A tervezettnél korábban, augusztusban tarthatnak népszavazást Izlandon az európai uniós csatlakozási tárgyalások folytatásáról. A referendum pontos időpontját a következő hetekben jelentheti be a szigetország kormánya. A szavazók többségének támogatása nem kötelezi a kormányt a tárgyalások folytatására, de jelzésértékű lehet Izland jövőbeli geopolitikai irányvonalával kapcsolatban.
A Gallup legfrissebb, január-februári felmérése szerint a támogatók és az ellenzők aránya egyaránt 42 százalék. Az orosz-ukrán háború kitörése óta az izlandiak többsége jellemzően támogatta a közeledést az Európai Unió felé: azóta ez az első közvélemény-kutatás, ahol a támogatók nincsenek többségben. 2015-ben még 71-29 volt az arány az ellenzők javára. Ha a jelenlegi kormány komolyan gondolja az uniós csatlakozást, akkor hamar kell dönteniük, mert Donald Trump ciklusának végével ismét meggondolhatja magát az izlandi közvélemény.
A szigetországiak Európai Unióhoz való hozzáállását erősítheti, hogy az amerikai elnök négyszer is Izlandot említette a davosi Világgazdasági Fórumon, amikor Grönland megszerzéséről akart beszélni. Grönland és Izland között kevesebb mint 550 kilométer a távolság, míg az Egyesült Királyságtól több mint 1000 kilométer választja el. Az amerikai elnök ráadásul egyre kevésbé nyilatkozik támogatóan azokról a NATO-tagállamokról, amelyek nem fordítják a GDP-jük 5 százalékának megfelelő összeget a védelmi kiadásokra. Márpedig az izlandi kormány ugyan 2034-ig növelné a védelmi kiadások arányát, de ez akkor is csak 1,5 százalék lenne.
Az országnak nincs önálló hadserege, stratégiai elhelyezkedése miatt mégis ott van a NATO alapító tagállamai között. A szövetség innen védi a Jeges-tenger és az Atlanti-óceán közötti tengeri útvonalakat, a Grönland, Izland és az Egyesült Királyság által GIUK-szorosnak nevezett részt. Az orosz tengeralattjárók a hidegháború során csak itt tudták elérni észak felől az Atlanti-óceánt. Azóta a Jeges-tenger gyors olvadásának köszönhetően bővültek a lehetőségek, de a keflavíki támaszpont, és az ott lévő légvédelmi radarrendszer továbbra is fontos a NATO-nak az orosz hadsereg megfigyeléséhez.
Két népszavazás kell
Izland korábban már megkezdte az uniós csatlakozás folyamatát, de azt a 2010-es évek közepén leállították. A szükséges 33 fejezetből 27-et nyitottak meg, és 11-et zártak le. Az ország előkészületeire rálátó források a Politiconak arról beszéltek, hogy egy támogató népszavazás után akár egy éven belül lezárhatják az összes fejezetet. Ez elméletileg lehetséges, de mivel a tervezett népszavazás csak a tárgyalások folytatásáról szól (nem a csatlakozásról), az izlandi kormánynak utána újabb referendumot kellene kiírnia. A folyamat így összesen akár 2-4 évig is húzódhat.
Az Európai Unió Izland legnagyobb kereskedelmi partnere, és az ország évtizedek óta tagja az Európai Gazdasági Térségnek (EGT), illetve része a schengeni övezetnek. A közös, szabad piachoz való csatlakozással az uniós szabályok jelentős részét már alkalmazzák, ami megkönnyítheti a csatlakozást. A munkaerő is szabadon áramlik: több mint 23 ezer lengyel él és dolgozik a szigeten, a litvánok száma is egyre növekszik.
A fő ellenérv a csatlakozással szemben, hogy az EU jelenlegi közös halászati szabályai hátrányosan érintenék az izlandi ágazatot: az euroszkeptikusok magját a (főleg vidéki) gazdák és a halászok teszik ki. Nagy-Britannia kilépésével viszont egyszerűbb lehet közös nevezőre jutni ezen a téren, mert a halászati viták többnyire őket érintették. Ráadásul az ágazat ma már sokkal kevésbé határozza meg az izlandi gazdaságot: a húzóágazat a turizmus lett.
A Wizz Air Budapest mellett Milánóval, Vilniusszal, Varsóval, és további három lengyel várossal köti össze Izlandot. Sokan mennek júniusban megnézni az éjféli napsütést, augusztusban hűsölni, vagy télen gyönyörködni a délelőtt 11 órás napfelkeltében. A buliturizmus viszont nem jellemző, mert az izlandi kormány kiemelkedően magas adókkal igyekszik megelőzni az alkoholfogyasztást: egy korsó sör 1000-1800 korona (jelenlegi árfolyamon 2600-4700 forint) között kapható a bárokban.
