A közvélemény-kutatások eredményei alapján gyakorlatilag borítékolható, hogy a CDU-CSU megnyeri a vasárnapi választásokat, csak a győzelem mértéke a kérdéses. A legfrissebb felmérések szerint a jelenleg ellenzékben lévő pártcsalád a voksok 28-32 százalékát szerezheti meg – a 2021 őszi választáson 24,1 százalékon végzett és így ellenzékbe szorult a párt, amely korábban Angela Merkel vezetésével 16 évig kormányozta Németországot.

Az szintén több mint valószínű, hogy a második helyen a radikális, populista jobboldali, bevándorlásellenes Alternatíva Németországért (AfD) fut majd be, amely a voksok 20-21 százalékára számíthat – 2021-ben még csak 10,3 százalékot szerzett. Ha figyelembe vesszük, hogy a mainstream ellenes pártokat általában alulmérik a közvéleménykutatások, mivel szavazóik egy része bizalmatlan azokkal szemben és/vagy nem szívesen árulja el pártszimpátiáját, ennél jobb szereplés sem lenne meglepő.

A két párt együtt már képes lenne kormányt alakítani, erre azonban szinte biztosan nem kerül majd sor – Friedrich Merz, a CDU-CSU kancellárjelöltje ugyanis egyértelműen kizárja az együttműködést az AfD-vel, amely nullára szorítaná az illegális bevándorlást, és megvonná a katonai támogatást Ukrajnától. 

Érthető tehát, hogy miért épp ennek a pártnak a vezetője, Alice Weidel tett látogatást Orbán Viktor miniszterelnöknél a közelmúltban.

Milyen kormány jöhet? 

A jobbközép pártszövetségnek gyakorlatilag három potenciális koalíciós partnere marad: a szociáldemokraták (SPD), a Zöldek és a liberálisok.

A kormányzó SPD meggyengült a kormányzati szerepben – az általa vezetett hármas koalícióból pedig tavaly ősszel kiléptek a liberálisok –, így csupán a voksok 14-17 százalékára számíthat (2021-ben 25,7 százalékkal nyerte a választást). Lehet ugyanakkor, hogy mégis kormányon maradhat, azaz jöhet egy újabb nagykoalíció (CDU-CSU-SPD) – a programok összehangolása a jobbközép párttal ugyanakkor nem tűnik egyszerű feladatnak.

Merz például – néhány nappal egy afgán illegális bevándorló által elkövetett halálos késelés után – kőkemény bevándorláspolitikára tett ígéretet (azonnali állandó határellenőrzés bevezetése, illegálisan érkezők visszafordítása a határon, az illegálisan Németországban tartózkodók tömeges kitoloncolása).

„Én nem fogok más utat választani. Aki velem akar tartani, annak igazodnia kell ehhez az öt ponthoz. Ezekben a témákban nem lehetségesek többé kompromisszumok” – fogalmazott arra utalva, hogy csak az ezt elfogadó párttal vagy pártokkal hajlandó koalícióra lépni.

Ebből a szempontból nehéz tárgyalások elé néznének a bevándorlás szempontjából megengedő Zöldekkel is, amely a voksok 12-14 százalékára számíthat – azaz szinte megismételheti a 2021-es eredményét (14,8 százalék.) Egy CDU-CSU-Zöldek kormány – bár tartományi szinten van rá példa – a zöld átálláshoz való eltérő hozzáállás miatt is valószínűtlennek tűnik, bár a politikai kényszer néha nagy úr.

Kispártok a bejutás küszöbén

A Tagesschau elemzése szerint a CDU-CSU számára a legideálisabb partner a liberálisok lennének (és ez fordítva is igaz), mivel a programjaik kompatibilisek. A liberálisok azonban jelentősen meggyengültek a kormányzati pozícióban, és kutatások szerint a választók mindössze 4-5 százaléka támogatja őket – azaz korántsem biztos, hogy átlépik az 5 százalékos bejutási küszöböt. De még ha át is lépik, arra minimális az esély, hogy a CDU-CSU-val együtt kormányzóképes többségük legyen a parlamentben.

Szintén a bejutási küszöb határán mozog a radikális baloldali Die Linke (Baloldal), valamint a Sahra Wagenknecht Szövetség (BSW) – utóbbit a Linkéből kilépett Wagenknecht hozta létre, aki baloldali, ugyanakkor a társadalmi igazságosság mellett az illegális bevándorlás érdemi szigorítását és az ukrajnai háború mielőbbi befejezését is követeli.                   

Utóbbi két politikai erő ugyan aligha jöhet szóba koalíciós partnerként, de tovább színesítheti a Bundestagot, amely szerencsés esetben akár hétpárti is lehet. 

Mindenesetre a kispártok a nagy pártok kárán juthatnak be a parlamentbe. Máshogy fogalmazva: minél több kispárt lépi át a küszöböt, annál valószínűtlenebb, hogy egy kétpárti koalíciónak kormányzóképes többsége lesz a parlament alsóházában – azaz ebben az esetben a CDU-CSU-nak két párttal is közös nevezőre kellene jutnia, ami enyhén szólva sem lesz könnyű lecke.

Miről szólt a kampány?

Ami a kampánytémákat illeti, az elmúlt egy év nagy felzúdulást kiváltott, bevándorlók által elkövetett merényletei, gyilkosságai miatt a migráció és a közbiztonság a korábbiaknál jobban előtérbe került – ezen a téren elsősorban a CDU-CSU, az AfD és a BSW követel érdemi szigorítást.

Egy februári felmérés szerint ugyanakkor a választók döntésük szempontjából még ennél is fontosabbnak tartják a béke és biztonság (az ukrajnai háborúhoz való viszonyulás), a gazdaság (Németország épp kezd kilábalni a gazdasági válságból), valamint a társadalmi igazságosság témáját. Ezt követi a migráció, a klímavédelem, valamint a nyugdíjak kérdése.

Érdekesség, hogy Németországban – Magyarországgal ellentétben – számos televíziós kancellárjelölti vita is volt, amelyen minden érintett párt jelöltje magától értetődően részt vett. Olaf Scholz kancellár, a szociáldemokraták jelöltje és Friedrich Merz pedig külön és többször is összemérte az erejét a nyilvánosság előtt. 

Sőt, a közszolgálati televízió Wahlarena című műsorában a legnagyobb négy párt kancellárjelöltjei élő adásban válaszoltak a helyszínen tartózkodó nézők számos esetben igencsak kritikus kérdéseire – ez jelen állás szerint szintén elképzelhetetlen egy hazai választási kampányban.

Helyszíni riportunkat Olaf Scholz szombati kampányzárójáról itt olvashatják: