A Trump-elnökség első két hetében meghozott döntések, és a minket különösen közelről érintő vám-intézkedések elvileg nem érhették váratlanul az elemzőket, gazdasági döntéshozókat az üzletben és a kormányzatokban, hiszen világos volt az akkori még elnökjelölt Trump üzenete: ő a vámok embere. Mégis meghökkenést keltett egy sor akció, annyira valószínűtlenül hangzott némelyik, így a nyílt területszerzési szándék, amely az elfogadott nemzetközi szabályrend felrúgását jelentené. De a két szomszédos országgal szembeni büntetővám kivetése is ez a kategória. Hogyan következhetett be mindez, és melyek a rövidtávú következmények?
Ami a választási kampányban elhangzott vámfenyegetéseket illeti, lehetett arra gondolni, hogy azok Trump bombasztikus stílusából adódó túlzások. A választási győzelem után, a beiktatás előtt közzétett nagy mondásokat is be lehetett tudni annak, hogy a hosszú kampány stílusa tovább él, és majd más lesz a valóság, ha feláll a kormány és eljön a gyakorlati ügyekkel való foglalkozás. Erre a pontra azonban még nem jutott el a kormányzati tranzció. Az elnöki adminisztráció vezetői még nincsenek meg mindannyian, nem minden jelölt ment át a kongresszusi jóváhagyáson. Valójában az első napokban csak az elnök legitim, a csapata még nem.
Fotó: MTI/EPA/UPI pool/Bonnie Cash
Eddig az volt a kormányzati gyakorlat, hogy az összetett, nagy ügyekkel megvárták a csapat felállását. Most nem ez történt. Amit a napokban látunk, különös szervezeti-jogi helyzet: rendkívül nagy az elnök és a körülötte levő szűk kör döntési szabadsága.
A törvényhozás két ágában fennálló republikánus többség, a Trump által kinevezettek többsége a Legfelsőbb Bíróságban, és a Demokrata Párt látható bénultsága miatt a külső kontrol gyenge. Mivel a szakminiszterek (secretary-k) sincsenek meg mind – hogy elvileg a szakmai racionalitást képviselve tereljék-befolyásolják az államigazgatási ethoszt nem ismerő elnököt – , most még az a kevés belső fékrendszer sem működik.
Trump alkatát ismerve az elemzők vélhették azt, hogy a különös fenyegetéseit-követelőzéseit nem kell névértéken venni, hiszen azok bizonyára inkább magas kiinduló pozíciók az alkufolyamatban. A sebtében bejelentett, majd hamar visszavont-felfüggesztett vámdöntés mégis meglepte azokat, akik csak politikai játszmalépésnek tartották a korábbi fenyegetéseket a kínai árukra kivetendő 60 százalékos vámról, és az észak-amerikai szabadkereskedelmi szerződés de facto felrúgásáról.
Az elemzők ugyanis jól tudják, hogy a vámemelést megsínyli mind a két fél; akire kivetik a vámot, és kevésbé látható módon a vámot alkalmazó gazdaság is. Vagyis józan számítás alapján az ilyen eszközökhöz csak szükséghelyzetben fordulnak, hiszen ha a vámok elkezdenek működni, akkor a Mexikóból vagy Kanadából érkező áruk megdrágulnak az Egyesült Államokban, vagyis az amerikai fogyasztó fogja előbb-utóbb megfizetni. Amíg a régi készletek kifutnak, talán nem következik be a kiskereskedelmi árak emelkedése. Ezt láttuk a korábbi vámemelésnél, amit szintén Trump vetett be 2018-ban, egyebek mellett a Kínából importált mosogató és mosógépekre. Három hónapig még a régi áron voltak kaphatók, aztán felment hamar 12 százalékkal a piaci ár, egyébként nemcsak az importcikkeknél, hanem az amerikai cégek által kínált márkáknál is.
Az áremelkedés pedig egyáltalán nem hiányzik most Amerikának,. A Biden-kormányzat részben az amerikai szemmel nagy infláció miatt vesztett.
