A kormány tudomást sem vesz a közelgő nyugdíj-katasztrófáról

Ki emlékszik már arra, amikor 2011 novemberében a kormányszóvivő arról beszélt, államférfi betartja, amit ígért? Egy korábbi nagyobb összeállításunkban azzal foglalkoztunk, mi lett a kormány egyéni nyugdíjszámlákkal kapcsolatos ígéretével: mint kiderítettük, tulajdonképpen az ígéretet csak "technikailag" teljesíti a kormány, a korábban a magánnyugdíjpénztáraknál felhalmozott összegeket jóváírják majd ugyan az egyéni nyugdíjszámlákon, de ez tulajdonképpen nem jelent semmit.

Most arra voltunk kíváncsiak, hogy az egyéni számlák kialakítását követi-e a nyugdíjrendszer átfogóbb reformja, például az indexálási szabályok újragondolása?

Hol van a nyugdíjreform?

Megbillent a nyugdíjkassza

De előtte nézzük meg, hogyan is "teljesített' 2012-ben a nyugdíjkassza. Matolcsy György azt ígérte még 2011 végén, hogy 2012-ben már "két lábra állítják" a Nyugdíjbiztosítási Alapot: vagyis a bevételek összege pontosan meg fog egyezni majd a kiadások összegével. Nos, a bravúr nem jött össze, a kasszát nem sikerült "zárni".

A társadalombiztosítási alapok hiánya tavaly ugyanis több mint háromszor akkora lett, mint az előirányzat. Ide tartozik a Nyugdíjbiztosítási Alap (vagyis a nyugdíjkassza) és az Egészségbiztosítási Alap (E-alap). A 2012. évet az nyugdíjkassza az előirányzott nullszaldóval szemben 70,8 milliárd forint hiánnyal zárta, miközben a megelőző évben az alap hiánya csak 0,2 milliárd forint volt. A nyugdíjkassza kiadásai annak ellenére haladták meg a bevételeket, hogy azok az előirányzatnál jobban teljesültek.

* az előirányzathoz képest
** korkedvezmény-biztosítási járulék, Nemzeti Foglalkoztatási Alapból származó megtérítés, egyszerűsített foglalkoztatás utáni közteher-befizetés (forrás: NGM)

* Átutalva az E-Alap részére (korábban a nyugdíjkasszát terhelte ez a tétel is). Forrás: NGM

Nyugellátásra végül 88,2 milliárddal kellett többet költeni tavaly, ennek egyik oka, hogy a kormány - ezt az ígéretét betartva - visszamenőleg megemelte az ellátmányokat, hiszen az infláció a vártnál magasabban alakult (így összességében 5,9%-kal kellett emelni a nyugdíjakat 2012-ben). A másik ok pedig, hogy a nőknek 40 év jogosultsági idő alapján járó nyugdíjat igénybe vevők létszáma a tervezettnél jóval gyorsabban nőtt. Mindez az NGM államháztartási jelentéséből derül ki.



Nagy gond van a háttérben

Ezek után térjünk vissza a nyugdíjreform ügyéhez. Jelen állás szerint tehát a nyugdíjak értékét a kormány meg tudta őrizni, ehhez viszont fel kellett áldozni a kassza "bezárását". A háttérben ugyanakkor a legnagyobb gond, hogy a kormány olyan reformot nem vezetett be, amivel hosszú távon biztosítani tudná, hogy az alap bevételi és kiadási oldala hosszú távon egyensúlyban maradjon. Mint láttuk, erre az egyéni számlák bevezetése sem jelent megoldást.

Arra már az Emberi Erőforrások Minisztériumánál (EMMI) kellett a válaszokat keresnünk, hogy tervezi-e a kormány a nyugdíjrendszer átalakulását a reform keretében, hogy a rendszer meg tudjon felelni a demográfiai változásokból eredő kihívásoknak. Nos, egy hónapnyi várakozás után meglehetősen semmitmondó válasszal lepett meg minket a szaktárca sajtóosztálya.

A nyugdíjak adómentesek maradtak - de nem a törvénymódosítás miatt

Ezek szerint a kormány már megváltoztatta az indexálás szabályait 2012 nyarán úgy, hogy az 1997-es nyugdíjtörvény értelmében ne kelljen ez év január 1-től a bruttó bérek után számítani az ellátmányt. A törvényjavaslatot az EMMI nyújtotta be, azzal az érveléssel, hogy a 97-es törvény "felvetette a nyugdíjak megadóztatásának lehetőségét". A szaktárca ugyanakkor megfeledkezett róla, hogy az szja-törvény 1. mellékletében egyértelműen le van írva, hogy a szociális juttatások közül a nyugdíj adómentes. A törvénymódosítás az alacsonyabb keresetűeknek nem kedvez, főleg ha szolgálati idejük hosszú. Akik 40 évnél kevesebbet dolgoztak (a KSH 2011 összesítése szerint a saját jogú nyugdíjasok nagyjából csak ötöde dolgozott 40 évet vagy még többet), azok a nettó bér alapú elszámolással jobban járnak. A törvénymódosításra tehát inkább azért volt szükség, hogy a kormány tartani tudja a nyugdíjak értékállóságát. A rendszer hosszú távú fenntarthatóságához ennek semmi köze.

