|
| A Földközi-tengerből kimentett migránsok várják a spanyol Rio Segura hajó fedélzetén, hogy partra léphessenek a dél-olaszországi Salerno kikötőjében 2017. június 29-én. (MTI/EPA/Ciro Fusco) |
Angela Merkel német kancellár a Welt am Sonntag című lapnak adott vasárnapi interjújában további segítséget helyezett kilátásba Líbiának a parti őrség felszereléséhez. „Eközben nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy a parti őrség betartsa a nemzetközi jogot a menekültekkel és a civil szervezetekkel (NGO-k) szemben egyaránt” – tette hozzá.
Ma délután a francia fővárosban Emmanuel Macron francia elnök meghívására EU-s és afrikai csúcsvezetők a menekültkérdésről tanácskoznak. Hírügynökségek szerint Németország, Franciaország, Olaszország és Spanyolország afrikai országokkal készülnek együttműködni a menekültáradat korlátozása érdekében. Afrikából a menekültek fő útvonalán fekvő Niger, Csád és a nemzetközileg elismert líbiai átmeneti kormány vesznek részt.
Brigád 48
Merkel egy másik interjúban úgy nyilatkozott, cél az illegális migráció lépésről lépésre való csökkentése. Egy nemzetközi migrációs szervezet szerint az idén már 120 ezer ember kelt át a Földközi-tengeren Afrikából Európába, a legtöbben Olaszországba. Az utóbbi időben, néhány hete azonban váratlanul csökkentek a számok.
Több német lap szerint ez elsősorban a Sabratha tengerparti város utcáit uraló „Brigád 48” milícia lehet a felelős. Az állítólag egy egykori maffiózó, embercsempész által vezetett szervezet a Reuters szerint megakadályozza a menekültekkel teli csónakok útra kelését, sőt már a város határánál visszafordítják őket.
Titokban európai pénzekből?
A hírek azonban pletykaszerűek, még a szervezet neve sem biztos. Sokan azt feltételezik, hogy a több száz embert, köztük volt katonákat és rendőröket reklutáló szervezet valójában titokban Tripoliból, a líbiai kormánytól kapja a zsoldját. Amely viszont Európából kap pénzeket, hogy a partvidéket rendesen ellenőrizze.
Augusztusban a Süddeutsche Zeitung szerint 2932 migráns érkezett eddig Olaszország déli partjaihoz, tavaly augusztusban ez még 21 294 fő volt. Korábban erre az évre rekordszámú, 200 ezer migránst prognosztizáltak, de már nem, ezt a számot lehet, hogy meg sem fogják közelíteni.
Az olasz kormány büszke
A római vezetés ezért saját magának tulajdonítja a dicsőséget, amióta ugyanis februárban Líbiával megállapodott, 11 ezer embert fordítottak vissza a líbiai parti őrség hajói. Az olaszok kiképezték őket és a szükséges felszerelést is ők szállították. Addig a parti őrség egy része állítólag együttműködött az embercsempészekkel.
Azt is az okok között említik, hogy az olasz kormányzat szigorítása alapján az NGO-k (civil szervezetek) az olasz parti őrségnek már nem adhatják át a menekülteket. Maguknak kell őket partra tenniük Olaszországban, ami sokkal több időbe és pénzbe kerül. Ám a menekültek száma állítólag már ezen intézkedés előtt visszaesett.
Kínzás és erőszak
Ezen kívül azon is vitatkoznak, hogy a Líbia, Csád és Niger határvidékén olasz erőfeszítések nyomán megerősített határellenőrzés meghozta-e már a gyümölcseit. Ám lehet, hogy az öröm korai, becslések szerint több százezer menekült is lehet Líbiában, akik a kedvező átkelési lehetőségre várnak.
Eközben az anarchiával sújtott Líbia menekülttáboraiban állítólag borzalmas körülmények vannak, a lakókkal rabszolgaként, fogolyként bánnak. Attól függően engedik őket tovább vagy tartják fogva, hogy melyik megoldás éppen a jövedelmezőbb. Kínzásokról, nemi erőszakról, váltságdíjakról szólnak hírek. (Erről itt is írtunk.)
Az elnyomást támogatjuk
A Pro Asyl emberi jogi szervezet felszólította a politikusokat, hogy ne dolgozzanak együtt Líbiával. Közleményük szerint az EU bűnöző rezsimekkel működik együtt a menekültek számának minden áron történő csökkentése érdekében. A menekülteket emiatt út közben bebörtönzik vagy olyan országoknak adják ki, amelyek súlyos emberi jogsértéseket követnek el. Az EU fejlesztési segélyeknek álcázva nem a demokráciát, hanem borzalmakat és elnyomást támogat.
A hírszerzés szerint Oroszország négy-öt éven belül támadásra kész lehet, jelenleg havonta huszonöt harckocsit gyárt, míg Németország évente csupán hármat. 
