Donald Trump visszatérése a Fehér Házba Emmanuel Macron francia elnök szerint elektrosokkot jelentett Európa számára. Az ukrajnai háborúval kapcsolatos európai megközelítést – folyamatos támogatás a Kijev számára elfogadható békemegállapodás eléréséig – a Trump-adminisztráció egyoldalú kezdeményezése, hogy gyors megállapodást kössön Moszkvával, háttérbe szorította.
Zelenszkij elnök február 28-i látogatása a Fehér Házban tovább rontotta Ukrajna és az Egyesült Államok kapcsolatait, miközben az európai vezetők megismételték, hogy határozottan támogatják az országnak nyújtott további segítséget.
Ugyanakkor Washington tovább fokozza a nyomást Európára, hogy vállaljon felelősséget saját biztonságáért, és legalább duplázza meg védelmi kiadásait.
A transzatlanti kapcsolatok új korszakba léptek: Európának sürgősen növelnie kell védelmi beruházásait, meg kell erősítenie katonai képességeit és növelnie kell védelmi ipari termelését.
Az EU egyre központibb szerepet játszik Ukrajna támogatásában, de az Egyesült Államok döntéseitől is függően még többet kell nyújtania. A kihívás most az, hogy több pénzt kell elkülöníteni és fel kell gyorsítani az európai védelmi ipar alkalmazkodását.
Fotó: MTI/EPA/Martin Divisek
Komoly hiányosságok
Az európai védelmi képességek jelentős hiányosságokkal küzdenek, amelyeket kezelni kell ahhoz, hogy a 2025-ös és az azt követő évek összetett biztonsági környezetében eligazodjunk.
Ezek a hiányosságok az évek óta tartó alulfinanszírozásból, a túlságosan széttagolt döntéshozatalból és más tényezőkből erednek. Bár történt előrelépés, továbbra is fennállnak kritikus hiányosságok. Ez korlátozza Európa képességét a NATO-követelmények teljesítésére, nagyobb stratégiai autonómia elérésére és a modern fenyegetésekre való hatékony reagálásra. E hiányosságok kezelése a politikai akarat és a pénzügyi források mellett a tagállamok közötti fokozott együttműködést is igényli.
Mindezek tetejébe az Egyesült Államok világossá tette, hogy az európai szövetségeseknek kell gondoskodniuk a hagyományos védelemről, ami arra utal, hogy az Egyesült Államok részben vagy teljesen kivonhatja erőit Európából.
Az interoperabilitás (együttműködési képesség) továbbra is jelentős kihívást jelent, korlátozva a közös műveletek hatékonyságát. A felszerelések, a szabványok és a képzés eltérései akadályozzák a zökkenőmentes együttműködést.
Az EU Stratégiai Iránytű a biztonság és a védelem területén hangsúlyozza a platformok, rendszerek és eljárások szabványosításának szükségességét a műveleti kohézió javítása érdekében.
A közös gyakorlatok és a nemzetek közötti képzési programok kiterjesztésével összhangban alapvető fontosságú a haderők felkészítése a több területet érintő műveletekre, valamint az interoperabilitás kultúrájának előmozdítása az EU-ban.
A védelmi ipar sebezhetősége
Oroszország Ukrajna elleni háborúja feltárta az európai védelmi ipar sebezhetőségét, ami szükségessé teszi a termelés fokozását, a beszerzések racionalizálását és az ipari modernizációt. Miközben azonban lépések történnek e kihívások kezelésére, a strukturális hiányosságok, a politikai nézeteltérések és a gazdasági korlátok továbbra is akadályozzák az előrehaladást.
Legalább három feltételnek kell teljesülnie ahhoz, hogy a védelmi termelésben a „nagy durranás” sikeres legyen: hosszú távú termelési szerződések kötése, elsőbbségi hozzáférés az erőforrásokhoz, valamint nagyobb számú képzett munkaerő.
Az európai védelmi ipar jelenleg nem működik teljes kapacitással, elsősorban a hosszú távú szerződések hiánya miatt. E szerződések nélkül a védelmi vállalatoknak jelentős bizonytalansággal kell szembenézniük a jövőbeli keresletet illetően, ami miatt vonakodnak a nagyszabású beruházásoktól.
A termelés bővítése jelentős pénzügyi kötelezettségvállalásokat igényel több kulcsfontosságú területen, beleértve az infrastruktúrát, a korszerű gépeket és eszközöket, a szakképzett munkaerő toborzását és képzését, valamint a rugalmas ellátási láncok kialakítását.
