A kriptó lesz a kriptátok? – 12 tévhit a digitális pénzekről

"Saját pénzt vezettél be, dobhatsz még egyszer!" (forrás: MKKP társasjáték, saját fotó)

Milliók ismerkednek a digitális fizetőeszközökkel, eközben számos olyan gondolat, vélemény, mém terjed, amelyek nem biztos, hogy igazak. Összeállításunkban a leggyakoribb, tévesnek tűnő állításokat próbáltuk cáfolni.

1. Bűnözők, hackerek, őrültek eszköze?

A kriptodevizákat főleg bűnözők, hackerek használják, meg számítógépes őrültek – gondolják sokan. Ez talán igaz volt évekkel ezelőtt, amikor még csak szűk kör ismerte és értette, miről van szó, de ma már biztosan nem. Épp tavaly terjedtek el igazán széles körben, és a bitcoin bevonult két amerikai árutőzsdére is. A bűnüldözők a kriptopénzek nyomon követésére szolgáló szoftvereken dolgoznak. Egyes pénzek azonban – monero, zcash – kifejezetten titkosítottak. (Erről itt írtunk.)

2. Bitcoin=kriptodeviza, kriptodeviza=blokklánc

Egyrészt meg kell különböztetni a technológiát és a fizetőeszközt. A blockchain-technológia egy nyilvántartási, elszámolási, szerződéskötési, üzleti rendszer, nemcsak kriptopénzekhez, másra is lehet és fogják is használni. Dolgoznak rajta sokan, nagy szoftvercégek, harvercégek, bankok, internetes áruházak is. Sokak szerint az alkalmazott fizetőeszköz másodlagos, ez az internetes üzleti rendszer az igazi revolúció. (Az Ethereum egy ilyen általános szerződéskötési rendszer, támogatói például a Microsoft, az Intel, a JPMorgan és még vagy két tucatnyi óriásvállalat.)

Tehát a blockchain nem egyenlő a kriptodevizákkal. Lehet, hogy a blokkánc nagy jövő előtt áll, annak segítségével fognak kereskedni szerte a világban. De a kriptodevizák 99 százaléka befuccsol, és egy olyat fognak használni, ami ma még nem is létezik.

Másrészt meg kell különböztetni egymástól az egyes fizetőeszközöket is. Nem tudjuk, melyik kriptodeviza bizonyul hosszú távon életképesnek, és melyik fog eltűnni a süllyesztőben. Még az is lehet, hogy mind jelentéktelenné válik, mert jön egy teljesen új. Vagy a hagyományos pénzügyi rendszer lenyúlja az ötletet, és bevezet valami hasonlót (például szupergyors globális dollárátutalásokat blockchain-technológiával nyilvántartva). A bitcoin amúgy is sok sebből vérzik (drága és lassú lett, időről időre akadnak biztonsági rések.)

Talán egy dolog látszik biztosnak: nagy változások jönnek a világ fizetési forgalmában.

3. Nincs semmi értéke

A digitális pénzeket, “kriptókat” nem lehet megenni, nem lehet aludni bennük, nem lehet fűteni velük, de még csak adót fizetni sem. Sokan ezért úgy gondolják, hogy értéktelenek.

Valamiféle használati értékük mégiscsak van, lesz, mindaddig, amíg mások elfogadják. Valóban szolgálnak nemzetközi, globális fizetési eszközként, és vannak, lesznek kereskedők is, akik használják. Valami olyasféle értéke is van, mint egy sorsjegynek, vagy egy adrenalin-tablettának, vagy egy CFD-nek: izgalmakat okoz, spekulálni, játszani lehet vele. Ez is valamiféle érték, amiért az emberek hajlandóak fizetni, a lottózóban is, a bitcoin-tőzsdén is.

A (többé-kevésbé) anonim fizetés lehetősége is sokaknak vonzó lehet, nem feltétlen kell bűnözőkre gondolni, lehet ez egy csapodár férj vagy egy bankszámlára nem jogosult kiskorú is. Sokféle diktatúra van még a Földön, amely így vagy úgy kifosztja, kirabolja polgárait, nekik pedig létfontosságú is lehet, hogy valahová menekíteni tudják vagyonkájukat.

A bitcoin-forgalom mostanra ugyan csúnyán megdrágult, de egy jól működő “kriptó” kondíciói valóban kedvezőek. Van annak értéke, ha 2 perc alatt tudok pénzt küldeni Alaszkába 2-5-20 dollárcentért.

Nem értéktelen, csak értékelhetetlen – írta egy angolszász blogger. Vagyis az értéke megállapíthatatlan, de azért van neki. Sokan és sűrűn emlegetik fel mostanában, hogy annak idején az internetes cégek értéke is felmérhetetlen volt, sőt magának az internetnek a leendő pontos szerepét sem nagyon lehetett látni a kilencvenes évek végén.

