A nagy atomjátszma, avagy tényleg kell-e rettegni Irántól?

„Az elmúlt hónapokban Irán olyan lépéseket tett, amilyeneket korábban még soha, annak érdekében, hogy fegyverként használja a dúsított uránt, és ha nem lesz megállítva, nagyon rövid időn belül képes lesz nukleáris fegyver gyártására. Ez lehet egy év. Lehet néhány hónap, kevesebb mint egy év. Ez egyértelműen és jelenidőben veszélyezteti Izrael túlélését” – ezekkel a szavakkal indokolta Benjámin Netanjahu múlt héten, hogy országa katonai támadást indított Irán ellen.

Katonai agresszió, mint megelőző csapás   

Az izraeli miniszterelnök „megelőző csapás”-ról és arról beszélt, hogy országának nem volt más választása. Azóta csapások és ellencsapások követik egymást, amelyben izraeli oldalon 24, iráni oldalon minimum 224 ember (többségük mindkét oldalon civil) vesztette életét a hivatalos, kedd délutáni adatok szerint – az iszlám köztársaságban azonban a halottak száma ennél jóval nagyobb lehet.

Nemzetközi jogi értelemben Izrael katonai agressziót hajtott végre, hiszen önkényesen, nemzetközi felhatalmazás nélkül, egyedül indított légicsapásokat, amelyek katonai célpontok mellett atom- és civil létesítményeket is értek.

Pedig Mariano Grossi, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) igazgatója arra figyelmeztetett, hogy nukleáris létesítményeket soha nem szabadna támadni biztonsági okok miatt, függetlenül a körülményektől és a kontextustól.   

Szintén önkényes, a nemzetközi jogot sértő támadást hajtott végre 2003-ban az Egyesült Államok Irakkal szemben a valójában nem létező iraki tömegpusztító fegyverekre, valamint 2022-ben Oroszország Ukrajnával szemben a saját biztonsági igényeire hivatkozva.

Az is nyilván nemzetközi jogba ütközik, hogy Izrael az elmúlt napokban több mint egy tucat iráni atomtudóst ölt meg célzottan légicsapásokkal vagy autóba rejtett pokolgépekkel.          

Ugyanakkor tegyük hozzá azt is, hogy az iráni vezetés nyugati mércével mérve egy elnyomó, iszlamista rezsim, amely a putyini Oroszországgal ápol jó kapcsolatokat. És nem ismeri el Izraelt, mint államot. 

Sőt, ellenségként tekint rá. Tehát komolyan kell venni az izraeli félelmeket.

De önmagában mennyire állja meg a helyét Netanjahu érvelése, azaz valóban akar-e atomfegyvert gyártani Irán (és támadó jelleggel valóban bevetné-e), s tényleg karnyújtásnyira van-e ettől?

Atomprogram: nincs biztos válasz 

Arra a kérdésre, hogy mennyi idő választja el az iszlám köztársaságot a nukleáris fegyvertől, és célja-e egyáltalán annak kifejlesztése, nincs egyértelmű válasz. Az izraeli kormány szerint Iránnak egyértelműen ez a célja, az iráni vezetés ugyanakkor azt állítja, hogy a nukleáris programja kizárólag polgári célokat szolgál, az atombomba kifejlesztése pedig ellentétes lenne az iszlámmal.         

A BBC háttéranyaga szerint az izraeli hadsereg a hírszerzésre hivatkozva azt közölte, hogy „az iráni rezsimnek konkrét előrelépést sikerült elérnie” az atombombához szükséges komponensek előállítása tekintetében.

Kelsey Davenport, az amerikai székhelyű Arms Control Association független elemzőintézet igazgatója a brit lapnak ugyanakkor azt mondta, hogy az izraeli kormányfő „nem mutatott be semmilyen egyértelmű bizonyítékot arra vonatkozón, hogy Irán karnyújtásnyira van az atomfegyvertől”.  Ráadásul az a feltevés, hogy Irán hónapokra van ettől, korántsem új. Megjegyezte ugyanakkor, hogy egyes nukleáris aktivitásai alapján képes lenne a bomba előállítására.

A szakértő úgy véli, hogy amennyiben Netanjahut csak ennek kockázata motiválta volna a támadásra, akkor Izrael valószínűleg megosztotta volna értesüléseit az Egyesült Államokkal, az első támadás pedig Irán összes kulcsfontosságú nukleáris létesítményét célba vette volna.

Idén március végén Tulsi Gabbard, az amerikai Nemzeti Hírszerzés igazgatója a kongresszus előtt azt mondta: az amerikai hírszerzés továbbra is úgy ítéli meg, hogy „Irán nem fejleszt nukleáris fegyvert”, az ország legfelsőbb vezetője, Ali Hámenei ajatollah pedig „nem engedélyezte a nukleáris fegyverprogramot, amit 2003-ban már felfüggesztett”.

Az igazgató ugyanakkor hozzátette azt is, hogy Irán dúsítotturán-készlete „minden eddiginél magasabb szinten” van,  és „ez példa nélküli egy olyan ország esetében, amelynek nincs atomfegyvere”.

Ezzel párhuzamosan múlt héten az IAEA negyedéves jelentésében azt állította, hogy Irán annyi 60 százalékos tisztaságúra dúsított uránt halmozott fel – innen elemzők szerint már csak egy kis, technikai lépés az atomfegyverhez szükséges, 90 százalékosra dúsított urán előállítása –, hogy az potenciálisan kilenc atombomba előállításához elég.

A szervezet jelezte azt is, nem tud biztosítékot adni arra, hogy az iráni atomprogram kizárólag békés célokat szolgál. Irán ugyanis nem működött velük együtt a vizsgálatuk során, amely három „be nem jelentett” telephelyen talált uránrészecskékre fókuszál.

Tegyük hozzá ugyanakkor, hogy Iránt már évtizedek óta vádolják azzal, hogy nukleáris fegyvert akar gyártani, az IAEA pedig már szintén évtizedek óta vizsgálódik az országban kisebb-nagyobb sikerrel – iráni atomfegyver azonban minden jel szerint továbbra sem létezik.  

Az amerikai elemzőintézet igazgatója összességében úgy véli, hogy az izraeli légicsapások ugyan elpusztíthatják az iráni atomlétesítményeket, és megölhetik a tudósokat, de nem törölhetik el az eddig megszerzett tudást. Az ország képes újra építkezni, és a jövőben is képes lehet – sőt, még az eddiginél is gyorsabban – urándúsításra.

Az atombomba, mint elrettentés

A The Guardian elemzésében azt emeli ki, hogy amennyiben Netanjahunak igaza van, és Teherán képes lenne kilenc atombombát gyártani, akkor Izrael többet tud az iráni atomprogramról, mint az Egyesült Államok és az IAEA.

A CNN szerint pedig az amerikai hírszerzés úgy ítéli meg, hogy Irán még évekre van egy atombomba létrehozásától.

Összegezve: arra nincs biztos válasz, hogy mennyi időbe telne Teheránnak mindez, illetve célja-e egyáltalán atomfegyver kifejlesztése.

De még ha feltételezzük is, hogy Iránnak, amely az elmúlt évszázadokban egyetlen háborút sem indított, van ilyen célja, a józan ész alapján a valódi motivációja – a többi atomhatalomhoz hasonlóan – alighanem az elrettentés, nem pedig egy mindkét ország számára pusztulást jelentő atomháború elindítása.      

A Nagyító többi cikkét itt olvashatják.