A szakértők egyetértenek abban, hogy a probléma megoldásához hosszú távú stratégiai megközelítésre van szükség. A nemzeti kormányoknak – a Bizottsággal együtt – proaktív lépéseket kell tenniük annak érdekében, hogy a védelmi vállalatok kellő bizalmat kapjanak a gyártási kapacitásaik bővítéséhez. Ez magában foglalhatná a többéves beszerzési terveket, az egyértelműbb költségvetési kötelezettségvállalásokat, valamint az EU-tagállamok közötti összehangolt erőfeszítéseket a kereslet észszerűsítése és összehangolása érdekében.
Ezen túlmenően a pénzügyi támogatás, a köz- és magánszféra közötti partnerségek, valamint a kritikus ellátási lánc elemeihez nyújtott célzott támogatás segíthet a nagyszabású tőkeberuházásokkal kapcsolatos kockázatok mérséklésében.
Egy másik megoldandó probléma az elsőbbségi hozzáférés hiánya a forrásokhoz. Mivel a védelmi iparágaknak a nyílt piacon kell versenyezniük a kereskedelmi vállalkozásokkal a szűkös nyersanyagok (beleértve a ritkaföldfémeket), az acél, a chipek és a félvezetők beszerzéséért, a gyártási idő jelentősen csúszhat. Ez a kérdés különösen sürgető, mivel a modern védelmi rendszerek nagymértékben támaszkodnak fejlett technológiákra, amelyekhez e kritikus erőforrások folyamatos és megbízható biztosítása szükséges.
Európa például a globális chipkínálat mintegy 20 százalékát szívja fel, de csak mintegy 9 százalékát állítja elő, ami a kritikus alkatrészek tekintetében sérülékeny külső forrásokra való támaszkodást eredményez.
Az európai védelmi ipar számára gyakran alábecsült, de kritikus kihívás a szakképzett munkaerő bővítése. Az ágazat közvetlenül több mint 500 ezer embert foglalkoztat, és közvetve további 1,2 millió munkahelyet támogat Európa-szerte, beleértve az üzleti, mérnöki, gyártási és karbantartási munkaköröket, a kiberbiztonságot és az adatelemzést. Az iparág jelentős hangsúlyt fektet a kutatásra és a fejlesztésre, ami jól képzett munkaerőt igényel. A vállalatok azonban szakképzettséghiánnyal küzdenek, és ez a tendencia a jövőben várhatóan fokozódni fog.
A védelmi ágazatnak kemény versenyben kell lennie a tehetségekért a csúcstechnológiát képviselő polgári és kereskedelmi iparágakkal. Ezt a versenyt fokozza az elöregedő munkaerő, amelynek jelentős része közeledik a nyugdíjkorhatárhoz.
Segít az új stratégia
Az Európai Védelmi Ipari Stratégia (EDIS) az ipari koordináció javítására és az európai védelmi termelés növelésére törekszik, hogy ezeket a hiányosságokat kiküszöbölje. A stratégia végrehajtása azonban politikai és gazdasági akadályokba ütközik. A harmonizációra vonatkozó erősebb kötelezettségvállalások nélkül Európa védelmi integrációja korlátozott marad.
E kihívások leküzdéséhez egy átfogó védelmi ipari cselekvési tervre van szükség. Egy ilyen terv innovatív megoldásokon keresztül foglalkozna ezekkel a kritikus problémákkal.
Például javaslatot tehetne kötelező lőszerkészletek létrehozására a tagállamok között a készenlét biztosítása és a következetes gyártási megrendelések ösztönzése érdekében, ezáltal is bővítve Európa védelmi kapacitását.
Az Ukrajnának nyújtott európai támogatás mindenféle segítséggel, beleértve a katonai eszközöket is, pedig továbbra is elengedhetetlen még akkor is, ha a konfliktus egy szilárd békemegállapodással ér véget.
Az amerikai támogatás csökkenése vagy teljes leállítása nyomást gyakorol majd Európára, hogy fokozza erőfeszítéseit. Washington felhívása európai szövetségeseihez, hogy biztosítsák a hagyományos katonai képességek magját a NATO kollektív védelméhez, azt követeli, hogy Európa sürgősen növelje a sebességet, és kapcsoljon ötödik sebességfokozatba a védelmi beruházások terén.
Valóban, a folyamatosan, de lassan javuló védelmi képességek ideje lejárt.
Az ország egyik legfontosabb helyszíne sem menekülhetett. 