Fotó: DepositPhotos.com
Világjáró rovatunk nemrég Izlandon járt, az élményekről, tapasztalatokról ebben a cikkben számoltunk be:
Jólét, béke és kiegyensúlyozottság
Egy esetleges csatlakozással Izland lenne az EU legkisebb népességű tagállama: a szigetországot mindössze 393 ezren lakják, kicsit kevesebben, mint Fejér megyét. A lakosság északi jólétben él, az Emberi Fejlettségi Index (HDI) alapján a világ legfejlettebb országában. A Globális Békeindex (GPI) alapján sincs ellenfelük, magasan kiemelkednek a mezőnyből az alacsony bűnözési arány, és a magas szintű társadalmi-politikai stabilitás miatt. A boldogságot mérő mutatókban pedig csak a többi észak-európai ország tudja velük tartani a lépést.
Ami a gazdaságot illeti, az infláció növekszik, januárban 5,2 százalék volt, 5 százalék feletti értékre pedig 2024 óta nem volt példa. Az izlandi koronára viszont ma már kevésbé jellemző a korábbi volatilitás, a 2020-as hirtelen esés és korrekció óta stabil az árfolyam az euróhoz viszonyítva. A GDP-arányos államadósságot is sikerült 60 százalék alá csökkenteni, és a hiányadatok alapján a túlköltekezés sem jellemzi az izlandi vezetést.
Az ország a környezetvédelem, az egészségügy és a nyelvtudás terén is kiemelkedne az uniós tagállamok közül. Az ország energiaigényének 85 százalékát megújuló forrásból, főleg geotermikus és vízerőművek segítségével állítják elő. Az állami egészségügy olyan színvonalú, hogy magánkórházak nincsenek az országban, az iskolákban pedig kötelező az angol és a dán nyelv is.
Nettó befizetőkkel könnyebb lenne bővíteni
Az Európai Unió számára azért is jöhet kapóra egy (vagy több) nettó befizető ország csatlakozása, mert így könnyebben meg lehetne győzni a tagállamok vezetőit, hogy olyan országokat vegyenek be, amelyek évtizedekig lehetnek nettó kedvezményezettek. Ilyenek például a Nyugat-Balkán országai, Montenegró, Albánia és Szerbia, amelyek a legelőrébb tartanak a csatlakozási folyamatban. Montenegró január végén újabb fejezetet zárt le, ezzel már 13-at sikerült, Albánia pedig tavaly novemberig minden fejezetet kinyitott. Az ukrán kormány ugyan visszautasította a könnyített EU-tagság lehetőségét, de a hagyományos út hosszúnak tűnik: egyelőre egyetlen tárgyalási fejezetet sem nyitottak meg.
Izland mellett Norvégia és Grönland csatlakozási hajlandósága erős érv lehetne a nyugat-balkáni bővítés gazdasági akadályaival szemben. Norvégiában viszont a közvélemény inkább EU-szkeptikus: még nem volt olyan kutatás, ami a csatlakozni vágyók többségét mérte volna. A Respons legutóbbi, decemberi felmérése szerint a norvégok 53 százaléka ódzkodik az uniós tagságtól, és csak 33 százalékuk fogadná el.
Norvégiában is a vidék az ellenzők bázisa, de a halászat mellett megjelenik a napirendjükön az energiapolitika is. Európa legnagyobb vezetékesgáz-ellátó országában tavaly feloszlott a kormány, miután nem tudtak megegyezni az uniós energiapolitikai szabályok alkalmazásáról. A jelenlegi, Ine Eriksen Søreide vezette norvég kabinet viszont barátságosabb hangvétellel viszonyul az EU-hoz, ami a közvéleményt is befolyásolhatja. Sőt, Eirikur Bergmann izlandi politológus szerint az izlandi népszavazás eredménye is befolyásolhatja a norvégok hozzáállását.
Norvégia szintén tagja az EGT-nek és a schengeni övezetnek, ami megkönnyítheti az esetleges csatlakozást, Grönland viszont nem. A dán autonóm tartomány korábban tagja volt az Európai Unió elődjének, az Európai Gazdasági Közösségnek, de egy 1982-es népszavazáson szűk többséggel a kilépés mellett döntöttek. Egy tavalyi közvélemény-kutatás már a támogatók 60-40 arányú többségét mérte, ami vélhetően az idei nyílt amerikai fenyegetés hatására tovább erősödött. Az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen márciusban a szigetre utazik, a nyilatkozataiból pedig pontosabb képet kaphatunk arról, hogyan alakulnak Grönland és az Európai Unió kapcsolatai a közeljövőben.
Az eladók kapcsoltak, a vevők szunnyadnak. 
