7p

Nukleáris fegyvert eddig szerencsére "csak" kétszer vetettek be élesben, mindkét támadás a történelem örök szégyenfoltja marad. Az a politikus vagy egyéb döntéshozó, aki ismét elővenné az atomkártyát a jelenkori háborúkban, a bolondokházába való. Nagyító alatt ezúttal a fegyver, amelynek meg sem szabadott volna születnie.

“A nukleáris válaszcsapás lenne Izrael egyetlen útja?” – tette fel a kérdést múlt héten egy, az oldalunkon megjelent írás.

A cikk külföldi elemzőkre is hivatkozva azt állítja, hogy ha az esetleges jövőbeni iráni támadásokat nem tudja kivédeni Izrael, akkor „nagyon drasztikus dolog kellhet ahhoz, hogy többet ilyen ne fordulhasson elő.” A lehetséges opciók között említi a nukleáris fegyver bevetését, amely „minden bizonnyal komoly mérlegelésre késztetné az iráni vezetést, de milyen áron?” (A teljes írás itt érhető el).

A fent feltett kérdésre nekem elég határozott válaszom van: nem.

Sőt, nemcsak „az egyetlen útja” nem lehet Izraelnek a nukleáris fegyver bevetése, hanem fel sem merülhet ez az opció – sem a zsidó állam, sem bármely más ország számára.

Balra a Hirosimára, jobbra a Nagaszakira ledobott atombomba után támadt gombafelhő 1945. augusztus 6-án, illetve 9-én
Balra a Hirosimára, jobbra a Nagaszakira ledobott atombomba után támadt gombafelhő 1945. augusztus 6-án, illetve 9-én
Fotó: Wikipédia/George R. Caron/Charles Levy

Miért nem lehet opció az atomcsapás Izraelnek?  

Még mielőtt az a vád érne, hogy a széplélek bölcsész beszél belőlem, meg hogy "lehet a pacifistát játszani, de hát a politikai realitás", és néha "kemény döntéseket is meg kell hozni a nagyobb rossz elkerülése érdekében", nézzük, miért nem szabad hagyni, hogy valós opció legyen a nukleáris támadás Izraelnek:

  • Iránnak nincs nukleáris fegyvere, és minden jel szerint belátható időn belül nem is lesz, tehát ettől aligha kell tartania Izraelnek. Hogy ne lehessen, arról többek között az izraeli titkosszolgálat gondoskodott, amely 2010 és 2020 között öt iráni atomtudóst gyilkolt vagy gyilkoltatott meg – az izraeli szálat nyugati titkosszolgálatok is megerősítették. Emiatt és a nemzetközi szankciók miatt az iráni atomprogram – akár békés szándékú, akár nem – megrekedt.

    A Bloomberg épp a héten írt arról többek között amerikai titkosszolgálati jelentésekre hivatkozva, hogy “Teherán nem hajtott végre olyan teszteket, amelyek azt sugallják, hogy tudja, hogyan kell egy nukleáris robbanófejet előállítani”, valamint 2003-ig ugyan készített tanulmányokat ennek kifejlesztésről, de azokat “valószínűleg nem folytatta”. Ha pedig nem fejleszt ki atombombát, akkor nem lesz neki – és ez ugye nem olyan dolog, amit meg lehet venni a piacon.
  • Ha valami váratlan fordulat folytán Irán mégis atombombához jutna, akkor sem használná Izraellel szemben támadó jelleggel – azzal ugyanis saját halálos ítéletét írná alá. Egy esetleges iráni atomcsapásra Izrael nyilvánvalóan atomcsapással vagy csapásokkal válaszolna, vagy ha erre esetleg már nem lenne képes, akkor az Egyesült Államok megtenné ezt helyette. Ráadásul ez a válasz – a múlt és a jelen példáiból kiindulva – valószínűleg sokkal súlyosabb lenne az iráninál. Tehát miért indítana egy olyan támadást Teherán, amely saját, sok ezer éves kultúrájának pusztulásával is járna?
  • Irán – bár nem éppen a nyugati típusú demokrácia őshazája – nem egy háborúzós fajta. Vagy ahogy azt N. Rózsa Erzsébet Közel-Kelet szakértő mondta: 200 éve nem indított háborút, még akkor sem, ha retorikája kimondottan harcias volt is.

    Ismerjük persze Mahmoud Ahmadinezsad volt iráni elnök 2005-ben tett hírhedt kijelentését, miszerint Izraelt „el kellene törölni a Föld színéről.” Az ilyen nyilatkozatok valóban joggal töltik el félelemmel a zsidó államot – akár metaforaként értették, akár nem, akár komolyan gondolták, akár csak a belföldi hecckeltést szolgálták. A keményvonalas Ahmadinezsad azonban ma már a hatalom közelében sincs, az pedig alighanem jelzésértékű, hogy a mostani iráni vezetés visszafogott – halálos áldozatokkal nem járó – válaszcsapásokat adott a szövetségesei elleni, halálos izraeli merényletekre.
  • Miközben Izrael a kőkorszakba bombázta vissza Gázát a Hamász október 7-i terrortámadására válaszul, Libanonban is hasonló úton jár, és rendszeresen "megszórja" Szíriát vagy éppen Irakot, addig a saját légterét – a Vaskupolának és szövetségeseinek köszönhetően – szinte teljes egészében meg tudja védeni. A militáns és terrorista csoportokkal szemben nyilván joga van védekezni, de enyhén szólva is túlreagálása lenne a helyzetnek, ha néhány katonai támaszpontját ért találat miatt egyből a „piros gomb” után nyúlna. Félnivalója jelenleg inkább Iránnak van, hiszen neki nincs kezében atomfegyver, mint elrettentő erő.
  • Izrael nemzetközi imázsa már most romokban van a gázai vérontás miatt, egy esetleges atomcsapás ezt sok évtizedre bebetonozná.  

