Az elmúlt órákban a NATO gyorsbevetésű erőit magasabb riadókészültségi fokozatba helyezték és a védelmi szervezet további csapatok telepítését fontolgatja Romániába és Bulgáriába az orosz csapatösszevonások miatt. Eközben a Kreml – akarjuk mondani a Gazprom - leállította gázszállításait Nyugat-Európa felé a Jamal-Európa gázvezetéken. Feszült napokkal búcsúzik tehát az Óesztendő.
2021 főbb trendjei
A 2008-as - az Egyesült Államokból kiinduló - globális pénzügyi válság után 13 évvel tovább folytatódott a Nyugat és a liberális nemzetközi rend pozícióvesztése és a multilaterális intézmények gyengülése. Azok a normák, amelyek a Hidegháború után kormányozták a világot, tarthatatlanná váltak. Az elmúlt évtizedek tabuként kezelt témái kíméletlenül berobbantak a politika frontvonalába: legyen az az illegális bevándorlás, a nyitott határok tarthatatlansága, vagy az iszlamisták növekvő agressziója.
Mindeközben a globális koronavírus-járvány újabb és újabb mutációi elősegítették a globalizáció visszaszorulását, a nacionalizmus erősödését, újabb löketet adva a világunkat már amúgy is jellemző balkanizációnak és töredezettségnek.
A liberális világrend megrendülésével párhuzamosan egyre erősödik a történelemben jól ismert geopolitikai vetélkedés. Ki kell emelni, hogy a modern világ konfliktusai már elütnek a hagyományos háborúktól, amennyiben egyre inkább a szürke zónába húzódnak, letagadható formát öltenek és hibrid formákat vesznek föl. Mindezek tetejébe sem a kibertérben, sem az űrben zajló, egyre hevesebb vetélkedést nem szabályozzák és korlátozzák hatékony nemzetközi szerződések.
Világunk társadalmi és politikai keretrendszereit a negyedik ipari forradalom is feszegeti, amint a gazdaság átáll a „digitális gazdaságból” az „okos gazdaságba”. Mindennek természetesen geopolitikai vetülete is van, amint Washington és Kína között éles harc bontakozott ki az 5G technológia, a kvantumtechnológia és a mesterséges intelligencia területein.
Az amerikai hideg polgárháború
Ki nem mondva Washington valójában nem mutat igazán érdeklődést Európa és a Balkán irányába, és ezzel Biden elnök folytatja elődjének elforduló politikáját kontinensünk vonatkozásában. A Trump és Biden közötti politikai átmenet legmarkánsabb eleme kétségtelenül a Kína-ellenes stratégiai konfrontáció folytatódása.
Az AUKUS szerződés rámutatott arra, hogy az angolszász világ – India és Japán bevonásával, valamint az EU mellőzésével – határozott ütközőpályára állt Pekinggel szemben. Az USA kétségbeesetten próbálja megőrizni globális hegemóniáját, de a belpolitikáját, a társadalmát és egyáltalán a nemzeti önképét szétszabdaló árkok napról napra mélyülnek, a törzsi személet pedig napról napra erősödik. Olyannyira, hogy az már az amerikai nemzetbiztonságot veszélyezteti.
Donald Trump éveken keresztül ideiglenes rémálomként és aberrációként került elkönyvelésre a liberális atlantista közösségben. Ehhez képest Trump mára gyakorlatilag túszul ejtette a republikánus pártot, ami csak tovább fokozza az európai szövetségesek bizalmatlanságát Washington irányába.
Az eurázsiai tengely
A Moszkva és Peking által uralt tengely mindkét vége izzik: egyrészt az ukrán front, másrészt a tajvani. S noha Washington erőteljes támogatásáról biztosította mind Kijevet, mind Tajpejt, egyik ország sem élvez írásos amerikai biztonsági garanciákat. Mi több, az afgánok és a kurdok iránt mutatott amerikai támogatás egyik pillanatról a másikra párolgott el, amit nyilván nem könnyen felejtenek el az ukránok és a tajvaniak.
Európai Unió
Az Unió rossz bőrben van. Az EU Bizottság elnöke alkalmatlan a pozíciójára, Moszkva bevetette az energiafegyvert a tél kellős közepén, miközben heves tüntetések vannak a Covid-lezárások miatt számos nagyvárosban.
Brüsszelben joggal aggódnak amiatt, hogy az egekbe tartó energiaárak veszélyeztetik az európai Zöld Megállapodást (Green Deal). Valóban, minden jel szerint az energiapiac kemény realitásai legyűrik a Zöld átmenetet, még mielőtt ez lendületbe jött volna.
Érezve az integráció meggyengülését, Párizs, Róma és Berlin szorosabbra fűzi együttműködését. Az új német kancellár európai körútjának már a negyedik állomása a napokban Rómába vezetett - Párizs, Varsó és Brüsszel után. Jóval hamarabb látogatott tehát az olasz fővárosba, mint elődje, Angela Merkel, aki először Londonban és Washingtonban járt.
Az EU idén kimaradt a dél-kaukázusi rendezésből, és szorul ki az ukrajnai konfliktus megoldásából is. Az AUKUS szerződéssel pedig az angolszász világ megalázta és helyre rakta az EU egyetlen nukleáris hatalmát, Franciaországot.
A tegnapi rekord után itt a megtorpanás? 
