A világon végigsöprő koronavírus-járvány és az azt követő gazdasági visszaesés a vállalati bevételeket is megtépázta, nagyon sok cég került nehéz helyzetbe. Más kérdés, hogy ez például az amerikai tőzsdeindexekben nem tükröződik, hiszen a Nasdaq mutatója júniusban történelmi csúcsra ugrott, amit azóta számos alkalommal megdöntött, az S&P 500 index pedig a héten hagyta maga mögött korábbi legmagasabb értékét. (Az indexek torzító hatásáról itt írtunk korábban.)

Azok a vállalatok, amelyek bevétele csökkent, vagy kockázatokat láttak, érthető módon meghúzták a nadrágszíjat, aminek az egyik módja a korábban felhalmozott tartalékok őrzése volt. Mindez az osztalék fizetés leállítását vagy legalább a visszafogását jelentette. Hogy a csillogó kirakat, vagyis az újabb és újabb tőzsdei rekordok mögött sokkal borúsabb a valós helyzet, azt jelzi, hogy a héten napvilágot látott számok szerint a globális osztalékfizetés a több mint egy évtized legalacsonyabb szintjére esett vissza.

A Janus Henderson alapkezelő által készített index azt jelzi, hogy a vállalatok által világszerte kifizetett teljes osztalék mértéke 108 milliárd dollárral 382 milliárd dollárra esett vissza, ami a legalacsonyabb érték 2012 második negyedéve óta.

A 2009 óta számított index szerint a most mért 22 százalékos mínusz az eddig mért legnagyobb mértékű visszaesés.

A mutatót számoló alapkezelő több forgatókönyvet is felvázolt az idei évre, ezek mindegyike visszaeséssel számol 2020 egészére vonatkozóan. A legoptimistább verzió szerint a világ vállalatai 1180 milliárd dollárt fizethetnek ki osztalékként, ami 19 százalékos éves visszaesésnek felelne meg. Ugyanakkor azt sem zárják ki, hogy a helyzet a féléves számokhoz képest nem fog javulni később sem, ami pedig további osztalékcsökkentéssel járna. A pesszimista szcenárió szerint az éves visszaesés így akár 25 százalékos is lehet.

Amerikában még mindig fontos az osztalék

Érdekesség, hogy a legnagyobb árfolyamnövekedést elérő technológiai cégek közül nagyon sok egyáltalán nem fizet osztalékot, részben azért, mert nincs miből. Számos olyan pénzügyi mutató van, amelyik jelzi, hogy képesek-e a cégek kifizetésekre, a legfontosabb ilyen sorok az adózás előtti nyereség, az EBITDA, vagy a szabad cashflow. A gyorsan növekvő cégek általában még annál is gyorsabban égetik a pénzt, mint ahogy megkeresik, így volt ez a még tavalyi is pótlólagos tőkére szoruló Tesla esetében is, amely az elmúlt egy évben viszont közel megtízszerezte az árfolyamát. De még ennél is extrémebb például az egyik feltörekvő versenytársuk, a Nikola, amely az idén az első félévben a legnagyobb árfolyamemelkedést elérve 15 milliárdos tőzsdei értékig jutott, úgy, hogy közben csupán 80 ezer dollár (!) volt a teljes bevétele. (A 2020-as év másik nagy csodájának tartott papírról, a Zoomról és annak értékeléséről itt írtunk.)

Ha eltekintünk a legkockázatosabb, ám sokszor kétségkívül elképesztő árfolyamnyereséget elérő tech vagy éppen biotechnológiai vállalatoktól, és a reálgazdaságban működő bevételt és nyereséget realizáló cégekre fókuszálunk, akkor azt láthatjuk, hogy a tengerentúlon a hagyományos, úgynevezett értékalapú befektetések esetében az osztalékfizetés egy fontos mutató. Az persze más kérdés, hogy az idei évben a Robin Hood kereskedési rendszer apropóján a Robin Hood generáció tagjai alaposan felforgatták a piacokat. Ezek az általában 20-as, 30-as éveikben járó spekulánsok többségében pénzügyi ismeretek nélkül léptek a piacra, többnyire „unaloműzésként”. Sokan közülük a sportfogadás helyett kezdtek tőzsdézni. Egyes szakértők szerint a tőzsdei árfolyamoknál számos esetben alakult ki miattuk lufi. Nagy tömegben, sokszor a nagy tőkeáttétek miatt komoly összegeket forgatva játszanak, ezért képesek piaci anomáliát okozni. Ráadásul a piacokon egyre fontosabb szerepet betöltő robotok is ráerősítenek ezekre a folyamatokra.

