Andrej Rudenko orosz külügyminiszter-helyettes vasárnap Pekingbe repült, ahol Csin Gang kínai külügyminiszterrel tárgyalt, alig pár órával a Prigozsin-felkelés után. A kínai külügyminisztérium leszögezte, hogy támogatja „Oroszországot a nemzeti stabilitás fenntartásában”, anélkül azonban, hogy személyesen Putyinra utalt volna.
A puccskísérletről szóló híradás szombaton nem jelent meg az államilag irányított kínai médiában, ami a pekingi hatalmon lévők fokozott idegességének jele.
Az állami lapok kínai olvasói csak akkor értesültek az eseményekről, amikor a helyzet már megnyugodott. "Putyin meggyengülése a lázadás eredményeként csupán a Nyugat vágyálma " – harsogta a Global Times nevű pártlap vasárnap esti online kiadása, bizonyítékként hivatkozva számos kínai szakértőre.
A színfalak mögött a moszkvai felfordulás megrémisztette Pekinget és megváltoztathatja azt, ahogyan Kína - a Kreml legfontosabb szövetségese - Putyinra tekint. A Kreml gyengeségének érzékelése a közeljövőben sokkal kevésbé alkalmazkodóvá és határozottabbá teheti Kína Oroszországgal kapcsolatos politikáját.
Terhes múlt
Oroszország és Kína határa 4209 kilométer hosszú és egy esetleges oroszországi polgárháború szinte bizonyosan instabilitáshoz vezetne a határvidéken. A legutóbbi véres harc a szovjet csapatok és a kínai katonák között mindössze ötvennégy éve volt, amikor Peking kis híján nukleáris háborúba keveredett az ellenforradalminak tekintett Moszkvával.
Oroszország és Kína csak az 1990-es évek végén írta alá az utolsó határmegállapodást.A meggyengült és valószínűleg megbuktatott orosz elnökkel Kína egy fontos szövetségesét is elveszítené a Peking által „amerikai hegemóniának” nevezett jelenség ellen.
Kína továbbra is közvetve támogatni fogja Oroszországot
Az oroszországi turbulencia rosszkor jön a kínai kormány számára.
A kínai hadsereggel szoros kapcsolatban álló nyugati katonai szakértők szerint Pekingben nagy a frusztráció amiatt, hogy Oroszország nem jár sikerrel Ukrajnában. A kínai kormányt meglepte az ukrán ellenállás ereje, mindenekelőtt Oroszország gyengesége és az a tény, hogy Putyin nem tudta elfoglalni Kijevet.
Peking nem számított a Nyugat ilyen szoros egységére válaszul az orosz támadásra. Eközben mára Pekingben elkönyvelték, hogy a háború sokáig elhúzódik, a békés megoldás pedig a kínai vezetés szerint még messze van.
Hszi látszólag stabilabb pozícióban van
Több szempont szerint is Hszi Csin-ping elnök jobban felkészült, mint Putyin a puccsok elkerülésére.
Hszi korrupcióellenes tisztogatásai mindig is inkább a hűségesek előléptetéséről szóltak, mintsem a csúszópénzek megszüntetéséről. Ami a katonaságot illeti, több száz tábornokot és más magas rangú tisztet távolítottak el, és helyükre olyanok léptek, akik inkább Hszinek ajánlanak hűséget, nem pedig politikai és frakcióbeli riválisaiknak.
Hszi elnök 2012-es hatalomra kerülése óta egy elképesztő hatalmi koncentrációt hajtott végre, és olyan hivatalos titulusokat gyűjtött be, mint a Kommunista Párt főtitkára, a Kínai Népköztársaság elnöke, a Központi Katonai Bizottság elnöke, a Nemzetbiztonsági Bizottság vezetője és az átfogó államháztartási reformcsoport feje. Hszi hét éve aztán átvette a főparancsnoki pozíciót Kína parancsnoki központjában (Joint Operations Command Center), és ezzel a Kínai Néphadsereg (PLA) műveleti parancsnoka lett háború esetén. Hszi már addig is elnöke volt a Központi Katonai Bizottságnak, amely a hadsereget ellenőrzi.
Politikailag szorosan fogott hadsereg
Ellentétben Oroszországgal, a Népi Felszabadító Hadsereg (PLA) minden katonája a Kínai Kommunista Pártnak, nem pedig a kínai nemzetnek esküszik hűséget annak 1947-es megalakulása óta. Hszi egy lépéssel tovább ment, és arra kényszerítette az összes katonát, hogy esküdjön hűséget a főparancsnokának személyesen, aki természetesen maga Hszi.
Sőt, a propagandáért és az ideológiáért felelős politikai komisszárok - Hszi diktátumának megfelelően - a hadsereg minden szintjén elterjedtek. A PLA minden szintjén és minden intézményében vannak pártbizottságok. Valójában gyakorlatilag minden katona és tiszt számára létezik egy politikai dosszié, amely magában foglalja hűségük és parancsnoki tisztükhöz való hozzáállásának értékelését, a „Hszi Csin-ping-gondolat” néven ismert hivatalos ideológiai doktrínához és tágabb értelemben a KKP-hez való viszonyulását.
Ráadásul Hszinek kevésbé kell kiszámíthatatlan zsoldosokra támaszkodnia, ahogy azt Putyin tette a Wagner-csoporttal. Ezen túlmenően a kínai elnök további biztonsági rétegekkel rendelkezik a katonailag kiképzett és felfegyverzett belső biztonsági szervek, például a félkatonai Népi Fegyveres Rendőrség (PAP) formájában.
A PLA-hoz hasonlóan a PAP tagjai is hűséget esküsznek Hszi-nek és a pártnak, amikor megígérik, hogy megvédik és fenntartják az ország egypártrendszerét. 2014 óta a kínai belső biztonságra fordított kiadások egyébként meghaladják a honvédelemre fordított összeget.
Hszi puccsbiztos rendszerének további eleme a katonai, félkatonai és bürokratikus hatalom számos, egymással versengő központjának létrehozása, amelyek a Hszi által irányított, erős bizottságok és munkacsoportok alatt működnek. Az ötlet az, hogy megakadályozzák, hogy egy személy vagy szervezet túl nagy befolyásra tegyen szert Hszi rovására.
Tajvan árnya
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kínai vezetőnek könnyűek az álmai. Hszi gyakorlatilag megígérte, hogy Tajvant még az ő uralma alatt visszatér szárazföldi Kína kebelére. Geostratégiai értelemben ez azzal kezdődik, hogy Tajvant diplomáciával, vagy ennek hiányában kényszerrel és háborúval veszi vissza. Ez azonban óriási rizikót hordoz, hiszen Kína utoljára 1979-ben vívott háborút – új generációs, modern háborút pedig még soha.
Márpedig a történelem azt sugallja, hogy a háborús vereség egzisztenciális veszélyt jelent a diktátorok számára. Ez nem meglepő, mivel egy olyan rendszerben, ahol a hatalom önmaga köré összpontosul, az erőszak alkalmazására vonatkozó döntést általában az az egyén hozza meg, aki dicsőségben fürdik, ha a dolgok jól mennek, és teljes felelősséget visel, ha nem.
Erről Putyin hosszasan tudna mesélni kínai barátjának.
Kelet-Európa kiugróan nőtt. 
