Káncz Csaba a Mindenki Magyarországa Mozgalom jelöltje az ellenzéki előválasztáson. A szerző nem tagja szerkesztőségünknek, külsősként publikál oldalainkon.
Európával ellentétben Ázsiában nincsen egy NATO-hoz hasonló, átfogó biztonságpolitikai szövetség. Holott a kontinensen a mai napig nyílt geopolitikai sebek tátonganak – Oroszország és Japán között a második világháború vége (1945) óta, a két Korea között pedig a Koreai Háború lezárása (1953) óta nincsen békeszerződés. Márpedig a világunkba beköszöntött második hidegháború korában a parázsló ázsiai feszültségek pillanatok alatt lobbannak be újonnan.
Mun Dzsein dél-koreai elnök szerdán érkezett az Egyesült Államokba 5 napos hivatalos látogatásra és ma találkozik Joe Biden elnökkel. A megtárgyalandó témák között van a COVID-19 vakcina együttműködés, Észak-Korea, szövetségi kérdések és kétoldalú gazdasági partnerség. A találkozó a Fehér Házban várhatóan megadja a kétoldalú kapcsolatok alaphangját Mun hátralévő elnökségi idejére, amely 2022 májusában jár le.
A kínai kérdés
A japán miniszterelnök a múlt hónapban találkozott Bidennel és a két vezető 1969 óta először közös közleményt fogadott el Tajvanra vonatkozóan. Mun elnök idáig nem fog elmenni, túl nagy a félelem Kína gazdasági retorzióitól. Tavaly a teljes dél-koreai export csaknem 26 százaléka irányult Kínába és csak 14,5 százaléka az USA-ba.
Négy éve komoly feszültséget váltott ki Kína és Dél-Korea között, hogy az Egyesült Államok THAAD (Terminal High Altitude Defense, azaz nagy magasságú, végső fázisú ballisztikus rakéta elleni védelmi rendszer) rakétaelhárító védelmi rendszer telepítését kezdte meg a félszigetre, részben azért, hogy megelőzze Észak-Korea Amerikára irányuló esetleges atomcsapását. Akkor az egyik dél-koreai nagyvállalaton, a Lotte Csoporton csattant az ostor. A pekingi vezetés – a CNN szerint hivatalosan tűzvédelmi okokra hivatkozva – bezáratott 23 Lotte Mart élelmiszerüzletet Kínában, Szöul szerint ezzel kereskedelmi egyezményeket is megsértve.
Egy konfliktus esetén Peking nehezen fogadhatja el Szöul semlegességét és a kínai határra telepített THAAD amerikai rakétarendszer azonnal célponttá válhat. A THAAD az egyik legmodernebb rakétakomplexum, amely képes a kis- és közepes hatótávolságú ballisztikus rakéták megsemmisítésére.
Észak-Korea kiemelt téma lesz a mai csúcstalálkozón. Mun el akarja érni, hogy a szövetségesek koordinálják lépéseiket Phenjannal kapcsolatban és az is, hogy újraéledjenek a már hosszú ideje megrekedt koreai béketárgyalások. Az amerikai fél tegnap kiszivárogtatta, hogy „rugalmas” diplomáciával akar áttörést elérni.
Az Észak-Koreában zajló folyamatokat soha nem szabad csak önmagában értelmezni, hiszen 1961 óta kölcsönös védelmi szerződése van Kínával. A két Korea közötti viszony Kim és Trump 2019. februári, második csúcstalálkozója óta romlik folyamatosan, amikor Phenjan számára kiderült, hogy Washington nem kínálja föl a szankciók enyhítését, mielőtt Észak-Korea megsemmisítené nukleáris üzemeit és arzenálját.
Ázsiai NATO
Az amerikai biztonságpolitikai körökkel kitűnő kapcsolatokat ápoló The National Interest magazin márciusi írása szerint egy „Ázsiai NATO” sikerrel tartóztathatná fel Kínát a csendes-óceáni hadszíntéren. A cikk leszögezi, hogy a védelmi szövetség tagjaiként India, Japán, Ausztrália – és talán még Tajvan is – kidolgozhatnának a NATO 5. cikkelyéhez hasonló egyezményt, amely a kollektív biztonságot célozná.
Trump Fehér Háza idén január 5-én oldotta fel az indo-csendes-óceáni térségre vonatkozó stratégiája titkosítását, amely szerint Washington meg akarja őrizni stratégiai elsőségét a térségben. A stratégiai dokumentum felszólítja a döntéshozókat, hogy erősítsék meg a legfontosabb szövetségesek katonai képességeit, így Japánét, Dél-Koreáét és Ausztráliáét. A dél-koreai kormányzó párt egy vezető tisztviselője viszont a napokban leszögezte, hogy Szöul inkább az egyes térségbeli országokkal külön-külön akar együttműködni.
Tavaly augusztusban Stephen Biegun, akkori külügyi helyettes államtitkár egy amerikai-indiai biztonságpolitikai fórumon elárulta, hogy az USA a NATO mintájára Kína ellenében formalizálni akarja katonai kapcsolatait Indiával, Japánnal és Ausztráliával. Biegun hozzátette, hogy Washington szeretné, ha idővel aztán Vietnám, Dél-Korea és Új-Zéland is csatlakozna ehhez a szövetséghez.
A múlt démonai nem nyugszanak
A dél-koreai kormányt és a polgárokat viszont hosszú ideje irritálja számos japán politikus évenkénti látogatása a háborús bűnösök sírjait is rejtő tokiói Jaszukuni-szentélybe, és felhánytorgatják a japán tankönyveket is, amelyek szerintük nem számolnak be valósághűen a múlt századi atrocitásokról.
A Japán-ellenesség hevessége magyarázza, miért is nem követel a modern Szöul bocsánatkérést Észak-Koreától (holott az északiak több délit öltek meg a Koreai háborúban, mint a japánok a 35 éves megszállás alatt) és Pekingtől sem (holott Kína a felelős a megosztott félszigetért, mivel beavatkozott az összeomló északiak megsegítésére a Koreai háború alatt).
Bidennek meg kell próbálni közvetítenie Japán és Dél-Korea között is, hiszen a történelmi sebek nem akarnak begyógyulni. Szöul és Tokió már két évtizede folytat éles vitát a Koreai-félsziget 1910 és 1945 közötti japán uralmáról és atrocitásokról. A dél-koreai kedélyeket nem hűti le a japán kormány érvelése, hogy 1965-ben a diplomáciai kapcsolatok felvételekor Tokió 800 millió dollárt fizetett kompenzációként – arról pedig igazán nem tehet, hogy az akkori szöuli kormány ebből alig juttatott a sértetteknek, az átutalt pénzt inkább az ország ipari termelésének beindítására fordította.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
Az elnök nem is volt ott. 