Botok, kövek és a piros gomb

De ne ragadjunk le Iránnál és Izraelnél, hiszen ez a kérdés felmerült már az ukrajnai háború esetében is. Itt már közvetve atomhatalmak feszülnek egymásnak, tehát akár Oroszországé, akár a Nyugaté lenne az első csapás, a végeredmény így is-úgy is világégés lenne.

„Azt nem tudom, hogy milyen fegyverekkel fogják a harmadik világháborút megvívni, de a negyediket botokkal és kövekkel”, szól az Albert Einsteinnek tulajdonított mondás, ami tűpontosan kifejezi a játszma tétjét.

Ezt alighanem mind a Fehér Házban, mind a Kremlben pontosan tudják, ezért én minden ilyen utalgatást szájkaraténak tekintek. Itt a legnagyobb elrettentő erő éppen az a tudat, hogy a másik asztalán is ott van az a bizonyos piros gomb. (Ez persze csak szimbólum, az atomcsapás indítása csöppet bonyolultabb.)

A „korlátozott nukleáris csapás" vagy „taktikai atomfegyver”, amiről szintén sokat lehet hallani mostanság, csak eufemizmus, lényegében ugyanannak a vörös vonalnak a felrúgását jelenti.

Azt is tudom, hogy konvencionális fegyverekkel is lehet egymást nagy hatékonysággal irtani – de az atom mégis egy másik szint.              

Hirosima és Nagaszaki mementója

És végezetül álljon itt annak a két atomcsapásnak a mérlege, amelyet az Egyesült Államok követett el Japán ellen 1945 augusztusában, és amelyért – számomra érthetetlen módon – máig nem kért bocsánatot.

Az amerikai érvek (Japánt térdre kellett kényszeríteni a háború befejezéséhez, a partraszállás még több áldozattal járt volna stb.) minimum megkérdőjelezhetők – könnyen támadhat viszont az a benyomás, hogy Washington a háborús célok követése mellett egy iszonyatos kísérlet (az atombomba használata élesben) részesévé tett egy legyőzött országot.

Hirosimában és Nagaszakiban összesen 150-250 ezer emberrel végzett a két atombomba: nagy részük a robbanás ereje és a közben keletkező hőség miatt halt meg, kisebb részük kettő-négy hónapon belül vesztette életét a radioaktív sugárzás miatt.

A többség, köztük idősek, nők, gyerekek  súlyos égési sérüléseket szenvedtek, és iszonyatos kínok közepette haltak meg anélkül, hogy bárki segíteni tudott volna rajtuk.

Kutatások szerint a túlélők között 5-6 éven belül érezhetően növekedni kezdett a leukémiások száma, és egy évtized múlva az átlagnál gyakoribbá vált körükben a rák. A bombázás idején terhes nők az átlagnál nagyobb arányban vetéltek el vagy hoztak világra olyan gyereket, akik rövidesen meghaltak, vagy fejlődési rendellenességgel küzdöttek.

És akkor még nem beszéltünk a döbbenetes sokkról, a pszichikai teherről, a „velünk ezt valóban büntetlenül megtehették" érzésről, amely alighanem évtizedekre rányomta bélyegét a távol-keleti országra.

Biztos, hogy ezt opcióként kell mérlegelni? Ugye, hogy nem! Ha a nukleáris leszerelés nem sikerült a mindenkori döntéshozóknak, legalább ássák el jó mélyre az atomkártyát – azaz eszükbe ne jusson többé az atomcsapás lehetőségét mérlegelni.

A Nagyító többi cikkét itt olvashatják.

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Előfizetőink máshol nem olvasott, higgadt hangvételű, tárgyilagos és
magas szakmai színvonalú tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Korlátlan hozzáférést adunk az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz is, a Klub csomag pedig a hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmazza.
Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!

