9p

Kíváncsi rá, hogyan befolyásolják a világpolitikai viharok az Ön pénztárcáját?
Csatlakozzon azokhoz, akik nemcsak figyelik,
hanem értik is, mi történik a világban - és a tőkepiacokon!

Klasszis Befektetői Klub

2025. május 27. 17:00, Budapest

Részletek és jelentkezés

Nem tudná átvenni Európa helyét Kína az orosz gazdaságban, Ukrajna megszállása pedig túlságosan nagy falat lenne az oroszoknak. Akkor tehát örüljünk, hogy nem lesz háború? Nem biztos, hogy az a jobbik forgatókönyv Európából nézve.

A világ továbbra is feszülten találgatja, mi lesz, mi lehet az ukrán válság vége. Egyes szakértők kizártnak tartják, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök kiadja a támadásai parancsot, mások viszont nem látják ilyen egyértelműnek a helyzetet. Naponta születnek újabb elemzések a téma különböző aspektusairól, és bár ezek nem adnak egyértelmű választ az alapvető kérdésre, hogy mi Putyin szándéka és lesz-e háború, megvilágítják, milyen megfontolások befolyásolhatják az orosz elnököt, amikor a lehetséges lépéseket, illetve azok következményeit fontolóra veszi.

Nem elég a kínai barátság

Az orosz, illetve oroszbarát sajtóban, sőt az ezek szólamait világszerte szajkózó közösségi médiás kommentekben is rendre visszaköszönő érv az orosz gazdaság sérülékenysége ellen, hogy majd a szankciók hatását a Kínával kötött és kötendő üzletek fogják ellensúlyozni. Az mindenesetre tény, hogy múlt héten látványos kiállásban erősítette meg világpolitikai barátságát az orosz és a kínai vezető Pekingben, ahol Putyin az „egy Kína” elv támogatójaként, míg Hszi Csin-ping a NATO keleti bővítésének ellenzőjeként biztosította egymást támogatásáról. Szóba kerültek gazdasági kérdések is, sőt egy új 30 éves hosszútávú gázszállítási szerződést is kötöttek a felek, ez évi 10 milliárd köbméter szállításáról szól, ráadásul dollár helyett euróban elszámolva.

A barátság nem elég, ha dollármilliárdos kiesésről van szó (Illusztráció: Depositphotos)
A barátság nem elég, ha dollármilliárdos kiesésről van szó (Illusztráció: Depositphotos)

Csakhogy – teszi fel a kérdést Eugene Chausovsky a Foreign Policyban megjelent cikkében – valóban kiválthatja Kína a Nyugat szerepét az orosz gazdaságban, ha egy Ukrajna elleni támadás után utóbbi, fenyegetéseihez híven kiterjedt szankciókat vezet be Oroszországgal szemben? Az mindenesetre tény, hogy az elmúlt években erőteljes ütemben nőtt az Oroszország és Kína közötti kétoldalú kereskedelem volumene, amely a 2003-as 16 milliárd dollárról 146 milliárd dollárra nőtt 2021-re. Ez jóval meghaladja az Oroszország és az Egyesült Államok közti kétoldalú kereskedelem értékét, az ugyanis mindössze 34 milliárd dollárra rúg, azonban az EU és Oroszország közti 220 milliárd dolláros kereskedelemnél még mindig jóval kevesebb.

Ha ennek nagy része kiesné, azt aligha pótolhatná Kína, már csak azért sem, mert az orosz fél leginkább nem könnyen mozgatható árucikkekkel, hanem energiahordozókkal vesz részt ebben a kereskedelemben eladói oldalon – ezek értékesítése teszi ki az orosz költségvetés bevételeinek közel 40 százalékát. Ha érdemben akarná növelni Oroszország az EU-val szemben Kínának eladott földgáz és nyersolaj mennyiségét, ahhoz előbb több tízmilliárd dolláros költséggel felépített és kibővített vezetékek is kellenének, ráadásul a kínaiak – éppen például a most, valamint 2014-ben megkötött hosszútávú szerződések nyomán – jóval olcsóbban is vásárolják a földgázt, mint a nyugat-európai államok.