4. Ez csak egy hatalmas pilótajáték

A pilótajátékok egyes ismérvei kétségtelenül fellelhetők a kripto-piacon is. A pilótajátékokat úgy definiálhatjuk, hogy valódi mögöttes érték nélküli termékekért vagy szolgáltatásokért fizetnek az emberek a nagy nyereség reményében, és a régebbi belépőket az újak pénzéből fizetik ki. Ám, amint az előző pontban írtuk, valamiféle értéke mégis van a kripto-devizáknak, ha nem is mindenki számára. Tartós igényeket elégítenek ki. Így pusztán pilótajátéknak nevezni nem mernénk.

Sok kriptó-támogató szerint valójában mi, átlagemberek, régi szakemberek nem látjuk a fától az erdőt: a blockchain, a kriptoláz valójában az egész fizetési és bankrendszer átalakításáról, sőt lecseréléséről szól a digitális forradalomban. Ehhez képest huszadrangú, hogy mit csinál a bitcoin vagy a ripple árfolyama és hogy húsz vagy épp kétezer apró alternatív kriptopénzzel lehet-e elszórakozni.

5. Zuhan az ár, itt a vége

A bitcoin évek óta hol nagyokat emelkedik, hol nagyokat zuhan, volt, hogy hetek alatt hatodára esett az értéke, de pár éves stagnálásra is volt példa. Amikor felmegy, halkulnak, amikor leesik, erősödnek a vészmadarak hangjai.

A túl nagy csapkodás kétségtelenül nem tesz jót annak, hogy eredeti céljának megfelelően, fizetőeszközként szolgáljon, mert így nem lehet hozzá értéket mérni. (Bár az azonnali átváltás hagyományos pénzre csökkenti a kereskedői kockázatot.) Sokan remélik azonban, hogy hosszabb távon ez az ingadozás, volatilitás mérséklődni fog, amiben segíthet a határidős bitcoin-üzletek tavaly év végi megjelenése, és a bitcoinra szóló ETF-ek (tőzsdén kereskedett alapok) erre az évre remélt engedélyezése.

Mindez azonban nem sokat változtat azon, hogy a kapcsolódó blockchain-technológia életképes lehet, és teljesen átalakíthatja a kereskedelmet és a pénzügyi rendszert. A látványos ármozgások ugyanakkor nagyban hozzájárulnak az egész üzletág ismertségéhez, ami olcsó tőkét jelent az ezzel foglalkozó vállalkozásoknak.

6. 800 milliárd dolláros kapitalizáció? Ez egy vicc?

Szó szerint ezerféle kriptodeviza van, ezek összesített piaci, “tőzsdei” értéke a Coinmarketcap.com szerint jelenleg 713 milliárd dollár, miközben egy éve még csak 17 milliárd dollár volt. (A csúcs pár napja 833 milliárdnál lehetett.) Sokan attól tartanak, hogy ha ez az iszonyatos mennyiségű pénz elég – a piac összeomlik –, akkor az akár pénzügyi válságot is elindíthat.

Csakhogy ez ennél bonyolultabb. Az, hogy a piacon levő bitcoinok összértéke most épp X milliárd dollár, nem jelenti azt, hogy tényleg ennyi pénz áramlott ide. Először is, a bitcoinok egy része, egyes becslések szerint 10-20 százaléka is már örökre elveszett. Mint azé a szerencsétlené, aki véletlenül szemétre dobta sok száz millió dollárnyi bitcoinját tartalmazó számítógépét. Elég elfelejteni a jelszót.

Másrészt sok olyan bitcoin van, lehet, hogy a mennyiség negyede-fele is, amelyet tulajdonosai sok évre “elástak”, offline, internettel nem érintkező számlákon pihennek évek óta, és nem egykönnyen mozdulnak meg. (Ide tartozik az a bitcoin-mennyiség is, amely feltételezések szerint a bitcoin feltalálójának, egy Sathoshi Nakamoto álnevű személynek tulajdonított számlákon heverhet.) A kriptodeviza-mennyiség nagy része pedig sokkal kevesebbe került tulajdonosaiknak. Az ethert például eredetileg kb. 30 centért adták az első támogatóknak. (Pontosabban egy bitcoinért adtak 2000 ethert, most az ether darabja 1200 dollár.)

Az, hogy most ennyi a kapitalizáció, nem jelenti azt, hogy valóban ennyi dollár van a rendszerben. Lehet, hogy valójában csak pár tízmilliárd dollár kering a kriptovalutákban, így a reálgazdasággal kapcsolatos veszélyek is minimálisak – egyelőre.

