7p

Az illúziók vége – a racionalitás kezdete –
úgy tűnik el az ESG, hogy velünk marad?

Klasszis Fenntarthatóság 2025 konferencia

2025. november 4., Budapest

Jelentkezzen most!

Nukleáris fegyvert eddig szerencsére "csak" kétszer vetettek be élesben, mindkét támadás a történelem örök szégyenfoltja marad. Az a politikus vagy egyéb döntéshozó, aki ismét elővenné az atomkártyát a jelenkori háborúkban, a bolondokházába való. Nagyító alatt ezúttal a fegyver, amelynek meg sem szabadott volna születnie.

“A nukleáris válaszcsapás lenne Izrael egyetlen útja?” – tette fel a kérdést múlt héten egy, az oldalunkon megjelent írás.

A cikk külföldi elemzőkre is hivatkozva azt állítja, hogy ha az esetleges jövőbeni iráni támadásokat nem tudja kivédeni Izrael, akkor „nagyon drasztikus dolog kellhet ahhoz, hogy többet ilyen ne fordulhasson elő.” A lehetséges opciók között említi a nukleáris fegyver bevetését, amely „minden bizonnyal komoly mérlegelésre késztetné az iráni vezetést, de milyen áron?” (A teljes írás itt érhető el).

A fent feltett kérdésre nekem elég határozott válaszom van: nem.

Sőt, nemcsak „az egyetlen útja” nem lehet Izraelnek a nukleáris fegyver bevetése, hanem fel sem merülhet ez az opció – sem a zsidó állam, sem bármely más ország számára.

Balra a Hirosimára, jobbra a Nagaszakira ledobott atombomba után támadt gombafelhő 1945. augusztus 6-án, illetve 9-én
Balra a Hirosimára, jobbra a Nagaszakira ledobott atombomba után támadt gombafelhő 1945. augusztus 6-án, illetve 9-én
Fotó: Wikipédia/George R. Caron/Charles Levy

Miért nem lehet opció az atomcsapás Izraelnek?  

Még mielőtt az a vád érne, hogy a széplélek bölcsész beszél belőlem, meg hogy "lehet a pacifistát játszani, de hát a politikai realitás", és néha "kemény döntéseket is meg kell hozni a nagyobb rossz elkerülése érdekében", nézzük, miért nem szabad hagyni, hogy valós opció legyen a nukleáris támadás Izraelnek:

  • Iránnak nincs nukleáris fegyvere, és minden jel szerint belátható időn belül nem is lesz, tehát ettől aligha kell tartania Izraelnek. Hogy ne lehessen, arról többek között az izraeli titkosszolgálat gondoskodott, amely 2010 és 2020 között öt iráni atomtudóst gyilkolt vagy gyilkoltatott meg – az izraeli szálat nyugati titkosszolgálatok is megerősítették. Emiatt és a nemzetközi szankciók miatt az iráni atomprogram – akár békés szándékú, akár nem – megrekedt.

    A Bloomberg épp a héten írt arról többek között amerikai titkosszolgálati jelentésekre hivatkozva, hogy “Teherán nem hajtott végre olyan teszteket, amelyek azt sugallják, hogy tudja, hogyan kell egy nukleáris robbanófejet előállítani”, valamint 2003-ig ugyan készített tanulmányokat ennek kifejlesztésről, de azokat “valószínűleg nem folytatta”. Ha pedig nem fejleszt ki atombombát, akkor nem lesz neki – és ez ugye nem olyan dolog, amit meg lehet venni a piacon.
  • Ha valami váratlan fordulat folytán Irán mégis atombombához jutna, akkor sem használná Izraellel szemben támadó jelleggel – azzal ugyanis saját halálos ítéletét írná alá. Egy esetleges iráni atomcsapásra Izrael nyilvánvalóan atomcsapással vagy csapásokkal válaszolna, vagy ha erre esetleg már nem lenne képes, akkor az Egyesült Államok megtenné ezt helyette. Ráadásul ez a válasz – a múlt és a jelen példáiból kiindulva – valószínűleg sokkal súlyosabb lenne az iráninál. Tehát miért indítana egy olyan támadást Teherán, amely saját, sok ezer éves kultúrájának pusztulásával is járna?
  • Irán – bár nem éppen a nyugati típusú demokrácia őshazája – nem egy háborúzós fajta. Vagy ahogy azt N. Rózsa Erzsébet Közel-Kelet szakértő mondta: 200 éve nem indított háborút, még akkor sem, ha retorikája kimondottan harcias volt is.