Szubjektív „Nem tudom kamera-képesen elmondani…” – az utca embere kormányintézkedésekről, az elnöki szócsatáról
Bózsó Péter - Izsó Márton Artúr | 2025. március 8. 10:25
Mit gondol az utca embere a nyugdíjasok áfa-visszatérítéséről, az anyák szja-mentességéről, illetve Donald Trump és Volodimir Zelenszkij botrányos összeszólalkozásáról? A videóból kiderül. 
Szubjektív A művészet arany háromszöge, Puskás Öcsi valódi öröksége és a piac, amit még Orbán Viktor sem tudott kihagyni
Gáspár András | 2025. március 8. 06:01
Madridban az elképesztő kulturális örökségbe fantasztikus múzeumokban tekinthetünk be – több ezer műalkotást csodálhatunk meg, pedig csak Picasso Guernicája előtt is el lehet tölteni egy fél napot. A monarchia központját jelentő királyi palota más kastélyokhoz képest is különleges élményt ad, és láthatunk kövenként átcipelt egyiptomi templomot is. A világ legnépszerűbb futballszentélye pedig nem csak focirajongóknak ajánlott. A Világjáró Madridban – második rész.
Szubjektív Miért nem beszél Magyar Péter a háborúról és békéről? Ez Viszont Privát
Bózsó Péter - Csabai Károly - Dobos Zoltán - Havas Gábor - Izsó Márton | 2025. március 7. 18:31
Megtorpan a növekedés, mit tehet ilyenkor a monetáris politika? Hogy jön ki majd egymással Nagy Márton és az új jegybankelnök Varga Mihály? Mit jelenthet be Magyar Péter március 15-én? Erről, valamint a Trump-kormány és a Tisza Párt kapcsolatáról is vitatkoztak a Klasszis Média műsorában, az e heti Ez Viszont Privátban Csabai Károly főszerkesztő és újságíróink: Bózsó Péter és  Dobos Zoltán.
Szubjektív Donald Trump utódja most kapott igazán vérszemet
Kollár Dóra | 2025. március 3. 19:01
Donald Trump és Volodimir Zelenszkij botrányos találkozója után a 2028-as amerikai elnökválasztás mezőnye is formálódni kezdett. Jegyzet.
Szubjektív „Gátlástalan, de zseniális” – se kiköpni, se lenyelni nem tudja Magyar Péter az Orbán-kormány új csodafegyverét?
Privátbankár.hu | 2025. március 1. 18:01
Igazságtalan és veszélyes húzás, de politikailag zseniális? Mit kezdhet a Tisza Párt elnöke a két- és többgyermekes anyák adómentességének ígéretével?
Szubjektív Egy igazi európai metropolisz, amit kihagynak a magyar turisták – pedig óriási hiba
Gáspár András | 2025. március 1. 06:01
Csodálatos épületek, tiszta és megbízható tömegközlekedés, remek gasztronómiai élmények egy elképesztően élhetőnek tűnő hárommilliós nagyvárosban – a Világjáró számos más spanyolországi célpont után ezúttal Madridban járt. Kétrészes cikkünk első része.
Szubjektív Berúgta a kampányt az Orbán-kormány, megint kilóra venné a szavazatokat? Ez Viszont Privát
Havas Gábor – Izsó Márton – Litván Dániel – Vég Márton – Wéber Balázs | 2025. február 28. 19:06
A magyar kormány évente sok százmilliárd forint adóbevételtől fosztja meg az államot azáltal, hogy egész életre szóló szja-mentességet ad a két- és háromgyerekes anyáknak. A számlát az egész társadalom, ezen belül az egygyerekesek és a gyermektelenek állják majd. Utóbbiakat a kormány levegőnek nézi, miközben szemétbe dobja a rászorultság elvét, és kényszerhelyzetbe hozza a jövendőbeli kormányokat.
Szubjektív Ahol nincs kicsizés, a kancellár pedig nem fél vitázni – amiben példát vehetnénk Németországról
Wéber Balázs | 2025. február 25. 18:40
Magyarországon 2006 óta nem áll ki Orbán Viktor miniszterelnök-jelölti vitára a rivális pártok vezetőivel, a kormánypárt kommunikációs vezére pedig ma már tegezi és „kicsizi” a legnagyobb ellenzéki párt vezetőjét. Németországban ez a hangnem elképzelhetetlen ezen a szinten, a választások előtt a kancellár pedig számos televíziós vitát bevállalt – ez nem is volt kérdés. Nagyító alatt ezúttal egy politikai kulturális szakadék.
Szubjektív „Én mindenkinek javaslom, törvényes keretek közt, a sztrájkot!” — az utca emberét kérdeztük
Bózsó Péter - Izsó Márton Artúr | 2025. február 22. 09:44
Mit gondol az utca embere a gyorsuló inflációról, a megélhetésről, illetve Magyar Péter beszédéről, valamint a lehetséges tavaszi politikai akciókról? A videóból kiderül. 
Szubjektív Alpesisí-világbajnokság helyszínén szurkolni – bakancslistás élmény
Kormos Olga | 2025. február 22. 06:01
A téli Ausztria egyébként is varázslatos tud lenni, de alpesisí-világbajnoksággal megfűszerezve még felejthetetlenebb élmény. A Világjáró ezúttal a Salzburg tartományban lévő Saalbachban rendezett eseményen járt, ahol nemcsak a sportolókat, hanem a turistákat is tárt karokkal várták. Sőt, még egy kis hóeséssel is elkápráztattak mindenkit. 
hírlevél
Ingatlantájoló
Együttműködő partnerünk: 4iG