Visszatérve azonban az értékalapú befektetésekre, a cégvezetők a mostani őrült helyzetben is igyekeznek kedvezni a professzionális befektetőknek, alapkezelőknek, ennek tudható be, hogy

az Egyesült Államokban csupán a tőzsdei cégek 10 százaléka hajtott végre osztalékcsökkentést. Sokan inkább a saját részvények vásárlását állították le annak érdekben, hogy a tulajdonosoknak ki tudják fizetni a szokásos juttatást.

Mi a helyzet itthon?

A magyar piacon a nagy bluechipek (OTP, Mol, Richter, Telekom) évek óta igyekeznek osztalék formájában meghálálni a befektetők bizalmát. Más kérdés, hogy az árfolyamra vetítve (mivel az folyamatosan nőtt korábban) sem az OTP, sem a Richter esetében nem beszélhetünk magas osztalékhozamról, igaz, a nulla közeli bankbetétekhez képest manapság a 2-3 százalékos osztalék is akár vonzó lehet.

A Magyar Telekom esetében viszont fordított a helyzet, a társaság csak mérsékelt árfolyammozgást mutatott évekig, ellenben stabilan viszonylag magas osztalékot fizetett, ami miatt megérte tartani a részvényt. De nem csak a Telekom számított itthon ilyen osztalékpapírnak, hiszen az ANY (egykoron Állami Nyomda), a BIF, a Graphisoft Park, a Masterplast és Zwack részvényeit is jellemzően azért vették a befektetők, mert relatív magas osztalékhozamot biztosítottak.

Sajnos a magyar gazdaságot és a hazai tőzsdei cégeket sem kerülte el a koronavírus-járvány, ez pedig a vállalatok osztalékpolitikájában is visszaköszönt. A tőzsde két legnagyobb vállalata, az OTP és a Mol is úgy döntött, hogy idén nem fizetnek osztalékot. Más kérdés, hogy a bank vezérigazgató-helyettese, Bencsik László a féléves eredmények ismertetésekor kilátásba helyezte, hogy jövőre kárpótolják a részvényeseket, aminek lehetséges módja a duplájára emelt osztalék lehet.

Ugyanakkor a hazai osztalékrészvény kategóriába sorolt cégek között is volt, amely csalódást okozott. Ha betűrendben haladunk, akkor az ANY-nyel érdemes kezdeni, hiszen hiába ért el 2019-ben részvényenként 89 forintot, a járvány miatti bizonytalanságra hivatkozva az igazgatóság végül úgy döntött, hogy a nyereségből semmit nem fizet ki. Részben a gazdasági bizonytalanságra, részben egy folyamatban lévő akvizícióra hivatkozott a Masterplast is, amely idén a nemfizetők táborát erősíti.

Teljesen más stratégiát követett a Graphisoft Park SE Ingatlanfejlesztő Európai Részvénytársaság, amely a bejelentéskor 20 százalék feletti osztalékhozamról döntött, ami példátlan a magyar piacon. Az ingatlanfejlesztő cég a törzsrészvények után részvényenként 1060 forint osztalékról döntött ugyanis. A BÉT másik ingatlanfejlesztő és kezelő vállalkozása, a BIF mondhatni a középutat választotta, hiszen a banki kamatokat meghaladó mértékű osztalékhozamot láthattunk esetükben a részvényenként kifizetett 10 forintos járandósággal. A tőzsde „ingatlanszekciójának” harmadik prominense, a 2019-ben még részvényenként 250 forintot fizető Duna House-nál is megijedt az igazgatóság. A társaság ugyanis az idei év elején közölt 2019 negyedik negyedéves jelentésében még 450 millió forint összegű, törzsrészvényenként 130 forintos osztalékfizetést jelzett előre, a járvány miatt azonban az igazgatóság úgy döntött: a közgyűlés számára már azt javasolja, hogy ne legyen idén osztalékfizetés. Ezt a döntést el is fogadták.

A fentiek alapján talán nem meglepő, hogy a magyar tőzsde legrégebbi osztalékrészvénye, a Zwack Unicum esetében is megfontolt lépést láthattunk. A korábbi években rendre magas osztalékhozamot biztosító vállalat ugyan nem nullázta le a részvényeseknek járó juttatást, ám a papíronként adott 300 forint sokkal kisebb, mint amihez az elmúlt években szokhattak.

A fenti elvek köszöntek vissza a Magyar Telekom döntésében is, amely, ha nem is ilyen erősen, de visszavágta az osztalék mértékét, így idén a részvényesek 20 forintot kaptak az egy évvel korábbi 25 helyett. Kis mértékben a Richter Gedeon esetében is csökkent a kifizetett összeg nagysága, ám ott a magas részvényárfolyam miatt a 63 forintos osztalék még egy százalékos hozamnak sem felel meg.