Újszerű óváros, kalapos túrófánk és alacsony árak – Bukarest megér egy hétvégét

A Kelet Párizsa becenévre ma már szinte csak a Diadalív emlékeztet Bukarestben. Az Óvárosnak nevezett környéken újszerűnek ható épületek sorakoznak, a többi részen erősebben látszik a negyven évig tartó szocialista építészet nyoma.

Pontosabban egy utazásé: miután az országot 23 évig vezető Nicolae Ceaușescu Észak-Koreába látogatott, elhatározta, hogy phenjani mintára építi újjá a várost. A bukaresti panelházak ezért tűnnek különbözőnek az inkább szovjet mintára épített budapestiektől.

A román főváros „lényege” az Óvárostól a Piața Romanăig tartó környék, de az utóbbi időben nyüzsgő üzletsorok épültek ki észak felé, egészen az I. Mihály parkig. A város északi részén található parkba sötétedés után értünk, de így is teljesen biztonságosnak tűnt, akárcsak a többi környék, amit meglátogattunk. Az egyetlen veszélyes negyed, a nemzetközi hírű Ferentari közelében nincsenek turistalátványosságok.

Az I. Mihály park mellett található a Diadalív, ami ugyan kisebb, mint párizsi társa, de esti világításban megéri körbejárni. Ebből az irányból közelítettük meg a parkot, ahol néhány perc séta után belebotlottunk egy Michael Jackson-emlékműbe.

Az amerikai énekes volt az első világsztár, aki a rendszerváltás után koncertet adott Bukarestben, a helyiek pedig akkora lelkesedéssel fogadták, hogy még a „ Jó estét, Budapest!” köszönést is elnézték neki. A Jackson-koncert után más világhírű előadók is beépítették a turnéikba Bukarestet, az emlékmű a sztár mellett ennek a hatásnak is szól. (Jackson személye ugyanakkor meglehetősen vitatott az őt ért pedofilvádak miatt, amelyek miatt bíróság elé is kellett állnia. Ártatlannak vallotta magát, és végül felmentették, de a 2019-es Leaving Neverland című dokumentumfilm szerint a vádak igazak voltak – a szerk.)    

A közeli Herăstrău-tó partján teraszos éttermek, bárok sorakoznak, a tó mellől akár a le- és felszálló repülőket is meg lehet nézni, légvonalban alig két kilométerre esik a Băneasa repülőtértől. Ezért tűnt jó ötletnek a repülőtérre indulás előtt útba ejteni, de ide biztosan visszatérek, ha jobb időben látogatok el Bukarestbe. 

Közlekedés fillérekért

A bukaresti buszokra jellemzően nem kell sokat várni, pedig a hétvégi csúcsforgalom és a buszsávok hiánya miatt sokszor nehezen tudnak haladni. A metróhálózat is kiváló, néhány napos látogatás esetén ez hatékonyabb választás lehet a városnézéshez. A felszíni és a felszín alatti közlekedéshez külön jegyet, vagy napijegyet kell venni, de ezek sokkal olcsóbbak a budapestieknél:

a buszokra, villamosokra érvényes napijegy mindössze 8 lej (615 forint), egy metrójegy pedig 5 lej (385 forint). 

Az éppen épülő hatodik bukaresti metróvonal 2029-től fogja összekötni a két repülőteret, és a főpályaudvart: a fúrópajzs már a közelebbi, Băneasa repülőtérnél tart. 

Az igazi meglepetés a taxizásnál ért minket: a különböző szolgáltatók 2,5-3 lej (190-230 forint) kilométerenkénti áron vittek városszerte, és az alapdíj sem volt több 3 lejnél. A hagyományos taxik mellett az alkalmazások (Bolt, Uber) is gond nélkül használhatók Bukarestben.

Nem csak a közlekedés, a zöldségek és a gyümölcsök is látványosan olcsóbbak a román fővárosban, mint Budapesten.

A belvárostól távolabb eső Obor piacot érdemes megnézni, a mi első célpontunk szombat reggel ez volt. A háromemeletes épület földszintjén rendezett sorokban kínáltak az árusok a görögdinnyétől kezdve az avokádón és az epren át mindent, ami szezonon kívül máshol nehezebben hozzáférhető. A romániai átlagfizetés ugyan közel 30 százalékkal alacsonyabb a magyarnál, de a piac és a boltok árai alapján a helyi vásárlóerő hasonlónak tűnt.

Újjáépült óváros

Bár több délkelet-európai országban is népszerű, én Kolozsváron kóstoltam először a pacallevest, és fejben azóta is a román konyhához kötöm. Első nap a La Copac étteremben ebédeltem, és nem bántam meg, hogy ismét ezt választottam: legalább olyan finom volt, mint a kolozsvári. Másnaposságra ajánlják elsősorban, de anélkül is élmény.

Ha erre járunk, ejtsük útba a Cărturești könyvesboltot is, a többemeletes épület kívülről egyszerű, belülről pedig lenyűgöző. Az angol nyelvű könyvek között órákig is el lehet időzni.

