Vajon létezik, hogy a tehetség, a hírnév és a korai halál együtt járjon? Van-e igazság ebben a jelenségben, vagy ez csupán egy történet, amit mi, itt maradottak találtunk ki? Egy új kutatás ismét arra próbál választ találni, hogy a 27-es Klub vajon miért marad fenn és tartja magát ilyen erősen a kultúrában. A kutatók azt mondják, nem a mítosz megdöntésére törekedtek, inkább azt szerették volna feltárni, hogyan alakul ki egy ilyen mítosz, és hogyan hat az emberek valóságérzékelésére.
Bár a kutatás nem hivatkozik rá, mégis érdemes megemlíteni Eric Segalstadot, aki sokáig dolgozott a rock&roll huszonhét évesen elhunyt alakjait körüllengő mítoszok feldolgozásán. Könyve 2008-ben jelent meg (The 27s: The Greatest Myth of Rock & Roll címmel). Az író például úgy véli, túlzás lenne azt állítani, hogy a „huszonhetesek” egytől-egyig a rock&roll áldozatául estek. Akadt, akit megöltek, más önkezével vetett véget életének, míg néhányan máig tisztázatlan körülmények között hunytak el.
Önbeteljesítő jóslat?
A 27-es Klub eredete az 1970-es évek elejére nyúlik vissza, Brian Jones, Jimi Hendrix, Janis Joplin és Jim Morrison haláláig – mindannyian 27 évesen haltak meg, méghozzá két éven belül.
Fotó: Facebook
Ez a hihetetlen egybeesés rányomta a bélyegét a kollektív emlékezetre, és nem csak az életkoruk miatt. Volt egy közös szál is a zenei zsenialitásukban, az ellenkulturális hatásukban és életük tragikus vonzerejében, amelyet a hírnév, a drogfogyasztás és az emberi létért folytatott küzdelem tört félbe. Így a köréjük épült narratíva nemcsak lenyűgöző, hanem szinte misztikus is a maga nemében – írja a The Conversation.
A kutatók a Wikipédián felsorolt 344 156 jelentős elhunyt személy adatait elemezve azt találták, hogy bár nem volt megnövekedett kockázata annak, hogy 27 évesen meghaltak, mégis, akik ekkor halnak meg, lényegesen nagyobb nyilvánosságot kapnak. Sőt, ezeknek a 27 éveseknek az emléke jobban felerősödik, mint azoké, akik 27 éves koruk körül haltak meg.
Ennek a megnövekedett láthatóságnak furcsa hatása van: nagyobb valószínűséggel vesszük észre, ha valaki 27 évesen hal meg. Ez viszont azt a látszatot kelti, hogy 27 évesen nagyobb az elhalálozás kockázata. Így válik a 27-es Klub mítosza önbeteljesítő jóslattá és „valóságossá”, mert elhittük.
Hogyan alakult ki a 27 Klub?
A jelenséget elemezve a kutatók három, egymással összefüggő fogalomra bukkantak, ami miatt kialakulhatott ez a mítosz: ezek az útfüggőség, a stigmergia és a memetikus reifikáció.
Az útvonal-függőség arra utal, hogy a véletlenszerű események hogyan teremthetnek precedenst, amely befolyásolja a jövőbeli eseményeket. A 27 éves korban bekövetkezett nagy horderejű halálesetek esélye statisztikailag valószínűtlenül kicsi – becslések szerint 100 ezer életútból négyre van esély –, mégis olyan gellert kaptak, amely fennmaradt és azóta formálják a kollektív valóságot.
Az úgynevezett stigmergia (egyfajta ösztönzőerő) elmélete szerint egy esemény vagy cselekvés nyomot hagyva hatással van a jövőbeli eseményekre vagy cselekvésekre. A digitális korban az olyan platformok, mint a Wikipédia, a kollektív emlékezet tárházaiként szolgálnak. A dedikált 27 Club oldal létezése a tagok oldalaira mutató linkekkel növeli a 27 évesen elhunytak láthatóságát.
Ez pedig visszacsatolási hurkot hoz létre: minél többet kattintunk rá, annál szembetűnőbbek lesznek ezek a számok, és annál inkább erősödik a mítosz.
Végül, amit memetikus reifikációnak nevezünk, rámutat, hogy a hiedelmek hogyan alakíthatják a valóságot. A Thomas-tételnek nevezett szociológiai koncepció szerint, ha „valósnak definiálunk egy helyzetet, akkor azok következményei is valóságosak lesznek”. A 27-es Klub mítosza kézzelfogható hatással van a kulturális emlékezetre és a hírnévre is. Azáltal, hogy a társadalom a 27 éves kornak ekkora jelentőséget tulajdonít, felemeli az ebben a korban elhunytak hagyatékát, így a mítosznak anyagi következményei is vannak.
Akkor miért is maradnak fenn az ilyen mítoszok?
A mítoszok lényegében nem a tények pontosságáról szólnak, hanem olyan narratívákról, amelyek együtt rezonálnak az emberekkel. Ezért óhatatlan, hogy egyre nő körülöttük a rejtély, és a tragédia hangulata, ahogy sokan a véletlenszerűségben is találnak mintákat.
A 27-es Klub története költői, magába foglalja a zsenialitás múlandó természetét és az élet törékenységét. Az évek alatt egy olyan történetté vált, amelyet mindig újra és újra kell mesélni, függetlenül annak valódiságától.
És ez egyáltalán nem elszigetelt jelenség. A kulturális minták gyakran véletlen eseményekből fakadnak, amelyek a kollektív elkötelezettség és a történetmesélés révén beépülnek a világról alkotott felfogásunkba.
A 27-es Klub olyan lencseként szolgál, amelyen keresztül megvizsgálhatjuk a mítoszteremtés erejét a történelem és a valóság felfogásának alakításában. Rávilágít arra, hogy a kollektív hiedelmeknek miként lehetnek valós következményei, és ki marad meg a kulturális emlékezetben. Mindez a véletlen események, a történetmesélés és a mítoszok állandósításának mechanizmusai közötti összetett kölcsönhatás bizonyítéka – mutatnak rá a kutatók.
Bár úgy tűnhet, hogy a kutatók kissé eloszlatták a 27-es Klub körüli rejtélyt, arra hívják fel a figyelmet, hogy ők nem mítoszrombolók. Szerintük a mítosz megfejtésével elismerjük, hogy az egyszer kialakult narratívák milyen mélyen befolyásolják a kollektív tudatunkat.
Két héttel az Aszad-rezsim bukása után a szíriai menekültek levelet kaptak az osztrák bevándorlási hivataltól, amelyben közlik, hogy eljárást kezdeményeztek a menedékjoguk visszavonására. 
