Az utóbbi időszakban számos arab ország igyekszik javítani alkupozícióját az USA-val szemben, és bővíteni politikai mozgásterét, amint az az ukrajnai háború és az azt kísérő energiaválság hátterében is tükröződik.
Általánosságban elmondható, hogy ezeknek az arab országoknak az a célja, hogy egyensúlyt teremtsenek a hagyományos szövetségesükkel, az Egyesült Államokkal való minél szorosabb kapcsolat fenntartása iránti igényükkel és azzal a potenciális haszonnal, amelyet a különféle területeken az olyan hatalmakkal való együttműködésben látnak, mint Kína és Oroszország. Ez az együttműködés – különösen Kínával – azt a kísérletet jelzi, hogy párhuzamos kapcsolatokat létesítsenek az Egyesült Államok versenytársaival, a jövőbeli támogatás diverzifikálása céljából.
Trendek a katonai beszerzésekben
A világon gyártott fegyverek egyharmada a Közel-Keletre áramlik, amely régióban található a világ 10 legnagyobb importőre közül négy. A Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) adatbázisa szerint a Közel-Kelet (és Indiával együtt)
a világ vezető fegyverimportőre Szaúd-Arábia, amely a globális katonai beszerzések 11 százaléka mögött áll, ezt követi Egyiptom, Katar, és az Egyesült Arab Emírségek (UAE).
Az Egyesült Államok továbbra is a Közel-Kelet fő fegyverszállítója, de státusza ebben az összefüggésben némileg csökkent. Míg 2012-2016-ban az USA fegyverexportja a régióba az összes amerikai fegyverexport 47 százalékát tette ki, 2017-2021-ben ez 43 százalékra esett vissza.
Az orosz és kínai játszma
2017-2021-ben a teljes orosz fegyverexport 20 százaléka a Közel-Keletre irányult, főként Egyiptomba és Algériába. Az értékesítés volumenének csökkenése ellenére a világ második legnagyobb fegyverexportőre nagymértékben (723 százalékkal) bővítette fegyverkínálatát Egyiptomba, Oroszország harmadik legfontosabb vásárlója felé.
Kairó 73 százalékkal növelte fegyverimportjának volumenét 2012-2016-hoz képest, ezzel India és Szaúd-Arábia után a harmadik helyre került a világon a fegyverimport mennyiségét tekintve. Egyiptom a siralmas gazdasági helyzete ellenére az elmúlt évtizedben felpörgette fegyverimportját, az amerikai külföldi segélyek mellett részben az Öböl-menti államoktól kapott kölcsönökre és támogatásokra támaszkodva.
Kína továbbra is másodlagos szereplő maradt a fegyverellátásban, olyan rendszerek szállítására összpontosítva, amelyeket az USA nem hajlandó szállítani, köztük a fejlett drónok (az Egyesült Államok Izrael minőségi katonai előnye és a fegyverexport-korlátozási egyezmények, például az MTCR iránti elkötelezettsége miatt), vagy például rakéta-/drón-elhárító rendszerek.
Nemrég arról számoltak be a híradások, hogy Kína lézervezérlésű rakétaelhárító rendszereket szállított Szaúd-Arábiának. Azt is jelentették, hogy Kína 12 darab L-12 könnyű támadó/kiképző repülőgépet adna el az Emírségeknek (36 további opcióval), annak ellenére, hogy az USA tiltakozik a tranzakció ellen (az Emírségek megállapodást írt alá 80 francia Rafale repülőgép beszerzéséről is), az F-35 tranzakció során felmerülő nehézségeket követően.
Arról is beszámolt a média, hogy az Emírségekben egy katonai létesítmény kínai építését amerikai nyomásra leállították.
Kína és Oroszország hajlandó együttműködni a kutatás-fejlesztésben, valamint fegyvergyártó létesítményeket létesíteni az arab országokban. Ennek keretében Kína és Szaúd-Arábia 2017-ben és 2022-ben megállapodásokat írtak alá drónok fejlesztésére és gyártására.
Az Emírségek és Szaúd-Arábia hozzáférést kér a technológiához, mert saját nemzeti fegyveripart akarnak létrehozni. 2017-ben Szaúd-Arábia kormányzati vállalatot (SAMI) alapított azzal a céllal, hogy 2030-ra 50 százalékra növelje független fegyvergyártási kapacitását (a független gyártási kapacitása jelenleg csak a teljes beszerzési kiadás 2-7 százalékát teszi ki). Az, hogy Pekingnek és Moszkvának is befolyása van Iránra, szintén jelentős szerepet játszhat az Irán magatartását befolyásolni kívánó Öböl-menti államok között.
Stratégiai együttműködés
Az elmúlt években számos arab ország, valamint Oroszország és Kína között stratégiai együttműködés alakult ki, beleértve a nukleáris és rakétaügyeket is. Míg Oroszország az egyiptomi polgári nukleáris program támogatására összpontosított, Kína megerősítette rakéta- és nukleáris együttműködését Szaúd-Arábiával. A rakéták beszerzésén túl úgy tűnik, hogy 2018 óta Kína részt vesz a rakétatechnológia Szaúd-Arábiába történő átadásában is.
Az amerikai hírszerzési jelentések szivárogtattak ki híradást legalább két olyan létesítményről, amelyeket a sivatagi királyságban észleltek szilárd tüzelőanyagú föld-föld rakéták összeszerelésére - ezeket nyilvánvalóan kínai segítséggel építették. A rakéta terén való részvételén túl úgy tűnik, hogy Kína segíti Szaúd-Arábiát a nukleáris üzemanyagciklus feletti ellenőrzés megszerzésében.
2020-ban kínai támogatásról számoltak be egy szaúd-arábiai létesítmény felépítéséhez, amely a királyságban felfedezett uránércből „sárga pogácsát” nyer ki. A kínaiakra és másokra való támaszkodás vágyát többek között az amerikai támogatás megbízhatóságával kapcsolatos kétségek is befolyásolják.
Közvélemény az arab országokban
Az arab közvélemény elemzése az Egyesült Államok státuszának erózióját és a támogatások diverzifikálására irányuló szándékot jelzi a térségben.
A legutóbbi egyiptomi felmérések (2022. március) azt mutatják, hogy az egyiptomiak ellenzik Oroszország ukrajnai háborús tevékenységét, és ezt okolják az őket sújtó élelmiszerválságért. Az egyiptomiak fele ugyanakkor elengedhetetlennek tartja az Oroszországgal fenntartott jó kapcsolatokat hazájuk számára. Ráadásul az egyiptomiak 46 százaléka Oroszországot olyan országnak tartja, amely jobban meg tudja védeni őket a külső fenyegetésektől - míg az egyiptomiak mindössze 12 százaléka vallja ezt az Egyesült Államokról.
Egy 2021 novemberében, Katarban végzett felmérés kimutatta, hogy a katariak 56 százaléka ugyanazt a nézetet vallja, mint az egyiptomiak. 2021 decemberében az Emírségek lakosságának 50 százaléka egyformán fontosnak minősítette a három főhatalommal – az Egyesült Államokkal, Kínával és Oroszországgal – fenntartott kapcsolatokat, és Kuvaitban is hasonló nézetek hangzottak el.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
A szlovén kormány csütörtöki ülésén további hat hónappal meghosszabbította a határellenőrzést a horvát és a magyar határon.
