Németország forrong: sztrájkoló mozdonyvezetők, dühös gazdák, a koalíciós kormány támogatottsága mélyponton, a populista jobboldali párt pedig szárnyal a népszerűségi listán. De nemcsak a belpolitikában csapkodnak a hullámok, hanem Berlin külpolitikájában is.
Valóban, Németország külpolitikája számára véget értek a nyugodt idők. Berlinnek meg kell találnia a módját annak, hogy hogyan tud megbirkózni két háborúval, az egyre agresszívabb Kínával és az átalakulóban lévő világrenddel.
Tavaly decemberben a Német Nyelvtudományi Egyesület a „Krisenmodus”, vagyis a "válságmód" kifejezést választotta az év szavának. A kifejezés találóan érzékelteti a német külpolitika helyzetét.
Az izraeli válság
Az Izrael és a Hamász – amely utóbbit Németország, az EU, az USA is terrorszervezetnek minősít - között zajló háború csak a legutóbbi nagy válság, bár jelenleg a legdrámaibb. A konfliktus tovább terjedhet, ami potenciálisan pusztító következményekkel járhat.
Izrael biztonsága, ahogy Olaf Scholz német kancellár gyakran ismételgeti, Németország "létjogosultsága". Számára ez Németország náci múltjából eredő kötelezettség. Ez azonban nem akadályozta meg Annalena Baerbock külügyminisztert abban, hogy bírálja Izrael katonai műveleteit.
Tavaly novemberi interjújában Baerbock a megszállt Ciszjordániában a zsidó telepesek által a palesztinok ellen elkövetett erőszakos cselekményekről panaszkodott. "Az izraeli miniszterelnöknek el kell ítélnie ezt a telepes erőszakot, büntetőeljárásokat kell indítani ellene, és ez Izrael biztonságának érdeke is" - mondta.
Németország emellett részt vesz a háború befejezése utáni Közel-Keletről szóló tárgyalásokban is. Az EU-hoz és az amerikai kormányhoz hasonlóan Németország továbbra is elkötelezett a kétállami megoldás gondolata mellett.
Putyin támadása megrendítette Európa biztonságát
Az elmúlt évtizedekben valószínűleg semmi sem állította olyan nagy kihívás elé a német diplomatákat, mint Oroszország ukrajnai inváziója. Németország, más nyugati országokkal együtt, kiterjedt katonai segítséget nyújt.
Az Ukrajnának nyújtott katonai segélyeket nyilvánosan összesítő Kiel Intézet szerint tavaly az Egyesült Államok után Németország volt a második legnagyobb adományozó 17,1 milliárd euróval;
őt követte Nagy-Britannia 6,6 milliárd euróval, majd az északi és keleti EU-országok. Franciaország ezzel szemben csak 0,54 milliárd euróval, Olaszország 0,69 milliárd euróval, Spanyolország pedig 0,34 milliárd euróval járult hozzá a támogatáshoz.
De még így is, majdnem két évvel később, Ukrajna alig haladt előre az oroszok által megszállt területek visszafoglalásában. Ahogy a Nyugat lassanként belefárad a háborúba, a politikusok nyomás alá kerülnek, hogy a tárgyalóasztalnál gondolkodjanak a háború befejezéséről.
Kínát egyre inkább fenyegetésnek tekintik
Angela Merkel 2005 és 2021 közötti kancellársága óta sok minden változott Kína és Németország kapcsolatában. Szemben azzal, hogy Merkel a kereskedelempolitika érdekében finoman kezelte a kínai kormányt, a jelenlegi kormányzó balközép koalíció - a szociáldemokraták (SPD), a Zöldek és a neoliberális Szabad Demokraták (FDP) – tavaly nyáron kiadott stratégiai dokumentuma Kínát Németország és az EU "partnerének, versenytársának és rendszerszintű riválisának" nevezte.
Az utóbbi időben azonban Berlin egyre inkább hangsúlyozza a rivalizálást.
A német kormányt aggasztja Kína kardcsörtetése Tajvannal szemben, amelyet Kína elszakadó tartományának tekint, valamint Kína szoros kapcsolata Oroszországgal az Ukrajna elleni háború ellenére. Márpedig 2016 óta Kína Németország legfontosabb kereskedelmi partnere. Ezért a német kormány Kína-stratégiája nem a két gazdaság szétválasztására összpontosít, mivel ez túl nagy károkat okozna Németországban, hanem inkább arra törekszik, hogy csökkentse a Kínától való egyoldalú gazdasági függőségét.
A Baerbock által szorgalmazott, értékeken alapuló külpolitika korlátai Kína esetében különösen nyilvánvalóak. Tavaly azonban az akkori kínai külügyminiszter, Csin Gang keményen válaszolt Baerbocknak az emberi jogok fokozottabb tiszteletben tartására vonatkozó kérésére: "Amire Kínának a legkevésbé szüksége van, az egy nyugati iskolamester".
A németek belefáradtak a beavatkozásba
Európa legerősebb és a világ negyedik legnagyobb gazdaságától azt várják, hogy aktívabb szerepet játsszon a globális színtéren, nem utolsósorban az USA és az EU részéről.
Úgy tűnik azonban, hogy a megélhetési válságot egyre inkább érzékelő németek többségének ez egyre kevésbé tetszik. Legalábbis ez derül ki a Körber Alapítvány nonprofit szervezet tavalyi felméréséből, amelyben a megkérdezettek 54 százaléka szerint Németországnak visszafogottabban kellene fellépnie a nemzetközi válságok esetén. Mindössze 38 százalék kívánt nagyobb szerepvállalást - ez a legalacsonyabb arány a felmérések 2017-es kezdete óta, amikor ez az arány még 52 százalék volt.
Emellett elképesztő módon a válaszadók 71 százaléka ellenezte, hogy Németország vezető katonai szerepet vállaljon Európában. Úgy tűnik, a németek mindenekelőtt egy dolgot akarnak: továbbra is távol tartani magukat a világ válsággócaitól.
Ali Hámenei utódjáról állítólag már döntés született. 
