Hszi Csin-ping kínai elnök ma kezdi meg első külföldi útját 2020 januárja óta, hogy ellátogasson Kazahsztánba és Üzbegisztánba, és részt vegyen a Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) vezetői csúcstalálkozóján Szamarkandban.
A Kínai Népköztársaság egyelőre nem jelentette be, hogy Hszi találkozna Putyinnal az SCO-csúcson, de az orosz média már közölte, hogy erre sor kerül. A két vezető megbeszélésére Nancy Pelosinak, az amerikai képviselőház elnökének augusztusi tajvani látogatása miatt kerülhet sor, amelyet Pekingben a Kínára gyakorolt nyugati nyomás fokozásaként értékeltek.
Putyin térdre ereszkedhet
Hszi és Putyin találkozóján egyetértés születhet a kettőjükkel szembeni, az Egyesült Államok által vezetett feltartóztatási politikával kapcsolatos közös útról. Előfordulhat, hogy az oroszok valami fontosat tesznek azért, hogy ukrajnai hadjáratukat már most magasabb szintre emeljék, hogy pozitív impulzusokat adjanak a Kínával való együttműködésnek.
Az ukrajnai "különleges katonai hadművelet" kezdetétől fogva sejthető, hogy Putyin soha nem szállt volna be ebbe a projektbe Hszi csendes jóváhagyása nélkül.
Ahogy azonban a konfliktus egyre elhúzódik, és ahogyan az Egyesült Államok egyre több országot von maga mellé, hogy megbüntesse Oroszországot, a kínai segítség szükségessége napról napra világosabbá válik.
Mostanáig a kínaiak nagyon körültekintően támogatták Oroszországot. Nagylelkűek voltak a diplomáciai támogatással az ENSZ-ben és máshol is, de vezető nemzetközi vállalataik kivonultak az orosz piacról, mert attól tartottak, hogy amerikai szankciók alá kerülnek. Nem hallani arról, hogy fegyvereket és lőszereket küldtek volna Oroszországba.
Az Oroszország elleni kiterjedt nyugati szankciók hátterében a kínai-orosz kereskedelem januártól augusztusig 31 százalékkal, 117,2 milliárd dollárra ugrott éves szinten, és most megállapodtak abban, hogy a gázfizetési valutákat amerikai dollárról kínai jüanra és orosz rubelre cserélik le.
De a közelmúltbeli amerikai figyelmeztetések, miszerint másodlagos szankciókat fog alkalmazni az árplafonokat megszegő, orosz olajat importáló országokkal szemben - ahogyan azt Kína minden bizonnyal meg fogja tenni -, felhívta Peking figyelmét arra, hogy elkerülhetetlen a további konfrontáció Washingtonnal.
Tajvan napirendre kerülhet
Oroszországnak most Kínától többre van szüksége a szavaknál és a megerősített kereskedelemnél, beleértve a katonai szállítmányokat is. Fegyvert és lőszert az oroszok máshonnan is beszerezhetnek.
Kínának azonban megvan a lehetősége arra, hogy felbecsülhetetlen értékű segítséget nyújtson az oroszoknak azáltal, hogy egyszerűen fokozza a Tajvanra nehezedő nyomást, és zaklatja az amerikai flottát a Dél-kínai-tengeren.
Ez megnyitná a "második front" kísértetét, amely szükségképpen elvonná Washington figyelmét a Kremlre irányuló jelenlegi fókuszáról, és elengedné Oroszországot a nagyon szükséges lazaságtól.
Ezzel összefüggő fejlemény, hogy a japán Nikkei Asia szerint Hszi elnök a Kommunista Párt jövő havi kongresszusán várhatóan az ország magas rangú katonai vezetésébe 4 olyan tábornokot nevez ki, akik Tajvan és a szárazföld egyesítésének hívei. Mivel a hadseregben jelenleg sok tiszt nem hajlandó ezt a célt erőszakkal elérni, az új előléptetések segíthetik az elnököt, hogy meghozzon ilyen döntést Tajvannal kapcsolatban.
Mit kell tudni az SCO-ról?
A szamarkandi út erős jelzés Hszi céljait illetően szélesebb vonatkozásban is:
Peking szorosabb biztonsági kapcsolatokat akar ápolni azokkal az országokkal, amelyek nem az Egyesült Államok szövetségesei.
A Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) egy regionális biztonsági blokk, amelyet Kína, Oroszország és a közép-ázsiai államok alapítottak 2001-ben. SCO mára a világ népességének 41 százalékát fedi le és a globális GDP 24 százalékát adja. Sokan a „keleti NATO”-ként emlegetik.
Jelenleg nyolc ország élvezi az SCO teljes jogú tagságát: Kína, Oroszország, Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán, Üzbegisztán, Pakisztán és India; négy ország – Afganisztán, Fehéroroszország, Irán és Mongólia – megfigyelői státusszal, hat ország – Azerbajdzsán, Örményország, Kambodzsa, Nepál, Törökország és Srí Lanka – pedig párbeszédpartneri státusszal rendelkezik.
A szamarkandi csúcstalálkozó egyik kulcsfontosságú programja a tagság bővítése. Az SCO-államok vezetői kötelezettségvállalási memorandumot fogadnak el Irán számára az SCO-tagsághoz. Az SCO Fehéroroszország kérelmét is megkapta, és a szamarkandi csúcson megkezdődhetnek a felvételi eljárások.
Szaúd-Arábia, Katar és Egyiptom hivatalosan is az SCO párbeszédpartnerei lesznek a vonatkozó dokumentumok aláírásával, miközben tárgyalások folynak Bahrein, a Maldív-szigetek és más államok párbeszédpartneri státuszáról.
Több tag ellenzi a Nyugat-ellenességet
A közelmúltban felerősödött geopolitikai feszültség Oroszország és az euroatlanti térség között egyrészt Ukrajnával, másrészt Kína és az USA között Tajvannal kapcsolatban, valamint Irán és Fehéroroszország teljes jogú taggá való felvételének tervével, valóban fokozhatják a Nyugat-ellenes retorikát az SCO-csúcson.
A Nyugat-ellenes és antagonisztikus retorika azonban egyelőre még nem került be a korábbi csúcstalálkozók közös nyilatkozataiba. Valójában a blokk-gondolkodásra vonatkozó ilyen utalásokat bizonyosan elfogadhatatlannak minősítenék egyes tagok, köztük Üzbegisztán, India és Kazahsztán, amelyek pragmatikus külpolitikát folytatnak, és nem akarják, hogy a Nyugat-ellenes tábor részének tekintsék őket.
Elhúzódó gerillaharcokra számítanak. 
