A spanyol falvak nagyon más képet nyújtanak, mint a hazaiak. Ez különösen szembetűnő, ha gyalog közlekedik az ember. Márpedig egyre többen indulnak útnak és járják be az El Caminót, az egyre népszerűbb zarándokutat, ami Szent Jakab feltételezett sírjához vezet Santiago de Compostelába, az Atlanti-óceán hullámai által mosott Galícia tartományban.
Gyalogosan nem csak az ismert tájakon, de az „unalmas” részeken is áthaladunk, néha beleértve az ipari vagy volt ipari övezeteket is. Így olyan helyekre is eljutunk, ahová különben nem utaznánk el.
Fotó: Klasszis Média/Bózsó Péter
A bárok
Mi is az a bár? Ha hazai szemmel közelítünk hozzá, akkor az ilyen nevű intézmények italozós helyek, ahol a „bár” az a hosszú, lábtartó rúd, ahová a pultnál ülő vendégek a lábukat teszik. Semmi esetre sem éttermek vagy valamilyen étkezőhelyek. Spanyolhonban azonban az ilyen egységek gyakran ételt is felszolgálnak, amikor működik a konyhájuk. Ez általában a dél körüli órákat jelenti, no meg az este nyolc utáni időszakot, amikor ismét kinyitnak a konyhák.
Ezen kívül ital- és szendvicsértékesítés folyik. Lehet kisebb, ízletesen összeállított falatkákat venni, ezek az úgynevezett pinchók, vagy vehetünk nagyobb bocadillót, ami egy fél francia kenyér kettévágva, benne a megrendelt jókkal. Ez lehet spanyol sonka, sajt vagy éppen tortilla, ami tojásos-krumplis omlett.
Ha betérünk és meleget akarunk enni, vagy menüt, akkor mindig érdemes megkérdezni, hogy működik-e a konyha.
Egyes bárokban külön helyiség üzemel az étkezésre, ami csak a konyha működésének idején van nyitva. Különben ezeket a termeket zárva tartják. Ez az étkező vagy comedor. A konyha esti nyitása előtt gyakran látni a bár első, pultos részében üldögélőket, akik a nyitásra várnak, és besietnek a comedorba, ha kinyitja számukra a pincér.
Itt ülésrend is lehet. A csoportok megmondják hányan vannak, az egyedül étkező a solo. Ha nagy sor alakulna ki, akkor név szerint felírják a csoportokat és a megadott néven szólítják őket, hogy mikor melyik jöhet.
Fotó: Klasszis Média/Bózsó Péter
Mi a menü?
Az ilyen helyeken általában menü van, de lehet étlapról is rendelni, az a raciones, ami mindig drágább. A menük ára 12-18 euró között mozog, de felkúszhat 20-ra is.
Van napi menü, azaz menú del día, és létezik külön a zarándokoknak szánt menü, a menu del peregrinos, ami a Caminót járóknak nyújtott – általában kedvezményes – összeállítás.
A menü három részből áll: az első és a második fogásból, valamint a postréből, ami legutoljára jön, és általában édesség. Az első fogás könnyedebb. Ott találkozhatunk levessel is.
Van lencseleves, halleves és északnyugaton káposztás krumplileves, a caldo gallego. Kérhetünk még salátát, ami elég gazdag, lehet benne tonhal, tojás, sőt tenger gyümölcsei is. Ehhez étolajat, ecetet, kenyeret és sót kapunk. Előfordulhat előételként spagetti, lasagne vagy húsos rétes.
A rendelés úgy történik, hogy a pincér begyűjti az asztaltársaságtól, milyen első és második fogást rendelnek. Az ételhez jár ital is. A legtöbb helyen helyi vörösbor vagy víz között választhatunk. Lehet azonban sör vagy üdítő is. Kérésre fehér bort is hozhatnak.
A második fogás általában csirke-, sertés- vagy marhahús étel, vagy hal. A vegetáriánusok, hát még a vegánok bajban lehetnek. Többen megjegyezték viccesen, hogy Spanyolországban a csirke bizony vegetáriánus ételnek számít.
Végül jön a postre. Ez lehet sütemény, leggyakrabban sajttorta, Santiago-torta, flan, azaz krémpuding, aminek van sajtos, illetve kávés változata. Ajánlanak még bolti gyümölcsjoghurtot, fagylaltot, kávét vagy valamilyen gyümölcsöt. Érdekes kombináció a sajt birsalma vagy birskörte lekvárral.
Fotó: Klasszis MÉdia/Bózső Péter
A központi bárok
A spanyol falvakban a házak egymáshoz simulnak, olyan, mintha városban lennénk. Sok helyen emeletes házak vannak, fent erkéllyel vagy előreugró felső szinttel.
A földszinten kapnak helyet az állatok, egy nagy ajtó mögött. Ezeket az ajtókat gyakran vízszintesen megfelezve is lehet nyitni. A kevésbé állattartó helyeken sincs nagy kert, a szélső házak egyből szorosan a mellettük lévőhöz illeszkednek. Egyre kevesebb helyen vannak állatok a falvakban, a teheneket, néha juhokat és sertéseket a mezőkön tartják. Marhatelepet elvétve, sertéstelepet gyakran látni.
Fotó: Klasszis Média/Bózsó Péter
A falunak általában van egy főtere, a templom mellett. A templomok általában régiek vagy igen régiek. A téren gyakran az egyik épület az önkormányzat, és ezen a téren, amelyet főtérnek vagy Spanyolország-térnek hívnak, van a bár. Esetleg külön étterem is. A közelben pedig bolt. A boltok esetenként csak néhány órára nyitnak ki, estefelé.
A bár arról is megismerszik, hogy előtte székek vannak az utcán, esetleg napernyőkkel. Az esti napsütésben, amikor már nem tűz annyira a nap, kellemes ide kiülni. Egyes boltok is tartanak kinti vendégasztalokat, hogy a vásárló itt falatozhasson és igya meg a bent vásárolt portékát. A kisebb helyeken a boltos maga készíti a bocadillót a betérő vásárlónak.
Fotó: Klasszis Média/Bózsó Péter
Helyi hangulat
Ha egy kis falu főterén szeretnénk üldögélni, mint zarándokok, és helyi vendégek körében, akkor bizton ajánlható a spanyol vidéki Caminó. A francia út, amely a francia kisvárosból, Saint-Jean-Pied-de Portból indul, kevésbé látogatottabb. A legbátabbaknak ajánlhatjuk a Via de la Platát, a Sevillában kezdődő utat, amely talán leginkább nyújtja a meditálós gyaloglásos élményt – mi ezt jártuk be az elmúlt hónapokban. Kalandra fel!
Fotó: Klasszis Média/Bózsó Péter
A Világjáró többi cikkét itt olvashatják.