Bod Péter Ákos: A vámháború első hete – és ami jöhet

A Trump-elnökség első két hetében meghozott döntések, és a minket különösen közelről érintő vám-intézkedések elvileg nem érhették váratlanul az elemzőket, gazdasági döntéshozókat az üzletben és a kormányzatokban, hiszen világos volt az akkori még elnökjelölt Trump üzenete: ő a vámok embere. Mégis meghökkenést keltett egy sor akció, annyira valószínűtlenül hangzott némelyik, így a nyílt területszerzési szándék, amely az elfogadott nemzetközi szabályrend felrúgását jelentené. De a két szomszédos országgal szembeni büntetővám kivetése is ez a kategória. Hogyan következhetett be mindez, és melyek a rövidtávú következmények?

Ami a választási kampányban elhangzott vámfenyegetéseket illeti, lehetett arra gondolni, hogy azok Trump bombasztikus stílusából adódó túlzások. A választási győzelem után, a beiktatás előtt közzétett nagy mondásokat is be lehetett tudni annak, hogy a hosszú kampány stílusa tovább él, és majd más lesz a valóság, ha feláll a kormány és eljön a gyakorlati ügyekkel való foglalkozás. Erre a pontra azonban még nem jutott el a kormányzati tranzció. Az elnöki adminisztráció vezetői még nincsenek meg mindannyian, nem minden jelölt ment át a kongresszusi jóváhagyáson. Valójában az első napokban csak az elnök legitim, a csapata még nem. 

Eddig az volt a kormányzati gyakorlat, hogy az összetett, nagy ügyekkel megvárták a csapat felállását. Most nem ez történt. Amit a napokban látunk, különös szervezeti-jogi helyzet: rendkívül nagy az elnök és a körülötte levő szűk kör döntési szabadsága.

A törvényhozás két ágában fennálló republikánus többség, a Trump által kinevezettek többsége a Legfelsőbb Bíróságban, és a Demokrata Párt látható bénultsága miatt a külső kontrol gyenge. Mivel a szakminiszterek (secretary-k) sincsenek meg mind – hogy elvileg a szakmai racionalitást képviselve tereljék-befolyásolják az államigazgatási ethoszt nem ismerő elnököt – , most még az a kevés belső fékrendszer sem működik. 

Trump alkatát ismerve az elemzők vélhették azt, hogy a különös fenyegetéseit-követelőzéseit nem kell névértéken venni, hiszen azok bizonyára inkább magas kiinduló pozíciók az alkufolyamatban. A sebtében bejelentett, majd hamar visszavont-felfüggesztett vámdöntés mégis meglepte azokat, akik csak politikai játszmalépésnek tartották a korábbi fenyegetéseket a kínai árukra kivetendő 60 százalékos vámról, és az észak-amerikai szabadkereskedelmi szerződés de facto felrúgásáról. 

Az elemzők ugyanis jól tudják, hogy a vámemelést megsínyli mind a két fél; akire kivetik a vámot, és kevésbé látható módon a vámot alkalmazó gazdaság is. Vagyis józan számítás alapján az ilyen eszközökhöz csak szükséghelyzetben fordulnak, hiszen ha a vámok elkezdenek működni, akkor a Mexikóból vagy Kanadából érkező áruk megdrágulnak az Egyesült Államokban, vagyis az amerikai fogyasztó fogja előbb-utóbb megfizetni. Amíg a régi készletek kifutnak, talán nem következik be a kiskereskedelmi árak emelkedése. Ezt láttuk a korábbi vámemelésnél, amit szintén Trump vetett be 2018-ban, egyebek mellett a Kínából importált mosogató és mosógépekre. Három hónapig még a régi áron voltak kaphatók, aztán felment hamar 12 százalékkal a piaci ár, egyébként nemcsak az importcikkeknél, hanem az amerikai cégek által kínált márkáknál is. 

Az áremelkedés pedig egyáltalán nem hiányzik most Amerikának,. A Biden-kormányzat részben az amerikai szemmel nagy infláció miatt vesztett.  

