Az elmúlt órákban a NATO gyorsbevetésű erőit magasabb riadókészültségi fokozatba helyezték és a védelmi szervezet további csapatok telepítését fontolgatja Romániába és Bulgáriába az orosz csapatösszevonások miatt. Eközben a Kreml – akarjuk mondani a Gazprom - leállította gázszállításait Nyugat-Európa felé a Jamal-Európa gázvezetéken. Feszült napokkal búcsúzik tehát az Óesztendő.
2021 főbb trendjei
A 2008-as - az Egyesült Államokból kiinduló - globális pénzügyi válság után 13 évvel tovább folytatódott a Nyugat és a liberális nemzetközi rend pozícióvesztése és a multilaterális intézmények gyengülése. Azok a normák, amelyek a Hidegháború után kormányozták a világot, tarthatatlanná váltak. Az elmúlt évtizedek tabuként kezelt témái kíméletlenül berobbantak a politika frontvonalába: legyen az az illegális bevándorlás, a nyitott határok tarthatatlansága, vagy az iszlamisták növekvő agressziója.
Mindeközben a globális koronavírus-járvány újabb és újabb mutációi elősegítették a globalizáció visszaszorulását, a nacionalizmus erősödését, újabb löketet adva a világunkat már amúgy is jellemző balkanizációnak és töredezettségnek.
A liberális világrend megrendülésével párhuzamosan egyre erősödik a történelemben jól ismert geopolitikai vetélkedés. Ki kell emelni, hogy a modern világ konfliktusai már elütnek a hagyományos háborúktól, amennyiben egyre inkább a szürke zónába húzódnak, letagadható formát öltenek és hibrid formákat vesznek föl. Mindezek tetejébe sem a kibertérben, sem az űrben zajló, egyre hevesebb vetélkedést nem szabályozzák és korlátozzák hatékony nemzetközi szerződések.
Világunk társadalmi és politikai keretrendszereit a negyedik ipari forradalom is feszegeti, amint a gazdaság átáll a „digitális gazdaságból” az „okos gazdaságba”. Mindennek természetesen geopolitikai vetülete is van, amint Washington és Kína között éles harc bontakozott ki az 5G technológia, a kvantumtechnológia és a mesterséges intelligencia területein.
Az amerikai hideg polgárháború
Ki nem mondva Washington valójában nem mutat igazán érdeklődést Európa és a Balkán irányába, és ezzel Biden elnök folytatja elődjének elforduló politikáját kontinensünk vonatkozásában. A Trump és Biden közötti politikai átmenet legmarkánsabb eleme kétségtelenül a Kína-ellenes stratégiai konfrontáció folytatódása.
Az AUKUS szerződés rámutatott arra, hogy az angolszász világ – India és Japán bevonásával, valamint az EU mellőzésével – határozott ütközőpályára állt Pekinggel szemben. Az USA kétségbeesetten próbálja megőrizni globális hegemóniáját, de a belpolitikáját, a társadalmát és egyáltalán a nemzeti önképét szétszabdaló árkok napról napra mélyülnek, a törzsi személet pedig napról napra erősödik. Olyannyira, hogy az már az amerikai nemzetbiztonságot veszélyezteti.
Donald Trump éveken keresztül ideiglenes rémálomként és aberrációként került elkönyvelésre a liberális atlantista közösségben. Ehhez képest Trump mára gyakorlatilag túszul ejtette a republikánus pártot, ami csak tovább fokozza az európai szövetségesek bizalmatlanságát Washington irányába.
Az eurázsiai tengely
A Moszkva és Peking által uralt tengely mindkét vége izzik: egyrészt az ukrán front, másrészt a tajvani. S noha Washington erőteljes támogatásáról biztosította mind Kijevet, mind Tajpejt, egyik ország sem élvez írásos amerikai biztonsági garanciákat. Mi több, az afgánok és a kurdok iránt mutatott amerikai támogatás egyik pillanatról a másikra párolgott el, amit nyilván nem könnyen felejtenek el az ukránok és a tajvaniak.
Európai Unió
Az Unió rossz bőrben van. Az EU Bizottság elnöke alkalmatlan a pozíciójára, Moszkva bevetette az energiafegyvert a tél kellős közepén, miközben heves tüntetések vannak a Covid-lezárások miatt számos nagyvárosban.
Brüsszelben joggal aggódnak amiatt, hogy az egekbe tartó energiaárak veszélyeztetik az európai Zöld Megállapodást (Green Deal). Valóban, minden jel szerint az energiapiac kemény realitásai legyűrik a Zöld átmenetet, még mielőtt ez lendületbe jött volna.
Érezve az integráció meggyengülését, Párizs, Róma és Berlin szorosabbra fűzi együttműködését. Az új német kancellár európai körútjának már a negyedik állomása a napokban Rómába vezetett - Párizs, Varsó és Brüsszel után. Jóval hamarabb látogatott tehát az olasz fővárosba, mint elődje, Angela Merkel, aki először Londonban és Washingtonban járt.
Az EU idén kimaradt a dél-kaukázusi rendezésből, és szorul ki az ukrajnai konfliktus megoldásából is. Az AUKUS szerződéssel pedig az angolszász világ megalázta és helyre rakta az EU egyetlen nukleáris hatalmát, Franciaországot.
Február vége óta nem érzik biztonságban magukat. 