7. Be kéne tiltani az egészet

Tegyük fel. De lehet-e egyáltalán? Egy biztos, a kriptodevizákat nem az államok ellenőrzik, talán ezért is akarják betiltani időnként. Főleg olyan államok, diktatúrák, amelyek egyébként is előszeretettel nyomják el (esetleg irtják) polgáraikat. De ha pár országban be is tiltják, az interneten keresztül nyugodtan mehetnek tovább a kriptodevizákat kiszolgáló alkalmazások, szerverek. Olyan országokban, ahol nem tilosak.

A felhasználó oldaláról pedig egy jó VPN-el – távoli, más országokban levő szervereken alapuló, a felhasználó internetforgalmát titkosító szolgáltatás – az ilyen jellegű tiltások könnyen kijátszhatók. (A VPN-t is lehet tiltani, de nehéz, mert az üzleti életben is sokat használják. Másrészt minden páncél ellen kitalálnak előbb-utóbb egy páncéltörő fegyvert, és minden páncéltörő fegyver ellen kitalálnak előbb-utóbb egy új páncélt…)

Tegyük fel, hogy például Magyarországon tiltják a kriptodevizákat. Akkor nem kereskedhetek a Berlinben, Lengyelországban, Luxemburgban vagy az USA-ban levő “kriptotőzsdéken”? Ki ellenőrzi, hogyan? Ki mondja meg, hogy titkosított internet segítségével mégis ezt tettem? Ki mondja meg egy nemzetközi átutalásról, hivatalos nyomozás nélkül, hogy kitől jött? Ki akadályozza meg, hogy Münchenben bankszámlát nyissak? A hasonló tiltások egyre nehezebben kivitelezhetőek a globalizálódó világban. (A szabályozói oldalról a terület egyik szakértője itt írt.)

8. Rengeteg a bóvli és tréfadeviza

Még ha a leggyakoribb 2-3 esetleg használható is valamire, a sok százféle kriptó nagy része csakis bóvli lehet, vicc vagy csalás – gondolják sokan. Ez lehet, hogy sokukra igaz, ahogy rossz üzleti ötleten alapuló, vagy csalárd, csak a befektetők pénzére vágyó vállalkozások is akadnak. A rengeteg pénz és népszerűség nyilván mágnesként vonzza a csalókat.

Ám sokuk végső soron értelmes céllal jött létre. Például azért, mert a bitcoin vagy fő alternatívái – időnként eléggé súlyos – hibáit akarták kiküszöbölni. Vagy azért, hogy egy bizonyos közösségen belül hozzanak létre valamilyen összekötő értékmérőt, finanszírozási forrást, pénzhelyettesítőt, kupont, zsetont. (Ahogy Magyarországon is létezik Soproni Kékfrank, Balatoni Korona és más pénzhelyettesítők.)

Néha még az első pillantásra viccnek tűnő kriptodevizáknak is van értelme. A Dogecoin például, amely egy internetes mémről (egy Youtube-sztár kutyáról) kapta nevét és logóját, olcsósága miatt kiválóan alkalmas volt eddig arra, hogy azon gyakoroljuk a kriptók használatát. (Most az is megdrágult.)

(Fotó: Eidenpenz József)

Lehet, hogy szatírának indult (még a 2013-as bitcoin-buborék környékén), mégis hasznos. Lehetett otthon bányászni, lehet offline pénztárcát (“cold wallet”) létrehozni neki, utalgatni ide-oda, fontos tapasztalatokat szerezni.

Nem mellesleg, Dogecoin-ban jótékony célú gyűjtéseket rendeznek, hol afrikaiaknak tiszta ivóvízért, hol egy sportolónak egy versenyen való részvételre gyűjtenek. Egyes kripto-tőzsdéken, vagy inkább platformokon egész tisztes forgalma van, a tőzsdézéssel is lehet ismerkedni általa.

9. Bárki csinálhat ilyen pénzt, micsoda komolytalan hülyeség

Bárki csinálhat részvénytársaságot vagy kft.-t is, sőt egyes országokban jelképes, például egy dolláros alaptővel is lehet céget alapítani. Ez nem kell hogy hiteltelenné tegye például a Ford Motorst vagy a Royal Dutch Shellt. Azért vannak cégadatbázisok, hogy az üzletemberek tudják, kivel állnak szemben.

A kriptopénzek közül sem kéne olyat válasszunk olyat, amely nem komoly. Hogy mi a komoly ezen a téren, az persze nagy kérdés, nagy lenne a sajtó és az – egyelőre inkább értetlenül bámuló – hatóságok szerepe. Azt mondanám, nem árt, ha van legalább pár milliárd dolláros kapitalizációja, pár százmillió dolláros napi tőzsdei forgalma, és támogatja a fejlesztését pár tőkeerős multinacionális cég. Nem sok ilyen van. (Bitcoin, ether, ripple?)