Rövid távon tehát Kína nem tudná átvenni a Nyugat szerepét az orosz gazdaságban, igaz az európai kormányoknak is meggyűlne a baja az orosz energiahordozók pótlásával. Azt sem szabad kihagyni a számításokból, hogy a NATO-nak az sem érdeke, hogy Oroszországot és Kínát végleg egymás karjába lökje, és a mostani pekingi találkozó egy olyan út kezdete legyen, amelynek a végén a két ország közti kereskedelmi és politikai kapcsolatok minőségi ugrással egy soha nem látott szintre emelkednek.

Lehetetlen küldetés

Megoszlanak a vélemények arról is, képes lenne-e megszállva tartani Ukrajnát Oroszország, ha kitörne, és a várható orosz győzelemmel fejeződne be a konfliktus. Alexander Clarkson szintén a Foregin Policy hasábjain korábbi megszállások tapasztalatait összegzi a kérdés megválaszolásához.

Az ukrán határon felsorakoztatott reguláris orosz katonai egységek mellett az Orosz Nemzeti Gárda alakulatai is készenlétben állnak a határok közelében (amit a nyugati elemzők az orosz támadó szándékok komolyságának egyik fontos jeleként értelmeznek). E csapatok feladata lenne a front mögötti rend fenntartása, a hadifoglyok elszállítása, az utánpótlási vonalak biztosítása. Azonban kiterjedt ukrán területek, és elsősorban nagyvárosok megszállása, illetve egy állandó, akár ukrán kollaboránsokból, akár külföldről toborzott egyénekből álló rendfenntartó erő támogatása túlmutatna a most összevont egységek lehetőségein.

Ukrajna még a már félig-meddig elcsatolt Donbász-régió nélkül is egy hivatalosan körülbelül 41, a valóságban inkább nagyjából 37 millió lakosú ország. Kijev önmagában egy hárommilliós város, de Harkovnak is 1,5 millió, Odesszának is egymillió lakosa van. A Dnyeper környékén is számos többszázezres város fekszik.

Az ukrán fegyveres erők önkéntes területvédelmi egységének tagjai gyakorlatoznak egy kijevi parkban 2022. január 22-én. Az elmúlt hetekben civilek tucatjai csatlakoztak az ukrán hadsereg tartalékosaihoz egy esetleges orosz inváziótól tartva. (Fotó: MTI/AP/Efrem Lukackij)
Az ukrán fegyveres erők önkéntes területvédelmi egységének tagjai gyakorlatoznak egy kijevi parkban 2022. január 22-én. Az elmúlt hetekben civilek tucatjai csatlakoztak az ukrán hadsereg tartalékosaihoz egy esetleges orosz inváziótól tartva. (Fotó: MTI/AP/Efrem Lukackij)

Ha azt nézzük, hogy 1968-ban a szervezett fegyveres ellenállást egyébként ki nem fejtő, 14 milliós Csehszlovákiába első körben is 250 ezer katonája vonult be a Varsói Szerződés tagállamainak, és a létszámot néhány hét alatt félmillióra emelték fel, jól érezhető, hogy Ukrajnában mekkora feladat várná az oroszokat. Ha egy kicsit közelebbi példát keresünk, akkor ott van Csecsenföldé, ahol 1999 és 2003 között 90 ezer orosz katona törte le a fegyveres ellenállást egy olyan területen, ahol egymilliónál is kevesebben éltek.

De ott van Irak példája is. 2003-ban az amerikai vezetésű koalíció 190 ezer katonával foglalta el a 26 milliós országot, és még számíthattak kurd szövetségeseik mintegy 60 ezer fegyveresére is. A szakértők arra figyelmeztettek, hogy ez nem lesz elég a Szaddám-rezsim összeomlása után az ország stabilizálására, és igazuk is lett, a koalíciós erők hamarosan elvesztették az ellenőrzést Irak kiterjedt területei felett.

Kérdés persze, hogy az ukránok mekkora hányada fogna fegyvert a megszállók ellen, ahogy az is, milyen árat lennének hajlandók fizetni az ellenállás fenntartásáért. Azonban a fegyverforgatáshoz értő, az oroszok irányában ellenséges érzelmekkel viseltető emberek nagy számát figyelembe véve szinte biztos, hogy valamilyen szintű elhúzódó fegyveres ellenállásra számítaniuk kell az oroszoknak.