    Ismerjük persze Mahmoud Ahmadinezsad volt iráni elnök 2005-ben tett hírhedt kijelentését, miszerint Izraelt „el kellene törölni a Föld színéről.” Az ilyen nyilatkozatok valóban joggal töltik el félelemmel a zsidó államot – akár metaforaként értették, akár nem, akár komolyan gondolták, akár csak a belföldi hecckeltést szolgálták. A keményvonalas Ahmadinezsad azonban ma már a hatalom közelében sincs, az pedig alighanem jelzésértékű, hogy a mostani iráni vezetés visszafogott – halálos áldozatokkal nem járó – válaszcsapásokat adott a szövetségesei elleni, halálos izraeli merényletekre.
  • Miközben Izrael a kőkorszakba bombázta vissza Gázát a Hamász október 7-i terrortámadására válaszul, Libanonban is hasonló úton jár, és rendszeresen "megszórja" Szíriát vagy éppen Irakot, addig a saját légterét – a Vaskupolának és szövetségeseinek köszönhetően – szinte teljes egészében meg tudja védeni. A militáns és terrorista csoportokkal szemben nyilván joga van védekezni, de enyhén szólva is túlreagálása lenne a helyzetnek, ha néhány katonai támaszpontját ért találat miatt egyből a „piros gomb” után nyúlna. Félnivalója jelenleg inkább Iránnak van, hiszen neki nincs kezében atomfegyver, mint elrettentő erő.
  • Izrael nemzetközi imázsa már most romokban van a gázai vérontás miatt, egy esetleges atomcsapás ezt sok évtizedre bebetonozná.  

Botok, kövek és a piros gomb

De ne ragadjunk le Iránnál és Izraelnél, hiszen ez a kérdés felmerült már az ukrajnai háború esetében is. Itt már közvetve atomhatalmak feszülnek egymásnak, tehát akár Oroszországé, akár a Nyugaté lenne az első csapás, a végeredmény így is-úgy is világégés lenne.

„Azt nem tudom, hogy milyen fegyverekkel fogják a harmadik világháborút megvívni, de a negyediket botokkal és kövekkel”, szól az Albert Einsteinnek tulajdonított mondás, ami tűpontosan kifejezi a játszma tétjét.

Ezt alighanem mind a Fehér Házban, mind a Kremlben pontosan tudják, ezért én minden ilyen utalgatást szájkaraténak tekintek. Itt a legnagyobb elrettentő erő éppen az a tudat, hogy a másik asztalán is ott van az a bizonyos piros gomb. (Ez persze csak szimbólum, az atomcsapás indítása csöppet bonyolultabb.)

A „korlátozott nukleáris csapás" vagy „taktikai atomfegyver”, amiről szintén sokat lehet hallani mostanság, csak eufemizmus, lényegében ugyanannak a vörös vonalnak a felrúgását jelenti.

Azt is tudom, hogy konvencionális fegyverekkel is lehet egymást nagy hatékonysággal irtani – de az atom mégis egy másik szint.              

Hirosima és Nagaszaki mementója

És végezetül álljon itt annak a két atomcsapásnak a mérlege, amelyet az Egyesült Államok követett el Japán ellen 1945 augusztusában, és amelyért – számomra érthetetlen módon – máig nem kért bocsánatot.

Az amerikai érvek (Japánt térdre kellett kényszeríteni a háború befejezéséhez, a partraszállás még több áldozattal járt volna stb.) minimum megkérdőjelezhetők – könnyen támadhat viszont az a benyomás, hogy Washington a háborús célok követése mellett egy iszonyatos kísérlet (az atombomba használata élesben) részesévé tett egy legyőzött országot.

