Káncz Csaba a Mindenki Magyarországa Mozgalom jelöltje az ellenzéki előválasztáson. A szerző nem tagja szerkesztőségünknek, külsősként publikál oldalainkon.

Az Orosz Birodalom és az Oszmán Birodalom a 17. és 20. század között a Kaukázustól kezdve a Balkánig több geopolitikai törésvonalon keveredett háborúba és az oszmánok sorozatosan súlyos vereségeket szenvedtek.

Már csak ezért is komolyan kell vennünk a Moszkva és Ankara viszonyában az utóbbi időszakban jelentkező éles kihívásokat, amelynek erőteljes kihatása van Európa közvetlen szomszédságára.

Neo-oszmán térnyerés

A Kreml egyelőre látszólag elégedett, hogy Ankarát a Nyugat vezető hatalmi központjaiban alapvetően nagy bajkeverőnek tartják.  De Törökország az utóbbi időszakban Közép-Ázsiától a Kaukázuson és Ukrajnán át Moldováig egyre több ponton hatol be olyan területekre, amelyek a Kreml számára is kritikus jelentőséggel bírnak.  Az ukrán hadsereg és haditengerészet török modernizálása pedig akár katonai összecsapáshoz is vezethet a Moszkva és Ankara között. 

Európában fel se figyeltek arra a tényre, hogy Ankara az elmúlt időszakban Közép-Ázsia két legnagyobb államával, Kazahsztánnal és Üzbegisztánnal is katonai együttműködési szerződést kötött, ami nyílt kihívás a Kreml számára.  Kazahsztán esetében a szerződés magában foglalja a hadiipar együttműködését, hírszerzési információk cseréjét és közös hadgyakorlatokat.  Üzbegisztán hasonló megállapodást kötött tavaly október végén a török védelmi miniszter látogatása alkalmával.  Árulkodó, hogy a látogatás alatt megvitatásra került egy „Turáni Hadsereg” esetleges megalapítása a türk országok - Azerbajdzsán, Kazahsztán, Kirgizisztán, Törökország és Üzbegisztán - által.

Ezen politikai és katonai mozgások hazánk számára sem érdektelenek, hiszen Budapest 2018 ősze óta megfigyelői státusszal rendelkezik a Türk Tanácsban és tavaly ősszel fővárosunkban nyitották meg a Tanács európai képviseletét.

A dél-kaukázusi hidegzuhany

Szíriában és Líbiában a két hatalom az ellentétes oldalon áll.  Irán esetében Moszkva abban érdekelt, hogy a perzsa olaj ne öntse el a világpiacot, míg Ankara éppen ellenkezőleg, azt szeretné, ha Teheránból egy energia nagyhatalom válna. 

A tavaly őszi Második Karabahi Háború során elért gyors azeri-török katonai sikerek komoly frusztrációt okoztak Moszkvának és az orosz békefenntartók állomásoztatása már nem jelenti ugyanazon szintű biztonságpolitikai dominanciát a térségben, mint a konfliktus előtt.   Putyin és Erdogan személyes kapcsolata elsimította végül a konfliktust, de a bizalmatlanság a két elnök között egyre erősödik. 

Putyin és Erdogan 3 év különbséggel jutott föl a hatalom csúcsára (2000-ben, illetve 2003-ban) és az elmúlt csaknem 2 évtizedben több tucatszor találkoztak személyesen.  A járvány által sújtott tavalyi év során csak háromszor találkoztak, de 18 alkalommal beszéltek telefonon (miközben Putyin csak 4 alkalommal beszélgetett a kínai elnökkel). 

Az orosz elnök bizalmatlanságát egyre növeli Erdogan fokozódó elkötelezettsége a „politikai iszlám” irányába.  Putyinnak már elnöksége kezdetén keményen szembe kellett szállnia az iszlám szélsőséges mozgalmakkal és a török elnök együttműködése a Muszlim Testvériséggel (amely be van tiltva Oroszországban) teljesen idegen a Kreml urától.

Lazuló gazdasági kötelékek 

Az orosz földgáz szállítások Törökország irányába csökkenő tendenciát mutatnak és a COVID-19 járvány általában is alacsonyabb szintre helyezte a kétoldalú kereskedelmi és a befektetési kapcsolatokat.  A Gazprom 2017-ben még Törökország földgázimportjának 52 százalékát fedezte, de 2019-re ez az arány 33 százalékra zuhant Azerbajdzsán belépésével és tavaly további csökkenés következett be. 

Az egyetlen kiemelt gazdasági projekt a Roszatom által jelenleg épített első török atomerőmű, a 20 milliárd dolláros Akkuyu.  Egyes számítások szerint azonban ez az erőmű már most felesleges és pénznyelő projekt Törökország szempontjából. 

A moldovai kérdés

A Moldova déli részén elhelyezkedő Gagauzia egy 160 ezer lakosú autonóm tartomány.  Etnikailag és nyelvileg török a népesség, de felekezetüket tekintve ortodox keresztény.  Oroszország az 1806-12-es háborúban ragadta el Gagauziát az Oszmán Birodalomtól. 

Az utóbbi években Ankara kórházak és kulturális központok építését támogatta, tavaly augusztusban pedig a török külügyminiszter új konzulátust nyitott a tartomány székhelyén.   Bár Gagauzia csupán 1800 négyzetkilométeres, stratégiai fekvése és a Fekete-tenger térségében jelenleg is fennálló katonai feszültség miatt egy nap újonnan az orosz-török rivalizálás terepévé válhat.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)