Ennyi volt a reform?

A minisztériumnál arra is rákérdeztünk konkrétan, hogy várható-e a nyugdíjrendszer átalakításában olyan reform, mely a német ún. pontrendszer vagy svéd egyéni számlás modellhez hasonló. Erre tulajdonképpen nem kaptunk választ, csak a fent említett 2012-es módosítással hozakodott elő az EMMI, vagyis nem várható lényegi reform e téren. Korábban úgy lehetett tudni, hogy a kormány a svéd modell bevezetésével kacérkodik, erre a kabinethez közelállónak mondott Századvég egy átfogó és igen hasznos tanulmányt készített. Később az NGM jelentett meg egy "baby boom" tanulmányt, amiből inkább arra lehetett következtetni, hogy a német rendszert preferálná a kormányzat. Jelen állapot szerint azonban a nyugdíjrendszer átalakítása lezárult.

Mi lesz az egykori pénztári befizetésekkel?

Strasbourg árnyékában:
nem az a kérdés, kié a pénz

A kötelező pénztártagság lényege az volt, hogy a tagok a nyugdíjjárulék "egy részét" kötelezően egy általuk választott kasszához utalták. A kormány 2010-ben úgy döntött, hogy ez a rendszer túl drága, ezért tulajdonképpen felszámolta: és az addig a pénztáraknak utalt összegeket visszavette - ez eddig nem tulajdonjogi kérdés (kivéve a tagdíj-kiegészítések hozamát), még akkor sem, ha sok tag úgy érezte, az eredetileg nyugdíjra felhalmozott pénzét másra (államadósság-csökkentésre) költötték el. A kormány végül vállalta, hogy minden járulékfizető teljes állami nyugdíjat kap. Az emberi jogi bíróság ugyanakkor azt nem vizsgálta, hogy a pénztártagoknak úgy kellett meghozniuk döntésüket a pénztártagságról, hogy úgy tudták, amennyiben nem lépnek vissza az állami nyugdíjrendszerbe, "kiírják magukat a társadalombiztosítás rendszeréből" - vagyis hiába fizetnek járulékot az államnak is, onnan egy fillért nem kapnak majd nyugdíj gyanánt. Ezt a kormány jóval azután változtatta meg, hogy a 3,1 millió tag 97%-a úgy döntött, ilyen kényszer hatására inkább visszatér a társadalombiztosítás rendszerébe.

Már korábbi cikkünkből is kiderül, hogy a kormányzat a kötelező magánnyugdíjpénztári tagságot úgy tekinti, mintha az nem is létezett volna. Az EMMI-től azt is megkérdeztük, várható-e, hogy a korábbi pénztártagok jobban járnak majd a nyugdíjindexálásnál, mint azok, akik nem voltak tagok? A minisztérium szerint tagok számláját már le kellett zárni, és "magánnyugdíjpénztárak által kezelt befizetéseiken realizálódott hozam/többlet felhasználásáról visszalépésükkor már dönthettek a tagok". A tárca idézi a strasbourgi emberi jogi bíróság e héten hozott döntését, miszerint a nyugdíjvagyon államosítása nem sértette a tulajdonjogot. A szaktárca ugyanakkor megfeledkezik az alapvető jogok biztosának múlt hét végi megállapításáról, miszerint a tagok a tagdíj-kiegészítésen elért hozamukat nem kapták vissza. Ez pedig már sértheti a magántulajdonhoz fűződő jogot.

Drága volt a pénztári rendszer fenntartása?

Az egyre több tag miatt az államkasszának a magánnyugdíjpénztári rendszer fenntartása meglehetősen drága volt, a tagi befizetéseket ugyanis ellentételeznie kellett a költségvetésnek (vagyis úgy kellett csinálni, mintha a tagok az államkasszába fizették volna be azt, amit valójában a pénztárukhoz).

Az EMMI szerint 2012-ben ez 390 milliárd, idén pedig 430 milliárd forint terhet jelentett volna az államkasszának (összehasonlításul, tavaly az éves deficit volt 607 milliárd, idén 800 milliárd lehet).

Nem mondhatni, hogy a pénztári rendszer tökéletes volt, de nem árt arról sem megfeledkezni, hogy ami most kiadás a költségvetésnek, az később megtérült volna, a tagok nyugdíjának 25%-át ugyanis a kasszák állják/állták volna.


* 2010: na., 2011-től kalkuláció

Játszunk a számokkal, hogy érezzük a nagyságrendeket. 2012-ben az állam 2643,2 milliárd forintot költött nyugdíjakra - képzeljük el, hogy ennek a tehernek a negyedétől megszabadul a költségvetés, ha 2012-öt vesszük alapul ez 660 milliárd forint, vagyis az egész éves hiány 110%-a.

