Örökre rejtve maradhat, hogy ki robbantotta fel az Északi Áramlatot

Ki robbantotta fel az Északi Áramlatot? Ez a kérdés foglalkoztatja hét eleje óta kis túlzással a fél világot, de Európát mindenképp.

Robbanások a mélyben

Az Oroszországból a Balti-tengeren át Németországba gázt szállítani képes vezetékpárnál hétfőn történt jelentős nyomáscsökkenés és gázszivárgás a Dániához tartozó Bornholm sziget közelében nemzetközi vizeken, de Dánia és Svédország gazdasági zónáján belül.

Bár ténylegesen egyik vezetékpárt sem használták – az Északi Áramlat 1-en az oroszok június óta csökkentették, nyár végén pedig már leállították a szállítást technikai problémákra hivatkozva, de minden jel szerint politikai okokból, a szintén üzemképes Északi Áramlat 2 pedig be sem indult az orosz-ukrán háború miatt –, technikai okok miatt mindegyik fel volt töltve gázzal.

Az már biztos, hogy szándékos károkozás történt – a négy vezetékből hármat felrobbantottak a tettesek. Szakértők szerint amennyiben nem javítják meg őket rövid időn belül, örökre használhatatlanok maradnak.

Ezzel megsemmisülhet az egyik legfontosabb energiakapocs Európa és Oroszország között, amely az orosz Gazprom és számos európai energiaipari óriáscég együttműködésében jött létre az elmúlt bő másfél évtizedben.

Ami a következményeket illeti, az amúgy is csillagászati magasságokban lévő gázár a tőzsdén hirtelen kilőtt ugyan a hírre, a hét folyamán azonban jelentősen korrigált. Az alábbi grafikonon az is látszik, hogy a szeptember végi árszint mintegy harmadával alacsonyabb a hónap elejinél – azaz a robbantások híre végül nem rázta meg a piacokat. (Az ár persze még így is mintegy duplája az egy évvel ezelőttinek.)

A szivárgás persze – nem utolsósorban – a környezetet is komolyan károsíthatja (ezt a kérdést laptársunk, az mfor.hu járta körbe részletesen). A szivárgó gáz a hétvégére valószínűleg elfogy – ez az Északi Áramlat 2 esetében már be is következett szombati hírek szerint –, a dán hatóságok ezt követően tervezik megközelíteni és megvizsgálni a sérült vezetékeket.

Két nagy narratíva

A Nyugat és a nyugati elemzők nagyrészt Oroszországot sejtik a támadás mögött, mégha vezető politikai szinten egyelőre általában nem vádolták meg nyíltan Moszkvát.

Érvelésük szerint ez az orosz "hibrid hadviselés" része, a Kreml így bünteti Európát a szankciókért és Ukrajna támogatásáért, így akar pánikot okozni a tél előtt, így akarja még feljebb hajtani a gázárakat.

Gyanújuk mögött ott van az is, hogy a Kremlből simán kinéznek egy ilyen akciót, Washingtonból viszont nem vagy jóval kevésbé. Ugyan az amerikaiaknak érdekükben állt, hogy megakadályozzák az Északi Áramlat elkészültét, de "ők ilyen messzire sosem mennének", írta például Daniel Wetzer, a német Die Welt energiaügyi szakértője.   

Russell Johns, az amerikai Pennsylvaniai Állami Egyetem energetikai témákkal foglalkozó professzora ugyanakkor valószínűtlennek tartja, hogy Oroszország az elkövető, hiszen Moszkvának a szállítások leállásához nem kell elpusztítania a vezetékeket – elég, ha elzárja a csapokat.

A Gazprom azóta mindenesetre kilátásba helyezte az Ukrajnán keresztül Európába érkező gázvezeték elzárását is egy elszámolási vitára hivatkozva.

Ha ez bekövetkezik, akkor már csak Délről, a Török Áramlaton keresztül fog oroszt gázt kapni Európa (nagyrészt ezen a vezetéken kapja a gázt Magyarország is), ami nem túl jó ómen, tekintettel a közelgő télre.    

A fenti vádakkal szemben Moszkva azt hangoztatja, hogy a Nyugat áll az akció mögött.

