres szervezet keze a külföldi merényletektől a reaktorépítésen és az államilag elismert csempészeten át mindenben benne van. A gazdasági szerepvállalás az iráni-iraki háború utáni helyreállítási feladatokkal kezdődött, és komoly versenyelőnyét kihasználva az építőiparban, az élelmiszer-termelésben, az olajkitermelésben és sok más, „stratégiainak” minősíthető szektorban fontos pozíciókat szerzett. A szankciók miatt 2015 előtt és 2018 után is az IRGC koordinálta az iráni olajtermékek értékesítését külföldi feketepiacokon, és egyes fogyasztási cikkek Iránba csempészését is.
Az IRGC-nek több jelöltje is indul a június 18-i iráni elnökválasztáson, ez hűen tükrözi a perzsa állam fokozódó militarizálódását.
Az egyiptomi történet
Egyes becslések szerint a hadsereg gazdasági súlya az országban napjainkban eléri a GDP 30-40 százalékát. A hadsereg már az 1950-es évek óta rendkívül kiterjedt befolyásra tett szert gazdasági színtéren. Ez még a gyarmatosítás utáni időszakra, a nasszeri érára nyúlik vissza, és a régi fejlesztő államra jellemző importhelyettesítő iparosítás és az állami feldolgozó ipari tevékenységeket támogató politikákban gyökerezik.
Egyiptom 313-as számú törvénye leszögezi, hogy a hadseregről csak úgy lehet bármit is publikálni, ha azt előzetesen a katonai hírszerzés igazgatója jóváhagyta. A katonaság jelenleg részt vesz az új főváros építésében és az elmúlt években jelentő szerepet vállalt a Szuezi-csatorna kibővítésében. Az ország mezőgazdasági-, városi- és turisztikai fejlesztési hivatalait nyugdíjas tisztek vezetik.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
Lakóépületek, oktatási épületek is voltak a támadás célpontjai között. 