Hirosimában és Nagaszakiban összesen 150-250 ezer emberrel végzett a két atombomba: nagy részük a robbanás ereje és a közben keletkező hőség miatt halt meg, kisebb részük kettő-négy hónapon belül vesztette életét a radioaktív sugárzás miatt.

A többség, köztük idősek, nők, gyerekek  súlyos égési sérüléseket szenvedtek, és iszonyatos kínok közepette haltak meg anélkül, hogy bárki segíteni tudott volna rajtuk.

Kutatások szerint a túlélők között 5-6 éven belül érezhetően növekedni kezdett a leukémiások száma, és egy évtized múlva az átlagnál gyakoribbá vált körükben a rák. A bombázás idején terhes nők az átlagnál nagyobb arányban vetéltek el vagy hoztak világra olyan gyereket, akik rövidesen meghaltak, vagy fejlődési rendellenességgel küzdöttek.

És akkor még nem beszéltünk a döbbenetes sokkról, a pszichikai teherről, a „velünk ezt valóban büntetlenül megtehették" érzésről, amely alighanem évtizedekre rányomta bélyegét a távol-keleti országra.

Biztos, hogy ezt opcióként kell mérlegelni? Ugye, hogy nem! Ha a nukleáris leszerelés nem sikerült a mindenkori döntéshozóknak, legalább ássák el jó mélyre az atomkártyát – azaz eszükbe ne jusson többé az atomcsapás lehetőségét mérlegelni.

A Nagyító többi cikkét itt olvashatják.

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Előfizetőink máshol nem olvasott, higgadt hangvételű, tárgyilagos és
magas szakmai színvonalú tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Korlátlan hozzáférést adunk az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz is, a Klub csomag pedig a hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmazza.
Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!

