Von der Leyen migrációs politikája megbukott – tabuk nélkül az illegális bevándorlásról

Aggasztó hírek árnyékolták be Ursula von der Leyen az EU helyzetét értékelő múlt heti beszédét.

Kisvárosnyi bevándorló

Miközben az Európai Bizottság elnöke – óriási médiafigyelemtől kísérve – Brüsszel sikereiről és az uniós közösség erejéről beszélt az Európai Parlament (EP) plenáris ülésén Strasbourgban, addig onnan 1500 kilométerre folyamatosan érkeztek a bevándorlókkal tömött csónakok és hajók a Tunéziától alig több mint 100 kilométerre lévő Lampedusa partjaihoz.

Egyetlen hét alatt több mint 10 ezren szálltak partra a dél-olaszországi szigeten, megoldhatatlan feladat elé állítva a menekültügyi hatóságokat. Utóbbiak jobb híján táborokba zsúfolták, majd nagy részüket átfuvarozták az olasz szárazföldre.

A tömegáradat ellen spontán tüntetésekkel tiltakoztak a helyiek: mint egyikőjük mondta, évtizedek óta hasonló a helyzet, de most elfogyott a türelmük.

Gondoljunk csak bele: egyetlen hét alatt csaknem kétszer annyi ember (menekült és szimpla bevándorló, hogy ki melyik kategóriába tartozik, az csak később derül ki) érkezett, mint amennyi a sziget teljes lakossága.

A bajt von der Leyen is érezte, ezért vasárnap – eleget téve Giorgia Meloni olasz miniszterelnök meghívásának – személyesen is ellátogatott a helyi migránstáborba. Ott elpuffogtatott néhány közhelyet az összetartás és a szolidaritás fontosságáról, majd bejelentett egy tízpontos tervet a krízis enyhítésére.

Négy év, több mint tízszeres növekedés

Az Európai Bizottság elnöke azonban csúnyán elkésett – még akkor is, ha ez nem csak az ő felelőssége. Az általa vezetett Bizottság 2019. december elsején vette át a mandátumát, azaz csaknem négy éve volt arra, hogy levonja a 2015-ös migrációs válság tanulságait, és elejét vegye a jövőbeni válsághelyzeteknek. Ezzel sok ezer, időközben a Földközi-tengerbe fulladt ember életét menthette volna meg, és egyúttal megkímélte volna Olaszországot a túlterhelődéstől.

De nézzük a konkrét számokat: az olasz kormány közlései szerint idén eddig több mint 127 ezer menekült és migráns érkezett az országba illegális úton. Ennél többen (181 ezren) utoljára 2016-ban jöttek az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának adatai szerint (ráadásul utóbbi adat az egész évre vonatkozik), tehát az érkezők száma idén hétéves csúcsra ugrott.

Még egyértelműbb a helyzet, ha a tendenciát nézzük: 2019-ben mintegy 11 ezren értek partot Olaszországban, 2020-ban 34 ezren, 2021-ben 67 ezren, 2022-ben 105 ezren, idén szeptember közepéig pedig 127 ezren.

Azaz von der Leyen regnálása alatt az érkezők száma több mint 10-szeresére nőtt.

Hiába az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (Frontex) megerősítése, hiába az új migrációs és menekültügyi paktum, hiába a sikamlós alku Tunéziával, a bevándorlók csak jönnek és jönnek. Ha a számokat nézzük, nehéz erre mást mondani, minthogy bukás. A foci világában ilyenkor menesztik az edzőt.

Von der Leyenről (illetve pártcsaládjáról, az Európai Néppártról) közvetve az uniós választók mondanak majd ítéletet jövőre az EP-választásokon, a végső szót azonban a tagállamokat tömörítő Európai Tanács, valamint az EP mondja majd ki.

De rosszul áll a szénája Olaszország miniszterelnökének is. Giorgia Meloni – aki egyben a nacionalista Olaszország Fivérei vezére – korábban élesen kritizálta az illegális bevándorlást, és azt is megígérte, hogy nem engedi majd kikötni Olaszországban a migránsokat szállító hajókat. Azt is mondta, hogy ha beengedi őket és nem mehetnek tovább, akkor Olaszország Európa menekülttábora lesz.