A piaci zavarokat az növeli, hogy az egész döntéshozatal improvizatív. Trump régóta fenyegetőzött vámemeléssel, az tehát várható volt, hogy a téma az első napokban előkerül. Ami viszont meglepetést okozott, okkal, hogy nem Kínáról szóltak ezek a napok. Holott Trump szövege végig a kampányban az volt, hogy Kínával szemben kell védekezni, mert az árfolyamokkal meg egyebekkel trükközik. E vonatkozásban azt el kell mondani, hogy a kínai külgazdasági politika ad alapot a kínai árukkal szembeni vámvédelemre. Amint itt már korábban taglaltuk, az Európai Bizottság alapos elemzései alapján 2024 októberében az EU Tanácsa jóváhagyta a kiegyenlítő vámok kivetését a Kínában gyártott (kínai valamint amerikai, európai vállalatoktól származó) elektromos autókra. 

Ezzel szemben a Mexikóra és Kanadára kivetett, majd a bejelentést követően két napra rá átmenetileg felfüggesztett igen magasnak számító vám nem valami feltételezett piaci zavarra reagál. A mérték (25 százalék, illetve a kanadai eredetű energiahordozókra 10 százalék) önmagában is nagy, de különösen meghökkentő elvileg szabadkereskedelmet folytató felek vonatkozásában. A döntés felfüggesztése miatt a kimutatható azonnali anyagi veszteség talán nem nagy makrogazdasági mértékeket tekintve: előrehozott vagy éppen elnapolt szállítások, a közvetlenül  érintett cégeknél válságstábok felállítása. Csakhogy a nem-gazdasági tényezők behozatala az üzleti kalkulációba: önmagában gazdasági teher és rizikóforrás. 

Mi lesz Európával?

Talán napokon belül többet lehet tudni arról, hogy mi az amerikai kormányzati szándék az európaiakkal folytatott kereskedelemmel. Az EU-nak igen jelentős kiviteli többlete van az Egyesült Államokkal szemben, több ágazatban is, az autóiparól a mezőgazdaságig. De természetesen az amerikai cégek európai eladásai is nagyok: energetikai, hadiipari cikkek, szolgáltatások, gyógyszerek, erősen jelen vannak nálunk a globális tech-cégek. Ha számukra megnehezedne az EU 450 millió fogyasztót magában foglaló piacára való bejutás, az nyilván nagy érvágás lenne.  

Az Egyesült Államok külgazdasági forgalmában nagyobb az EU részaránya, mint amekkora hányadot az európai-amerikai kereskedelem kitesz az EU részéről. Ez bizony ad elég muníciót Brüsszelnek egy kemény, éles vámügyi tárgyaláshoz. 

Másfelől az európaiak jobban ki vannak téve a kínai relációnak – ezért is érhető, hogy legalább két vélemény viaskodik most az európai kormányzati vezetők brüsszeli egyeztetésein. Lehet keményebben fellépni a kínai gazdasági behatolással szemben, és ezt tárgyalási jó pontként kezelni az amerikai kormánnyal folytatandó alkuban, míg mások úgy látják, hogy a kiszámíthatatlan és improvizáló trumpi adminisztráció bármikor meggondolhatja magát, akár a Kínát illető viselkedésében is, és ezért jobb Kínával, a második legnagyobb kereskedelmi partnerükkel óvatosabban bánni. 

Valóban, van abban valami figyelemre méltó, hogy a nagy kezdeti lendülethez képest, a beígért 60 százalékos vámtételhez viszonyítva a dolgok jelen állása mellett 10 százalék az amerikai vámtöbblet a kínai termékeken. Ez sem csekély, és lesz is áremelő hatása az amerikai belpiacon, de ez inkább korrekciós vámtétel, mint büntető vám. És akkor lehet tippelni, hogy a már hivatalba került külügyminiszter és a pénzügyminiszter (secretary of Treasury), vagy/és Elon Musk hatására mérséklődött-e a fenyegetés erre a mértékre. Az utóbbinak ismert módon nagy érdekeltségei vannak Kínában, elképzelhető, hogy a személyes szempontok is érvényesültek. 

Az első hetek trumpi improvizálásai már eddig is nagy zavart és azzal tényleges veszteségeket okoztak a világban. Azt a következő napok mutatják meg, hogy a kormányzati tranzíció intézményi végbemenetele segít-e mérsékelni az amerikai kormányzási módszer miatt rizikókat, vagy pedig az EU-nak be kell rendezkednie az ilyen viszonyokra, és azokra kell akkor megtalálni az alkalmas üzemmódot.   

A Benchmark rovat cikkei itt olvashatók el.