Szubjektív „A bábuska kijött a pult mellől és végigmért” – Moszkva testközelből
Elek Lenke | 2025. október 25. 06:01
Milyennek látta egy magyar újságíró az orosz fővárost belülről a 90-es évek elején? Mi változott azóta, és mi nem? Az e heti Világjáróban nemcsak a térben, hanem az időben is utazunk.   
Szubjektív Ez most megmutatja az erőviszonyokat – fideszeseket és tiszásokat kérdeztünk október 23-án
Bózsó Péter - Havas Gábor - Izsó Márton | 2025. október 24. 17:01
A magyar forradalom és szabadságharc emléknapján Orbán Viktor kormányfő a Kossuth téren beszélt, ahol a Békemenet végállomása volt. Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke pedig a Hősök terén szólalt fel, ahová a Nemzeti Menet résztvevői mentek. A beszédekre tartókat kérdeztük mindkét oldalon. És Puzsér Róbertbe is belebotlottunk.
Szubjektív Óriásit blöffölt Trump a budapesti csúccsal?
Wéber Balázs | 2025. október 21. 17:20
A budapesti Putyin-Trump csúcs hírét az amerikai elnök kürtölte világgá múlt héten – egyelőre azonban még az sem biztos, hogy valóban lesz találkozó. Az orosz elnök fogadása kényes helyzetet teremtene, és nem látszik, hogy miért épp most jönne áttörés a tárgyalásokon. A Kreml szerint az orosz álláspont változatlan. Nagyító alatt ezúttal a Budapestre tervezett csúcs. (frissítve)
Szubjektív Nagyon szívesen cserélnék az urakkal ott fönt, a Várban – az utca embere az inflációról
Bózsó Péter - Izsó Márton Artúr | 2025. október 19. 16:59
A szeptemberi infláció éves szinten 4,3 százalékon állt, és megegyezett az augusztusi adattal. Vásárcsarnokokba igyekvőket kérdeztünk arról, hogy hogyan érzékelik, mekkora az infláció, megtorpant-e? Továbbá, vajon lépést tartanak-e jövedelmeik, bevételeik az áremelkedéssel, és mennyiben bíznak a KSH hivatalos adataiban.
Szubjektív Drakula nyomában: utazás Európa legromantikusabb tájaira
Herman Bernadett | 2025. október 18. 06:01
Sokat vártam arra, hogy elveszítsem Erdély-szüzességemet, de megérte. Gyönyörű tájak, finom ételek, romantika – ez várja a turistát Maros és Hargita megyében, a Világjáró e heti állomásain. 
Szubjektív Orbán Viktorék most Varga Mihály vállára tették a nyomást – Ez Viszont Privát
Bózsó Péter – Csabai Károly – Havas Gábor – Imre Lőrinc – Izsó Márton | 2025. október 17. 18:31
A héten kül- és belpolitikai fronton sem unatkozhattunk, ráadásul a kettő sok esetben össze is függött – mint például Donald Trump amerikai elnök Orbán Viktorhoz intézett dicsérete az egyiptomi békecsúcson. Közben a kormány bedobta Varga Judit nevét, elkerültük a bóvlit, Orbán Viktor pedig kizárta az euró bevezetését. Az Ez Viszont Privát legújabb adásában Csabai Károly főszerkesztő, Bozsó Péter és Imre Lőrinc újságíró beszélgettek.
Szubjektív „Az embereknek nem ilyen szemfényvesztésre van szüksége” – az utca embere a konzultációkról
Bózsó Péter - Havas Gábor - Izsó Márton | 2025. október 11. 18:00
A magyar kormány elindította nemzeti konzultációját a gazdasági kérdésekről, főleg a Tisza Párt állítólagos adóterveit kritizálva. Eközben Magyar Péterék meghirdették a Nemzet Hangja konzultáció újabb fordulóját. Járókelőket kérdeztünk arról, hogy mi a véleményük ezekről a kezdeményezésekről, kitöltik-e őket, illetve mi lenne az a kérdés, amiről szívesen megkérdeznék az embereket.
Szubjektív Ahol Wilhelm és Simon ültek az iskolapadban – svéd kastély filmturistáknak
Elek Lenke | 2025. október 11. 06:01
Megérinteni azt a lépcsőkorlátot, amit az imádott kedvenc, ebédelni abban az étteremben, ahol a világsztár is evett… Vagy csak leszaladni egy képzeletbeli, elit svéd bentlakásos gimnázium, a Hillerska lépcsőin. A Világjáró ezúttal a Kaggeholm kastélyt kereste fel, a virágzó filmturizmus jegyében.
Szubjektív Olajbiznisz: csak az oroszoknak hisz a kormány, a horvátoknak nem – Ez Viszont Privát
Gáspár András – Havas Gábor – Izsó Márton – Vég Márton – Wéber Balázs | 2025. október 10. 18:31
Az Orbán Viktor által ígért repülőrajt helyett a magyar gazdaság továbbra is a kifutópályán vesztegel: a héten újabb kínos adat látott napvilágot az iparról, és a fogyasztás sem pörgeti a gazdaságot. Hogyan lesz ebből gazdasági növekedés? Miből finanszírozzák majd az újabb választási osztogatást? Miért ragaszkodik a kormány az orosz olajhoz? Miért bízik jobban egy „háborús vezetékben”, mint a horvátban? Miért tudta növelni előnyét a Tisza az ellenkampány ellenére is? És mit jelent a „cseh Fidesz” győzelme Magyarországra nézve? Erről is vitatkozott hangsúlyozottan szubjektív műsorunkban, az Ez Viszont Privátban Gáspár András lapigazgató, Wéber Balázs vezető szerkesztő és Vég Márton újságíró.
Szubjektív „Hát ez már most, enyhén fogalmazva, gusztustalan… ”– az utca embere a választási kampányról
Bózsó Péter - Izsó Márton Artúr | 2025. október 4. 16:51
Beindult a 2026-os tavaszi parlamenti választási kampány. Az utca emberét arról kérdeztük, hogy mit gondol, melyik párt nyer majd, milyen lesz az addig vezető kampány, és lesz-e Orbán Viktor-Magyar Péter vita.
hírlevél
Ingatlantájoló
Együttműködő partnerünk: 4iG