Vannak azért a hosszas megszálláson túl más lehetőségei is az oroszoknak. Elképzelhető egy olyan forgatókönyv, hogy néhány kisebb terület tartós megszállása mellett csak Ukrajna destabilizációja lenne a célja az orosz inváziónak, és az ukrán hadsereg szétzúzása után Putyin megelégedne azzal, hogy az ukrán kormányt rákényszerítse valamilyen Moszkva számára előnyös egyezmény aláírására.

Arra azonban mindenképp figyelnie kell az oroszoknak, hogy egy esetleges támadással, de már az erre való készülődéssel is óhatatlanul felfedik kártyáik egy részét a nyugati hírszerzők előtt, akik amellett, hogy képet kaphatnak az orosz hadsereg valós képességeiről, ráadásként még gyengébb pontokat is találhatnak az orosz háborús gépezetben.

Próbára lesz téve a Nyugat

Az első világháború utolsó heteiben egy német tábornok táviratban foglalta össze a helyzetet osztrák-magyar kollégájának. A helyzet „súlyos, de nem katasztrofális”, írta, mire kisvártatva megjött a válasz: „Itt a helyzet katasztrofális, de nem súlyos” – kezdi egy anekdotával cikkét Ivan Krastev, a nemzetközi politikai szakértője, egy bécsi kutatóintézet munkatársa a The New York Times-nak írt cikkét. A szerző arra tesz kísérletet, hogy megmagyarázza, miért látják annyira másként az ukrán helyzetet az amerikaiak, illetve nyugat-európai szövetségeseik.

Máshogy látják Amerikában és Európában, hogy mire játszik Putyin Ukrajnával (Fotó: MTI/AP/Efrem Lukackij)
Máshogy látják Amerikában és Európában, hogy mire játszik Putyin Ukrajnával (Fotó: MTI/AP/Efrem Lukackij)

Az amerikaiak egyértelműen – ahogy a NATO keleti frontjára vezérelt egységek példája is mutatja – elképzelhetőnek tartják, hogy Oroszország nyílt támadást indítson Ukrajna ellen, míg az európai szakértők többsége – és velük kormányaik is – inkább egy gigantikus blöffnek tartják az orosz háborús készülődést. Ezt részben persze magyarázza az a tény, hogy Nyugat-Európában évtizedek óta elképzelhetetlen egy háború, de a szerző nem ebben látja a különbség fő okát.

Szerinte ugyanis nem arról van szó, hogy az európaiak kevésbé tartják veszélyesnek Putyint, mint az amerikaiak, hanem pontosan arról, hogy még sötétebb szándékokat tulajdonítanak neki. A nyílt háború messze nem a legrosszabb, amit szerintük az orosz elnök tehet. Abban egyetértenek a nyugati szövetségesek, hogy Putyin alapjaiban akarja megváltoztatni a világ az 1990-es években kialakult rendjét, el akarja billenteni a beállt erőegyensúlyt, ám az amerikaiak szerint ehhez egy valós háborúra van szüksége, az európaiak szerint azonban közelebb kerülhet a céljaihoz, ha fenntartja a feszültséget az ukrán határon, és közben az energiahordozók fegyverként történő használatával, illetve a kiberhadviselés eszközeivel visel egyfajta hibrid háborút a Nyugat ellen.

A nyílt támadás ugyanis megerősíthetné a nyugati szövetségesek közti összetartást, míg az elhúzódó feszültség a széthúzást erősítheti a NATO soraiban. Ehhez elég csak megnézni Németország helyzetét. A korábban az Egyesült Államok legstabilabb európai szövetségeseként számon tartott ország Oroszországgal is különleges kapcsolatot tartott fenn, miközben megkerülhetetlen partnere volt a közép- és kelet-európai államoknak. Mostanra a NATO-ban kétségbe vonják a németek eltökéltségét az oroszok elleni kiállásban, miközben Berlin és Moszkva viszonya is súlyos károkat szenvedett. A kelet-európai államok vezetői közül pedig többen is elárulva érzik magukat, amiért nem érzik úgy, hogy a németek kiállnának mellettük. Eközben a német politika lényegében keveset változott, csak éppen a világ változott meg körülötte.

Manapság a geopolitikai erőt nem az jelenti, hogy milyen gazdasági potenciált tud valaki felmutatni, hanem az, hogy mennyire képes elviselni a gazdasági nyomást: az ellenség nem a vasfüggöny mögött van, hanem egy olyan ország, akitől beszerzed az energiahordozókat, és akinek csúcstechnológiát adsz el.