Most azonban éppen az történik, amit el akart kerülni.

Meloni mentségére maximum annyi szól, hogy kevesebb mint egy éve van hivatalban, jóval kisebb jogkörrel bír az Európai Bizottságnál ezen a téren, és humanitárius szempontokat is figyelembe kell vennie – azaz nyilván nem hagyhatja sorsukra a szomjhalál szélén lévő érkezőket.

Mi lesz most?

Itt tartunk most, de mi lesz ezután?  Von der Leyen tízpontos terve többek között azt javasolja, hogy az uniós tagállamok – önkéntes alapon – segítsenek befogadni az érkezőket.

Emellett – mint írja – az EU fokozza majd a visszaküldéseket a származó országokba azok esetében, akik nem jogosultak védelemre, ezzel összefüggésben segít felgyorsítani a menekültügyi eljárásokat, segíti a csempészhajók elindulásának megelőzését a helyi hatóságokkal együttműködve, fokozza a járőrözést a Földközi-tengeren, és legális alternatívákat is kínál majd az Európába jutásra.

Az arra jogosultak befogadása mellett von der Leyen tehát megelőzést és visszaküldést is ígér – kétséges azonban, hogy ebből mit tudna megvalósítani a gyakorlatban.

Giorgia Meloni pedig a hét elején bejelentette: háromról 18 hónapra növelik azt az időtartamot, amíg az illegálisan érkezőket táborokban tarthatják, és újabb táborokat építenek majd számukra. Ezekben kell majd maradniuk addig, amíg döntés születik a további sorsukról, tehát arról, hogy menedéket kapnak vagy kitoloncolják őket.

Egy múlt heti videóban pedig üzent is azoknak, akik illegálisan próbálnak bejutni Európába:

Ne bízzatok az embercsempészekben, mert elveszik a pénzeteket, lélekvesztőkbe dugnak titeket. Ha pedig megérkeztek, őrizetbe lesztek véve és vissza lesztek küldve.

Az ausztrál modell

Az ausztrál kormány ezt már megvalósította az úgynevezett Szuverén Határok Hadművelettel, amely zéró toleranciát hirdetett az illegális úton Ausztrália felé tartókkal szemben: hajóikat visszafordították, a bevándorlókat pedig Ausztrálián kívüli táborokba vitték.

Az üzenet egyértelmű: aki illegális úton próbál Ausztráliába jutni, annak sosem lesz Ausztrália az otthona.

Az intézkedés bevezetése után az országot elérő illegális bevándorlók száma rövid időn belül nullára csökkent a kormány közlése szerint.

Amennyiben az EU is kimondaná, hogy az illegális úton érkezők nem maradhatnak Európában, valószínűleg az ide érkező illegális bevándorlók száma is radikálisan csökkenne – hiszen ki kockáztatná az életét a semmiért? Ezzel sok ezer életet menthetne meg Brüsszel (2015 óta minimum 16 ezren veszítették életüket vagy tűntek el átkelés közben), valamint enyhítené a nyomást a frontországokon, főleg Olaszországon.

Ez persze nem azt jelenti, hogy a sorsukra kell hagyni a rászorulókat.

Növelni kellene a származási országoknak nyújtott segítséget, valamint bizonyos keretek között legális és ellenőrzött csatornákat kellene teremteni a bevándorlásra a kvalifikált személyek számára.

Ezzel párhuzamosan persze fel kellene hagyni a migránsok démonizálásával – utóbbiban a magyar kormány élen jár –, hiszen ők is emberek, akiknek alapvetően egyetlen céljuk van: szeretnének normális körülmények között élni.   

Ugyanakkor ki kellene mondani azt is, hogy az elmúlt évek uniós politikája fenntarthatatlan, von der Leyen migrációs politikája pedig a gyakorlatban megbukott.

Nagyító rovatunk többi cikkét itt olvashatja.