A piaci zavarokat az növeli, hogy az egész döntéshozatal improvizatív. Trump régóta fenyegetőzött vámemeléssel, az tehát várható volt, hogy a téma az első napokban előkerül. Ami viszont meglepetést okozott, okkal, hogy nem Kínáról szóltak ezek a napok. Holott Trump szövege végig a kampányban az volt, hogy Kínával szemben kell védekezni, mert az árfolyamokkal meg egyebekkel trükközik. E vonatkozásban azt el kell mondani, hogy a kínai külgazdasági politika ad alapot a kínai árukkal szembeni vámvédelemre. Amint itt már korábban taglaltuk, az Európai Bizottság alapos elemzései alapján 2024 októberében az EU Tanácsa jóváhagyta a kiegyenlítő vámok kivetését a Kínában gyártott (kínai valamint amerikai, európai vállalatoktól származó) elektromos autókra.
Ezzel szemben a Mexikóra és Kanadára kivetett, majd a bejelentést követően két napra rá átmenetileg felfüggesztett igen magasnak számító vám nem valami feltételezett piaci zavarra reagál. A mérték (25 százalék, illetve a kanadai eredetű energiahordozókra 10 százalék) önmagában is nagy, de különösen meghökkentő elvileg szabadkereskedelmet folytató felek vonatkozásában. A döntés felfüggesztése miatt a kimutatható azonnali anyagi veszteség talán nem nagy makrogazdasági mértékeket tekintve: előrehozott vagy éppen elnapolt szállítások, a közvetlenül érintett cégeknél válságstábok felállítása. Csakhogy a nem-gazdasági tényezők behozatala az üzleti kalkulációba: önmagában gazdasági teher és rizikóforrás.
Mi lesz Európával?
Talán napokon belül többet lehet tudni arról, hogy mi az amerikai kormányzati szándék az európaiakkal folytatott kereskedelemmel. Az EU-nak igen jelentős kiviteli többlete van az Egyesült Államokkal szemben, több ágazatban is, az autóiparól a mezőgazdaságig. De természetesen az amerikai cégek európai eladásai is nagyok: energetikai, hadiipari cikkek, szolgáltatások, gyógyszerek, erősen jelen vannak nálunk a globális tech-cégek. Ha számukra megnehezedne az EU 450 millió fogyasztót magában foglaló piacára való bejutás, az nyilván nagy érvágás lenne.
Fotó: Európai Unió
Az Egyesült Államok külgazdasági forgalmában nagyobb az EU részaránya, mint amekkora hányadot az európai-amerikai kereskedelem kitesz az EU részéről. Ez bizony ad elég muníciót Brüsszelnek egy kemény, éles vámügyi tárgyaláshoz.
Másfelől az európaiak jobban ki vannak téve a kínai relációnak – ezért is érhető, hogy legalább két vélemény viaskodik most az európai kormányzati vezetők brüsszeli egyeztetésein. Lehet keményebben fellépni a kínai gazdasági behatolással szemben, és ezt tárgyalási jó pontként kezelni az amerikai kormánnyal folytatandó alkuban, míg mások úgy látják, hogy a kiszámíthatatlan és improvizáló trumpi adminisztráció bármikor meggondolhatja magát, akár a Kínát illető viselkedésében is, és ezért jobb Kínával, a második legnagyobb kereskedelmi partnerükkel óvatosabban bánni.
Valóban, van abban valami figyelemre méltó, hogy a nagy kezdeti lendülethez képest, a beígért 60 százalékos vámtételhez viszonyítva a dolgok jelen állása mellett 10 százalék az amerikai vámtöbblet a kínai termékeken. Ez sem csekély, és lesz is áremelő hatása az amerikai belpiacon, de ez inkább korrekciós vámtétel, mint büntető vám. És akkor lehet tippelni, hogy a már hivatalba került külügyminiszter és a pénzügyminiszter (secretary of Treasury), vagy/és Elon Musk hatására mérséklődött-e a fenyegetés erre a mértékre. Az utóbbinak ismert módon nagy érdekeltségei vannak Kínában, elképzelhető, hogy a személyes szempontok is érvényesültek.
Az első hetek trumpi improvizálásai már eddig is nagy zavart és azzal tényleges veszteségeket okoztak a világban. Azt a következő napok mutatják meg, hogy a kormányzati tranzíció intézményi végbemenetele segít-e mérsékelni az amerikai kormányzási módszer miatt rizikókat, vagy pedig az EU-nak be kell rendezkednie az ilyen viszonyokra, és azokra kell akkor megtalálni az alkalmas üzemmódot.
A Benchmark rovat cikkei itt olvashatók el.
Reménykedhetnek a hívek. 