Ha pedig Putyin sikere azon áll vagy bukik, hogy a nyugati társadalmak mennyire tudják elviselni a magas energiaárakat, a folyamatos dezinformációt és a politikai instabilitást, akkor bizony van esélye elérni a céljait. Lehet tehát, hogy az európaiaknak igazuk van abban, hogy a helyzet nem katasztrofális, de súlyos. Lehet, hogy nem lesz háború, de nem szabad azt hinni, hogy a Nyugat megúszhatja, hogy le legyen tesztelve társadalmi, gazdasági stabilitása. „Ha táncba hívsz egy medvét, akkor nem te döntöd el, mikor ér véget a tánc – szól az orosz közmondás. Hanem a medve.”

 

 

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Előfizetőink máshol nem olvasott, higgadt hangvételű, tárgyilagos és
magas szakmai színvonalú tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Korlátlan hozzáférést adunk az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz is, a Klub csomag pedig a hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmazza.
Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!

Makro / Külgazdaság Úgy tűnik, Matolcsy György a közeljövőben sem fog unatkozni
Privátbankár.hu | 2025. május 8. 19:53
Távozása előtt napokkal jegyezték be.
Makro / Külgazdaság Gyenge adat érkezett, még nem látszik a fordulat a magyar termelésben
Privátbankár.hu | 2025. május 8. 18:53
2025 márciusában a szezonálisan kiigazított ipari kibocsátás 0,1 százalékkal emelkedett februárhoz képest, ám a munkanaphatással korrigált éves adat már 5,4 százalékos visszaesést mutatott – közölte a KSH. A szakértők szerint a hosszú távú teljesítmény még mindig elmarad a 2021-es szinttől, a külpiacok gyengesége és az akkumulátorgyártás visszaesése pedig továbbra is fékezi a kilábalást. A kormány a programok bővítésével és nagyberuházásokkal igyekszik ellensúlyozni a külső negatív hatásokat.
Makro / Külgazdaság Megérkezett Trump nagy bejelentése
Privátbankár.hu | 2025. május 8. 17:50
Trump döntött és bejelentett. 
Makro / Külgazdaság Donald Trump valami nagy bejelentésre készül a vámháborúval kapcsolatban
Privátbankár.hu | 2025. május 8. 10:01
Csupa nagybetűvel posztolt saját közösségi médiájában arról, hogy sikerült valamit elérni.
Makro / Külgazdaság Magyar Péter szivárogtat: a kormány a béke helyett a háború felé fordult?
Privátbankár.hu | 2025. május 8. 09:26
Szakítunk a békementalitással és átállunk a háború felé vezető út nulladik fázisára – mondta állítólag a honvédelmi miniszter.
Makro / Külgazdaság Tovább tart a magyar ipar kínszenvedése
Privátbankár.hu | 2025. május 8. 08:30
Csak egy hajszállal tudott bővülni az előző hónaphoz képest márciusban a magyar ipari termelés – a tavalyihoz képest továbbra is jóval gyengébb a teljesítmény.
Makro / Külgazdaság Lehet, hogy sokkal többet kell várnunk az alacsonyabb kamatokra, mint gondoltuk
Privátbankár.hu | 2025. május 8. 06:28
A várakozásoknak megfelelő döntést hozta a kamatokról a Fed, de kifejezte aggodalmát a kilátások miatt.
Makro / Külgazdaság Egymásnak ment a kormány és az OKSZ
Privátbankár.hu | 2025. május 7. 18:01
A Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) szerint az Az Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSZ) „hamis állításaival ellentétben” az árréscsökkentés érdemben növeli a kiskereskedelmi forgalmat, így a fogyasztást is.
Makro / Külgazdaság Az EU egészében is csökkent a kiskereskedelmi forgalom
Privátbankár.hu | 2025. május 7. 15:16
Az euróövezetben és az Európai Unióban is lassult a kiskereskedelmi forgalom növekedése márciusban éves szinten, februárhoz mérve pedig csökkent.
Makro / Külgazdaság Szóltak Brüsszelben, hogy semmiképpen se adják oda a kért 600 millió eurót Magyarországnak
Privátbankár.hu | 2025. május 7. 14:31
Szankciós és energiaügyben pedig egyszerűen kikerülnék a magyar kormányt.
hírlevél
Ingatlantájoló
Együttműködő partnerünk: 4iG