Mi itt már tudtuk tavaly az év második felében, hogy a hopp után jön a kopp; a tekintélyes gazdasági növekedést, sosem látott lakossági fogyasztás-emelkedést hozó 2022-es évre egészen más karakterű esztendő jön. A hitelminősítő intézetek lassabban kapcsolnak, de azért a Standard & Poor’s 2022 augusztusában „negatív kilátások” megjegyzést fűzött a BBB besoroláshoz. Majd ez év januárjában meg is hozta a leminősítő döntését: BBB mínusz, ami már csak egy fokozattal haladja meg a befektetőknek nem ajánlott szintet. Ezzel ennél az intézménynél Romániával együtt az utolsó helyen van a magyar állam megítélése az EU-tagállamok között.
A Moody’s és a Fitch Ratings esetében még maradt egy fokozattal feljebb a magyar hitelképességi rating; a Moody’s a most márciusban esedékes felülvizsgálat kapcsán csak annyit tett közzé, hogy „Magyarországot nem vizsgálta”. A Fitch viszont, megtartva ugyan a BBB besorolást, de januárban negatívra módosította az addig „stabil” jelzőt a devizában denominált hosszú futamidejű magyar államadósság-kötelezettségek megítélésénél.
Volt ezért bizonyos izgalom, hogy a Fitch soron levő, ütemezett júniusi felülvizsgálata kapcsán bekövetkezik-e a tényleges leminősítés, hiszen a „negatív kilátások” kitétel azt jelzi, hogy hacsak nem állnak be pozitív változások, akkor idővel legalább egy kategóriával lejjebb kerül az adott állam pénzügyi besorolása.
Ehhez képest a 2023. június 23-i felülvizsgálatnál maradt a „BBB”, azaz befektetési szintű besorolás, továbbra is negatív kilátással. Úgy is mondhatjuk, hogy ezzel a Fitch maradt középen a három vezető hitelminősítő között.
A hírnek most nem volt nagy visszhangja, azt a lapok többsége a „megerősítették a magyar besorolást” címmel inkább pozitív üzenetként tálalta. A kevés elemzés pedig szemezgetett a besorolási döntéshez fűzött kommentár pontjai között. A kormány szokása szerint a maga sikereit ismételgette, és ismét az elhibázott nyugati szankcióknak tulajdonított magas energiaárszintet emlegette, amely nélkül szerintük már tavaly is meglett volna a külső egyensúly.
A besorolás és a hozzá fűzött hitelminősítői elemzés azonban egyáltalán nem megnyugtató. Amint már itt is elemeztük, a hitelminősítők érzékelik a gazdasági ütem visszaesését, az EU-rekorder inflációt és a fizetési mérleg romlását, és legfőképpen a politikai kockázatokat.
A leminősítés és a kilátások negatív megítélése mögött részben a tényadatok alakulása áll, részben pedig a várható folyamatok latolgatása. A hitelminősítők szöveges értékeléseiben két lényeges külső feltétel és egy belső vonatkozás tér vissza rendszeresen. Az egyik külső tétel az energia: annak világpiaci ára, hozzáférhetősége – hiszen a magyar gazdaság európai összevetésben sajnos kiemelkedően függ az importtól. A másik az EU pénzeinek beérkezése: várják a megállapodást az Unió intézményei és a magyar kormány között.
És itt lép fel a legkritikusabb vonatkozás: a magyar politika, és azon belül a gazdaság- és pénzpolitika kiszámíthatósága.
Amikor tehát a Fitch Ratings megerősítette a hosszú távú devizakibocsátói nemteljesítési besorolást „BBB” szinten, negatív kilátással, akkor azzal a feltételezéssel élt, hogy Magyarország megállapodásra jut az uniós forrásokról, bár a kifizetések időzítése továbbra is bizonytalan. A Fitch utalt arra, hogy az agrártámogatások és az előző hétéves pénzügyi keretből rendelkezésre álló források folyamatosan érkeznek.
A jó hírt kereső elemzők felfedezik, hogy a hitelminősítő regisztrálja a tavalyi gazdasági növekedést, amelyet a beruházások, a nettó FDI (azaz működőtőke)-beáramlás fűtöttek. Mi azonban tudjuk, hogy a beruházási adatok elrejtenek különféle kellemetlen, sőt aggasztó trendet, így az energiaigényes ázsiai cégek beáramlását, korábban pedig a költségérzéketlen állami szektor beruházási költekezését – az utóbbinak véget vetett az állami költségvetés kipukkanása.
Ami viszont marad: az államadósság. Az egyáltalán nem olyan kedvező vonatkozása a magyar viszonyoknak, mint ahogy a hivatalos propaganda beállítja: a magyar esetben a BBB-csoport átlagát jóval meghaladja a GDP-hez mért arány. És kik is találhatók ebben a csoportban? Nálunk árnyalatnyilag jobb besorolással: Bulgária, Peru, Fülöp-szigetek, Horvátország. Velünk egy szinten: Mexikó, Panama, Uruguay.
Az államadóssági ráta nem egyszerűen szokásos kockázati mutató, annak a finanszírozása komoly teher az államon, az országon. A Fitch észleli, hogy a magyar államadósság kamatterhe 2023-ban a GDP 9 százalékára emelkedett – míg a BBB-csoport átlaga e vonatkozásban 7,8 százalék. Ez bizony figyelmeztető jel, és arra utal, hogy roppant fontos lenne a kedvező kamatozású EU-hitelekhez való hozzáférés.
A helyzet azonban ennél is rosszabb, hiszen az állam a maga hitelnyújtási és hitelfelvételi működésének komoly hányadát korábban kiszervezte a Magyar Nemzeti Bankhoz (MNB), amely lényegében a kormány helyett (kvázi-fiskális tevékenységként) kedvezményes kamatokat nyújtott vállalkozóknak, és most igen magas kamatszint mellett finanszírozza magát. A hitelminősítő tud az MNB veszteségéről és rendezetlen tőkehelyzetéről, de az elkerülhetetlen feltőkésítéssel és a jegybank könyveiben levő kamatterhekkel valójában még nem számol.
Egyébként a Fitch ugyanaznap megerősítette a lengyel besorolást is: ez A mínusz, stabil kilátással. Ez kettővel jobb, mint a magyar. Látszik is, hogy a lengyel szuverén adósság milyen országcsoportba tartozik: Spanyolország, Lettország, Malajzia.
Elég beszédes a két besorolás közötti különbség, holott a jelenlegi lengyel kormány is komoly konfliktusban áll az uniós intézményekkel a jogállamiság ügyében. De a gazdaság erősebb, diverzifikáltabb, mint a mienk, kisebb az eladósodottság mértéke, dinamikusabb a belső piac, élénkebb a verseny. És azt is észrevételezi a hitelminősítő, hogy Lengyelországban ősszel parlamenti választások lesznek.
Erősen kérdéses a KSH módszertana. 