Vlagyimir Putyin orosz elnök pénteken a Kremlben, a négy ukrán régió Oroszországhoz csatolását ünneplő ceremónián tényként beszélt arról, hogy az ”angolszászok” robbantották fel ”a nemzetközi gázvezetékeket”, és ezzel ”megkezdték Európa teljes energia-infrastruktúrájának lerombolását”.

Putyin ezzel további támadások lehetőségére utalt, és azt is mondta: az Egyesült Államok el akarja vágni Európát az orosz energiától és teljesen meg akarja szerezni az európai piacot.

Nyugati szakértői körökben a lehetséges elkövetők között felmerül még Washington szövetségesének, Ukrajnának a neve is, amelynek célja az lehetett, hogy végleg elvágja az északi gázösszeköttetést Oroszország és Európa között.

Aknák, hajók, búvárok

A két narratíva – Moszkva tette vs. Washington vagy egyik szövetségese tette – szöges ellentétben áll egymással. Az elmúlt napokban persze sorra láttak napvilágot olyan sajtóinformációk, amelyek egyik vagy másik forgatókönyvbe illenek bele.

Csak két példa: az amerikai CNN nyugati hírszerzési források alapján azt állította, hogy európai biztonsági szervek orosz hadihajókat észleltek hétfőn és kedden a robbanások közelében. A német Tagesspiegel ugyanakkor egy orosz sajtóhírre hivatkozva arról számolt be, hogy a robbantások előtt egy ilyen támadásra is képes amerikai katonai helikopter körözött a közelben a Balti-tenger felett.

Az elkövetés módjával kapcsolatban is számos feltevés létezik. Az akciót tengeralattjáróval vagy haditengerészeti búvárokkal hajthatták végre, a robbanóanyagot a búvárok a vezetékekre erősíthették, amelyeken óriási lyukak tátonganak. 

Titkosszolgálati körökből származó információk szerint akár egy kis halászcsónak is elég lehetett ahhoz, hogy a robbanószert a helyszínre vigyék. Már hetekkel vagy hónapokkal korábban elhelyezhették a vezetékeknél és csak aktiválásra vártak. Elképzelhető vízalatti drónok vagy hajóról ”lepottyantott” aknák bevetése is, mint ahogy azt sem lehet kizárni, hogy a vezetékeken belül idézték elő a robbanást.

Önmagában természetesen egyik hír vagy elmélet sem bizonyít semmit – ahhoz alapos, hetekig vagy hónapokig tartó, független vizsgálatokra lenne szükség, hogy érdemi bizonyítékok kerüljenek elő a tettesek kilétét illetően.

Egyelőre csak annyi biztos, hogy nem magánakcióról van szó – dühös anarchisták vagy félőrült ámokfutók nem szoktak és nem is tudnak a tenger mélyén robbangatni.

Bennfentesek szerint az elkövető csak ”állami szereplő” lehet – tehát egy olyan szervezet (titkosszolgálat, speciális katonai egység stb.), amely egy állami struktúrán belül és annak védelme alatt működik, és amely használhatja annak kvázi korlátlan erőforrásait.

Szigorúan bizalmas

Az biztos, hogy az akció ”szigorúan bizalmas” volt – az abban részt vevő, arról tudó, azt kitervelő és engedélyező személyek, vezetők nyilván mindent megtettek és megtesznek majd azért, hogy kilétükre soha ne derüljön fény. Ebbe beletartozhat például hamis információk szivárogtatása is a gyanú elterelése érdekében.

Ne felejtsük el, hogy a támadás korántsem a világ egyik rejtett szegletében történt (már ha létezik még ilyen). Feltételezhetően mind a svéd és dán hatóságoknak, mind a NATO-nak, mind Oroszországnak bőséggel rendelkezésre állnak műholdfelvételek és egyéb dokumentumok a hajók, repülők, helikopterek, tengeralattjárók mozgásáról, hosszú időre visszamenőleg. Kérdés, ezekből mi fog nyilvánosságra kerülni.

A vizsgálatok előbb-utóbb alighanem szolgálnak majd konkrétumokkal, megállapítják az elkövetés módját, és akár konkrét gyanút is megfogalmazhatnak a tettes kilétével kapcsolatban.

A fenti okok miatt ugyanakkor nagyon is benne van a pakliban, hogy – mint azt számos történelmi példa mutatja – soha nem fogunk teljesen tisztán látni az ügyben. És sajnos arra is komoly esély van, hogy lesz még hasonló támadás.