Messze az Európai Unió az orosz gáz- és olaj legnagyobb vevője globálisan, derül ki az Energy and Clean Air nemzetközi think tank a héten frissített kutatásából.
53 milliárd euró
Az ukrajnai orosz invázió kezdete, február 24-e utáni két hónapban Oroszország összesen 58 milliárd euró értékben exportált fosszilis energiahordozókat – kőolajat, földgázt és szenet –, amelynek 70 százalékát az EU importálta mintegy 39 milliárd euró értékben, állítja a szervezet, amelynek központja Helsinkiben van.
Jelenleg pedig már 53 milliárd euróra rúg ez az összeg. (Természetesen becsült értékekről van szó, hiszen a szállítási szerződések nem nyilvánosak - a szerk.)
Az EU mint vevő súlya a gázt tekintve a legnagyobb: a vezetéken szállított orosz exportgáz 90 százaléka jön az Unióba. Az LNG-nél (cseppfolyósított gáz) 80, az olajtermékeknél 70, a nyersolajnál 50, a szénnél pedig 30 százalékos arányt képvisel az EU.
Az egyes országokat tekintve az orosz fosszilis energiahordozók legnagyobb vevője Németország (8,3 milliárd euró), amely nagyon szoros gazdasági-politikai kapcsolatokat épített ki Moszkvával az elmúlt évtizedekben.
Az invázió azonban a német-orosz viszonyban is fordulópontot jelent:
Németország után Kína (7,1 milliárd euró), Hollandia (6 milliárd euró), Olaszország (4,3 milliárd euró) és Lengyelország (3,4 milliárd euró) az orosz energiahordozók legnagyobb importőre a március-áprilisi adatok szerint.
A top 10 felvevő ország között egyébként hét uniós tagállam van (a jelzettek mellett Franciaország, Görögország és Belgium), míg az EU-n kívülről Kína mellett Törökország és Dél-Korea fért be az első tízbe. (India pedig a 11.)
Míg a német import nagy részét a földgáz teszi ki, addig Kína, Törökország, Dél-Korea és India elsősorban kőolajat importál Oroszországból.
Magyarország a 20. legnagyobb vevője Oroszországnak a fosszilis energiahordozókat tekintve: az importunk nagyobb részt földgázból, kisebb részt kőolajból áll.
Ezzel együtt persze utóbbi is létfontosságú a magyar gazdaságnak, ezért a magyar kormány továbbra is elutasítja az uniós olajembargót. (Ezzel még később foglalkozunk.)
Európa helyett India?
Az elemzés szerint az Oroszországból származó importvolumen egy része már csökkent a saját hatáskörben (egyes tagállamok vagy cégek által bevezetett) szankciók hatására.
A külföldi kikötőkbe irányuló olajszállítások 20 százalékkal csökkentek április első három hetében a január-februári időszakhoz képest. Az EU-ba irányuló olajszállítások 20, a szénszállítások pedig 40 százalékkal estek.
Igaz, az LNG (cseppfolyósgáz) és vezetékes gáz esetében 20, illetve 10 százalékos emelkedést regisztráltak.
Eközben ugyanakkor a nem EU-ba irányuló orosz olajszállítások 20, a szén és LNG-szállítások pedig 30, illetve 80 százalékkal megugrottak.
Jelentősen növekedtek például – igaz, csaknem nulla bázisról – az Indiába, Egyiptomba és más „szokatlan” célpontokra irányuló tengeri olajszállítások.
Ezek ugyanakkor közel sem elegendők ahhoz, hogy pótolják az Európába irányuló exportnak akár még csak enyhe visszaesését, állítja a tanulmány.
Jön a szénembargó
Az EU azért vetett vagy vetne ki embargót az orosz fosszilis tüzelőanyagok importjára, mert Oroszország részben abból finanszírozza az Ukrajna elleni háborúját.
Ezekből eddig a szénembargót fogadták el az uniós tagállamok az ötödik szankciós csomagban, még április elején – ez volt az első alkalom, hogy az EU büntetőintézkedést hozott az orosz energiaszektorral szemben.
A szénembargó négy hónap türelmi idő után, augusztus elején lép életbe, megvárva a még élő szerződések lejártát. Az EU ugyan jelentősen kitett az orosz szénnek – az import 45 százaléka onnan érkezett eddig évi 4 milliárd euró értékben –, de pótlása nem állítja megoldhatatlan feladat elé.
Az EU-n belül Németország függ leginkább az orosz széntől: 2020-ban az importjuk csaknem fele jött Oroszországból. A szállítási láncok átállításával azonban ősz elejéig függetlenedhetnek a németek ettől az orosz energiahordozótól.
Készül az olajembargó
A szénembargónál már jóval keményebb dió az olajembargó, amelyről hetek óta óriási viták folynak az EU-n belül. Brüsszel és a tagállamok többsége minél hamarabb bevezetné, négy tagállam – Magyarország, Szlovákia, Csehország és Bulgária – ugyanakkor már jelezte fenntartásait.
Míg azonban a szlovákok, a csehek és a bolgárok csak 2-3 éves haladékot kérnek Brüsszeltől az embargó bevezetésére – ennyi kell szerintük az átállásra, a magyar kormány a jelek szerint hosszútávon sem kíván lemondani az orosz olajról arra hivatkozva, hogy annak hiányában összeomlana a magyar gazdaság, és az egekbe szöknének az árak.
Szakértők egy része szerint ugyanakkor orosz olaj nélkül is meglennénk, erről laptársunk, az mfor.hu írt nemrég.
Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a héten megerősítette: azt javasolták a Bizottságnak, hogy az embargó ne vonatkozzon a szárazföldi, csővezetékes szállításra. Magyarország ugyanis csak ilyen úton, a Barátság-vezetéken keresztül kap kőolajat Oroszországból.
Az uniós olajembargó elfogadását tehát elsősorban Magyarország gátolja – a kiszivárgott hírek szerint a május végi EU-csúcs előtt már nem is várható döntés a kérdésben.
Gázembargó nincs, de...
Ami pedig az orosz gázt illeti, ennek embargója a nagyfokú függés miatt még nincs napirenden az EU-ban. A függetlenedés azonban már itt is megindult: míg 2021-ben az EU-ba importált földgáz 40 százaléka származott Oroszországból, idén áprilisban már csak 26 százalék volt ez az arány Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke szerint.
Brüsszel a héten mindenesetre bemutatta új energia-stratégiáját, amely 300 milliárd euróval támogatná a függetlenedést az orosz energiahordozóktól. A stratégia szerint ezt takarékoskodással, diverzifikációval (megállapodás más eladókkal) és a megújuló energiák további felfuttatásával lehet elérni.
Az olajipari infrastruktúra átalakítására 2 milliárd eurót szán Brüsszel, ebből a forrásból részesülhet Magyarország is – a pontos összeg egyelőre nem ismert. Ez azonban önmagában aligha lesz elég arra, hogy az Orbán-kormány feladja a vétóját az olajembargóval szemben.