A kasszák teljesítményét lehet persze kritizálni, de a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (KEHI) vizsgálatai eddig sehova nem vezettek, a pénztárak tavaly pedig messze az infláció, sőt 10% felett teljesítettek, nem ritkák a 17-20%-os hozamok sem (ettől függetlenül továbbra is igaz, hogy ezeket a hosszú távú befektetések nehéz a rövid távú eredményeik alapján megítélni, 2011-ben például közel sem teljesítettek ilyen jól).

Túlzás-e a nyugdíjkatasztrófa?

Az elmúlt évtizedben számos vezető politikustól - nem csak Magyarországon - hallhattuk már ezt a kifejezést: nyugdíjkatasztrófa közeleg. Mindez abból adódik, hogy a várható élettartam a világ fejlett országaiban növekszik, az eltartók-eltartottak aránya pedig ennek megfelelően változik: egyre több nyugdíjast kell eltartania a még aktívaknak. Ehhez adódnak hozzá az országspecifikus tényezők.

Magyarországon az alacsony termékenységnek és a hosszabbodó élettartamnak köszönhetően a népesség öregedése egyre gyorsul. A 60 évesek és idősebbek létszáma és aránya 1993 óta meghaladja a gyermekkorúakét. Ez a tendencia 20 éve fordult meg, már önmagában intő jel. 2011-ben a lakosság 23%-a, vagyis 2 millió 880 ezer fő volt legalább 60 éves, ez az arány 4 év múlva a Népességtudományi Kutatóintézet szerint eléri a 30%-ot. 2011-ben így is a népesség 29%-a kapott nyugdíjszerű ellátást (számuk 2%-ot csökkent a nyugdíjkassza profiltisztítása után 2010-hez képest).



Magyarországon egy férfi a 65 éves kort betöltve átlagosan 14, egy nő pedig 18 évet várhat - az EU átlag ennél jóval magasabb. Csakhogy Magyarországon a 65 év felett egészségben eltöltött évek száma átlagosan 6 év alatt van (ennél még a román és bolgár adat is jobb), ami különösen nagy teher a társadalombiztosításnak.

Gyorsan öregszik az ország

Bár itthon a várható élettartam alacsonyabb az EU-átlagnál, a termékenység alacsony szintje miatt az öregedés nálunk jóval gyorsabb az európai átlagnál. Magyarországon az öregedési index értéke a rendszerváltáskor még 65% volt, vagyis 10 fiatalra (0-14 éves) 6,5 idős (65 év feletti) jutott, mára ez az arány átfordult: 116,6% volt 2012-ben.



Emelkedett az idősek eltartottsági rátája is, az elmúlt évtizedben 3%-ot, ami mutatja, egyre kisebb számú az aktív korosztály. A nyugdíjkasszát ugyanakkor jobban megterhelik ezek a tendenciák, hiszen a KSH ezeknél a rátáknál a 14 évnék fiatalabb korosztályt arányítja a 65 évnél idősebbek számával. 2011 elején 814 ezer 61 évesnél fiatalabb számára folyósítottak ellátást, számuk egy év alatt 4%-kal nőtt. Ez a korosztály az összes ellátott 28%-át alkotta. Az 1950 után születettek egyharmada (303 ezer fő) korhatár alatti rokkantság jogcímen kapott nyugellátást.


A közelgő sokkhatásokra nem vagyunk felkészülve

A számok azt mutatják, hogy nem túlzás, hogyha azt mondjuk, nyugdíjkatasztrófa közeleg, ennek kivédéséhez pedig időben neki kell állni. Egy átfogó nyugdíjreform, mely biztosabb jövőt nyújthat az elöregedő generációknak - és nem csak a ma nyugdíjasainak - előkészítése és véghez vitele azonban sok idő. A számtalanszor emlegetett svéd modell bevezetése a skandináv országban hosszas előkészítés után is 10 évig tartott. Egy ilyen nagy jellegű átalakítást társadalmi konszenzusnak kell öveznie, hiszen ez rendszerint egyes érdekcsoportok sérelmével jár, de fontos, hogy ne híguljon fel.



Nagyon úgy tűnik, a kezdeti nagy lendület ellenére a magyar kormány egyelőre jegeli a nyugdíjreformot. Egy ilyen szerkezeti átalakításhoz nem is biztos, hogy egy kormányzati ciklus elég. De valamit lépni kell, mert az idő sürget. Magyarország nemcsak azért van hátrányos helyzetben, mert népessége gyorsabban öregszik az európai átlagnál, a bajt tetézi, hogy hamarosan nyugdíjba vonulnak a Ratkó-korszak gyermekei: vagyis évente 150 ezerrel nőhet az öregségi nyugdíjért folyamodók száma. Erre a sokkhatásra sem a költségvetés, sem nyugdíjrendszer nincs felkészülve, a gazdasági kilátásaink ráadásul nem túl rózsásak, miközben 11%-on ragadhat a munkanélküliségi ráta. A magyar nyugdíjrendszer azonban annál nagyobb bajban van, minthogy a gazdaság motorjainak beindításával orvosolni lehessen gondjait. A nyugdíjkassza ciklus eleji profiltisztítása csak tűzoltásra volt elég: a demográfiai folyamatok lefékezésére és kiegyensúlyozására ennél jóval többre van szükség. Valódi reformra.