10. Majd jól ellopják a hackerek

Ez sajnos nem zárható ki, de ez ellen magunk is sokat tehetünk. Ha nagyobb értéket akarunk “kriptókban” megőrizni, akkor offline, úgynevezett hideg pénztárcák, “cold wallet” segítségével teljesen elzárhatjuk az internettől. (A titkos kulcsot offline számítógépről kinyomtatva, vagy például CD-re írva tárolhatjuk.)

Ha betartjuk a használati utasításokat, és mindent erősen levédünk, a vagyonvesztés esélye nagyon lecsökken. Persze ez egyelőre macerás és nagy odafigyelést, némi számítógépes ismereteket igényel. (Sokféle megoldás van, például hardware pénztárca.)

11. Szétinflálják az egészet

Új és új kriptókat bocsátanak ki, a bitcoin is már osztódással szaporodott (levált róla például a bitcoin cash és a bitcoin gold), így nem számít, hogy a bitcoinok mennyisége mintegy 21 millió darabban korlátozva van. Majd létrehoznak újakat, és ezzel szétinflálják az egészet – tartja egy szkeptikus vélemény.

Jó pénz-rossz pénzt játszanak? Egy régi, közel 500 éves megfigyelés szerint (Gresham törvénye) a rossz pénz kiszorítja a jó pénzt. Ha például van egy gazdaságban egy aranypénz, és emellé egyre több papírpénzt (vagy például bronzot) bocsátanak ki, amely inflálódik, akkor mindenki igyekszik majd a papírpénzzel fizetni, de aranyban megkapni a követelését. Logikus módon szabadulni az elértéktelenedő rossz pénztől és félretenni a jót. Az aranynak egyre nagyobb hányada viszont a széfek, matracok mélyére vagy külföldre vándorol, kicsapódik, kiszorul a forgalomból. Papírpénzben mért értéke ugyanakkor nőttön nő. Ezért megy egyes kriptodevizák értéke a százszorosára, ezerszeresére, mert annyira jó pénzek lennének? Nyilván nem, ahogy a 17. Századi holland tulipánhagymákkal sem ez volt a helyzet. De sokan tévesen úgy érezhetik, hogy a korlátozott menyiségű bitcoin, vagy a lassuló kibocsátású ether olyan, mint a példában említett arany. Hiszen értéke folyton nő. Ezért megveszik és kivonják a forgalomból, elássák titkos számláik mélyére, mint régen az aranyat a pincékben. Ősszel egy felmérés szerint a megkérdezett bitcoin-tulajdonosok átlagosan 197 ezer dollárért (!) adták volna el kincsüket – akkor még csak hatezer dollár volt az ár, most 14 ezer. Lehet, hogy az őrületnek még távolról nincs vége?

Ha azonban szétinflálják a pengőt, az még nem rántja magával a dollárt. Sőt, az emberek inkább dollárba és más értékállóbb devizákba menekülnek, felverve azok árát. (Lásd a keretes írást is.) Ha sok a bóvli, felértékelődik az, ami értékálló.

12.  A kriptó-összeomlás miatt jön a nagy válság

Tegyük fel, hogy van a piacon 100 befektető, ebből 50 vásárol (A csoport), 50 meg elad nekik kriptodevizát (B csoport). Jól felmegy, majd összeomlik az árfolyam. Mi történik? Az A csoport nagyot bukik, és szegény lesz, a kriptó lesz a veszte. A B csoport nagyot nyer, és gazdag. De a gazdaságban levő, elkölthető pénz ettől nem változik, csak átmegy A-ból B csoport zsebébe.

Makrogazdasági hatásnak ezért nem feltétlenül kell jönnie, ráadásul ahogy a 6. pontban mutattuk, jóval kevesebb hagyományos (fiat) pénz van az üzletágban, mint ahogy látszik. Mégis lehetnek gazdasági hatásai, például az A csoport kevesebbet költ, mert nincs miből, a B csoport pedig nem költ annyival többet, mint amennyivel az A kevesebbet.

Ha a részvénypiacok vagy a kötvénypiacok omlanak össze, jól működő piacgazdaságokban ez a lakosság 20-50 százalékát is érintheti, ennyien is költhetnek kevesebbet. Vállalatok fogják vissza beruházásaikat, mert nem tudnak tőkét emelni, részvényt, kötvényt kibocsátani. Csökken az öngondoskodó nyugdíjasok nyugdíja, az életbiztosítások értéke. Széles tömegek érezhetik magukat szegényebbnek és lesznek pesszimisták, spórolnak többet.

(Nehéz bármit is biztosnak mondani vagy akár csak erősen valószínűsíteni ezen a területen, a világ legnagyobb befektetőinek, vállalatvezetőinek álláspontja is eltér. A cikk a szerző véleményét tükrözi.)