Az Óváros innen már sétatávolságra esett. A környék újszerű hatása annak köszönhető, hogy az 1940-es és az 1977-es földrengések során rengeteg épület összedőlt. Az újjáépítés szépen sikerült, de a hangulata emiatt nagyban különbözik attól, ami általában az európai óvárosokról eszünkbe juthat.

Néha pedig a Google-fotóktól is: a turisták által felkapott Victoria passzázs felett ugyan láttunk néhány színes esernyőt, de a hangulat inkább egy zsúfolt sikátor érzetét keltette.

A Macca-Vilacrosse passzázs látványosabb, ezt színes esernyők helyett színes üvegtető fedi. Emiatt egy kicsit a milánói II. Viktor Emánuel galériára emlékeztetett – persze annál sokkal kisebb, és itt luxusdivat-üzleteket sem találunk. A nyüzsgést a közeli Cișmigiu parkban lehet kipihenni, a Városligethez hasonlóan ennek a közepén is van egy kiszáradt csónakázótó.

Az este nagy részét a The Great Hill borbárban töltöttük. A román borokból tavaly már kaptam egy kis ízelítőt a magyar határtól 40 kilométerre, Balla Géza pincészetében, és a Bukarest-környéki borok színvonala sem okozott csalódást. A hely igazi zászlóshajója azonban a borok mellé érkező sonka- és sajttál volt, ezt a croissant-okkal és a frissen sült kenyérrel együtt sokáig fogom emlegetni.

Nőnapi meglepetés

Másnap a gigantikus román parlament környékével folytattuk a felfedezőutunkat. Az országház terve szintén Észak-Koreában jelent meg Ceaușescu fejében, de annyira hosszú ideig kellett építeni, hogy az 1997-es befejezését a diktátor már nem élte meg (az 1989-es forradalom idején ugyanis kivégezték – szerk). Alapterülete szerint a román országház a világ harmadik legnagyobb közigazgatási jellegű épülete, becsült súlya alapján pedig a legnehezebb ilyen épületként tartják számon.

Az óriási, több mint 1100 szobás épületben sokáig egyáltalán nem volt légkondicionálás, mert Ceaușescu attól tartott, hogy azon keresztül megmérgezhetik. A legnagyobb csarnok fölé pedig egy kihúzható üvegtetőt tervezett, hogy szükség esetén fel- és leszállhasson a helikopterével.

A tetőszerkezet azonban nem ilyen lett, és azóta klímával is felszerelték a kormányzati épületet.

Kellemes meglepetésként ért, hogy Bukarestben látványosan komolyabban veszik a nemzetközi nőnapot, mint Budapesten. A látogatásunk második napja éppen egybeesett a nőnappal, feltűnően sok járókelő közlekedett virággal a kezében. A Parlament közelében pedig egy dolgozói egyenruhás férfi osztogatott virágot a nőknek, a barátnőmet is ezzel köszöntötte. 

Néha valóban a legfelkapottabb étterem a legjobb

A Caru’ cu Bere (szabad fordításban: Sörszekér) étteremmel kapcsolatban nem volt jó előérzetem: külföldön általában kerülni igyekszem a központi, széles körben felkapott vendéglátóhelyeket. A Sörszekér viszont minden előítéletemet cáfolta.

Már akkor eloszlottak a kételyeim, amikor az asztalhoz ülve sok román szót hallottam magam körül: ha a helyiek is ide járnak, akkor jó eséllyel mi is elégedettek leszünk.

A kiszolgálás amellett is rendben volt, hogy a belső részen egy gombostűt is alig lehetett volna leejteni, több hegedűs pedig a csarnok közepén játszott élőzenét a vendégeknek.

A legemlékezetesebb fogás a papanasi nevű desszert volt: a hagyományos román édességet Magyarországon kalapos túrófánk néven készítik, de egészen addig nem próbáltam. A túróval töltött tésztából készült süteményt tejföl és áfonyalekvár borítja, a tetején pedig egy kráterszerű mélyedésbe egy sűrű golyót helyeznek el. Mindkettőnknek az egyik legjobb desszertélménye volt, sok ország tapasztalatával a lábunkban.

Bukaresttel azok az édesszájúak is jól járnak, akik nem feltétlen ragaszkodnak a helyi sajátosságok kóstolásához. A városszerte több helyen látható French Revolution cukrászdalánc ekler fánkjai például megközelítik a franciaországi cukrászdák minőségét. 

A román főváros tartalmas, praktikus és olcsó kiruccanás helyszíne lehet bármelyik hétvégén. A repülő a téli időszakban péntek este indul Budapestről és vasárnap késő este érkezik vissza, a retúrjegyek gyakran már 15 ezer forinttól elérhetők.

Akkor is érdemes körülnézni a városban, ha csak átszállást tervezünk a Băneasa vagy az Otopeni repülőtéren: Bukarestben nincsenek akkora távolságok, mint Budapesten, területe a magyar főváros felénél is kisebb. A bukaresti főpályaudvarról induló expresszvonattal két óra alatt lehet elérni a konstancai tengerpartot, a másik irányba indulva pedig másfél óra alatt Gyurgyevóba érkezhetünk – innen egy Duna-hídon lehet átsétálni a bulgáriai Rusze városába.

Világjáró rovatunk többi cikkét itt olvashatja.